#61. Kritika - Essendra

Sziasztok, sziasztok!

Meghoztam a legújabb kritikámat, ezúttal Fábián Flóra blogjáról, melynek címe a jól csengő Essendra.

Kinézet: Az első megállapításom a designnal kapcsolatban az, hogy mennyire tetszik a színvilága. A kék és a fehér szerepelnek a görög zászlóban, mely éppenséggel pont kapcsolódik a te blogodhoz, hiszen ott játszódik a történet. El kell ismernem, ez egy remek húzás volt részedről, tekintve, hogy még a fejléc színei is kitűnően egyeznek az oldal többi részletével. Azonban itt találtam némi kivetnivalót:

Először is, túlságosan kicsinek találom, mind hosszában, mind pedig szélességében. Nagyon kis helyet foglal csak el a blog bal oldalán, és körülötte - én legalábbis úgy érzem - hatalmas, üres űr tátong. Ezt mindenképpen ki kellene tölteni a fejléc méretének megváltoztatásával! Ezen kívül pedig nagyon kevés a textúra rajta. Néhány épület és egy minta az, ami gyakorlatilag itt háttérnek nevezhető. Ez pedig nem elég, több képet, ennél sokkal többet kell összemosni, hogy a fejléc szépnek nevezhető legyen. Persze nem szabad átesni a ló túlsó oldalára: nem a zsúfoltság elérése a cél, csupán az olyan textúrák összemosása, melyek színben és hangulatban is passzolnak a bloghoz, annak alaptörténetéhez. Ha még nem vagy annyira profi a fejléckészítésben, javaslom, keress fel egy design blogot, ahol pár nap alatt olyan igényes munkát kapsz a rendelést követően, ami szemet gyönyörködtetően szép lesz - mindezt persze a te elképzeléseddel, hiszen a lényeg, hogy a te tetszésedet nyerje el az oldalad külseje. Mindig ez járjon a fejedben!

A bejegyzés és a blog háttere is egyúttal halvány, szürkés árnyalatban játszik, ami kedves a szemnek, tekintve, hogy a betűk, melyek rajta szerepelnek, kitűnően olvashatóak, nem folynak ki a szemeim a második sor után sem. A cím kék színben pompázik, tökéletesen harmonizál a modulok hátterével. Az oldalakra rakott effekt egyszerű, de pofás - tetszetős, hogy nincsen túldramatizálva, ez így jó, ahogyan van. Se több, se kevesebb nem kell ide. A részeknél időrendi sorrendben, szépen, egymás alá, balra igazítva rendezted el a fejezeteket, ami alapvetően jól néz ki, de én személy szerint inkább középre igazítanám, mert úgy picivel igényesebben festhet, de természetesen a mostani állapottal sincsen semmi baj - ezt a megjegyzést csupán a rendmániámra fogom: szeretem, ha minden jól, szabályosan mutat, ami egy idő után mások számára lehetséges, hogy idegölővé válik. 

A fülszöveg hosszúsága megfelelő, tartalmilag is helyt áll minden kritériumnak. Magába foglalja, kiről fog szólni a történet, hol játszódik és mi okozza majd a későbbiekben a "konfliktust". Elsőre elolvasva egészen izgalmasan hangzik, felkelti a figyelmet a történet iránt. A történet egyediségét is kihangsúlyozza, hiszen nem minden nap olvasunk olyan sztoriról, ahol egy magyar lány egy egzotikus országba utazik, hogy ott folytathassa tovább a tanulmányait. Az pedig, hogy ez az egzotikus ország nem az USA valamelyik államában található, hanem Görögország az, nagyon sokat dob rajta. Bár jól hangzik a fülszöveg, a végén kicsit úgy érzem, hiába írtad le az utolsó két mondatot, hiszen tulajdonképpen nem mondanak valami sokat arról, mi is lesz a bonyodalom a lány életében, mégis jól meg vannak fogalmazva. Tipikusan az a példa, amikor írsz a semmiről, de az nagyon is jól hangzik. 

A chatről: nem igazán tetszik. Nagyon-nagyon beleolvad abba az élénk kék színbe, ami a modulok hátterét adja, ráadásul a mérete is kicsit. Túl alacsony a doboz, és a színe miatt teljesen úgy tűnik, mintha elveszne az oldalsávban. Én a helyedben picit sötétítenék rajta, és mindenképpen állítanék a méretén, hogy ne maradjon ilyen miniatűr. Hidd el, úgy sokkal szimpatikusabb külseje lesz, s valószínűleg jobban olvashatóvá is válik.

A könyvborító tetszik, alapból nagyon szép. Nem tudom, saját munka-e, avagy rendelted valakitől, de egész jól össze lett rakva, színben is harmonizál a bloggal és megadja a történet alaphangulatát is. Ugyan a cím a hátoldalon annyira nem sikerült jól - nem a stílusával van baj, inkább az elhelyezésével: kicsit középre igazítva, lejjebb helyezve máris jobban mutatna - , ettől eltekintve azonban egy olyan könyvborító, melyet szívesen vennék a kezembe, ha meglátnám egy bolt kirakatában. 

3/5

Történet: Őszintén szólva csalódtam a blogban - mielőtt megijednél, hozzáteszem, kellemeset. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog, elvégre a fülszöveg alapján nem tűnt annyira "hű, de" izgalmasnak, azonban "nem a ruha teszi az embert" elv alapján tévesen ítéltem első benyomásra.

A sztorid, mint már fentebb említettem - a fülszöveg kielemzése közben - nagyon egyedi, éppen ezért jó esélyekkel indulsz a bloggerek világában, hiszen senki nem kíváncsi már a sablonos, sorozat gyártott, elcsépelt történetekre, amelyek cselekményvezetése szinte ugyanaz. De visszatérve a tiedre, az előbb leírt "vádak" egyáltalán nem teljesülnek rá. Tehát, vágjunk is bele a sztori elemzésébe!
A történet úgy kezdődik, hogy főhősnőnk, Bogi már a reptéren várakozik a gépre, amely majd elrepíti őt Görögországba, hogy ott az Essendra nevű bentlakásos középiskolában folytathassa tanulmányait. A prológus nekem picit rövid lett, de bizonyára azért érzem így, mert éppen kezdtem belemerülni a történtekbe, amikor be is fejezted. Valójában azonban minden benne volt, aminek lennie kellett: ki a főszereplő, némi részlet a múltjából, az életéből, s jelen esetben a céljáról, hogy mi az oka a máshová utazásának. Kezdetnek egészen jó volt, figyelemfelkeltő, így haladtam is tovább az első fejezetre, hogy több információ is birtokomba juthasson a mi drága Bogink kalandjairól.

Az első néhány fejezetet a hely bemutatásának, a környék megismertetésének szentelted, ami szerintem szuper. Nem sikerültek túl eseménydúsra ezek a részek, de ezzel nincs is gond szerintem, mert előbb-utóbb úgyis szembe kellett kerülnünk a sok-sok leírással, hogy el tudjuk képzelni azt a csodálatosan szép helyet, ahová mázlista főhősnőnk került. A te pártodat fogva pedig, jobb előbb, mint utóbb - ésszerűen: nyilván a történet elején kell beszámolni az Essendráról, nem pedig az epilógusban. Ne ragadjunk le azonban a részleteknél, folytassuk a kritizálást!
Ezen kezdetleges fejezetekben megismerjük a szobatársakat, néhány másodévest, az osztálytársakat és nem utolsó sorban a helyszínt, ami egy csodálatos part, tele lélegzetelállítóan szép épületekkel, szakaszokkal, tájakkal. Szívesen lennék én is Bogi helyében!

A folytatás azonban számomra enyhe fordulat volt: a beavatási hét kezdetével kezdek izgalmasabbra fordulni a dolgok, érdekesebbé a cselekmények. Nagyon kíváncsi voltam már erre a részre, mégis hogyan oldod meg a "gólyatábor" végigvezetését. Nem kellett féltenem, tudtam, hogy jó munkát fogsz végezni, és lám, igazam is lett: a beavatási hét leírása, eseményei, történése valami fantasztikusan jók lettek! Sokszor mosolyogtam az egyes szituációkon, Bogival együtt új embereket ismertem meg, s vele együtt éltem át minden egyes szívatós feladatot, amit meg kellett csinálniuk a héten. Nem gondoltam volna, hogy ezt ennyire jól össze tudod hozni, de egy óriási pacsit küldök neked érte, mert az, hogy nem unatkoztam, enyhe kifejezés.

A fejezetek közepe táján bukkantak fel az új szereplők, s rögtön ki is alakult néhányukkal egy életre szólónak tűnő baráti szál. Akadtak főhősnőnk számára semleges karakterek is, és persze elengedhetetlen az ellenségek kidolgozása is. Egyszóval: ez alatt az egy hét alatt Bogi új barátokra tett szert - és néhány ellenségre is, akik pechére a szobatársai -, akikkel a szabadidejét együtt töltheti. Őszintén szólva, csak ismételni tudom magamat: imádtam a beavatási hetet, hiszen érdekesebbnél érdekesebb feladatokat kellett elvégezniük az új elsőéveseknek, amit gyakorlatilag nem, hogy fűszereztél kisebb-nagyobb poénokkal, de egyenesen megraktad őket vele. Hatalmasakat nevettem néhol, nagyon jó hangulatot teremtettél ugyanis a gólyatábor leírása közben.

Ám sajnos ez a beavatás is véget ért egyszer. Az ezt követő fejezeteknél sem lehetett ugyan unatkozni, hiszen annak ellenére, hogy elkezdődött az iskola Bogiék számára, mindig történt valami. A tanárok és az iskola alaposabb megismerése, a baráti szálak továbbszövése és a baráti kör kibővítése, az ellenségekkel való helyzet kiélezése és a szerelem apró szikrájának felbukkanása - több személynél is. 

A tizenegyedik fejezet végére érve sajnáltam, hogy nincs több rész, amit olvasni tudnék, de ajd türelmesen várok a folytatásra, ahogy a többi olvasód is, hiszen a történet valóban egyedi és magával ragadó, ezelőtt nem találkoztam még csak hasonlóval sem. Tanácsként csupán azt írhatom, hogy semmiképpen ne hagyd abba a blog írását, mert rengeteg fantáziát látok benne - személy szerint, de biztosan nem vagyok ezzel egyedül. Szívesen olvasnék a továbbiakban is Bogi izgalmas, új életéről, ami egy számára idegen országban folytatódik jelen pillanatban új ismerősök, ellenségek, barátok körében. 

5/5

Szereplők: Hű, itt aztán nehéz dolgom lesz, hiszen rengeteg szereplő található a blogban - már csak az osztály létszámát tekintve is tizenhatan vannak, hát még a másodéveseket is belevéve a történetbe... meg sem tudom számolni. Így hát csak a főbb, számomra kiemelkedő karakterekről ejtenék néhány szót.

Első sorban természetesen Bogiról, a mi kis magyar gyöngyszemünkről, aki a főhősnője az egész blognak. Mivel az ő szemszögéből íródik a történet, gyakorlatilag oda-vissza ismerjük minden gondolatát, érzését, legyen az negatív, vagy pozitív. Átérezzük a helyzetét, minden pillanatát, amibe éppen belekeveredett. Éppen ezért kicsit elfogultnak tűnhetek majd a továbbiakban, de én megkedveltem ezt a lányt már első perctől kezdve. Hogy miért? Teljesen reálisan van kidolgozva a karaktere, egyszóval annyira élethű, hogy jobb már nem is igazán lehetne. Na jó, de: a személyiségét eléggé jól ismerjük - kedves, közvetlen lány, van humora, amennyire kell, határozott is és tipikusan olyan lány, akinek a helyébe könnyen bele tudjuk magunkat képzelni. Viszont, amit hiányolok nála (is, de erre a későbbiekben kitérek), az a külső leírása. A hajának, szeme színének leírása, az arcának karakteres vonásai, a testalkatának ismertetése... Ha már nincsen külön szereplők oldalad, ahová képeket rakhatnál fel a karakterekről, legalább a történetbe térj ki rájuk jobban, mert egy picikét frusztráló, hogy ismerjük Bogit, nagyon is jól, de fogalmunk nincs, hogy néz ki, hiszen erről nem nagyon ejtettél szót a tizenegy fejezet alatt. Tehát: ejnye-bejnye! Tessék erre több hangsúlyt fektetni!

Bogin kívül a másik legszimpatikusabb karakter számomra Rhea, az egyik szobatársa és egyben "legújabb legjobb" barátnője. Valamiért a közvetlensége, határtalan kedvessége és barátságos kisugárzása rögtön a szívembe zárta őt. Nem elég, hogy ő is humoros, jó barát, de emellett ott segít Boginak, ahol csak tud, és nem egyszer ki is áll mellette. Ha ő nem lenne... Nos Bogi biztosan akkor is boldogulna, hiszen több barátja is van, de Rhea nélkül úgy érzem, nem lenne az igazi, tehát ő egy olyan karakter, akit hosszú ideig nem lehet nélkülözni. Legyen már vége az őszi szünetnek, és térjen vissza ő is az Essendrába, mert már hiányolom! És szerintem ezzel nem vagyok egyedül.

Akiről pedig mindenképpen szerettem volna szót ejteni... - dobpergés! - ... Jeremy. Igen, a cuki szőke srác, aki szintén Bogi egyik nagyon jó barátja. hangsúlyozom, barátja, semmi több- az én nagy bánatomra. Az amerikai fiú szintén rögtön elnyerte a szimpátiámat, hiszen nem akármilyen stílusa van. Igazi mókamester, aki szinte képtelen komoly maradni, legyen szó bármilyen pillanatról. Emellett azonban egy kitűnő fiú barát, hiszen Boginak is mindig, minden esetben segít, ha tud, és támogatja őt, bármiről is legyen szó. A veszekedésüknél azt hittem, megáll bennem az ütő: kimutatta azt az oldalát, amelyik nem folyton vihog és hülyéskedik, hanem tud komoly is lenni. És akármennyire is a lány bénaságán akad ki, nyilvánvaló számomra, hogy itt a féltékenység is szerepet játszik, hiszen lefogadom, tetszik neki Bogi - nagyon is. Éppen ezért remélem, lesz majd valami közöttük, mert szerintem összeillenek. Noha - és itt újra megdorgállak - túlságosan az ő külsejét sem ismerjük, ahogyan gyakorlatilag senki másét sem az egész blogon. A haj- és szemszín leírása nem hinném, hogy elég ahhoz, hogy el tudjunk képzelni élethűen egy karakter. Így hát itt is leírom neked, nehogy elsuhanj mellette: dolgozd ki őket jobban! Ruházd fel őket olyan karakteres vonásokkal, amelyek csak rájuk jellemzőek, hogy meg lehessen különböztetni őket egymástól. Hidd el, így sokkal áttekinthetőbb lesz a szereplőid listája.

A mellékszereplőket is egészen jól kidolgoztad, ami a személyiséget illeti. Az osztály minden tagjára aggattál valami olyan jellemző tulajdonságot, ami rögtön be is ugrik, ha a nevüket olvassuk. Úgy gondolom, ez egy nagyon ügyes húzás, hiszen annyira különböznek a másiktól, rengeteg a lehetőséged, hogy játssz a személyiségükkel. Azonban külső jellemzést náluk is szívesen olvasnék - legalábbis azoknál, akik a későbbiekben fontosabb szerepet fognak betölteni a blogban.

4/5

Fogalmazás, stílus: Az első szó, ami eszembe jut az írásképedről: érdekes. Nem feltétlen rossz értelemben mondva, de érdekes. Alapvetően szépen írsz, teljesen érthető mindig, hogy mit szeretnél kifejezni a külvilág felé, ami ugye fontos, mert ha az olvasók nem értik, miről vakerálsz nekik tizenegy fejezeten keresztül, akkor le is húzhatnád a rolót. DE, mint említettem, minden egyes sor áttekinthető, fel lehet fogni a mögöttes tartalmukat is,

Noha néhány helyen találkoztam szóismétlési hibákkal - ez a szinonimaszótár használatával és a bejegyzés többszöri, figyelmes átolvasásával teljes mértékben kiküszöbölhető -, nem voltak annyira vészesek, mint amilyeneket manapság különböző blogokon találni. Emellett sok helyen vettem észre kötőszóhalmozást egy mondaton belül. Egy hosszú idő után ezek már zavaróbbak tudnak lenni, így mindenképpen azt javaslom, fordíts nagyobb figyelmet az összetett mondatok tagolására, és próbálj minél választékosabb kötőszavakat használni. Példának okáért - tizenegyedik fejezet:

"...rázta a fejét rosszallóan Jeremy, és komolyan levette a Nike pulcsiját, és nekem adta." - Az "és" szócskát egy ilyen rövid mondaton belül kétszer is felhasználni halálos bűn. Nem szó szerint persze, de ha végigolvasod, biztosan te is rájössz, hogy ez így nem igazán stimmel.

"...rázta a fejét rosszallóan Jeremy, majd levette a Nike pulcsiját, és odaadta nekem." - Ugye, mennyivel jobban hangzik ez így? Noha csak egy megoldás a sok közül, de te úgy kísérletezhetsz a mondataiddal, a szavaid sorrendjével, ahogy neked tetszik.

Ezen kívül szintén számos alkalommal ütköztem olyan hibákba, mint a mondat eleji "és" szó használata. És-sel nem kezdünk mondatot, erről sürgősen szokj le! Ettől sok helyen darabosnak tűnhet a megfogalmazásod. Például - szintén utolsó fejezet:

"És azzal fenyegetett, hogy az ötödik szaktanárinál a tantestület elgondolkodik a kicsapásunkon. És, ha ez még nem lett volna elég, büntetést szabott ki ránk." - Juj, ez mennyire sérti az ember szemét! Az első mondatnál például teljesen felesleges a mondat eleji kötőszó használata.

" Azzal fenyegetett, hogy az ötödik szaktanárinál a tantestület elgondolkodik a kicsapásunkon. Ez pedig, ha még nem lett volna elég, büntetést szabott ki ránk." - Tessék, íme, csúnya kis kötőszavunk el lett tüntetve a második mondatból is, ezáltal sokkal gördülékenyebb és szimpatikusabbá vált. 

Tehát az ilyen apróbb problémákra jobban kellene ügyelned, és hidd el, máris sokkal élvezetesebbé válik az olvasás a látogatóid számára. Mellesleg, nem tudom, van-e bétád - bár úgy hiszem, nincs -, de nem lenne butaság felfogadni egyet, aki a közzététel előtt mindig alaposan átolvassa a bejegyzéseidet.

Összességében jól írsz, teljesen érthetően és átláthatóan, a párbeszédeid és a leírásaid szabályosak, elegendő mennyiségű van belőlük - se nem túl sok, se nem túl kevés. Amire gondot fordíthatnál: a kötőszavak, a szinonimák használata és a mondatok darabosságának elkerülése. Írj több összetett mondatot, és ne úgy nézzen ki az egész, hogy: Mondat. Mondat. Mondat. Helyette inkább vonj össze, ahol tudsz: Mondat, mondat. Mondat. Ne felsorolásból álljon az egész, hanem egy élvezhető, gördülékeny szövegből, ami szemet gyönyörködtető mindenki számára.

3/5

Összesen: 15/20

Sok sikert kívánok a továbbiakban is: