2015. július 31.

Laserlight

Elkészült rendelés, elvihető fejlécek :)


ELVIHETŐ FEJLÉCEK: CÍM & SZÍNVILÁG CSERÉLHETŐ!
Jelentkezni érte e-mailben



INFO - Lexie

Hola, Kedves Idetévedők! :)

Mint láthattátok, ismét aktív vagyok fejléc, és könyvborító készítésben. Design-t is fogok csinálni, DE! Mostantól kezdve csak olyan blogoknak készítek, akikre ráfér az újítás, vagy egy igényes történetről van szó, de nincs megfelelő küllem (igényes történet alatt azt értem, hogy nem sablon, és minimum 5, gondosan megírt fejezetet tett közzé, a helyesírási szabályokat követve, és betartva). Lehet e-mailt küldeni designnal kapcsolatban, de nagyon szeretnék kérni mindenkit, hogy gondolja át: valóban nem csak egy fellángolás-e a blog, és annak története.

Hamarosan egy új versennyel, és kinézettel fogunk megajándékozni titeket!

Ölel mindenkit,


2015. július 29.

No one's here to sleep

Hello Babyk!
Ugyan régen láttatok, de a rendeléseket ugyan úgy készítgetem. Két dolgot szeretnék mondani. Először is várható a közeljövőben tőlem két cikk: Malia Tate által inspirált smink, frizura outfit; és Eddig nem volt ihleted? Na most lesz! (ajánló)

A másik pedig, hogy a következő design nagy szívügyem, egyrészt mert egyik társunknak Ginnek készült, másrészt hisz az előzőt is én csinált és remélem látszik a változás. :)
előtte

utána (link)

Többi rendelés:

link

link

link

link


link




200 feliratkozó *.*

Sziasztok, drágák!

Az elmúlt hónapokban nagy változások történtek. Többen elmentek és többen jöttek a csapatba. Mi azonban haladtunk tovább, és az olvasóink száma is csak egyre növekedett. És most elérkeztünk egy mágikus számhoz. 

Köszönjük a több, mint 200 feliratkozónak, hogy velünk tartottatok, hogy követitek a blog alakulását. Ennek örömére majd egy kis meglepetéssel kedveskedünk nektek, amit még nem árulhatunk el. Valamint lesz egy újabb design átalakítás is a közeljövőben. Ha a blog meghívós lesz, akkor nem kell megijedni, csupán változik a kinézetünk.

Még egyszer köszönjük a sok-sok támogatást, a kitartást, és a bizalmat, hogy feliratkoztatok. 

Mindenkinek további kellemes nyarat kívánunk!



A BD csapata


De jó is volt...

Minimum 6-8 alkalommal kezdtem el írni ezt a búcsúszöveget, amit már minimum két hete meg kellett volna tennem. Egyszerűen nem tudom, hogy mit írjak. Ez az öt hónap volt életem egyik legszebb szakasza, viszont bekopogott az ajtómon egy jobbnak és szebbnek ígérkező dolog - közben ez be is bizonyosodott. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez az öt hónap, amit a Blueberries-nél töltöttem, nem volt jó. Mert nagyon is jó volt, a legjobb. de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez a lehetőség, ami által Németországba költözhettem és itt dolgozhatok, fel sem ér az elmúlt öt hónaphoz. 
De mondhatjátok, hogy egy költözés nem ok arra, hogy elhagyjak egy összetartó csapatot. Igaz, egy költözés nem foglalja magába ezt. Viszont nem volt már így sem időm és most, hogy kiköltöztem, még kevesebb lett. A tíz évnyi német nyelv tanulása ilyenkor nagyjából többet árt, mint használ. Egyszóval kitölti minden percem az ideköltözésem és a velejáró felfordulás. 
A többiekkel egyébként nem haragban váltunk el, aminek a legjobban örülök a távozásommal kapcsolatban. 

A jövőben...

Ami engem és a blogvilágot illeti, nem hagyom itt. Itt maradok és lassan, de biztosan alakítom a blogom, ahol minden irományom megtalálható lesz. Összevonom minden blogspot-os blogom, mert könnyebb egy helyre koncentrálni. 
A design készítésről pedig már csak annyit, hogy nem hagyom abba, de már semmilyen formában nem tudtok tőlem rendelni. Ez mind a kiszámíthatatlan időbeosztásom miatt van. Ja, meg persze a párkapcsolatomnak is köszönhető. Az előbbit sajnálom, az utóbbit már nem annyira. :)

Örülök, hogy részese lehettem ennek a csodának és szerezhettem pár barátot, még ha a távolság - vagy a névtelenség megtartása - végett az internetes kapcsolattartás maradt meg. 

A jelenlegi egyetlen elérhetőségem:

X


Illetve a közeljövőben megnyitásra kerülő blogom linkje:

X


Ölel és puszil mindenkit, 



2015. július 23.

Bemutatkozás ~ Sz. Vera


 Sziasztok, kedves olvasók! ☺

 A nevem Szabó Veronika, és ahogy látszik design készítéssel foglalkozom. Előre szólok, hogy nem vagyok tökéletes, és még nagyon sok mindent kell tanulnom, de ez elég egyértelmű, hiszen mindenki ugyan ott kezdi. (Kivéve persze azokat a drága polihisztorokat, és meseszereplőket.)
Egy átlagos kocka lány vagyok, aki imád olvasni, filmet/sorozatot nézni, és oda, meg vissza van a színházért. Ezek mellet gyakran ápolom kocka énemet, minden szempontból. #ésimádokhestegelnilehetőleghülyeséget

 Ha tőlem rendelsz, van pár dolog, amit figyelembe kell venned:
  • A rendelés feltétele három előre megírt fejezet!
  • Bármilyen fanfictiondesignt elvállalok.
  • Nagyon szívesen készítek kocka sorozat/film fanfictiont. (Game Of Thrones, Sherlock, Doctor Who, Hannibal, Supernatural...)
  • Nem készítek designt igénytelen, sablonos, elhanyagolt, fejezettelen/ötlettelen blogokhoz. (Remélem megértitek, hogy nem akarok felesleges munkát végezni.)
  • Ha mégis rendelnétek, kérlek ne olyan karaktert válasszatok, aki vagy mindenhol ott van, vagy lehetetlen róla képet találni. (Higgyétek el, sok karaktert ismerek, akikkel egyedibbé tudjátok tenni a blogotokat)

 Néhány munka, tőlem:










További kellemes nézelődést! :)


2015. július 22.

Four


Perfect imperfections - Dess





***

Impossible promise - Alicia

A design - Előtte
A design - Utána




2015. július 21.

#62. Kritika - Úristen, férjnél vagyok!

Sziasztok!
Rég volt, hogy kritikával jelentkeztem volna - és ezt csakis az időhiányomra tudom fogni -, éppen ezért most olvashatjátok a legújabbat, mely főszerepében az Úristen, férjnél vagyok! c. blog áll. Írója a lelkes reasonell


Kinézet: Az első látvány, amikor megnyitjuk a linket, egy kellemes, alapjába véve kékes színvilágú, igényes külsejű blog. Mivel a fejlécet az egyik szerkesztőtársam, Netty készítette, nem fogom véleményezni - de egyébként nagyon szép, és jól megy a designhoz. 
Ugornék hát rögtön a többi részletre: a blog háttere egyszerű, szürkéskék, mely két okból is remek választás. Egyrészt, a fejléc szélei gyönyörűen beleolvadnak, ami az igényesség és a jó ízlés látszatát kelti. Másrészt pedig, ez a szín alapvetően is nagyon baráti a szemnek, kellemes tónusa van, egyszerűen hívogat, hogy maradj minél tovább ezen az oldalon. 
A bejegyzések háttere világosabb, átlátszóbb kék, ami szintén ragyogó. A szövegek betűtípusa és színe egyaránt megfelelő, kitűnően olvasható. Azt pedig, hogy minden fejezetet feldobsz egy-egy képpel, nagyon jó ötletnek tartom, mert így nem csak a "nyers" szöveget lehet olvasni, de picit elmerülni az általad elképzelt szituációban is.

Az oldalakról: úgy gondolom, a szereplőkről picit több kép van a kelleténél. Én a helyedben csak azokról tennék ki, akik lényegesebb karakterek, vagy a mellékszereplők képe alá a nevükön kívül nem igazán írnék más információt, de persze ezt neked kell tudnod és eldöntened. A képekkel kapcsolatban; tetszenek, hogy mind egy méretűek, középre igazítottak, ám azt nem igazán tudtam hová tenni, hogy egyik szürke árnyalatú, a másik színes. Miért is? Szerintem állapodj meg az egyiknél, és használd azt az összes kép elkészítésénél. A trailer videó egyszerűen szuper volt, kétszer is végignéztem, annyira felkelti a figyelmet. Rövid, amit díjazok, ellenben lényegre törő, és tényleg felvázolja nagy vonalakban a blog történetét - szóval meghozza a kedvet az olvasáshoz. A fejezeteket egymás alá, középre igazítva linkelted be nekünk, hogy könnyen ki tudjunk rajtuk igazodni. Emellett mindegyiket külön címmel láttad el, ami csak dob a dolgon, hiszen sok blogon még erre sem veszik a fáradtságot, noha szerintem így sokkal izgalmasabb a történet, ha van egy információ morzsa, amin részenként elindulhatunk anélkül, hogy beleolvastunk volna az adott fejezetbe. A továbbiak menüpontban pedig olyan blogokat láthatunk, melyek vagy sajátjaid, vagy valamilyen közöd van hozzájuk - jó ötlet a reklámozásra.

Az információk - nálad kis semmiség - elegendő tartalommal rendelkeznek, mindent beleírtál, amit szükségesnek gondoltál. Jól is tetted, hiszen így mindenki tisztában lehet azzal, kiknek a kezei által munkálódott meg a blog, milyen típusú a történet, mikor nyitottad meg az oldal "kapuit", és a többi.
A figyelmeztetést szintén jó ötletnek találtam, hiszen sok manapság az olyan blogger, aki beleköt a fanfictionok realitásába. A figyelmeztetés is baráti húzás volt tőled, nagyon tetszik, hogy ennyire őszinte vagy mindenkivel - látszik, hogy törődsz az olvasóddal, és nem a hírnévre fáj a fogad. Ezért pedig óriási elismerés jár!

A "Tudj meg többet" című szövegdoboz gyakorlatilag a fülszöveget tartalmazza. Egyik szemem nevet, hiszen nagyon jól összerakott ismertetőről van szó, a másik azonban sír, hogy miért nem a modulsáv legtetejére tetted, hogy egyből meg lehessen találni. Tudod, vannak olyan lusta emberek, akik nem szeretnek sokat tekerni ahhoz, hogy elolvassák, miről fog szólni a történet. Az ő érdekükben - is - talán egyszerűbb lenne valahol fentebb elhelyezni. Ettől eltekintve tartalmilag és terjedelmileg teljesen rendben találtam, sőt. Nagyon tetszett, hiszen érdekes, megismerteti velünk a szereplőket, a bonyodalmat, s rengeteg homályos kérdést hagy maga után, ami felkelti az olvasó kíváncsiságát.

A csevegő színeit tekintve harmonizál a blog többi részével. A chat ablak átlátszó, amit ügyes megoldásnak találok. A nevek és a szövegek benne jól olvashatóak, így nem tudok belekötni. A könyvborító szintén Netty munkája, így nem mondhatok róla véleményt, csak annyit, hogy egyébként szép, színeiben is tökéletes, harmonizál a bloggal és a történet hangulatát remekül visszaadja.
Az Eric szavaival élve című kis idézeted ötletes, meg kell mondanom. Jó volt elolvasni, hiszen picit ezáltal megismerhettük jobban a köztük kialakult helyzetet, s a férfi érzéseibe is betekintést nyertünk. Ez újabb egyedi vonás a blogodon, s természetesen ahhoz a listához írnék, ami az előnyeidet tartalmazza - hozzáteszem, hátrányokkal eddig nem igazán találkoztam, de lenne egy észrevételem, amire kitérnék:

A bejegyzések oldalszegélye... vörös... nem tudom, szerintem nem igazán megy ez ide. Egyrészt, feleslegesnek tartom egyáltalán a szegélyt a te esetedben, hiszen a design anélkül is szép lenne, de ha már mindenképpen ragaszkodsz hozzá, egy kékes árnyalat sokkal jobban illene ide.
A címről is megejtenék néhány gondolatot, így zárásképpen: amikor megrendelted a kritikát, azt hittem először, hogy valami olyan sztorira számíthatok, ahol egy őrült, tinédzser, Eric Saade rajongó életét fogod bemutatni, a mesés találkozásán át az énekessel egészen a szivárványos köd borította esküvőjükig. Egyszóval, kirázott a hideg, hogy megint egy nyálas, csöpögős történetet kell olvasnom, ahol irreális helyzetben találkozik a híres Eric a teljesen átlagos fan lánnyal. Szerencsére azonban csalódnom kellett - hozzáteszem, nagyon kellemeset, így továbbra is áll az a híres mondás, hogy ne a kocsiról ítéld meg a lányt. Vagy valami ilyesmi, azt hiszem...
Összességében tehát pozitív benyomásom volt a blogodról, hiszen külseje alapján igényes, látszik, hogy sokat foglalkozol vele, s szeretnéd, ha minél többen megismernék. Én ehhez csak gratulálni tudok, és ajánlani mindenkinek, aki az egyedi, jól fogalmazott történetek kedvelője.
5/5



Történet: Mint fentebb említettem, a design és a cím miatt egy hót más történetre számítottam, mint amit te egyébként írsz. Kellemes csalódás volt olvasni számomra a soraidat, melyeket olyan nagy gondossággal és figyelemmel gépeltél be.
A prológust elolvasva rögtön sikerült felkeltened a kíváncsiságomat a sztori iránt, s ennek több oka is van. Egyrészt, nem volt eget rengetően hosszú - mert hát kinek van kedve kisregényt olvasni egy történet elején? -, így követni lehetett a cselekményeket, ismerkedni az új környezetünkkel. Azért is különleges, mivel gyakorlatilag egy részletet írtál a jövő egyik eseménysorozatából, noha a prológusok általában múltban lejátszódó történésről szólnak.
Összegezve a történetet: Eric Saade, a híres énekes mostanában nem sikereivel tűnik ki a sajtónál, a média világában, hanem botrányos nőügyeivel, melyek beharangozzák a híreket. Éppen ezért menedzsere ultimátumot ad neki, és leszögezi, hogy egy hírességekről írt listából választania kell magának egy lányt, aki majd a felesége lesz papíron, hogy a sajtó ne csámcsogjon tovább a magánéleti botrányain. A fiú választása Laycie-re esik, aki egy frissen befutott hollywoodi filmcsillag. Amikor megtudja, anya - mint menedzsere - mibe rángatta bele, hevesen tiltakozik, de végül kiengesztelő ajánlatot kap: övé lesz egy sorozatszerep, ha Londonba költözik Erickkel egy közös lakásba. Ekkor rábólint, és pár nap múlva már be is költöznek. Noha az együttélést még szokniuk kell, hiszen Eric finoman fogalmazva gerincre akarja vágni a lányt, Laycie viszont nem hajlandó odaadni magát neki, mert nagyképű egoista sztárocskának hiszi a fiút. Hogy ebből mi lesz később, azt nem tudni, mert a sztori jelenleg idáig íródott csak (11. fejezet).

Bevallom őszintén, nem tudok hol belekötni a történetbe, bármennyire is igyekeztem kukacoskodni vele. Minden egyes része, pillanata tetszett. A leírásokat csak úgy faltam magamba, a párbeszédeken olykor jókat mosolyogtam, s azon kaptam magamat, hogy egy fél nap leforgása alatt olvastam el az egész blogodat. Tőlem ez azért teljesítmény. De ahelyett, hogy itt írok a nagy semmiről, és dicsőítem a sztoridat, ki is fejteném, miért nyerte el annyira a tetszésemet:
Először is, már maga a fogalmazásod magával ragadott, hiszen nem mindennapi, ahogyan a szavakkal bánsz. Olyan gördülékenyen írod a sorokat, hogy csak úgy olvastatják magukat - de erről később. Bár, ahogy vesszük, ez is kapcsolódik ide valamelyest, hiszen ha nem írnál jól, nem lennének annyira élvezetesek az adott fejezetek, mint amennyire azok egyébként.
Már az elejétől magával ragadott a sztori: Eric szemszög, aztán Laycie. A történések közben külön cselekményszálként mutatod be mindennapi életüket számunkra, betekintést nyerünk gondolataikba, érzéseikbe. A botrányos énekes életét, ahogyan bemutattad, nagyon megnevettettél vele - annyira élethűen ismertetted velünk a sztár mindennapinak tűnő életét. Laycie és ő két külön világ, hiszen a lány nem él ilyen kicsapongó életmódot. Ő a barátaival bulizik, az unokatestvérével, s szabadidejét többnyire alvással meg punnyadással tölti. Ezeket az alap dolgokat bemutatva kalauzoltad bele az olvasóidat első ízben a blogodba.
A folytatásban ugyanis felpörögnek az események: a két sztár találkozik, aláírják a szerződést, és költöznek Londonba. Az első találkozásuk szerintem nagyon eredeti volt, elég viccesre is sikeredett, legalább kétszer olvastam újra azt a részletet, annyira megragadott. A párbeszédek könnyedén váltották egymást, a szavak olvastatták magukat, egyszóval felpezsdítő volt az egésznek a hangulata. Eközben kíváncsiak és érdeklődőek is lettünk, mit tartogatsz nekünk a továbbiakban. Csalódnunk nem kellett, hiszen a folytatás is legalább olyan izgalmas volt, mint az előzmények - ha nem izgalmasabb. Laycie és Eric ugyanis elkezdtek egymással megismerkedni, beszélgetni, többet akartak tudni a másikról - kötelességből, mert a szerződés megkövetelte, és nyilván szabad akaratukból is. A csípősebbnél csípősebb beszólások, a humorbombák és a kedves, gyengédnek ható szavak váltakozva hagyják el közben a fiatalok száját.

A sztori leforgása egyenlőre itt véget is ért. Gondolhatnánk, hogy kevés, mert csak tizenegy fejezet, de valójában ez a néhány rész is elegendő információt árul el számunkra a szereplőkről, s vezet be bennünket a blog által leírt, fordulatos világba. Ami azt illeti, először nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog a történet, hiszen valamiféle tini rajongó sablonjának gondoltam, de többször is bizonyítottad, hogy egyedi a történet, csupa fordulattal, humorral és izgalommal. Ezért csak gratulálni tudok neked! Remélem, a későbbiekben sem hagyod cserben az olvasóidat, és folytatod a blog írását, mert nagyon sok fantáziát látok benne!
5/5


Szereplők: Nos, hiába a sok-sok kép a szereplőknél, mégis úgy gondolom, igazán csak két olyan karakter van ebben a blogban - eddig legalábbis -, akiket alaposabban sikerült megismernünk.
Az első természetesen az a híres személy, akiről a blog íródik. A svéd énekes, Eric Saade. Szerepe szerint mostanság elszaladt vele a ló - több értelemben is. A média az állandó botrányain, nőügyein csámcsog, s menedzsere sem hagyja békén emiatt, így ultimátumot ad neki a "szerezzünk neked feleséget" lépésével. Tehát az már megbizonyosodott számunkra, hogy egy nőfaló szívtipróról van szó, aki inden egyes nap más lányt csábít az ágyába. Kiindulhatunk abból, hogy férfi, de ez nem lenne elég, mert a "rosszabb" fajtából való: híres férfi, aki azt hiszi, ez feljogosítja őt erre a viselkedésre. Bár nekem személy szerint tetszik ez a rossz fiús magatartás, lehet van, aki utálja az ilyesmit. 
Külsejét tekintve őszinték lehetünk: elég dögös. Fekete haj, sötétbarna szemek, lágy tónusú, sötétebb bőr, kidolgozott felsőtest. Feltehetjük magunknak a kérdés. Kell ennél több? A válasz igen, hiszen az ember csak úgy teljes, ha vannak személyiségjegyei.
Eric egy nagyon humoros, alapjáraton kissé önző, magával foglalkozó, egoista srác, aki megnyerő mosolyával próbálja ellensúlyozni hibáit. Nem bírja, ha ellent mondanak neki, s ezért - na meg persze ösztönei miatt - akarja mindenképpen megszerezni magának Laycie-t. 
Mindent egybevetve, alaposan kidolgozott karakter, van egyfajta stílusa, melyet te ruháztál rá, általad testesült meg teljes valójában. Nekem szimpatikus, örülök, hogy őt választottad a blogod egyik fő karakteréhez, hiszen korábban például nem nagyon foglalkoztam vele, de így jobban képbe kerültem azzal, ki a fene is ő valójában.

Laycie, a blog másik főszereplője a történet szerint egy frissen befutott kis filmcsillag, aki még keresi a helyét a sztárvilágban, és közben sorra kapja a lehetőségeket fotózásokhoz, sorozatokhoz. Az ő feladata lesz, hogy eljátssza Eric feleségét az életben. Hát, hogy ez mennyire fordul komollyá, majd csak később kapunk értesítést. 
Alapvetően egy kedves, nagyon szimpatikus lányról beszélünk, akinek a helyében bárki lenne, hiszen népszerű, de így is vannak barátai, s ki ne töltene el minimum két évet összezárva a híres svéd énekessel? A mázlista, gondolhatjátok. Igen, hiszen életvitelén kívül egy csinos, alacsony alkatú (igazából teljesen jók a méretei, én két centivel kisebb is vagyok nála) lányról beszélünk, akinek csodaszép kék szemei vannak, s ehhez hullámos, hosszú, barna haj is párosul. Onnan tudni ezt ilyen jól, mert a kedves írónő a leírásaival segített élethűvé alakítani a karakterét, hogy el lehessen képzelni - na meg ott vannak a képek is.
Személyiségét tekintve kedves, közvetlen típus, emellett határozott, éles nyelve van, melyet főként humorizáláshoz és visszavágáshoz használ. Kiáll a saját érdekeiért, s ha valami nem tetszik neki, közli. Erre mondják, ami a szívén, az a száján. Egyszóval egy karakán főszereplő lány, aki már első pillanatban elnyerte a szimpátiámat, hiszen teljesen reális karakter. 

A mellékszereplőidet szintén nagyon jól kidolgozod mind külsőleg, mind pedig belsőleg. Ők is külön egyéniségek, de azért érezteted, hogy a szerepük kevésbé fontos, mint Ericé vagy Laycie-é. Összességében tehát azt tudom mondani, nagyon szép munkát végeztél a karakterek kidolgozása terén, le a kalappal! Ritka az olyan blog, ahol a tizedik fejezet környékére már ennyire élethű és megismerhető szereplőket formál az olvasóinak az író/nő. Nálam mindenképpen befutottál.
5/5


Fogalmazás, stílus: Ami azt illeti, összességében két szóval tudnám jellemezni az írásképedet: szép és választékos. Ezt pedig azonnal ki is fogom neked fejteni:
Szép, mert mindig kerek, érthető mondatokat írsz, melyet könnyen meg lehet érteni, s ezáltal eligazodni a cselekményszálak kusza hálójában. Választékos, hiszen igyekszel a legkülönfélébb jelzőkkel kifejezni, mit is akarsz tudatni az olvasótáboroddal. Ellenben, néhol túlságosan is belegabalyodsz a dolgokba, hiszen egy-két helyen szóismétlésekbe botlottam, melyek ugyan nem voltak vészesek, de ha többször átolvasod közzététel előtt a bejegyzést, tudnál rajtuk javítani. 

A párbeszédeid nagyon jól leírtak, szabályosak, követhetőek. Mindig lehet tudni, ki beszél kihez, s a közben történő cselekményeket is jól szemlélteted. A leírásaid is tökéletesek, nincs belőlük túl sok, de túl kevés sem. Megtaláltad az arany középutat, hiszen terjedelemben egyaránt megfelelőek, tartalomban pedig még inkább. Mindig élethűen, aprólékosan vázolod fel a szereplőket, a környezetet, amiben vannak, a tárgyakat, ezáltal nagyon jól el tudjuk képzelni az adott szituációt. 
Ami még szintén a pozitívumok közé sorolható: a humorod. Rengeteg helyen csempészel a szövegkörnyezetbe vicces, poénos beszólásokat, melyek megnevettetik az olvasót, meghozzák az alaphangulat továbbfokozását. Szeretem az olyan embereket, akik jó humorérzékkel bírnak, s ezt nem is rejtik véka alá. Te pedig pontosan ilyen vagy!
A másik oldaladat is megmutatod nekünk azonban, amikor az érzelmek leírásáról van szó. Gyönyörűen adod vissza a hangulatot, legyen a levegőben akár harag, düh, szerelem, szenvedély. Bár eddig még túl sok szerelmes jelenet nem íródott a blogba - sőt, Erickkel egy sem -, remélhetőleg a közeljövőben ez változni fog.

Negatívumként, ha már fel kell hoznom valamit, elvégre ez egy kritika - amelyben nem áll módomban megsérteni téged -, az talán a szóhasználatod bizonyos helyzetekben, illetve az, ahogyan az adott mondatot írod. Ezt nem igazán tudom megfogalmazni, de néhány szövegrészlet nekem egészen furcsán jött át. Példával szemléltetném inkább a dolgot, hogy jobban érthető legyen:
"- Ha azt hiszik, belemegyek egy ilyen baromságba... - motyogtam dühösen, felforrt az agyvizem." - A párbeszéd helyes. Nekem leginkább a mondat második részével volt egy kis bajom.
"- Ha azt hiszik, belemegyek egy ilyen baromságba... - motyogtam dühösen, s úgy éreztem, felforrt az agyvizem." - A vessző után nekem személy szerint hiányzott valami, nyersnek éreztem a mondatodat, ezért egészítettem ki saját szavaimmal, melyek máris barátságosabbnak tűnnek. 
Remélem, érted, ezzel mire gondoltam, ugyanis több hasonló szövegrészlettel is találkoztam a blogod olvasása közben, melyek ugyanilyen stílusban - számomra nyersen - íródtak.

Ettől - és a néhány szóismétléstől - eltekintve egy nagyon igényes, a tökéletességre törekedő helyesírással rendelkező blogról beszélhetünk, mely alapjaiba véve nagyon is felkeltheti az ember érdeklődését. Az enyémet legalábbis sikerült. csak így tovább, kedves reasonell!
4/5

2015. július 16.

Trailer - Taken

Hosszú idő után egy újabb trailerrel érkeztem, most a Taken c. blogra. Író: Hannah Callaghan.




2015. július 14.

Designer felvétel!

Kedves Szerkesztők és BD olvasók! 

Mint láttátok az utóbbi időben jócskán fogyatkozott a csapatunk sokféle okból, és Lexie sem vállal már designt - hamarosan egy külön bejegyzésben elmondja az okát- , csak fejlécet és könyvborítót. Így ha jól számoljuk, már csak 3 embertől lehet designt rendelni. De mivel sok rendelésünk akad, úgy döntött a csapat, hogy újabb szerkesztőfelvételt tart. 
A jelentkezéseket E-MAILBEN várjuk. (blueberriesdesign@gmail.com) 

Amit küldj mindenképpen a leveledben: 
- pár munkát, amit te készítettél
- esetleg tudsz-e valamit azon kívül csinálni (nem gond, ha nem)

A szerkesztőfelvétel addig tart, amíg meg nem találjuk azt a 2-3 embert, akiről úgy gondoljuk, hogy ŐT kerestük. 

Várjuk a jelentkezéseket: 
Blueberries Design szerkesztői


Photoshop CS6 - PSD használata és készítése

Sziasztok!
Két videót hoztam nektek, az egyikben a PSD használatát mutatom be, a másikban pedig azt, hogyan is lehet ilyeneket készíteni. Remélem, hasznosnak vélitek mindkét videót.


2015. július 12.

#61. Kritika - Essendra

Sziasztok, sziasztok!
Meghoztam a legújabb kritikámat, ezúttal Fábián Flóra blogjáról, melynek címe a jól csengő Essendra.


Kinézet: Az első megállapításom a designnal kapcsolatban az, hogy mennyire tetszik a színvilága. A kék és a fehér szerepelnek a görög zászlóban, mely éppenséggel pont kapcsolódik a te blogodhoz, hiszen ott játszódik a történet. El kell ismernem, ez egy remek húzás volt részedről, tekintve, hogy még a fejléc színei is kitűnően egyeznek az oldal többi részletével. Azonban itt találtam némi kivetnivalót:
Először is, túlságosan kicsinek találom, mind hosszában, mind pedig szélességében. Nagyon kis helyet foglal csak el a blog bal oldalán, és körülötte - én legalábbis úgy érzem - hatalmas, üres űr tátong. Ezt mindenképpen ki kellene tölteni a fejléc méretének megváltoztatásával! Ezen kívül pedig nagyon kevés a textúra rajta. Néhány épület és egy minta az, ami gyakorlatilag itt háttérnek nevezhető. Ez pedig nem elég, több képet, ennél sokkal többet kell összemosni, hogy a fejléc szépnek nevezhető legyen. Persze nem szabad átesni a ló túlsó oldalára: nem a zsúfoltság elérése a cél, csupán az olyan textúrák összemosása, melyek színben és hangulatban is passzolnak a bloghoz, annak alaptörténetéhez. Ha még nem vagy annyira profi a fejléckészítésben, javaslom, keress fel egy design blogot, ahol pár nap alatt olyan igényes munkát kapsz a rendelést követően, ami szemet gyönyörködtetően szép lesz - mindezt persze a te elképzeléseddel, hiszen a lényeg, hogy a te tetszésedet nyerje el az oldalad külseje. Mindig ez járjon a fejedben!
A bejegyzés és a blog háttere is egyúttal halvány, szürkés árnyalatban játszik, ami kedves a szemnek, tekintve, hogy a betűk, melyek rajta szerepelnek, kitűnően olvashatóak, nem folynak ki a szemeim a második sor után sem. A cím kék színben pompázik, tökéletesen harmonizál a modulok hátterével. Az oldalakra rakott effekt egyszerű, de pofás - tetszetős, hogy nincsen túldramatizálva, ez így jó, ahogyan van. Se több, se kevesebb nem kell ide. A részeknél időrendi sorrendben, szépen, egymás alá, balra igazítva rendezted el a fejezeteket, ami alapvetően jól néz ki, de én személy szerint inkább középre igazítanám, mert úgy picivel igényesebben festhet, de természetesen a mostani állapottal sincsen semmi baj - ezt a megjegyzést csupán a rendmániámra fogom: szeretem, ha minden jól, szabályosan mutat, ami egy idő után mások számára lehetséges, hogy idegölővé válik. 
A fülszöveg hosszúsága megfelelő, tartalmilag is helyt áll minden kritériumnak. Magába foglalja, kiről fog szólni a történet, hol játszódik és mi okozza majd a későbbiekben a "konfliktust". Elsőre elolvasva egészen izgalmasan hangzik, felkelti a figyelmet a történet iránt. A történet egyediségét is kihangsúlyozza, hiszen nem minden nap olvasunk olyan sztoriról, ahol egy magyar lány egy egzotikus országba utazik, hogy ott folytathassa tovább a tanulmányait. Az pedig, hogy ez az egzotikus ország nem az USA valamelyik államában található, hanem Görögország az, nagyon sokat dob rajta. Bár jól hangzik a fülszöveg, a végén kicsit úgy érzem, hiába írtad le az utolsó két mondatot, hiszen tulajdonképpen nem mondanak valami sokat arról, mi is lesz a bonyodalom a lány életében, mégis jól meg vannak fogalmazva. Tipikusan az a példa, amikor írsz a semmiről, de az nagyon is jól hangzik. 
A chatről: nem igazán tetszik. Nagyon-nagyon beleolvad abba az élénk kék színbe, ami a modulok hátterét adja, ráadásul a mérete is kicsit. Túl alacsony a doboz, és a színe miatt teljesen úgy tűnik, mintha elveszne az oldalsávban. Én a helyedben picit sötétítenék rajta, és mindenképpen állítanék a méretén, hogy ne maradjon ilyen miniatűr. Hidd el, úgy sokkal szimpatikusabb külseje lesz, s valószínűleg jobban olvashatóvá is válik.
A könyvborító tetszik, alapból nagyon szép. Nem tudom, saját munka-e, avagy rendelted valakitől, de egész jól össze lett rakva, színben is harmonizál a bloggal és megadja a történet alaphangulatát is. Ugyan a cím a hátoldalon annyira nem sikerült jól - nem a stílusával van baj, inkább az elhelyezésével: kicsit középre igazítva, lejjebb helyezve máris jobban mutatna - , ettől eltekintve azonban egy olyan könyvborító, melyet szívesen vennék a kezembe, ha meglátnám egy bolt kirakatában. 
3/5

Történet: Őszintén szólva csalódtam a blogban - mielőtt megijednél, hozzáteszem, kellemeset. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, elvégre a fülszöveg alapján nem tűnt annyira "hű, de" izgalmasnak, azonban "nem a ruha teszi az embert" elv alapján tévesen ítéltem első benyomásra.
A sztorid, mint már fentebb említettem - a fülszöveg kielemzése közben - nagyon egyedi, éppen ezért jó esélyekkel indulsz a bloggerek világában, hiszen senki nem kíváncsi már a sablonos, sorozat gyártott, elcsépelt történetekre, amelyek cselekményvezetése szinte ugyanaz. De visszatérve a tiedre, az előbb leírt "vádak" egyáltalán nem teljesülnek rá. Tehát, vágjunk is bele a sztori elemzésébe!
A történet úgy kezdődik, hogy főhősnőnk, Bogi már a reptéren várakozik a gépre, amely majd elrepíti őt Görögországba, hogy ott az Essendra nevű bentlakásos középiskolában folytathassa tanulmányait. A prológus nekem picit rövid lett, de bizonyára azért érzem így, mert éppen kezdtem belemerülni a történtekbe, amikor be is fejezted. Valójában azonban minden benne volt, aminek lennie kellett: ki a főszereplő, némi részlet a múltjából, az életéből, s jelen esetben a céljáról, hogy mi az oka a máshová utazásának. Kezdetnek egészen jó volt, figyelemfelkeltő, így haladtam is tovább az első fejezetre, hogy több információ is birtokomba juthasson a mi drága Bogink kalandjairól.
Az első néhány fejezetet a hely bemutatásának, a környék megismertetésének szentelted, ami szerintem szuper. Nem sikerültek túl eseménydúsra ezek a részek, de ezzel nincs is gond szerintem, mert előbb-utóbb úgyis szembe kellett kerülnünk a sok-sok leírással, hogy el tudjuk képzelni azt a csodálatosan szép helyet, ahová mázlista főhősnőnk került. A te pártodat fogva pedig, jobb előbb, mint utóbb - ésszerűen: nyilván a történet elején kell beszámolni az Essendráról, nem pedig az epilógusban. Ne ragadjunk le azonban a részleteknél, folytassuk a kritizálást!
Ezen kezdetleges fejezetekben megismerjük a szobatársakat, néhány másodévest, az osztálytársakat és nem utolsó sorban a helyszínt, ami egy csodálatos part, tele lélegzetelállítóan szép épületekkel, szakaszokkal, tájakkal. Szívesen lennék én is Bogi helyében!
A folytatás azonban számomra enyhe fordulat volt: a beavatási hét kezdetével kezdek izgalmasabbra fordulni a dolgok, érdekesebbé a cselekmények. Nagyon kíváncsi voltam már erre a részre, mégis hogyan oldod meg a "gólyatábor" végigvezetését. Nem kellett féltenem, tudtam, hogy jó munkát fogsz végezni, és lám, igazam is lett: a beavatási hét leírása, eseményei, történése valami fantasztikusan jók lettek! Sokszor mosolyogtam az egyes szituációkon, Bogival együtt új embereket ismertem meg, s vele együtt éltem át minden egyes szívatós feladatot, amit meg kellett csinálniuk a héten. Nem gondoltam volna, hogy ezt ennyire jól össze tudod hozni, de egy óriási pacsit küldök neked érte, mert az, hogy nem unatkoztam, enyhe kifejezés.
A fejezetek közepe táján bukkantak fel az új szereplők, s rögtön ki is alakult néhányukkal egy életre szólónak tűnő baráti szál. Akadtak főhősnőnk számára semleges karakterek is, és persze elengedhetetlen az ellenségek kidolgozása is. Egyszóval: ez alatt az egy hét alatt Bogi új barátokra tett szert - és néhány ellenségre is, akik pechére a szobatársai -, akikkel a szabadidejét együtt töltheti. Őszintén szólva, csak ismételni tudom magamat: imádtam a beavatási hetet, hiszen érdekesebbnél érdekesebb feladatokat kellett elvégezniük az új elsőéveseknek, amit gyakorlatilag nem, hogy fűszereztél kisebb-nagyobb poénokkal, de egyenesen megraktad őket vele. Hatalmasakat nevettem néhol, nagyon jó hangulatot teremtettél ugyanis a gólyatábor leírása közben.
Ám sajnos ez a beavatás is véget ért egyszer. Az ezt követő fejezeteknél sem lehetett ugyan unatkozni, hiszen annak ellenére, hogy elkezdődött az iskola Bogiék számára, mindig történt valami. A tanárok és az iskola alaposabb megismerése, a baráti szálak továbbszövése és a baráti kör kibővítése, az ellenségekkel való helyzet kiélezése és a szerelem apró szikrájának felbukkanása - több személynél is. 
A tizenegyedik fejezet végére érve sajnáltam, hogy nincs több rész, amit olvasni tudnék, de ajd türelmesen várok a folytatásra, ahogy a többi olvasód is, hiszen a történet valóban egyedi és magával ragadó, ezelőtt nem találkoztam még csak hasonlóval sem. Tanácsként csupán azt írhatom, hogy semmiképpen ne hagyd abba a blog írását, mert rengeteg fantáziát látok benne - személy szerint, de biztosan nem vagyok ezzel egyedül. Szívesen olvasnék a továbbiakban is Bogi izgalmas, új életéről, ami egy számára idegen országban folytatódik jelen pillanatban új ismerősök, ellenségek, barátok körében. 
5/5

Szereplők: Hű, itt aztán nehéz dolgom lesz, hiszen rengeteg szereplő található a blogban - már csak az osztály létszámát tekintve is tizenhatan vannak, hát még a másodéveseket is belevéve a történetbe... meg sem tudom számolni. Így hát csak a főbb, számomra kiemelkedő karakterekről ejtenék néhány szót.
Első sorban természetesen Bogiról, a mi kis magyar gyöngyszemünkről, aki a főhősnője az egész blognak. Mivel az ő szemszögéből íródik a történet, gyakorlatilag oda-vissza ismerjük minden gondolatát, érzését, legyen az negatív, vagy pozitív. Átérezzük a helyzetét, minden pillanatát, amibe éppen belekeveredett. Éppen ezért kicsit elfogultnak tűnhetek majd a továbbiakban, de én megkedveltem ezt a lányt már első perctől kezdve. Hogy miért? Teljesen reálisan van kidolgozva a karaktere, egyszóval annyira élethű, hogy jobb már nem is igazán lehetne. Na jó, de: a személyiségét eléggé jól ismerjük - kedves, közvetlen lány, van humora, amennyire kell, határozott is és tipikusan olyan lány, akinek a helyébe könnyen bele tudjuk magunkat képzelni. Viszont, amit hiányolok nála (is, de erre a későbbiekben kitérek), az a külső leírása. A hajának, szeme színének leírása, az arcának karakteres vonásai, a testalkatának ismertetése... Ha már nincsen külön szereplők oldalad, ahová képeket rakhatnál fel a karakterekről, legalább a történetbe térj ki rájuk jobban, mert egy picikét frusztráló, hogy ismerjük Bogit, nagyon is jól, de fogalmunk nincs, hogy néz ki, hiszen erről nem nagyon ejtettél szót a tizenegy fejezet alatt. Tehát: ejnye-bejnye! Tessék erre több hangsúlyt fektetni!
Bogin kívül a másik legszimpatikusabb karakter számomra Rhea, az egyik szobatársa és egyben "legújabb legjobb" barátnője. Valamiért a közvetlensége, határtalan kedvessége és barátságos kisugárzása rögtön a szívembe zárta őt. Nem elég, hogy ő is humoros, jó barát, de emellett ott segít Boginak, ahol csak tud, és nem egyszer ki is áll mellette. Ha ő nem lenne... Nos Bogi biztosan akkor is boldogulna, hiszen több barátja is van, de Rhea nélkül úgy érzem, nem lenne az igazi, tehát ő egy olyan karakter, akit hosszú ideig nem lehet nélkülözni. Legyen már vége az őszi szünetnek, és térjen vissza ő is az Essendrába, mert már hiányolom! És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.
Akiről pedig mindenképpen szerettem volna szót ejteni... - dobpergés! - ... Jeremy. Igen, a cuki szőke srác, aki szintén Bogi egyik nagyon jó barátja. hangsúlyozom, barátja, semmi több- az én nagy bánatomra. Az amerikai fiú szintén rögtön elnyerte a szimpátiámat, hiszen nem akármilyen stílusa van. Igazi mókamester, aki szinte képtelen komoly maradni, legyen szó bármilyen pillanatról. Emellett azonban egy kitűnő fiú barát, hiszen Boginak is mindig, minden esetben segít, ha tud, és támogatja őt, bármiről is legyen szó. A veszekedésüknél azt hittem, megáll bennem az ütő: kimutatta azt az oldalát, amelyik nem folyton vihog és hülyéskedik, hanem tud komoly is lenni. És akármennyire is a lány bénaságán akad ki, nyilvánvaló számomra, hogy itt a féltékenység is szerepet játszik, hiszen lefogadom, tetszik neki Bogi - nagyon is. Éppen ezért remélem, lesz majd valami közöttük, mert szerintem összeillenek. Noha - és itt újra megdorgállak - túlságosan az ő külsejét sem ismerjük, ahogyan gyakorlatilag senki másét sem az egész blogon. A haj- és szemszín leírása nem hinném, hogy elég ahhoz, hogy el tudjunk képzelni élethűen egy karakter. Így hát itt is leírom neked, nehogy elsuhanj mellette: dolgozd ki őket jobban! Ruházd fel őket olyan karakteres vonásokkal, amelyek csak rájuk jellemzőek, hogy meg lehessen különböztetni őket egymástól. Hidd el, így sokkal áttekinthetőbb lesz a szereplőid listája.
A mellékszereplőket is egészen jól kidolgoztad, ami a személyiséget illeti. Az osztály minden tagjára aggattál valami olyan jellemző tulajdonságot, ami rögtön be is ugrik, ha a nevüket olvassuk. Úgy gondolom, ez egy nagyon ügyes húzás, hiszen annyira különböznek a másiktól, rengeteg a lehetőséged, hogy játssz a személyiségükkel. Azonban külső jellemzést náluk is szívesen olvasnék - legalábbis azoknál, akik a későbbiekben fontosabb szerepet fognak betölteni a blogban.
4/5

Fogalmazás, stílus: Az első szó, ami eszembe jut az írásképedről: érdekes. Nem feltétlen rossz értelemben mondva, de érdekes. Alapvetően szépen írsz, teljesen érthető mindig, hogy mit szeretnél kifejezni a külvilág felé, ami ugye fontos, mert ha az olvasók nem értik, miről vakerálsz nekik tizenegy fejezeten keresztül, akkor le is húzhatnád a rolót. DE, mint említettem, minden egyes sor áttekinthető, fel lehet fogni a mögöttes tartalmukat is,
Noha néhány helyen találkoztam szóismétlési hibákkal - ez a szinonimaszótár használatával és a bejegyzés többszöri, figyelmes átolvasásával teljes mértékben kiküszöbölhető -, nem voltak annyira vészesek, mint amilyeneket manapság különböző blogokon találni. Emellett sok helyen vettem észre kötőszóhalmozást egy mondaton belül. Egy hosszú idő után ezek már zavaróbbak tudnak lenni, így mindenképpen azt javaslom, fordíts nagyobb figyelmet az összetett mondatok tagolására, és próbálj minél választékosabb kötőszavakat használni. Példának okáért - tizenegyedik fejezet:
"...rázta a fejét rosszallóan Jeremy, és komolyan levette a Nike pulcsiját, és nekem adta." - Az "és" szócskát egy ilyen rövid mondaton belül kétszer is felhasználni halálos bűn. Nem szó szerint persze, de ha végigolvasod, biztosan te is rájössz, hogy ez így nem igazán stimmel.
"...rázta a fejét rosszallóan Jeremy, majd levette a Nike pulcsiját, és odaadta nekem." - Ugye, mennyivel jobban hangzik ez így? Noha csak egy megoldás a sok közül, de te úgy kísérletezhetsz a mondataiddal, a szavaid sorrendjével, ahogy neked tetszik.
Ezen kívül szintén számos alkalommal ütköztem olyan hibákba, mint a mondat eleji "és" szó használata. És-sel nem kezdünk mondatot, erről sürgősen szokj le! Ettől sok helyen darabosnak tűnhet a megfogalmazásod. Például - szintén utolsó fejezet:
"És azzal fenyegetett, hogy az ötödik szaktanárinál a tantestület elgondolkodik a kicsapásunkon. És, ha ez még nem lett volna elég, büntetést szabott ki ránk." - Juj, ez mennyire sérti az ember szemét! Az első mondatnál például teljesen felesleges a mondat eleji kötőszó használata.
" Azzal fenyegetett, hogy az ötödik szaktanárinál a tantestület elgondolkodik a kicsapásunkon. Ez pedig, ha még nem lett volna elég, büntetést szabott ki ránk." - Tessék, íme, csúnya kis kötőszavunk el lett tüntetve a második mondatból is, ezáltal sokkal gördülékenyebb és szimpatikusabbá vált. 
Tehát az ilyen apróbb problémákra jobban kellene ügyelned, és hidd el, máris sokkal élvezetesebbé válik az olvasás a látogatóid számára. Mellesleg, nem tudom, van-e bétád - bár úgy hiszem, nincs -, de nem lenne butaság felfogadni egyet, aki a közzététel előtt mindig alaposan átolvassa a bejegyzéseidet.
Összességében jól írsz, teljesen érthetően és átláthatóan, a párbeszédeid és a leírásaid szabályosak, elegendő mennyiségű van belőlük - se nem túl sok, se nem túl kevés. Amire gondot fordíthatnál: a kötőszavak, a szinonimák használata és a mondatok darabosságának elkerülése. Írj több összetett mondatot, és ne úgy nézzen ki az egész, hogy: Mondat. Mondat. Mondat. Helyette inkább vonj össze, ahol tudsz: Mondat, mondat. Mondat. Ne felsorolásból álljon az egész, hanem egy élvezhető, gördülékeny szövegből, ami szemet gyönyörködtető mindenki számára.
3/5

Összesen: 15/20
Sok sikert kívánok a továbbiakban is:


War Child

A Körözött
(a bloghoz készített fejléc Lexie munkája)
Link xxx



Titkos E-mail
Link xxx


Happily
Előtte

Utána xxx



Go Hard or Go Home
 
Link xxx





A rendelésre készített fejléceket TILOS elvinni, sajátként feltüntetni!