Sziasztok!
Rég volt, hogy kritikával jelentkeztem volna - és ezt csakis az időhiányomra tudom fogni -, éppen ezért most olvashatjátok a legújabbat, mely főszerepében az Úristen, férjnél vagyok! c. blog áll. Írója a lelkes reasonell.
Rég volt, hogy kritikával jelentkeztem volna - és ezt csakis az időhiányomra tudom fogni -, éppen ezért most olvashatjátok a legújabbat, mely főszerepében az Úristen, férjnél vagyok! c. blog áll. Írója a lelkes reasonell.
Kinézet: Az első látvány, amikor megnyitjuk a linket, egy kellemes, alapjába véve kékes színvilágú, igényes külsejű blog. Mivel a fejlécet az egyik szerkesztőtársam, Netty készítette, nem fogom véleményezni - de egyébként nagyon szép, és jól megy a designhoz.
Ugornék hát rögtön a többi részletre: a blog háttere egyszerű, szürkéskék, mely két okból is remek választás. Egyrészt, a fejléc szélei gyönyörűen beleolvadnak, ami az igényesség és a jó ízlés látszatát kelti. Másrészt pedig, ez a szín alapvetően is nagyon baráti a szemnek, kellemes tónusa van, egyszerűen hívogat, hogy maradj minél tovább ezen az oldalon.
A bejegyzések háttere világosabb, átlátszóbb kék, ami szintén ragyogó. A szövegek betűtípusa és színe egyaránt megfelelő, kitűnően olvasható. Azt pedig, hogy minden fejezetet feldobsz egy-egy képpel, nagyon jó ötletnek tartom, mert így nem csak a "nyers" szöveget lehet olvasni, de picit elmerülni az általad elképzelt szituációban is.
Az oldalakról: úgy gondolom, a szereplőkről picit több kép van a kelleténél. Én a helyedben csak azokról tennék ki, akik lényegesebb karakterek, vagy a mellékszereplők képe alá a nevükön kívül nem igazán írnék más információt, de persze ezt neked kell tudnod és eldöntened. A képekkel kapcsolatban; tetszenek, hogy mind egy méretűek, középre igazítottak, ám azt nem igazán tudtam hová tenni, hogy egyik szürke árnyalatú, a másik színes. Miért is? Szerintem állapodj meg az egyiknél, és használd azt az összes kép elkészítésénél. A trailer videó egyszerűen szuper volt, kétszer is végignéztem, annyira felkelti a figyelmet. Rövid, amit díjazok, ellenben lényegre törő, és tényleg felvázolja nagy vonalakban a blog történetét - szóval meghozza a kedvet az olvasáshoz. A fejezeteket egymás alá, középre igazítva linkelted be nekünk, hogy könnyen ki tudjunk rajtuk igazodni. Emellett mindegyiket külön címmel láttad el, ami csak dob a dolgon, hiszen sok blogon még erre sem veszik a fáradtságot, noha szerintem így sokkal izgalmasabb a történet, ha van egy információ morzsa, amin részenként elindulhatunk anélkül, hogy beleolvastunk volna az adott fejezetbe. A továbbiak menüpontban pedig olyan blogokat láthatunk, melyek vagy sajátjaid, vagy valamilyen közöd van hozzájuk - jó ötlet a reklámozásra.
Az információk - nálad kis semmiség - elegendő tartalommal rendelkeznek, mindent beleírtál, amit szükségesnek gondoltál. Jól is tetted, hiszen így mindenki tisztában lehet azzal, kiknek a kezei által munkálódott meg a blog, milyen típusú a történet, mikor nyitottad meg az oldal "kapuit", és a többi.
A figyelmeztetést szintén jó ötletnek találtam, hiszen sok manapság az olyan blogger, aki beleköt a fanfictionok realitásába. A figyelmeztetés is baráti húzás volt tőled, nagyon tetszik, hogy ennyire őszinte vagy mindenkivel - látszik, hogy törődsz az olvasóddal, és nem a hírnévre fáj a fogad. Ezért pedig óriási elismerés jár!
A "Tudj meg többet" című szövegdoboz gyakorlatilag a fülszöveget tartalmazza. Egyik szemem nevet, hiszen nagyon jól összerakott ismertetőről van szó, a másik azonban sír, hogy miért nem a modulsáv legtetejére tetted, hogy egyből meg lehessen találni. Tudod, vannak olyan lusta emberek, akik nem szeretnek sokat tekerni ahhoz, hogy elolvassák, miről fog szólni a történet. Az ő érdekükben - is - talán egyszerűbb lenne valahol fentebb elhelyezni. Ettől eltekintve tartalmilag és terjedelmileg teljesen rendben találtam, sőt. Nagyon tetszett, hiszen érdekes, megismerteti velünk a szereplőket, a bonyodalmat, s rengeteg homályos kérdést hagy maga után, ami felkelti az olvasó kíváncsiságát.
A csevegő színeit tekintve harmonizál a blog többi részével. A chat ablak átlátszó, amit ügyes megoldásnak találok. A nevek és a szövegek benne jól olvashatóak, így nem tudok belekötni. A könyvborító szintén Netty munkája, így nem mondhatok róla véleményt, csak annyit, hogy egyébként szép, színeiben is tökéletes, harmonizál a bloggal és a történet hangulatát remekül visszaadja.
Az Eric szavaival élve című kis idézeted ötletes, meg kell mondanom. Jó volt elolvasni, hiszen picit ezáltal megismerhettük jobban a köztük kialakult helyzetet, s a férfi érzéseibe is betekintést nyertünk. Ez újabb egyedi vonás a blogodon, s természetesen ahhoz a listához írnék, ami az előnyeidet tartalmazza - hozzáteszem, hátrányokkal eddig nem igazán találkoztam, de lenne egy észrevételem, amire kitérnék:
A bejegyzések oldalszegélye... vörös... nem tudom, szerintem nem igazán megy ez ide. Egyrészt, feleslegesnek tartom egyáltalán a szegélyt a te esetedben, hiszen a design anélkül is szép lenne, de ha már mindenképpen ragaszkodsz hozzá, egy kékes árnyalat sokkal jobban illene ide.
A címről is megejtenék néhány gondolatot, így zárásképpen: amikor megrendelted a kritikát, azt hittem először, hogy valami olyan sztorira számíthatok, ahol egy őrült, tinédzser, Eric Saade rajongó életét fogod bemutatni, a mesés találkozásán át az énekessel egészen a szivárványos köd borította esküvőjükig. Egyszóval, kirázott a hideg, hogy megint egy nyálas, csöpögős történetet kell olvasnom, ahol irreális helyzetben találkozik a híres Eric a teljesen átlagos fan lánnyal. Szerencsére azonban csalódnom kellett - hozzáteszem, nagyon kellemeset, így továbbra is áll az a híres mondás, hogy ne a kocsiról ítéld meg a lányt. Vagy valami ilyesmi, azt hiszem...
Összességében tehát pozitív benyomásom volt a blogodról, hiszen külseje alapján igényes, látszik, hogy sokat foglalkozol vele, s szeretnéd, ha minél többen megismernék. Én ehhez csak gratulálni tudok, és ajánlani mindenkinek, aki az egyedi, jól fogalmazott történetek kedvelője.
Az oldalakról: úgy gondolom, a szereplőkről picit több kép van a kelleténél. Én a helyedben csak azokról tennék ki, akik lényegesebb karakterek, vagy a mellékszereplők képe alá a nevükön kívül nem igazán írnék más információt, de persze ezt neked kell tudnod és eldöntened. A képekkel kapcsolatban; tetszenek, hogy mind egy méretűek, középre igazítottak, ám azt nem igazán tudtam hová tenni, hogy egyik szürke árnyalatú, a másik színes. Miért is? Szerintem állapodj meg az egyiknél, és használd azt az összes kép elkészítésénél. A trailer videó egyszerűen szuper volt, kétszer is végignéztem, annyira felkelti a figyelmet. Rövid, amit díjazok, ellenben lényegre törő, és tényleg felvázolja nagy vonalakban a blog történetét - szóval meghozza a kedvet az olvasáshoz. A fejezeteket egymás alá, középre igazítva linkelted be nekünk, hogy könnyen ki tudjunk rajtuk igazodni. Emellett mindegyiket külön címmel láttad el, ami csak dob a dolgon, hiszen sok blogon még erre sem veszik a fáradtságot, noha szerintem így sokkal izgalmasabb a történet, ha van egy információ morzsa, amin részenként elindulhatunk anélkül, hogy beleolvastunk volna az adott fejezetbe. A továbbiak menüpontban pedig olyan blogokat láthatunk, melyek vagy sajátjaid, vagy valamilyen közöd van hozzájuk - jó ötlet a reklámozásra.
Az információk - nálad kis semmiség - elegendő tartalommal rendelkeznek, mindent beleírtál, amit szükségesnek gondoltál. Jól is tetted, hiszen így mindenki tisztában lehet azzal, kiknek a kezei által munkálódott meg a blog, milyen típusú a történet, mikor nyitottad meg az oldal "kapuit", és a többi.
A figyelmeztetést szintén jó ötletnek találtam, hiszen sok manapság az olyan blogger, aki beleköt a fanfictionok realitásába. A figyelmeztetés is baráti húzás volt tőled, nagyon tetszik, hogy ennyire őszinte vagy mindenkivel - látszik, hogy törődsz az olvasóddal, és nem a hírnévre fáj a fogad. Ezért pedig óriási elismerés jár!
A "Tudj meg többet" című szövegdoboz gyakorlatilag a fülszöveget tartalmazza. Egyik szemem nevet, hiszen nagyon jól összerakott ismertetőről van szó, a másik azonban sír, hogy miért nem a modulsáv legtetejére tetted, hogy egyből meg lehessen találni. Tudod, vannak olyan lusta emberek, akik nem szeretnek sokat tekerni ahhoz, hogy elolvassák, miről fog szólni a történet. Az ő érdekükben - is - talán egyszerűbb lenne valahol fentebb elhelyezni. Ettől eltekintve tartalmilag és terjedelmileg teljesen rendben találtam, sőt. Nagyon tetszett, hiszen érdekes, megismerteti velünk a szereplőket, a bonyodalmat, s rengeteg homályos kérdést hagy maga után, ami felkelti az olvasó kíváncsiságát.
A csevegő színeit tekintve harmonizál a blog többi részével. A chat ablak átlátszó, amit ügyes megoldásnak találok. A nevek és a szövegek benne jól olvashatóak, így nem tudok belekötni. A könyvborító szintén Netty munkája, így nem mondhatok róla véleményt, csak annyit, hogy egyébként szép, színeiben is tökéletes, harmonizál a bloggal és a történet hangulatát remekül visszaadja.
Az Eric szavaival élve című kis idézeted ötletes, meg kell mondanom. Jó volt elolvasni, hiszen picit ezáltal megismerhettük jobban a köztük kialakult helyzetet, s a férfi érzéseibe is betekintést nyertünk. Ez újabb egyedi vonás a blogodon, s természetesen ahhoz a listához írnék, ami az előnyeidet tartalmazza - hozzáteszem, hátrányokkal eddig nem igazán találkoztam, de lenne egy észrevételem, amire kitérnék:
A bejegyzések oldalszegélye... vörös... nem tudom, szerintem nem igazán megy ez ide. Egyrészt, feleslegesnek tartom egyáltalán a szegélyt a te esetedben, hiszen a design anélkül is szép lenne, de ha már mindenképpen ragaszkodsz hozzá, egy kékes árnyalat sokkal jobban illene ide.
A címről is megejtenék néhány gondolatot, így zárásképpen: amikor megrendelted a kritikát, azt hittem először, hogy valami olyan sztorira számíthatok, ahol egy őrült, tinédzser, Eric Saade rajongó életét fogod bemutatni, a mesés találkozásán át az énekessel egészen a szivárványos köd borította esküvőjükig. Egyszóval, kirázott a hideg, hogy megint egy nyálas, csöpögős történetet kell olvasnom, ahol irreális helyzetben találkozik a híres Eric a teljesen átlagos fan lánnyal. Szerencsére azonban csalódnom kellett - hozzáteszem, nagyon kellemeset, így továbbra is áll az a híres mondás, hogy ne a kocsiról ítéld meg a lányt. Vagy valami ilyesmi, azt hiszem...
Összességében tehát pozitív benyomásom volt a blogodról, hiszen külseje alapján igényes, látszik, hogy sokat foglalkozol vele, s szeretnéd, ha minél többen megismernék. Én ehhez csak gratulálni tudok, és ajánlani mindenkinek, aki az egyedi, jól fogalmazott történetek kedvelője.
5/5
Történet: Mint fentebb említettem, a design és a cím miatt egy hót más történetre számítottam, mint amit te egyébként írsz. Kellemes csalódás volt olvasni számomra a soraidat, melyeket olyan nagy gondossággal és figyelemmel gépeltél be.
A prológust elolvasva rögtön sikerült felkeltened a kíváncsiságomat a sztori iránt, s ennek több oka is van. Egyrészt, nem volt eget rengetően hosszú - mert hát kinek van kedve kisregényt olvasni egy történet elején? -, így követni lehetett a cselekményeket, ismerkedni az új környezetünkkel. Azért is különleges, mivel gyakorlatilag egy részletet írtál a jövő egyik eseménysorozatából, noha a prológusok általában múltban lejátszódó történésről szólnak.
Összegezve a történetet: Eric Saade, a híres énekes mostanában nem sikereivel tűnik ki a sajtónál, a média világában, hanem botrányos nőügyeivel, melyek beharangozzák a híreket. Éppen ezért menedzsere ultimátumot ad neki, és leszögezi, hogy egy hírességekről írt listából választania kell magának egy lányt, aki majd a felesége lesz papíron, hogy a sajtó ne csámcsogjon tovább a magánéleti botrányain. A fiú választása Laycie-re esik, aki egy frissen befutott hollywoodi filmcsillag. Amikor megtudja, anya - mint menedzsere - mibe rángatta bele, hevesen tiltakozik, de végül kiengesztelő ajánlatot kap: övé lesz egy sorozatszerep, ha Londonba költözik Erickkel egy közös lakásba. Ekkor rábólint, és pár nap múlva már be is költöznek. Noha az együttélést még szokniuk kell, hiszen Eric finoman fogalmazva gerincre akarja vágni a lányt, Laycie viszont nem hajlandó odaadni magát neki, mert nagyképű egoista sztárocskának hiszi a fiút. Hogy ebből mi lesz később, azt nem tudni, mert a sztori jelenleg idáig íródott csak (11. fejezet).
Bevallom őszintén, nem tudok hol belekötni a történetbe, bármennyire is igyekeztem kukacoskodni vele. Minden egyes része, pillanata tetszett. A leírásokat csak úgy faltam magamba, a párbeszédeken olykor jókat mosolyogtam, s azon kaptam magamat, hogy egy fél nap leforgása alatt olvastam el az egész blogodat. Tőlem ez azért teljesítmény. De ahelyett, hogy itt írok a nagy semmiről, és dicsőítem a sztoridat, ki is fejteném, miért nyerte el annyira a tetszésemet:
Először is, már maga a fogalmazásod magával ragadott, hiszen nem mindennapi, ahogyan a szavakkal bánsz. Olyan gördülékenyen írod a sorokat, hogy csak úgy olvastatják magukat - de erről később. Bár, ahogy vesszük, ez is kapcsolódik ide valamelyest, hiszen ha nem írnál jól, nem lennének annyira élvezetesek az adott fejezetek, mint amennyire azok egyébként.
Már az elejétől magával ragadott a sztori: Eric szemszög, aztán Laycie. A történések közben külön cselekményszálként mutatod be mindennapi életüket számunkra, betekintést nyerünk gondolataikba, érzéseikbe. A botrányos énekes életét, ahogyan bemutattad, nagyon megnevettettél vele - annyira élethűen ismertetted velünk a sztár mindennapinak tűnő életét. Laycie és ő két külön világ, hiszen a lány nem él ilyen kicsapongó életmódot. Ő a barátaival bulizik, az unokatestvérével, s szabadidejét többnyire alvással meg punnyadással tölti. Ezeket az alap dolgokat bemutatva kalauzoltad bele az olvasóidat első ízben a blogodba.
A folytatásban ugyanis felpörögnek az események: a két sztár találkozik, aláírják a szerződést, és költöznek Londonba. Az első találkozásuk szerintem nagyon eredeti volt, elég viccesre is sikeredett, legalább kétszer olvastam újra azt a részletet, annyira megragadott. A párbeszédek könnyedén váltották egymást, a szavak olvastatták magukat, egyszóval felpezsdítő volt az egésznek a hangulata. Eközben kíváncsiak és érdeklődőek is lettünk, mit tartogatsz nekünk a továbbiakban. Csalódnunk nem kellett, hiszen a folytatás is legalább olyan izgalmas volt, mint az előzmények - ha nem izgalmasabb. Laycie és Eric ugyanis elkezdtek egymással megismerkedni, beszélgetni, többet akartak tudni a másikról - kötelességből, mert a szerződés megkövetelte, és nyilván szabad akaratukból is. A csípősebbnél csípősebb beszólások, a humorbombák és a kedves, gyengédnek ható szavak váltakozva hagyják el közben a fiatalok száját.
A sztori leforgása egyenlőre itt véget is ért. Gondolhatnánk, hogy kevés, mert csak tizenegy fejezet, de valójában ez a néhány rész is elegendő információt árul el számunkra a szereplőkről, s vezet be bennünket a blog által leírt, fordulatos világba. Ami azt illeti, először nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog a történet, hiszen valamiféle tini rajongó sablonjának gondoltam, de többször is bizonyítottad, hogy egyedi a történet, csupa fordulattal, humorral és izgalommal. Ezért csak gratulálni tudok neked! Remélem, a későbbiekben sem hagyod cserben az olvasóidat, és folytatod a blog írását, mert nagyon sok fantáziát látok benne!
A prológust elolvasva rögtön sikerült felkeltened a kíváncsiságomat a sztori iránt, s ennek több oka is van. Egyrészt, nem volt eget rengetően hosszú - mert hát kinek van kedve kisregényt olvasni egy történet elején? -, így követni lehetett a cselekményeket, ismerkedni az új környezetünkkel. Azért is különleges, mivel gyakorlatilag egy részletet írtál a jövő egyik eseménysorozatából, noha a prológusok általában múltban lejátszódó történésről szólnak.
Összegezve a történetet: Eric Saade, a híres énekes mostanában nem sikereivel tűnik ki a sajtónál, a média világában, hanem botrányos nőügyeivel, melyek beharangozzák a híreket. Éppen ezért menedzsere ultimátumot ad neki, és leszögezi, hogy egy hírességekről írt listából választania kell magának egy lányt, aki majd a felesége lesz papíron, hogy a sajtó ne csámcsogjon tovább a magánéleti botrányain. A fiú választása Laycie-re esik, aki egy frissen befutott hollywoodi filmcsillag. Amikor megtudja, anya - mint menedzsere - mibe rángatta bele, hevesen tiltakozik, de végül kiengesztelő ajánlatot kap: övé lesz egy sorozatszerep, ha Londonba költözik Erickkel egy közös lakásba. Ekkor rábólint, és pár nap múlva már be is költöznek. Noha az együttélést még szokniuk kell, hiszen Eric finoman fogalmazva gerincre akarja vágni a lányt, Laycie viszont nem hajlandó odaadni magát neki, mert nagyképű egoista sztárocskának hiszi a fiút. Hogy ebből mi lesz később, azt nem tudni, mert a sztori jelenleg idáig íródott csak (11. fejezet).
Bevallom őszintén, nem tudok hol belekötni a történetbe, bármennyire is igyekeztem kukacoskodni vele. Minden egyes része, pillanata tetszett. A leírásokat csak úgy faltam magamba, a párbeszédeken olykor jókat mosolyogtam, s azon kaptam magamat, hogy egy fél nap leforgása alatt olvastam el az egész blogodat. Tőlem ez azért teljesítmény. De ahelyett, hogy itt írok a nagy semmiről, és dicsőítem a sztoridat, ki is fejteném, miért nyerte el annyira a tetszésemet:
Először is, már maga a fogalmazásod magával ragadott, hiszen nem mindennapi, ahogyan a szavakkal bánsz. Olyan gördülékenyen írod a sorokat, hogy csak úgy olvastatják magukat - de erről később. Bár, ahogy vesszük, ez is kapcsolódik ide valamelyest, hiszen ha nem írnál jól, nem lennének annyira élvezetesek az adott fejezetek, mint amennyire azok egyébként.
Már az elejétől magával ragadott a sztori: Eric szemszög, aztán Laycie. A történések közben külön cselekményszálként mutatod be mindennapi életüket számunkra, betekintést nyerünk gondolataikba, érzéseikbe. A botrányos énekes életét, ahogyan bemutattad, nagyon megnevettettél vele - annyira élethűen ismertetted velünk a sztár mindennapinak tűnő életét. Laycie és ő két külön világ, hiszen a lány nem él ilyen kicsapongó életmódot. Ő a barátaival bulizik, az unokatestvérével, s szabadidejét többnyire alvással meg punnyadással tölti. Ezeket az alap dolgokat bemutatva kalauzoltad bele az olvasóidat első ízben a blogodba.
A folytatásban ugyanis felpörögnek az események: a két sztár találkozik, aláírják a szerződést, és költöznek Londonba. Az első találkozásuk szerintem nagyon eredeti volt, elég viccesre is sikeredett, legalább kétszer olvastam újra azt a részletet, annyira megragadott. A párbeszédek könnyedén váltották egymást, a szavak olvastatták magukat, egyszóval felpezsdítő volt az egésznek a hangulata. Eközben kíváncsiak és érdeklődőek is lettünk, mit tartogatsz nekünk a továbbiakban. Csalódnunk nem kellett, hiszen a folytatás is legalább olyan izgalmas volt, mint az előzmények - ha nem izgalmasabb. Laycie és Eric ugyanis elkezdtek egymással megismerkedni, beszélgetni, többet akartak tudni a másikról - kötelességből, mert a szerződés megkövetelte, és nyilván szabad akaratukból is. A csípősebbnél csípősebb beszólások, a humorbombák és a kedves, gyengédnek ható szavak váltakozva hagyják el közben a fiatalok száját.
A sztori leforgása egyenlőre itt véget is ért. Gondolhatnánk, hogy kevés, mert csak tizenegy fejezet, de valójában ez a néhány rész is elegendő információt árul el számunkra a szereplőkről, s vezet be bennünket a blog által leírt, fordulatos világba. Ami azt illeti, először nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog a történet, hiszen valamiféle tini rajongó sablonjának gondoltam, de többször is bizonyítottad, hogy egyedi a történet, csupa fordulattal, humorral és izgalommal. Ezért csak gratulálni tudok neked! Remélem, a későbbiekben sem hagyod cserben az olvasóidat, és folytatod a blog írását, mert nagyon sok fantáziát látok benne!
5/5
Szereplők: Nos, hiába a sok-sok kép a szereplőknél, mégis úgy gondolom, igazán csak két olyan karakter van ebben a blogban - eddig legalábbis -, akiket alaposabban sikerült megismernünk.
Az első természetesen az a híres személy, akiről a blog íródik. A svéd énekes, Eric Saade. Szerepe szerint mostanság elszaladt vele a ló - több értelemben is. A média az állandó botrányain, nőügyein csámcsog, s menedzsere sem hagyja békén emiatt, így ultimátumot ad neki a "szerezzünk neked feleséget" lépésével. Tehát az már megbizonyosodott számunkra, hogy egy nőfaló szívtipróról van szó, aki inden egyes nap más lányt csábít az ágyába. Kiindulhatunk abból, hogy férfi, de ez nem lenne elég, mert a "rosszabb" fajtából való: híres férfi, aki azt hiszi, ez feljogosítja őt erre a viselkedésre. Bár nekem személy szerint tetszik ez a rossz fiús magatartás, lehet van, aki utálja az ilyesmit.
Külsejét tekintve őszinték lehetünk: elég dögös. Fekete haj, sötétbarna szemek, lágy tónusú, sötétebb bőr, kidolgozott felsőtest. Feltehetjük magunknak a kérdés. Kell ennél több? A válasz igen, hiszen az ember csak úgy teljes, ha vannak személyiségjegyei.
Eric egy nagyon humoros, alapjáraton kissé önző, magával foglalkozó, egoista srác, aki megnyerő mosolyával próbálja ellensúlyozni hibáit. Nem bírja, ha ellent mondanak neki, s ezért - na meg persze ösztönei miatt - akarja mindenképpen megszerezni magának Laycie-t.
Mindent egybevetve, alaposan kidolgozott karakter, van egyfajta stílusa, melyet te ruháztál rá, általad testesült meg teljes valójában. Nekem szimpatikus, örülök, hogy őt választottad a blogod egyik fő karakteréhez, hiszen korábban például nem nagyon foglalkoztam vele, de így jobban képbe kerültem azzal, ki a fene is ő valójában.
Laycie, a blog másik főszereplője a történet szerint egy frissen befutott kis filmcsillag, aki még keresi a helyét a sztárvilágban, és közben sorra kapja a lehetőségeket fotózásokhoz, sorozatokhoz. Az ő feladata lesz, hogy eljátssza Eric feleségét az életben. Hát, hogy ez mennyire fordul komollyá, majd csak később kapunk értesítést.
Alapvetően egy kedves, nagyon szimpatikus lányról beszélünk, akinek a helyében bárki lenne, hiszen népszerű, de így is vannak barátai, s ki ne töltene el minimum két évet összezárva a híres svéd énekessel? A mázlista, gondolhatjátok. Igen, hiszen életvitelén kívül egy csinos, alacsony alkatú (igazából teljesen jók a méretei, én két centivel kisebb is vagyok nála) lányról beszélünk, akinek csodaszép kék szemei vannak, s ehhez hullámos, hosszú, barna haj is párosul. Onnan tudni ezt ilyen jól, mert a kedves írónő a leírásaival segített élethűvé alakítani a karakterét, hogy el lehessen képzelni - na meg ott vannak a képek is.
Személyiségét tekintve kedves, közvetlen típus, emellett határozott, éles nyelve van, melyet főként humorizáláshoz és visszavágáshoz használ. Kiáll a saját érdekeiért, s ha valami nem tetszik neki, közli. Erre mondják, ami a szívén, az a száján. Egyszóval egy karakán főszereplő lány, aki már első pillanatban elnyerte a szimpátiámat, hiszen teljesen reális karakter.
A mellékszereplőidet szintén nagyon jól kidolgozod mind külsőleg, mind pedig belsőleg. Ők is külön egyéniségek, de azért érezteted, hogy a szerepük kevésbé fontos, mint Ericé vagy Laycie-é. Összességében tehát azt tudom mondani, nagyon szép munkát végeztél a karakterek kidolgozása terén, le a kalappal! Ritka az olyan blog, ahol a tizedik fejezet környékére már ennyire élethű és megismerhető szereplőket formál az olvasóinak az író/nő. Nálam mindenképpen befutottál.
5/5
Fogalmazás, stílus: Ami azt illeti, összességében két szóval tudnám jellemezni az írásképedet: szép és választékos. Ezt pedig azonnal ki is fogom neked fejteni:
Szép, mert mindig kerek, érthető mondatokat írsz, melyet könnyen meg lehet érteni, s ezáltal eligazodni a cselekményszálak kusza hálójában. Választékos, hiszen igyekszel a legkülönfélébb jelzőkkel kifejezni, mit is akarsz tudatni az olvasótáboroddal. Ellenben, néhol túlságosan is belegabalyodsz a dolgokba, hiszen egy-két helyen szóismétlésekbe botlottam, melyek ugyan nem voltak vészesek, de ha többször átolvasod közzététel előtt a bejegyzést, tudnál rajtuk javítani.
A párbeszédeid nagyon jól leírtak, szabályosak, követhetőek. Mindig lehet tudni, ki beszél kihez, s a közben történő cselekményeket is jól szemlélteted. A leírásaid is tökéletesek, nincs belőlük túl sok, de túl kevés sem. Megtaláltad az arany középutat, hiszen terjedelemben egyaránt megfelelőek, tartalomban pedig még inkább. Mindig élethűen, aprólékosan vázolod fel a szereplőket, a környezetet, amiben vannak, a tárgyakat, ezáltal nagyon jól el tudjuk képzelni az adott szituációt.
Ami még szintén a pozitívumok közé sorolható: a humorod. Rengeteg helyen csempészel a szövegkörnyezetbe vicces, poénos beszólásokat, melyek megnevettetik az olvasót, meghozzák az alaphangulat továbbfokozását. Szeretem az olyan embereket, akik jó humorérzékkel bírnak, s ezt nem is rejtik véka alá. Te pedig pontosan ilyen vagy!
A másik oldaladat is megmutatod nekünk azonban, amikor az érzelmek leírásáról van szó. Gyönyörűen adod vissza a hangulatot, legyen a levegőben akár harag, düh, szerelem, szenvedély. Bár eddig még túl sok szerelmes jelenet nem íródott a blogba - sőt, Erickkel egy sem -, remélhetőleg a közeljövőben ez változni fog.
Negatívumként, ha már fel kell hoznom valamit, elvégre ez egy kritika - amelyben nem áll módomban megsérteni téged -, az talán a szóhasználatod bizonyos helyzetekben, illetve az, ahogyan az adott mondatot írod. Ezt nem igazán tudom megfogalmazni, de néhány szövegrészlet nekem egészen furcsán jött át. Példával szemléltetném inkább a dolgot, hogy jobban érthető legyen:
"- Ha azt hiszik, belemegyek egy ilyen baromságba... - motyogtam dühösen, felforrt az agyvizem." - A párbeszéd helyes. Nekem leginkább a mondat második részével volt egy kis bajom.
"- Ha azt hiszik, belemegyek egy ilyen baromságba... - motyogtam dühösen, s úgy éreztem, felforrt az agyvizem." - A vessző után nekem személy szerint hiányzott valami, nyersnek éreztem a mondatodat, ezért egészítettem ki saját szavaimmal, melyek máris barátságosabbnak tűnnek.
Remélem, érted, ezzel mire gondoltam, ugyanis több hasonló szövegrészlettel is találkoztam a blogod olvasása közben, melyek ugyanilyen stílusban - számomra nyersen - íródtak.
Ettől - és a néhány szóismétléstől - eltekintve egy nagyon igényes, a tökéletességre törekedő helyesírással rendelkező blogról beszélhetünk, mely alapjaiba véve nagyon is felkeltheti az ember érdeklődését. Az enyémet legalábbis sikerült. csak így tovább, kedves reasonell!
4/5
Hello!:)
VálaszTörlésJesszus, nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat!! Rettentően jól estek, egytől egyig, és a végén említett negatívumon pedig igyekszem majd javítani. :) Köszönöm, hogy ilyen alapos kritikát írtál, nagyon ritka az ilyen. Az a rész, hogy az első fejezet igazából nem az én munkám... nos, így találtam a leginkább emberiesebbnek, és tudom, hogy emiatt sokan elítélnek, de egyrészt igazuk van, másrészt pedig szerintem megoldottam a kialakult problémát, és a továbbiakban semmilyen egyezés sem található meg a két történet között... örülök, hogy így álltál hozzá, ezt nagyra becsülöm, pedig nem érdemeltem volna meg. :/
Még egyszer köszönöm!
Ölel,
reasonelll
Drága reasonell:)
TörlésKritika terén mindig igyekszem alapos lenni. Örülök, ha segíteni tudtam neked bármiben is a véleményemmel, és annak is, hogy nem vettél sértésnek semmit belőle.
Láttam, hogy az első fejezet nem a saját munkád, de becsülettel ki.is írtad, szóval nincs joguk emiatt elítélni. :)
Én köszönöm, hogy olvashattam a blogodat, sok sikert a.folytatáshoz.
M. Gin