2015. október 25.

Maxwell's Silver Hammer


Sziasztok! Már viszonylag régóta nem láthattatok, gondolom ez elég érthető. Suli, meg egyéb bajok.
Viszont, most egy különleges bejegyzéssel érkeztem. Hoztam nektek egy... Á-á, csak a zene után.


Tehát, egy youtuber design csomagot. Videós emberek képei villognak a fejlécen, és néhol egy, két egyéb emberke. Mindegy.

Hogyan kaphatjátok meg? Az első, aki az emailcímünkre (blueberriesdesign@gmail.com) küld egy szépen kérő üzenetet, azt meghívom a blogba, és kezdheti is az írást. 

És lássuk is a műveket:






És végül az egyetlen magyar indulónk,  Dancsó Péter - BlogNagyon nehezen, de sikerült rávennem magam, az elkészítésére.



Tudjátok a szabályokat, várom az emaileket, és már mehet is a menet! Remélem tetszett nektek ez a kis csomag, ha szeretnétek más fandomokból is ilyen kis pakkot, azt írjátok meg kommentben!






2015. október 23.

Ragtime cat

Lassan de biztosan haladok a rendelésekkel.
Bocsánat a várakozásért!

Hallgassatok zenét!:D


 
http://barbyesakonyvek.blogspot.hu/
(A fejléc nem az én érdemem. Köszönjük Nóri <3)









2015. október 21.

PERFECT

Sziasztok!

Most egy másfajta bejegyzéssel jöttem, mint általában szoktam, hiszen most rendezett képeket készítettem, méghozzá egy olyan bloghoz, aminek egyik szerkesztőtársam, Jetta P. készítette a designját.
Remélem elnyeri a tetszéseteket! :)
















2015. október 19.

Too Original

Megjöttem néhány átalakítással, valamint egy kisebb-nagyobb változást is észrevehettek. A bloggernevem változott, még pedig a valódi nevemre :) És most jöjjenek a kinézetek:

Life and Style
(link xxx)




Nobody Just You 
(link xxx)
A következő alakítás különleges számomra, hiszen az előző kinézetet is én készítettem 4-5 hónappal ezelőtt :) 


(Előtte)

(Utána)









Végezetül egy rendelésre készített fejléc (TILOS VINNI):





 

2015. október 17.

Hogyan tovább?

Sziasztok!

Tudom, kritikák terén elég inaktív voltam a hónapokban, de most szeretnék ismét minél többet foglalkozni vele, ezért nyitottam egy könyvkritikás blogot is. (Bár még nincs fent semmi, a design remélhetőleg hamarosan készen lesz, aztán már nyitok is! xxx )

Továbbá itt is megváltoztak a rendelési feltételek.
Sajnos iskola van, nem szeretném túlvállalni magam, se a két történetes blogom elhanyagolni, de azért itt se szeretnék feledésbe merülni. 

Feltételek:
- Minimum 5 és maximum 15 fejezet
- Legyen fejezetek menüpont! Nem vagyok hajlandó visszapörgetni!
- A részek rendszeresen jöjjenek, a legutolsó pedig ne legyen öregebb, mint egy hónap! Nem szeretnék feleslegesen körmölni.
- Ne tervezz éppen akkor nagy design átalakítást, nem azért koptatom a billentyűzetet, hogy az, amint közzéteszem, menjen a kukába.


Ezennel megint Aktív vagyok, de sajnos a limitem még mindig ugyanannyi, vagyis az első 5-öt vállalom!

Puszi, és szép hétvégét!


#69. Kritika ~Story of My Life [Zayn Malik fanfiction]

Sziamia!

Új köszönési módszer...
Tudom, irtó rég írtam kritikát, de őszintén? Semmi erőm nem volt semmilyen blog olvasásához, nemhogy megírni róluk a véleményem, DE eljött az ideje ennek is. Bár Klau M. először Sayaa-tól kért bő kritikát, de mivel megtetszett az alap, meg hát Zaynről beszélünk, imádok olyanokat olvasni, ahol jelen van, így átvállaltam drága szerkesztőtársamtól, amiért itt is elnézést kérek tőle, de majd ha nekem lesz k-pop, átpasszolom neked, eskü!
Na, de melyik is ez a nemes blog, amely elnyerte így első hallásra a tetszésem?

Aláfestő zene...
Perfect
Mert gondolom még nem hallottad ezerszer<3


Kalu M.

Első benyomás:
Belecsapok a lecsóba. Irtó sablonos a cím. Sorry, de ez van. Felléptem a Facebook csoportba, és rögtön találtam egy Niall Horan fanficet ilyen néven, és nem kell sokáig keresnem, mire egy Harry-sre is rátalálok. Most már mindegy, így kezdted el, de azért elmondom. Máskor, ha új blogot nyitsz, aludj egyet kettőt-hármat-tízet-százat rá, hátha jön újabb, jobb ihlet, mint egy zene szám címe, amit a legkezdőbb olyan blogger is simán odatehet mindenféle tapasztalat nélkül, aki még sosem találkozott más fanficekkel és nem tudja, hogy már ezer darab történet fut ezen a néven, esetleg másik fiúval a főszerepben. Most gondolhatod, jé itt papol az Édes élet írója, aki egy szar TV2 sorozatról koppintotta a címét a blogjának, ami igaz, de mégsem. De ez más tészta.  
Mikor túllépett az ember a cím adta traumán, gondolhatja, hogy ez egy újabb hülye fanfic, amiben az a híres, tudod, annak az öttagú fiúbandának a tagja van! Nem, nem a szőke! Jajj, hát tudod, az a fekete hajú! Igen, a Malik! Szóval, amiben Zayn szerepel. De azért reméljük, nem ez fog visszaköszönni a történetről. 
A design nem szép, de nem is csúnya. Az átlagos kifejezést használnám. 
5/2

Fejléc:
Hmmm, igazából a design az rendben van, a fejléccel vannak a komolyabb bajok. Tudom, hogy nem te csináltad, de akkor is.
Az alap szép. Komolyan tetszik. Bár jobb felül van egy kis elmosási hiba, és ami még nem nőtt a szívemhez, hogy szétválik nagyon a sötétkék és a világosabb árnyalat. De oké, ettől eltekintek. 
A legfőbb bajom még mindig nem ezzel van, hanem a rajta lévő KARAKTEREKKEL. Először is a drága Bella Stewartnak el kellett volna döntenie, hogy végül színesen hagyja őket a nagy kék fellegben, ami a jobbik eset, vagy kék felleggé változtatja-e őket. De mindkettő nem lehet! Míg Barbi kéken virít, Zayn a saját színeit fitogtatja... Talán az utolsó mondat nem volt igaz. Mivel a srácon is van effekt. Mégpedig, ami narancssárgává (?) változtatta a bőrét, és lilára (?) a haját meg a szexi, fekete arcszőrzetét. Mit ne mondjak, elég furcsán fest így a drágám. 
És még akkor a cím betűtípusáról nem is beszéltem, hőőő... 
Egyrészt, én biztos nem oda tettem volna, másrészt sötétre sötét színnel, még akkor is, ha kiemeled a körvonalát feketével, nem célszerű írni. Talán jobb lett volna Barbi mellé, valamelyik oldalra, ha már mindenképp ennél a színnél maradnál, természetesen körvonal nélkül, hiszen mondjuk meg őszintén, nem egy gusztusos látvány így. Sok fejlécen látom viszont, hogy minden egyes szó a címben más betű style-lal van írva. Azért ne essünk át a ló túlsó oldalára sem, ahol a készítő 20 fajta új típust próbál ki, amit nemrég töltött le. De mondjuk lehetne kettő, a két sort különbözővel írni, és máris van benne egy kis változatosság. Bár, akkor se nagyon válogass az alapból a PS-en lévők közül, sokkal szebbek, amit saját magad töltesz le.
5/1

Szerintem nem ártana egy új fejléccel indítani, hiszen ezt csúnyán lepontoztam. Lehet, hogy neked ez jó, teljesen hidegen hagy, hogy milyen, mert a történet a fontos. Lehet. De ha megfogadsz egy tanácsot, akkor a kinézetre is ügyelsz, és ezt tapasztalatból mondom. Hiszen sokan mondják: A külső megfog a belső megtart. És minden olvasó szeme először a fejlécen akad fent, és ha tetszik, elismerően biccentenek.

Design/Modulok:
Mint mondtam, ezzel nincsenek nagy bajok, leginkább csak a modulok sorrendjén van mit változtatni/kiegészíteni/átalakítani. Az egész blogon a kék dominál, mint szín. Oké, szép szín ez a kék, komolyan, de én személy szerint, ha sokat olvasok ugyanolyan árnyalatú blogot, mármint egy idő után be lehet sokallni ettől a rengeteg kéktől. Lehetett volna a designba tenni, mondjuk szürkét, fehéret, feketét, ami kiszedi a teljes kékségből. Példát most nem tudok rendesen hozni, de ami ugyanígy kék volt, csak benne volt más szín is keverve, az az Álomtól Aranyig designja volt. Sajnos Leah Hope Eastbrook abbahagyta a blogolást, így a blogját is eltörölte az internetről, de ha meg akarod nézni itt van az EWD-re kirakott átalakítás linkje, itt meg tudod nézni: x  Szóval szerintem úgy szebb lenne, de te tudod. A modulsorban viszont pár dolgot változtatnék. Az információk pontban csak pár dolgot említesz meg leginkább a design készítőjének a nevét, meg a blog nyitását, és nem tervezett zárását. Én szeretem, ha az is ki van írva, mégis ki a búbánat írja a blogot. Igaz, te később kiteszed a Google+-os profilod, ami tök felesleges, de mindegy, inkább írd be az Információkhoz, kisebb helyet foglal, és nem rondít bele az összképbe. Na de visszatérve ahhoz, hogy miért is szeretem, ha ki van írva annak a neve, akié a blog? Ez roppant egyszerű. Még csere kérésnél is szeretek udvariaskodni, és megszólítani az illetőt. De mi van akkor, ha nincs kiírva, nincs kint a profilja és még a bejegyzéseknél sincs ott, ki firkantotta? Hát akkor kénytelen vagyok, egy sima sziát odaírni, nuku udvariaskodással, és máris kevesebb kedve lesz az embernek a cseréhez. (Akár.) A menüben az írás lehetett volna kicsit világosabbal írva, mert én, aki mégcsak nem is szemüveges, az is küszködve tudtam kisilabizálni, melyik, melyik pont akar lenni, és mit takar. Továbbá itt az sem a legjobb választás, hogy teljesen elsötétül, nem lesz már ott a betű, bár talán ez még a kevesebb baj, hiszen jobb esetben, akkor már tudjuk, mire mentünk. A következő, vagyis az archívum, teljesen felesleges, ráadásul ezt a rusnyát választottad ami fullosan elüt a blogtól. Van Fejezetek menüpontod, minek az archívum? A Látogatók nevűt lehetne lentebb vinni, hiszen annyira sok embert nem izgat, hogy hányan kattintottak rá, vagy hányszor mentél rá te magad... Így a Rendszeres olvasók modul máris fentebb került, jobban látható helyre. Aminek elvileg vannak előnyei, de ki tudja. A Chat úgy, ahogy van, borzalmas. Elüt az egész designtól, ilyenkor az a legegyszerűbb, ha kiválasztod a Transparentet, vagyis az átlátszót, és kész. Nem kell vele szarakodni, maximum a betűszínt változtatod meg, ennek az utasításait minden design blogon megtalálod. A Cseréket azt ajánlom, hogy a sor legaljára tedd, hiszen az már nem igazán a te blogodhoz tartozik, inkább olyan kiegészítő, hogy "nézd, ezek is léteznek". A Google+ profil, mint mondtam, felesleges, inkább írd be az Információkhoz, és le van tudva. Minek leírni még egyszer, hogy ki csinálta a designt? Már tudjuk, hogy Bella S. Az is teljesen felesleges. A szövegmodulba is be lehet szúrni linket, tedd inkább azt, ha mindenképp ezt szeretnéd. A Mozgalom címszavú képet pedig elég, ha egy Díjaknak csinált menüpontba beteszed, vagy ha nagyon kint akarod hagyni, akkor a cserék fölé.

5/2

Szerény véleményem szerint, lehetne egy design átalakítás, ha te is így gondolod, ahogy én, de a fejlécet én mindenképp lecserélném. A menüre kérd meg ismét Bella S-t, hogy segítsen ebben. A chatet, meg te is meg tudod csinálni, ha nem, akkor írj egy e-mailt a chat jelszavával és felhasználónevével, és segítek. 

Fülszöveg:

"Mi történik, ha egy életen át tartó barátság megszűnik? Ha a két jó barát útjába áll az egyikőjük sikere? Mi van akkor, ha a másik fél ezt nem tudja elfogadni? Ha még évek múltán is úgy érzi, hogy gyűlöli a másikat azért, mert az cserben hagyta őt. De mi történik, ha a sors közbelép, és a munkájuk miatt találkoznak? Ha a srác nem ismeri fel a lányt, hiszen az teljesen megváltozott? Újra lehet még építeni a régi barátságot? Vagy a gyűlölet győz? Vagy esetleg szerelem lesz a dologból? Tarts velem, hogy megtudd a válaszokat!"

Nem tetszik, És tudod, miért? Mert semmit nem mond el, pedig a fülszövegnek pont az a lényege. Biztosan olvasol könyveket. Megszoktad nézni a hátulját? Én még nem találkoztam olyannal, ahol az egész abból állt volna, hogy a történetet megpróbálták ezernyi kérdésbe belegyömöszölni. Egyrészt, mert nem sokat tudunk meg úgy róla, és nem is fogja felkelteni az érdeklődésemet, mert csak annyit ad meg, amiből kb. minden második történet áll. Van egy csaj, egy pasi, találkoznak, tetszenek egymásnak, összejönnek, veszekednek, valami baj történik, aztán megint minden happy lesz. Na, ebből a fülszövegből is ezt tudtam meg, és nem nagyon akartam elolvasni. Legalábbis semmi nem hajtott, mert így már semmi olvasásból meg tudnám mondani, hogy a végén szerelem lesz köztük, és Zayn drágám rájön, hogy mégis mekkora egy segg volt, hogy a karrierjére koncentrált a szerelem helyett. Másrészt pedig nagyon hatásvadász. Inkább legyen benne több elmesélés. Mondjuk: Kiskorunkban azt hisszük, minden barátság örökké fog tartani, főleg azok, amiket akár az életünk árán is védelmezünk. De mikor felnövünk, rá kell döbbenünk, ez teljesen másként van. (Ez csak hirtelen ötlet volt, nem kell ilyennek lennie :D) És szerintem a negyedik mondatot is akkor kérdőjellel kellene zárnod. De stilisztikailag és helyesírásilag nincs vele baj.

5/2

Ezt az egészet újra kellene írni/íratni. Ha segít, és folytatod azt, amit elkezdtem, akkor legyen úgy, ha meg teljesen nincs ötleted, akkor írj a drága Sayaa-nak egy ímélt (lol, már így is lehet írni :D ), és biztos vagyok benne, hogy szívesen segít neked. :)

Prológus:
Őszintén, szerintem tök jó. Nem igazán erre a kezdetre vártam volna, ez meglepett. Nagy csattanóval kezdtél. De lehetett volna hosszabb, és nem ártott volna több leírás a fájdalmáról, ami akkor fogadta, amikor megtudta a hírt. Általában az ember akkor rögtön nem tud megszólal, kell neki minimum egy perc, hogy felfogja a hallottakat, és rögtön sírásban tör ki, nem beszél, mert egyszerűen nem tud megszólalni, nemhogy épkézláb mondatokat kinyögni. Szóval, amikor az anyja bejelenti, hogy meghalt az apja, ne rögtön válaszoljon, hogy "Ezt nem teheti, mert megígérte.". Ezt tapasztalatból mondom sajnos, mert nem is olyan régen történt az eset. (Szerencsére nem az édesapám, de a dédnagymamám, akihez nagyon kötődtem.) Egy kicsit több érzelmet lehetett volna belevinni. Nem jött át az a mély szomorúság, ami akkor van, ha elveszítesz valakit, nemhogy két fontos valakit. Volt már benne néhány központozási hiba, de arra majd kitérek később.
5/4

Hiányoltam a mélyebb érzelmeket, hiszen a halál nem egy egyszerű dolog, főleg nem, ha a legközelebb szerettedről van szó...

Történet:
Először is a formázási hiba az első részben. Látszik, hol másoltad át wordből, ami nem egészen jó. Az egész NAGY betűméretben van, aztán hirtelen átvált NORMÁLra.
Ezen kívül...
Megleptél, persze csak jó értelemben. Nagyon tetszik, jól írsz, a történet is szuper, nem olyan kiszámítható maszlag, mint amire az elején számítottam. Kiválóan viszed a szálakat, mindig akad valami új, és ez fenomenális.
Csak így tovább!
5/5

Folytasd! Tetszik a történet, meg szeretném tudni a végét, és ez hajt! Fel is iratkoztam :)

Helyesírás:
Sokszor észrevettem, hogy pontok helyett felkiáltó jelet teszel. Pl. "- Szia! Én Liam PaynE vagyok    - kezdi a sort a talán legkomolyabb kinézetű srác." És így, amire majd később visszatérek, ide nem kell pont. És LIAM PAYNE. Lehet, hogy elírtad, de azért, ez így elég gáz, már bocs. Oké, akkor most elmondom. Nagy hibád volt, mint stilisztikában sokszor, hogy amikor pontra végződne és utána úgy folytatódik, hogy mondta XY. Vagy ebben az esetben kezdi XY. Na, olyankor NEM KELL pont, mert az a tagmondat nem állja meg a helyét önmagában. De ha megállná, pl, ha hozzákötsz még oda valamit. blablablabla. - Kezét mélyen a zsebébe mélyesztve állt ott. Vagy nem is tudom, na, de érted. És nézd át, hogy biztos csak oda tegyél felkiáltó jelet, ahova kell, mert ez így kicsit sűrű, és amikor a második fejezetben bemutatkoznak, oda pont nem kell. Ha megszólítod: Hey Vazeeeee, tső, Liam vagyok! Akkor oké, de csak ha azt mondod: Liam Payne vagyok. Akkor pontot teszel utána, nem?
A második fejezetben a végén egyszer Katát írtál Kate helyett, nem hiszem, hogy direkt... De azért szólok inkább.
Oké, a harmadik résznél észrevettem, hogy nem, nem elírtad Liam nevét, csak így ismered (?). Szóval még egyszer... LIAM PAYNE 
És khm... PERRIE nem Perry (?)
Bocs, de ez most kemény lesz. Általában Directionerek szoktak elkezdeni 1Ds blogot, nem azok, akik utálják. Szóval, vagy egy olyan Directioner vagy, akinek se képe se hangja nincs arról, hogy hogyan írják a fiúk nevét!!!!! Meg az (ex-)barátnőjükét! A másik lehetőség, hogy csak azért írsz az 1D-ről, mert mindenki erről ír. Ez esetben, gratulálok, de mielőtt elkezdesz egy ilyet, legalább nézz utána a nevek írásának pls...
És ha már Perry... (Hibásan SOS!) Akkor minden y-nal végződő szóhoz, meg azokhoz a  szavakhoz, aminek a végén ki nem mondott magánhangzó van, a másik eset a Perrie, ahhoz KÖTŐJELLEL kapcsoljuk a toldalékot. Ec.: Perrie-vel, Perry-n (Az utóbbit írtad a harmadik fejezetben)
Na... Ha felszólítás van, és mássalhangzóra végződik, akkor kettőt írunk belőle!!! pl. Hadd, Hozz. (Második-negyedik fejezet)
A tulajdonképpen pedig egybe van és két p-vel. Nem: tulajdon képen
5/2

Ezeket feltétlen javítsd ki, aztán nem tudom, át szoktad-e olvasni közzététel előtt, vagy sem... De érdemes lenne egy bétát beszerezni, biztos, ami biztos, ő is átnézze. Legalábbis én ezt javaslom. Ha gondolod szívesen leszek, ha nem gondoltál másra.

Összpontszám: 35/16

A pontszám ne csügesszen el, a külsején lehet változtatni, ahogy a helyesírási problémákat is meg lehet oldani, egyedül, ha a Történet része lenne 5/1, azon nem nagyon lehetne, de így, nyitott minden kapu!

Nem állt szándékomban megbántani, bocsánat, ha sikerült, és remélem megfogadod a tanácsom.
Kérlek, jelezz vissza mihamarabb, hogy láttad-e a kritikát, és te mit gondolsz erről, hiszen mindez kétoldalú dolog.


Írás toll nélkül ~ Beszélgetés Stella Juniperrel

Egyik nyelvtan házinak azt kaptuk, hogy írjunk valamit az egyik publicisztikai műfajban. Sokáig nem jutott eszembe semmi, de aztán beugrott. Írok egy interjút! És kivel? A címből ki is találhatjátok, hogy egy bloggerrel, mégpedig Stella Juniperrel. Nagy rajongója vagyok Stellának, még a blogolásom kezdetekor a Rendezte: az Élet című befejezett történetét olvastam, amiről csak később tudtam meg, hogy az ő tollából származik. Aztán, mikor kritikát írtam az újabb blogjáról, a Love Supreme-ről, beleszerettem abba az irományába is. Egyszerűen fantasztikusan ír, és sajnálatos módon, abból a történetből is már csak két fejezet maradt, így választottam őt. Remélem ezáltal ti is jobban megismerhetitek mind az irományait, mint magát, Stellát.

- Szerinted miért van az, hogy a bloggerek többsége más néven publikálja az írásait, mint a sajátja? És te miért pont a Stellát választottad?
- Szerintem sokan egyszerűen nem szeretnék, hogy rájuk találjanak az ismerőseik. Én is így vagyok vele, ráadásul nem is szeretem az igazi nevemet, túl komolytalannak érzem. A Stella onnan jött, hogy még általánosban, egy unalmas nyelvtanórán minden osztálytársunknak adtunk egy angol nevet a padtársammal. Nagyon kifejezőre sikerültek, aztán egy évig ezekkel az álnevekkel írtam a naplómat is. Az én nevem Stella Stafford volt, de mint később kiderült, egy amerikai sci-fi írónőt is így hívnak. Ezért változtattam rajta egy kicsit, és most már jó ideje Stella Juniperként ismer a bloggervilág.
- Mi ösztönzött arra, hogy az első blogodat megnyisd?
Furán hangzik, de féltékenység. Egyik barátnőm, egyben az első olvasóm mutatta meg egy ismerőse blogját. Valami vámpíros történet volt, visszagondolva elég gyenge munka, de akkor azt éreztem, nekem is ilyennek kell lennem. Rákerestem az interneten a blogolásra, és pár nap múlva el is készült az első oldalam. A bloggerközösséghez valamivel később csatlakoztam: nagyon meglepődtem, mikor azt láttam, milyen sokszínű a közösség, és milyen profi szinten is lehet művelni a blogolást. 
- Hogyan élted át az első történeted befejezését? Mélyen érintett a dolog, vagy rögtön a következőre fókuszáltál?
- Ha jól emlékszem, a vége felé párhuzamosan írtam az előző történet végét és a következő elejét, így nem ért különösebb sokként a befejezés. Persze, mindig furcsa érzés elengedni egy sztorit, és még napokig bennem van, hogy megszokásból leülnék írni, vagy még rajta agyalok, és csak később jövök rá, hogy már vége van. De ezen az állapoton hamar átlendülök, és onnantól kezdve csak a soron következő történetre koncentrálok.
- Hogyan jutott eszedbe ez a cím. Talán egyik este megálmodtad?
- Mint sokan mások a bloggerek közül, én is egy dalszövegből vettem a címet. Bár a történetem alapvetően könnyed és vicces, mégis szeretnék benne egy problémára reflektálni, ez pedig a társfüggőség. A blog szereplőinek többsége csak elkeseredettségében szeretne összejönni Oliverrel. Annyira félnek az egyedülléttől, hogy azt is vállalják, hogy esetleg átejti őket. Erre mutat rá a cím is, és remélem, átjön az üzenet a történeten.
- Hogy jutott eszedbe a történet alapszála? Valós esemény is lappang a sorok mögött?
- A történet nagyon karakterközpontú, ezért talán nem olyan meglepő, hogy először a főszereplőm karaktere ugrott be. Egy egyszerű, vicces történetet szerettem volna, és viszonylag gyorsan kitaláltam az egész történetet. Egyetlen dolgot kellett változtatnom az első ötlethez képest: eredetileg Rachel egy barátja lett volna Olivernek, aki végig támogatja, és igyekszik elfelejtkezni arról, hogy egyébként szerelmes belé. Ebben a változatban az nem tetszett, hogy túlságosan kiszámítható volt. Arra gondoltam, ha már úgyis az első soroktól kezdve egyértelmű lesz, ki mellett fog kikötni Oliver, akkor miért ne járhatnának együtt? Így alakult, hogy a történet a szakításukkal kezdődik - ezt elég ütős nyitójelenetnek éreztem. Persze, ennek megvan az a hátránya, hogy keveset tudunk meg a kettejük kapcsolatáról, ezért igyekeztem visszaemlékezéseket és egyéb utalásokat elhelyezni a későbbiekben. Szerencsére nem valós eseményen alapul az alaptörténet, nem is tudom, hogy reagálnám le, ha egy ismerősöm egyszer bejelentene ilyesmit. Az viszont már előfordult, hogy az epizódokat valós élmény alapján írtam meg. Nagyon sok helyszín és esemény szerepel a történetben, és egy tizenhét éves még nem tapasztalt meg ilyen sok mindent a világból, hát arról ír, amiről tud. Gyakran ihlettek meg saját élmények, vagy könyvben olvasott, filmen látott dolgok. Konkrét cselekményszálakat azonban sose emeltem át, nem is jött volna ki jól. A történet mindig is képtelen volt egy kicsit, nagyon kilógott volna belőle egy igaz sztori.
- Az igen népszerű blogod, a Love Supreme immár befejezett lett. Mi segített abban, hogy ezt a történetet végigvidd?
- Vicces, mert sose volt szükségem különös motivációra. A történet könnyen jött, attól a pillanattól kezdve, hogy kipattant a fejemből Oliver karaktere. Sose voltak nehézségeim a fogalmazással, a történet alakításával, valahogy minden magától jött. Épp ezért áll közel hozzám ez a történet: végig olyan természetes volt írni, mintha ott lennék a szereplőkkel, és csak tudósítanom kellene az eseményekről. Persze az is nagy segítséget jelentett, hogy a kezdetektől sok olvasó állt mellettem, akikért megérte tovább írni. A legtöbb blogger barátom is közülük került ki, nagyon sokat köszönhetek nekik.
- Tervezed már, hogy a Love Supreme után egy újabb blogba kezdesz?
- Történetes blogot valószínűleg már nem nyitok, de egy cikkes-személyes blogot szeretnék betervezni. Sajnos kevés időm van rá, de igyekszem megvalósítani valahogyan.
- Gondolkodtál már azon, hogy valamelyik történetedet könyvben is megjelentesd?
- Szeretnék egyszer komolyabban foglalkozni az írással, de ez még sokára lesz. Jelenleg abban az állapotban vagyok, amikor egy csomó kidolgozatlan ötletem van, és azt se tudom, hová kapjak. Van köztük minden, romantikus történettől fantasyn át jogi drámáig. Ezekkel szeretném egyszer megpróbálni a könyvkiadást, bár tudom, hogy még sokat kell fejlődnöm. Az Aranymosás írói pályázatát néztem ki magamnak, ide szeretném beküldeni valamelyik elkészült történetemet.Egyelőre viszont tökéletes nekem a Blogger arra, hogy fejlődjek, gyakoroljak, más írójelölteket ismerjek meg, és persze kikapcsolódjak.
- Van más dolog is, amit az írás mellett csinálsz?
- A legtöbb íróhoz hasonlóan én is reménytelen könyvmoly vagyok, bármilyen műfajban olvasok, csak betű legyen. Emellett társastáncolok is, amit csak tavaly kezdtem, de szeretnék fejlődni belőle. Sajnos húzós az iskola, nincs túl sok időm, tizenegyedikben már mindenki az érettségivel sokkol bennünket.

Nagyon szépen köszönöm Stellának, hogy időt szánt rám, és megválaszolta ilyen hosszan a kérdéseket!



2015. október 15.

Blogverseny eredményhirdetés no.5

Sziasztok!
Egy újabb eredményhirdetéssel jöttünk most, mégpedig Első benyomás kategórián belül is, FÜLSZÖVEG alkategóriának a helyezettjeit. 
Na de nézzük, kik is azok...

3. helyezett...
Timi

2. helyezett....
Riri Nord
Mégpedig a Tükörkép c. blogjával...

És első helyen végzett...
Cixy Psylon!
Blogja: Hullaposta

Ennyi lett volna mára...

Gratulálunk!



2015. október 12.

Helyzetjelentés

Sziasztok, drágák!

Nehéz hetek vannak mögöttem, de most kész vagyok, hogy újult erővel térjek vissza! Újra lehet tőlem kritikát kérni, azonban mielőtt ezt bárki megteszi, kérem ezt olvassa el: 

MAXIMUM 10 fejezetet olvasok el, esetleg akkor haladok tovább, ha nagyon megtetszik a történet. 
Sajnos ez egy húzos év lesz a suliban, májusban vizsgák várnak, amin jó lenne átmenni, és nem akarom túlvállalni magam! 

Köszönöm a megértéseteket! További jó blogolást.

Puszil mindenkit: Sayaa.

2015. október 11.

#68. Kritika - Szerelem mindhalálig

Szép napot nektek!
Némi késéssel, de meghoztam legújabb kritikámat, ezúttal Sarah Morgan blogjáról, melynek címe Szerelem mindhalálig. A türelmedet ezúton is szeretném megköszönni.


Kinézet: Amikor megláttam a blogod címét, azt gondoltam magamban, már megint egy habos-babos rózsaszín, vagy piros színárnyalatú design kerül majd a szemem elé, ami annyira csilli-villi és túldíszített, mint egy swarovski kristály. Hála a jó égnek azonban kellemeset csalódtam, ugyanis a Disney hercegnős árnyalatok helyett egy nagyon kedves, lilás, mályva szín keverék uralkodik főként az oldalon, s ez meglehetősen kellemes érzéseket kelt az emberben. Szerintem kitűnő választás egy love storyhoz, mert nem olyan elcsépelt, mégis megadja az alaphangulatát.
A fejlécedről: nos, úgy hiszem, alapvetően nagyon szép, tökéletesen illik a blog designjához, ám kissé üres. Nem rohanok azonban ennyire előre, rögtön kifejtem, miért gondolom így. A két karakterrel semmi probléma nincsen. Tökéletesek, úgy, ahogyan vannak. Az elhelyezésük nagyon előnyös, főleg, hogy a fiú kicsit háttérbe van szorítva, mert így egyértelmű számunkra, hogy ki a fontosabb szereplő kettejük közül. Az elmosásukkal nagyon jó munkát végzett a készítője, szép az átmenet a képek között, igénytelenségnek, durvaságnak nyomát nem látom. A cím is nagyon szép, véleményem szerint: a külön betűtípus választása, a színei, az elhelyezése, minden tökéletes. Amivel azonban van egy kis problémám, az a háttér. Jobban mondva, az a kevés textúra, ami ezt a nagy képet adja. Lehetne belőle több is. Néhány virágot meg csillogó gyertyát látni rajta, azokat is főként középtájt. A fejléc szélei felé így egyre ritkulnak a képek, már-már üres hatást kelt a hiányuk. Én mindenképpen megpróbálnék javítani kicsit rajta, és némileg több textúrát elhelyezni rajta: olyanokat melyek illenek a blog történetéhez, vagy szorosan kapcsolódnak hozzá. Ha ezt nem tartanád jó megoldásnak, esetleg a címet helyezném át valamelyik szélre, hogy kitakarja az ürességet, amit a hiány bizonyos mértéke okoz.

Magának az oldalnak a háttérszíne tetszik, jó választás. Kitűnő kontrasztban van ez az orgona lilás árnyalat a fejléccel, illetve a bejegyzések halványabb, fehéres-rózsaszín tónusával. Az itt található fejezetek betűszíne és típusa szintén remek választás, ezzel nem is igazán lehetett mellényúlni. Azonban az már kissé bántja a szememet, hogy magát a szöveget balra zárva írod. Szerintem egy sorkizárt sokat segítene a dolgon: szebb látványt nyújtana a szemnek - bár lehet, csak én vagyok ilyen rendszerető, hogy mindent egységesnek szeretek látni. A modulokról is szeretnék említést tenni, ha már áttértünk az oldalakra.
Nos, az első megállapításom az, hogy a modulsávot picit keskenyíteni kéne, ugyanis jól látszik az oldalaknál, illetve például a chatnél is, hogy jobbra vannak tolódva, tehát picit több helyük van a kelleténél. Ha ezt meg tudnád igazítani, máris jobb lenne a helyzet. Haladjunk kicsit konkrétabban: a verseny felirat alatt kiteszed az olyan blogok "plakátját", ahová jelentkeztél, hogy megmérettesd magadat. Alatta az olvasóid száma tekinthető meg, majd a chat ablakodat láthatjuk, amely színei eléggé kezdetlegesek. Nyilván alapbeállításon hagyta a készítője - nem tudom, te voltál-e az illető, vagy a designered -, mindenesetre, sokkal igényesebben is meg lehetett volna csinálni. Én javasolni tudnám, hogy változtasd meg a színeit olyanokra, melyek harmonizálnak a blog árnyalataival, lásd: lila, rózsaszín, mályva. Ezerszer szebb látvány lenne úgy, mint alap fehér-kéken, hidd el! 
A chat alatt a három főbb szereplőt láthatjuk. Ízlésesen bekeretezett, megfelelő méretarányú képeket szúrtál be róluk, noha nem egyforma szélességűek - ez nem zavaró, de az  én rendmániás énem mindig kiszúrja a hasonló helyzeteket, szóval bocsáss meg, csak megjegyeztem a dolgot. 

No, áttérve az oldalakra: a fejezeteknél szépen, rendezetten linkeled be egymás alá időrendben a blogod történetének részeit. Ha ráviszem a kurzort, a betűstílusa dőltté változik - és ez nagyon tetszetős! Ezen az oldalon semmi problémát nem találtam - esetleg, bár ez már ízlés kérdése, beilleszthetnél a prológus elé egy olyan képet, vagy montázst, amely nagyon jól tükrözi a blog hangulatát. A trailer valami fantasztikusra sikeredet - de hát Barby ugyebár mindig hozza a szintjét -, nagyon áthatóan, részletesen adta elő, miről szól a történet, ellenben spoilert nem tartalmazott, ami miatt külön élvezetes volt végignézni. A Tőletek menüpontoddal csupán az az egy gondom van, hogy feleslegesnek tartom, hogy a másoktól kapott képekért egy külön oldalt hozz létre. Szerintem inkább a szereplőket kellene ide tenned, s ezeket a szép képeket áthelyezned a modulsávba, így sokkal rendezettebb lenne az egész. A cseréket nagyon szépen megcsináltad, külön tetszik, hogy egy-egy könyvborítót, képet kitettél a fülszövegek mellé, hogy az olvasóid láthassák. A díjakról: még sajnos nem kaptál egyet sem - pedig megérdemelnéd. Ám addig feleslegesnek tartom ezen oldal létrehozását, hiszen úgyis üres, csak a helyet foglalja a menük között - bár te tudod, ha marad, akkor sem zavar sok vizet. De én akkor hoznám létre, ha már van is miért. 
Összességében tehát úgy gondolom, a blogod designja szép, igényes, rendezett, s látszik, mennyire sok a belefektetett munka, amiért külön elismerés jár. Néhány apró változtatást ugyan megejtenék az oldalon - ezeket már fentebb részletesen taglaltam -, de ezektől eltekintve ügyes munka, garantáltan megadja a kedvet az olvasáshoz.
4/5

Történet: Jaj, jaj! Itt először is egy szidással kezdeném a véleményezést. Hallottál te már olyanról, hogy fülszöveg? Remélem, hogy igen. Mindenesetre, ez egy rövid ismertető, ami arra szolgál, hogy összefoglalja a történetedet nagy vonalakban, s az olvasók ezt látva kíváncsivá váljanak. A probléma az, hogy nálad nem találkoztam ezzel. A legtöbb blogon a modulsáv legtetején helyezik el az írók, s neked is hasonlóképpen kellene tenned. Ha egyedül nem boldogulsz a fülszöveg megírásával, akkor kérj segítséget - többek között nálunk is lehet rendelni, Sayaa Badrick szerkesztőtársam áll a rendelkezésedre ez ügyben, amennyiben igényt tartasz rá. És szerintem kellene, ugyanis ez egy nagyon fontos része egy történetnek. Te elkezdenél olvasni egy olyan könyvet, amelyről fogalmad sincs, miről szólhat, mert nem találsz egy rövidebb ismertetőt a borító hátoldalán? Hát, én sem. Lehet akármilyen szuper a sztorid, fel kell kelteni a figyelmet, s ez csak egy frappáns fülszöveggel érhető el, éppen ezért ezt a hiányosságot sürgősen pótold.

Na, áttérve magára a történetre: elég érdekes. Ez volt az első gondolatom róla, de rögtön ki is fejtek mindent, amit lehet. Először is, az alaptörténet maga tetszik. A főszereplő lány testvére meghal, ezért ő gyakorlatilag egy új életet szeretne kezdeni, egy másik városban. Az apját - és a múltat - maga mögött hagyva utazik el Miamiba. A szép, napos, mindig vidám Miamiba. Eddig egyáltalán nem sablonos a történet, legalábbis szerintem nem az. A későbbiekben viszont picit eleresztetted magadat, mert... De nem rohanok ennyire előre! Mindent sorjában:
Lindy hősnőnk, a repülőn ücsörögve rosszul érzi magát, miután a gép légörvénybe keveredik. A mellette ülő hölgy szól egy nővérnek, aki elviszi őt az orvosiba, hogy a doki megvizsgálhassa. Semmi komoly baja nincsen, csupán egy kis rosszullét, de még ott kell maradnia, hogy kipihenje magát. ÉS, ekkor csap le a villám, ugyanis érkezik a színre Adam, a jóképű, helyes, kedves srác, akivel természetesen első látásra egymásba bolondulnak. Na ez az, itt rontottad el. Enyhén szólva lassítanod kellett volna a tempón, mert egész idáig teljesen rendszerezve írtad a fejezeteket. Itt viszont, mintha átestél volna a ló túlsó felére: nagyon felgyorsulnak az események, szinte azt sem tudjuk, hány nap telik el a találkozásuk, és az első randijuk között. A helyzet az, hogy a szerelem szép, és jó dolog, s igen, gyakran megtörténik, hogy nagyon hamar, kölcsönösen egymásba szeret egy fiú, meg egy lány, de azért ennyire nem hamar. Konkrétan elkezdenek beszélgetni, pár szó után pedig telefonszámot is cserélnek. Ez még oké. Flörtölgetnek egymással, ez is rendben van, mert hát, ilyen a kölcsönös vonzalom. Viszont, az már kissé betett nekem, hogy gyakorlatilag pár óra elteltével a megismerkedésük után rögtön szerelmet vallanak egymásnak. 
Hát, nem tudom, voltál-e már valaha ilyen helyzetben, de ez annyira irreális. Komolyan, csak a mesékben van ilyen, a valóságban ennek az előfordulási aránya 1:1.000.000-hoz. Azaz semennyi. Oké, nem fogok ezen tovább lovagolni, de lássuk be, picit át kellett volna gondolnod az eseményeket, mielőtt közzéteszed a fejezeteket a blogodon. Mert rögtön, miután Lindy a szállodába ér, közlik vele, hogy valaki már várja őt fent, a szobájában. Kiderül, hogy gyermekkori barátja, Tay az, aki megörökölte apjától az egész szállodát. Hát, nem mondom, de ennek is kicsit álomvilág szaga van. Nem igaz, hogy nem lett volna egy olyan rokon, aki idősebb és tapasztaltabb nála, helyette az apja egy tinire hagyja az egész intézményt... Oké, mindegy, túlléptem rajta. 
Szóval, Lindy élete folyik tovább az új környezetében, Miamiban. Adam felhívja őt telefonon rögtön másnap, miután leszálltak a gépről. Randit kér tőle, amire a lány rögtön rá is bólint, így másnap találkoznak egy játékteremben. Fura helyszín egy első randihoz, de biztos, hogy ötletes. Nos, mielőtt kezdetét vehetné a várva várt program, elcsattan közöttük az első csók. Majd ismét szerelmet vallanak egymásnak... Ezután azonban fordulat következik be, hiszen Lindy minden ok nélkül elájul, rájön ismét egy rosszullét, ezért a fiú lesz olyan kedves, hogy a helyszínre hívja a saját háziorvosát. A doki vérszegénységet állapít meg nála, s azt javasolja, sürgősen menjenek kórházba. Ez meg is történik. Itt azonban tehetetlenek a szereplőink, hiszen a kivizsgálás eredményeire várnak. 
Eközben Lindy ismét elájul, s szörnyű, hátborzongató módon rosszat álmodik. Ebben az álomban ő maga is, illetve Adam is meghalnak, és a végső kép egy közös temetés, amely igen szívszorító látvány. Ráadásul annyira élethűen írtál le mindent, hogy egy pillanatra azt hittem, mindez valóban megtörténik. De aztán belegondoltam, akkor hogyan folytatódna tovább a történet? A kételkedésből végül kirángatottak a soraid, melyek egyúttal meg is nyugtattak. Csak egy rossz álom, semmi több. Bevallom, sajnáltam volna szerencsétleneket, hiszen alaposan rájuk járt volna a rúd, különösen Lindyre, akinek főként az apját sajnáltam ebben a helyzetben. Szörnyű lehet neki elveszíteni a feleségét, és a két lányát is, nem sokkal utána. 

A történet nagyjából most itt tart, öt fejezetnél. Ezalatt elég sok minden történt, de főleg Lindy múltjának a taglalására feküdtél rá, plusz az Adammel való kapcsolatépítésére. Összefoglalva a fent leírtakat, már említettem, hogy van egy jó alapsztorid, de a megvalósítással kissé nehezen tudsz megbirkózni. Sok benne az irreális esemény, a gyors cselekményvezetés szintén. Mindenképpen vezesd lassabban a sztorit, hogy élvezetesebb lehessen az olvasás, és javaslom a hosszabb fejezetek írását is, mert ezek eléggé rövidkére sikeredtek. Azt tudom tanácsolni még mindemellett, hogy olvass több könyvet, mert azokból is meríteni tudsz mind ihletet, mind pedig megtanulhatod, más írók hogyan vezetik végig a történetüket úgy, hogy az ne legyen elkapkodva. 
2/5

Szereplők: Hm, azt hiszem, itt megint egy kis leszidással kezdeném a véleményezést. Miért van az, hogy nem dolgozod ki a karaktereidet olyan alaposan, legalábbis ami a külsőt illeti - de végül is, belsőre is elég kiforratlanok? Annyiszor találkoztam már olyan bloggal, ahol hasonló hibát követnek el, mégis minden alkalommal érthetetlenül állok az eset előtt. Öt fejezet alatt olyan jól fel lehetett volna építeni a karaktereidet, mégsem használtad ki az alkalmat. Az egy dolog, hogy a modulsávba tettél ki róluk képeket, de attól még a történetben is jellemezned kell őket, mert hiába nézünk rájuk, fogalmunk sincs róla, milyen emberek. A probléma pedig az, hogy ezt mindegyiküknél elkövetted, de a legrosszabb, hogy ebbe a főszereplő is beleszámít, akinek az ismertetése pedig létfontosságú lenne. 
Lindy Malik, a szomorú múlttal rendelkező lány Miamiba utazik, maga mögött hagyva egyetlen létező rokonát, az apját. Noha ilyen helyzetben pont az lenne célszerű, hogy legalább ők együtt maradnak, de a te történeted, biztosan megvolt rá az okod, hogy így írd. Mint már volt róla szó, Lindy külsejéről abszolút nem tudunk semmit. Egyszer-kétszer elhangzik, hogy mennyire gyönyörű lány, de ettől eltekintve az égvilágon semmit nem tudunk róla. Milyen színű a haja? Milyen magas? Barna a szeme, esetleg kék, vagy zöld? Milyen ívben gördül a szája, amikor elmosolyodik? Hogyan öltözködik? Van-e valami jellegzetes arcvonása, amiről könnyen felismerhető? Látod, mennyi kérdés marad számunkra megválaszolatlan? Ezért kellene picit több gondot fordítanod Lindy - és a többi szereplő - kidolgozására, mert így gyakorlatilag egy árnyék számunkra, akinek nincs egyénisége, és beleveszik a tömegbe a sok, átlagember közé. A személyisége terén ugyanez mondható el. Azon kívül, hogy egy kedves, szerény lánynak tűnik, aki hamar szerelembe tud esni egy jóképű fickóval, szinte alig ismerjük. Egy távoli idegen, akit egyszer látsz az utcán, és kialakul egy első benyomás róla. Nos, ő is ez a kategória. Mivel főszereplő, tanácsolom, hogy minél előbb építsd fel teljesen a karakterét, hiszen a történet szempontjából - meg egyébként is - fontos lenne többet tudni róla.

A sztorid másik hőse Adam, a helyes, titokzatos srác, akinek hátteréről semmit nem tudni. A repülőn találkoznak Lindyvel, s rögtön feléled közöttük a kölcsönös szimpátia jelensége. Erről a fiúról is csak annyit állapíthatunk meg, hogy nagyon jól nézhet ki, legalábbis a lány így gondolja. Egy helyes, kedves idegen, aki túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen. De tényleg. Nem elég, hogy jóképű, még udvarias, segítőkész is, nem mellesleg szingli, és feltétel nélkül szereti Lindyt - állítása szerint. Nekem itt valami nem stimmel körülötte. Biztosan akad rejtegetni valója, kíváncsi vagyok, hogyan alakul az ő története a folytatásban. Persze az is lehet, hogy ő tényleg ennyire hibátlan. Akkor viszont miért nem árulsz el róla többet? A külsejéről szintén annyit lehetne írni, mint Lindyéről, a tulajdonságai közül is többet megoszthatnál az olvasóiddal, mert annyira sablonnak tűnik nekünk így szegény Adam, hogy nincs semmi benne, ami megfoghatná az embert. 
A mellékszereplőiddel szintén ez a helyzet. Természetesen, az ő személyiségük nem feltétlenül fontos, de a megjelenésükről legalább néhány szót megemlíthettél volna. Fogalmunk nincsen, hogy néz ki Lindy apja, Tay, vagy éppenséggel az a kedves idős hölgy, aki a lány utastársa volt a repülőgépen. Mindenki csak úgy van, de az arcuk helyén egy nagy, tátongó, fekete űr helyezkedik el. Ez pedig azért van, mert átsiklasz felettük. Ne tedd! Gondold át, kit hogyan képzelsz el, milyen tulajdonságokkal, és próbáld meg ugyanúgy átadni nekünk! Mert ennél sokkal, de sokkal jobban is leírhatnád őket, s ez a főszereplőkre is vonatkozik.
Ha bizonytalan vagy magadban, nézd meg, mások hogyan csinálják. Kérj bátran tanácsot, ha úgy adódik, hogy egyedül nem tudsz belevágni, mert bizonyára akadnak akik szívesen segíteni fognak neked ebben. Akár én is, ha írsz nekem egy e-mailt. Hidd el, idővel majd megszokod, hogyan is kell ezt csinálni, és a következő blogodnál majd olyan magától értetődő lesz az egész folyamat, akár a babáknak a járás
2/5


Helyesírás, fogalmazás: Hű, itt aztán sok mindent ecsetelhetnék. Voltak negatívumok és pozitívumok is, melyekkel találkoztam a történet olvasása során, ezeket szeretném most kifejteni, s ezzel együtt segíteni neked, hogy javulhasson az írásképed.
Kezdeném a kevésbé jó dolgokkal: az első helyen egyértelműen a helyesírás áll, hiszen a prológust olvasva rögtön megütötte a szememet az a néhány alaphiba, amit az ember el szokott követni gépelés közben. Először is, soha, de soha nem szabad szóköz nélkül írni egy mondatkezdést. Példának okáért:
"-Kicsim, csak annyit kérek tőled, hogy vigyázz magadra.-mondta apu elszomorodva." --> itt rögtön két hiba is fellelhető. Egyrészt, a gondolatjelek után szóközt teszünk, ez így a helyes. Másodszor pedig, ha a mondat a párbeszédben kijelentő, nem mindig teszünk utána pontot. Ha a közlés és az utána következő elbeszélői megjegyzésed egy mondatba tartozik, a pont kitétele szükségtelen. Ilyen pl. a mondta, dünnyögte, sóhajtotta, közölte és a többi. Tehát a fenti részlet így helyes:
"- Kicsim, csak annyit kérek tőled, hogy vigyázz magadra - mondta apu elszomorodva." --> Ugye, máris mennyivel szebb látvány a szemnek?
A második észrevételem a meg- és felszólításaiddal kapcsolatos. Ha valakihez szólsz, a neve után közvetlenül vesszőt kell tenni, hiszen a hangsúlyt is ide tesszük élő párbeszéd során. A másik ilyen helyzet a köszönés. Csak hogy lásd:
"- Szia kincsem!" --> ez az írásmód helytelen.
"- Szia, kincsem!" --> így a helyes, remélem, a különbség jól látható, és ezek után nem fogod elfelejteni ezt a fontos alapszabályt. 
Ami számomra még furcsa volt, ám csupán egy észrevétel, az az, hogy néhány mondatot olyan érdekesen tagolsz, amilyet én ritkán láttam életemben. Vegyünk itt is egy példát:
"- Jó, tudod mit a kocsinál megvárlak. " --> Ez nekem leírva nem tűnik valami helyesnek. Egy szóban folytatott párbeszéd során sem így hangsúlyozzuk ezeket a szavakat!
"- Jó, tudod mit? A kocsinál megvárlak!" --> ez a formátum máris reálisabban fest, nem gondolod?
Ezeken kívül amik még előfordultak az alapvetőbb problémák közül, azok a szóismétlések, illetve a vesszőhibák voltak. Előbbi kiküszöbölésére tudom ajánlani az internetes szinonimaszótárat, mert nagyon sokat segít szorult helyzetekben. Utóbbihoz pedig azt, hogy közzététel előtt mindig olvasd át többször is, figyelmesen a szöveget, hiszen így még az utolsó pillanatokban is ki tudod javítani az esetleges hibákat. Ám az is egy megoldás, ha felfogadsz magad mellé egy bétát. A munkádat nagyban megkönnyítené, és bizonyára akad olyan önkéntes blogos csoportok keretein belül, aki segít neked helyes formában publikálni az újabb fejezeteket. 
Ami még picikét zavart a szövegedben - a vessző és alapvető helyesírási hibákon kívül - azok a hangulatjelek voltak. Szerintem egy jó író anélkül is remekül vissza tudja adni a szereplők érzéseit, a szituáció drámai hatását, hogy egy mosolygós smileyt biggyesztene a mondat végére. Feleslegesnek tartom, helyette inkább koncentrálj jobban az érzelmek, a gondolatok ábrázolására, illetve a részletesebb leírásokra, hogy azokon keresztül is jobban megismerhessük a környezetet, illetve a szereplőket. 

A jó oldaláról: nos, a helyzet az, hogy sajnálatos módon a kelleténél több helyesírási hibát fedeztem fel olvasás közben, melyek ugyebár rontják az ember presztízsét. Ellenben csak kevés pozitívumot sikerült kiemelnem - sajnos -, de most ezekről foglalom össze néhány mondatban a véleményemet.
Talán a leginkább az tetszett az írásodban, hogy rengeteg sajátos szófordulatot és hasonlatot használtál, amelyek arra kívánnak utalni, hogy stílusilag elkezdted kitaposni magadnak a saját "ösvényedet".Valóban egyre többször akadtam össze ilyen egyediségre utaló jellel, aminek kifejezetten örültem, hiszen ritka manapság, ha egy író nem veszik bele a tucat írásmodor tengerébe. 
A másik dicséret magáért az alapötletért jár. Szerintem remek sztorit választottál, jól el is tervezted, ám a megvalósításánál valahol félrecsuklott ez a dolog. Úgy értem, annyi mindent ki lehetne hozni ebből a történetből, de te túlságosan elsieted az eseményeket, nem hagysz időt a kiforrásukra, amelyek fokozhatnák az izgalmat, a kíváncsiságot. Lassíts! Mindenképpen, hiszen így válik jobbá idővel a blogod. Emellett viszont voltak részek, ahol különösen jól szemléltetted a főszereplő érzéseit gondolatait, s éppen ezért ez reményt ültetett belém, hogyha már eddig eljutottál, és ilyen hihetetlenül szépen tudsz fogalmazni néhány helyen, akkor többre is képes vagy, csak be kell bizonyítanod. 
Összességében tehát picivel több a hibád, mint kellene, de ez mindenkivel előfordul, pláne a fiatalokkal, illetve a kezdőkkel. Nem tudom, mióta írsz pontosan, de vigasztaljon a tudat, hogy mindenki elkezdte valahol, s írás közben nagyon sokat lehet fejlődni. Csak olvass rengeteget, fusd át a helyesírás alapszabályait, illetve fordíts több gondot a leírásokra, a környezet, a szereplők szemléltetésére. Hidd el, ezek egyike sem felesleges időpocsékolás - segíteni fognak, hogy jobbá válj, mert a reményt látom benned. Gyönyörű szófordulatokat használsz, és ha erre képes vagy, akkor többre is. Én szurkolok neked a célod eléréséhez! :)
3/5

Összesen: 11/20
Sok sikert a továbbiakban, és jó blogolást: 



2015. október 9.

#67. Kritika ~ The secret of the forest

Nagyon, nagyon sajnálom a hosszú kihagyást, hónapok óta nem hoztam semmit! Sajnos minden összejött, eleve egy hosszú blogról volt szó, aztán eltörtem a lábam, majd tönkre ment a gép, majd a laptop is, majd a sulikezdés - végzős lévén igyekeznem kell. De nincs több kifogás, most már igyekszem belehúzni! 

Újabb kritikám, nagy örömömre, egy fantasy blogról (olyan kevés van, és olyan kevés jó).
A The secret of the forest kritikájával jövök, ami Vivienn J. blogja.


Fejléc: Először is: imádom a színét. Nem tudom, milyen szín, de szép. (Tengerkék?) Nagyon szép rajta a lány, láttam már pár blogban, bár nem ezt a képét. Általában nem szeretem, ha ennyire bele van mosva a háttérbe, de ez most annyira itt nem zavart. Láttam, hogy Leah érdeme a design, bár nem tudom, csak maga a design része, vagy a fejléc is. Az egyetlen dolog, ami zavar benne, az a hatalmas kéz a késsel. Nem tudom, hogy bizarr, vagy csak szimplán zavaró. Nem rossz, mert a háttérbe is szépen bele van mosva, az írás is olvasható. Nincs túl cifrázva, és ez illik is a blog kinézetéhez. Én azonban azt javaslom, ha időd és kedved tartja, cseréld le. Nem égetően fontos, de szerintem lehetne ennél jobb is. 

10/9

Design: Engem nagyon zavar az a hatalmas űr a bejegyzések és az oldalsáv között. Nem tudom miért, talán mert annyira széthúzza az egész oldalt. Ami tetszik, hogy a bejegyzéseknél lévő kis... fülek nincsenek egybe mosódva. (Az én dizim is hasonló, és ott valamiért egybe olvad, de itt szépen elkülönülnek egymástól.) A modulok sorrendje tökéletes, nincs is mit változtatni rajta, örülök, hogy végre valakinél nem kell legalulra tekernem, hogy elolvassam a fülszöveget. Nagyon tetszik, hogy a Történet elé tetted a könyvborítót. Bekukkantottam az egyes menüpontokba is. Ötletes volt a Legenda menüpont, az én érdeklődésemet felkeltette. Az első két sor mindig nagyon jól kijött a második kettő már kicsit nehézkesebb volt, de így is élveztem. A szereplők menüpontban a képek alá helyezett kis idézetek nagyon ötletesek voltak, ha eddig nem vártam volna annyira a blogot, ez megtette volna a hatását. 

10/10

Összhatás: Összességében nagyon kellemes kis kinézet fogad minket a blogon. A fejléc remekül passzol a designhoz, a szöveg nem retinaégető, nincs képekkel teletűzdelve, nincs zenelejátszó sem, ami csak úgy magától elindul. Amikor nekikezdtem a kritikának, akkor az első két fejezet háttere fehér volt, valamint a szöveg sem volt sorkizárt. Aztán ez javítva lett, sokkal szebb lett a kinézete a történetnek. Az egyetlen, ami továbbra is zavar, az az, hogy a szöveg nagyon egybeolvad, üthetnél több entert is a szövegbe, mert így néha eltévesztettem, melyik sorban járok. 

5/5

Alapötlet: Nos, akkor ugye ide tartozik a fülszöveg és a prológus. Mivel nincs prológus, így az első fejezet lesz az. A fülszöveget elolvasva azt kell mondanom, hogy rettentően kíváncsivá tett - mintha eddig nem lettem volna az. Ami miatt rögtön felcsillant a szemem: Írország. Imádom Írországot, szóval hatalmas plusz pont jár érte. Amikor végigolvastam azon agyaltam, hogy nagyon emlékeztet valamire. Aztán rájöttem: a Holdhercegnőre. Imádom azt a filmet, így újabb plusz pont. Az egész rejtélyes, izgalmas és figyelemfelkeltő.
Első fejezet...Hűha... Tömör. Rögtön belecsaptál a lecsóba. Nem lett volna az olyan nagy gond, épp ezt szeretem, de a tiéd rettentően az volt, Jó volt, mert megtudhattuk azt, amit már sejtettünk a fülszövegben. Nos, kiderült, hogy nem hasonlít a Holdhercegnőre, sokkal brutálisabb a dolog, de tetszik. Így örömmel vetettem bele magam a második fejezetbe.

5/5 +2

Megvalósítás: Hűha, egy évadot összefoglalni nem könnyű. Főleg mivel nagyon sok minden történik, de akkor én most megpróbálom. Lesznek benne jó és rossz pontok, igyekszem mindenre kitérni (remélem semmit sem felejtek el). Szóval az első öt fejezet szörnyen tömör volt. Már nem emlékszem pontosan, hogy melyik fejezetben jött rá Elena arra, hogy ő a Kiválasztott, de addig annyi sok legenda, rejtély, titkos alagút, veszély és még ki tudja mi tűnik fel, hogy csak kapkodtam a fejem. Itt kellett tartanom egy kis szünetet az olvasásban, hogy minden összeálljon a fejemben. Én a helyedben, ha kedvem és időm engedné. átírnám az első pár részt. Egyrészt a helyesírás miatt, másrészt pedig mert gyorsan pörögnek az események. Később a törtnések lelassulnak szép lassan folynak az események, megismerkedünk Miával, aki a lány legjobb barátnője lesz, Tipikus legjobb barátnő típus, mégis az volt furcsa a számomra, hogy nincs benne a szereplők közt. Azt hittem, később elveszik a tömegben, de végig Elenával maradt, így nem értettem a dolgot. Aztán lassan megjelennek a Donovan testvérek. Eleinte sok volt nekem a rengeteg név, de idővel megszoktam őket. Viszont nem igen voltak jellemezve a fiúk, nem tudtam őket megkülönböztetni. Mindegyikről annyit tudtam meg, hogy helyesek, szexik, cukik. Ami sosem árt egy történetnek, de keveselltem a szereplő leírásokat. És ez sajnos a későbbiekben sem javult, pár szóban letudtad őket. Nem mondom, hogy oldalakon keresztül írd le, de kicsit többet vártam. Ahogy haladtam a történetben feltűnt néhány furcsa dolog. Azt írtad, a mi lányunk tizenhét, a bátyja három évvel idősebb. Na, most akkor húsz évesen végzős? Nos, én is annyi voltam, de Angliában tudtommal hat évesen kezdik az iskolát. Gyors fejszámolás után - matekemelt, ez az - kijött, hogy mégha öt éves is a gimnázium - amiben nem vagyok biztos, hogy Angliában vagy Írországban van -, akkor is tizennégy évesen kezdik el a gimit, vagyis legkésőbb tizenkilenc évesen befejezik, de semmiképp sem kezdik el húsz évesen. Megkérném, hogy javítsd ki, de valószínűleg sok gonddal járna, mivel több, mint egy évad van így megírva. Úgyhogy nem kérem, de kérlek előbb nézz majd ezeknek utána - bár tudom, hogy ez a történet két éve íródott.
Haladjunk. Szépen lassan egyre több mindent tudunk meg, de ezáltal egyre több kérdés is merül fel a sztori közben. Nagyon érdekfeszítő történet, van, amire egyáltalán nem jöttem rá, míg ki nem derült a dolog, de sok mindenre lehetett tudni előre a választ. Nem gond, hiszen mint mondtam, régebben írtad, valószínűleg ma már másképp tennéd, de amikor például kérdéses volt, hogy ki a Kiválasztott vagy a Testőr, én már azonnal tudtam a választ.
Jó volt olvasni, hogy az idő haladtával egyre többet fejlődtél. (Ezt majd a szereplők, leírások és párbeszédeknél jobban kifejtem.) Jól látható volt a fejlődés nyoma, élvezet volt olvasni.
Próbálok nem össze-vissza haladni, de annyi mindent akarok írni, és hiába van előttem a jegyzetem, nem tudok mindent egyszerre leírni, így sajnálom, ha csapongok.
A történet szerint Elena rájön, hogy az igazi napló eltűnik, így keresni kezdi. Közben álmában egyre többször megjelenik neki Katherine, aki segít neki rátalálni a dolgokra. Imádom ezt a részt, ahogy megmagyaráztad, hogy miért nem segíthet közvetlenül a lánynak, és hogy miért olyan fontos, hogy épségben legyen álmában is. Tetszettek az álombéli jelenetek, kíváncsian vártam mikor lesz egy-egy újabb ilyen kis kaland. Ami viszont kiverte nálam a biztosítékot...
Ugye Elena többször is leoson a faházba - de minek? - és többször is majdnem lebukik. Egy alkalommal azonban a fiúk követik, mert rátalálnak a titkos folyosóra. Ezután Elena még épp el tud szökni, hogy nehogy lelepleződjön, de utána fogja magát és visszamegy, Miért? Majdnem lebukott, de ő visszamegy. Komolyan mondom, a csaj nem tud megülni a seggén. Jó, persze kellett, hogy előre haladjon a történet, de többször is majdnem lebukott, aztán meg ez. Én vártam volna még vele a helyében. Mindegy, végül túltettem magam rajta.
Később pedig Damien el is kapja a lány copfját, de nem ismeri fel. Itt is majdnem eldobtam a telefonom, Ha ennyire bejön neki a csaj, akkor hogy nem ismeri fel? Mégha suttog is. Kiakadtam. Persze később javítasz azzal, hogy azt mondja Damien, hogy megsejtette, hogy ő az, de akkor is.
Nem sokkal később pedig főszereplőnk találkozik Alexszel. Na, én az első pillanattól kezdve rühelltem, de olvastam a kommenteket, valaki nagyon Alex fan. Érdekes volt a beszélgetés, nekem személy szerint a hideg futkos a hátamtól a fiútól, de szerencsére nem sokat találkozunk vele. Amitől a fejemet az asztalba ütögettem, az az, amikor a lány folyton azt hajtogatta: mazochista perverz földönkívüli. Más nem jutott eszébe? Lányom, magyar vagy, annyi féle válogatott sértést lehetett volna a fiú fejéhez vágni.
De aztán persze elkezdődött az iskola és Elena elég gyorsan elég nagy hírnévre tett szert. Alex viszont... nem értem, mit volt úgy kiakadva mindenki, hogy szerelmet vallott. Na és? Hát istenem, így akarja megszerezni a csajt.
Ekkora ugye már jelen van Danny is, aki az egyik kedvenc szereplőm lett. Az ő karaktere nagyon tetszett, igazi nagybátyus volt. Amitől megint kiakadtam, hogy folyamatosan azt mondták: Tabu! Értem én, de ez kicsit álszent volt. Hiszen később hiába volt neki és Damiennek tabu a járás, mégis magasról tojtak rá. Meg Miának akkor is Max tetszett. Szóval kicsit túlzásnak találtam. Mia is nagyon meglepett, hogy mindössze tizennégy évesen lefeküdt a fiúval, nem ilyennek ismertem. Kicsit ledöbbentem. Erre az egész évad során nem derült fény, de tovább fogom olvasni, és akkor hátha kiderül.
Hűha, próbálom összeszedni a fejemben a dolgokat. Jött Katherine és a Testőr dolog. Kicsit meglepett, de végülis logikus volt, kell valaki a lány mellé, és rögtön tudtam, hogy az egyik Donovan fivér lesz. Ám a lány reagálása... Még hogy nem kell testőr... Azt hittem elejtem a telefonom. Általánosan véve szerettem Elenát, egész jó hősnő volt, de ilyenkor szívesen megfojtottam volna. Halálos veszélyben van, de neki nem kell testőr. Értem én, női függetlenség, de azért mindennek van egy határa.
Utána már nagyrészt arról szól a történet, hogy alakul Damien és Elena kapcsolata, hogy próbálják kideríteni, hol a napló és edzéseket tartanak. A vége egyszerre tetszett és kiborított, máris kifejtem, miért. Tetszett, mert végre nem volt annyira kiszámítható, mint az eleje. Nem tetszett, mert voltak benne olyan részek, amik elég gyengék lettek. Mintha csak gyorsan összedobtad volna. Mint a lány képességei (látás, hallás) vagy a fiúk apjának képessége. Főleg a szemüveg dolog volt furcsa.
Ami azonban végleg betette az ajtót, az az, hogy mindenki - vagyis a fiúk 90%-a - fel akarta csinálni a csajt. Ennyire jó nő? Hogy a középkorú férfiak is úgy lógatják a nyelvüket, mint a kiskutya? Két Donovan, Alex, Zach, James (ha jól emlékszem) és Jake. Itt kicsit megutáltam a főszereplőnket. Tudod, van az az eset, hogy amikor a lány túl tökéletes, akkor arra gondolsz, te miért nem vagy az. Ez volt velem is. Mindenki odáig van a lányért, és túl tökéletesnek állítottad be.
Ne haragudj, egyáltalán nem sértésnek szántam, hanem megfigyelésnek.
Összességében azt tudom mondani, hogy kezdésnek kiváló. Nagyon jó alapot ad egy későbbi folytatáshoz, az alapsztori eléggé izgalmas és figyelemfelkelő egy olyan fantasyba csomagolva, amit én személy szerint imádok.
Látszik rajta a kezdetlegesség, főként helyesírás terén, de ez könnyen javítható!

15/12

Fogalmazás: Azt kell mondjam, a fogalmazásoddal nem voltak egetrengető gondok. Általánosságban véve minden rendben volt, nem voltak furcsa mondatösszetételeid, és nagyjából a leírás-párbeszéd aránya is tetszett. Az egyetlen kifogásolható dolog volt - a fentebb említett - leíráshiány. Az egyszerű cselekvéseket teljesen jól leírtad, de én hiányoltam a szereplők és tájak részletes bemutatását. Így olyan élettelenek a szereplőid. Fantomszerűek. Valamint a párbeszédek között kevés leírást használsz. Sokszor csak annyit írsz, hogy: "- mondta xy." Mintha csak álltak volna egymással szemben, mint a szobrok és mondták a magukét. Megint azt kérem: részletezd! Ne félj megmutatni, mit csináltak a szereplőid. Ordibáltak? Hát írd, hogy mellé mutogatott, vagy ha szemmel ölni lehetne, már rég halott lennék. Bármit! Annyira jól írsz, használd bátrabban azokat a szavakat!

15/11 - ez főként a párbeszédek közti leíráshiány miatt van

Párbeszéd: Önmagában a párbeszédeiddel nincs gond. A szereplők korának és nemének megfelelőek voltak, bár a vége felé főhősünk igencsak csöpögős lett, de ezt most elnézzük. A helyesírással viszont vannak gondok. Tekintve, hogy beleolvastam az utolsó fejezetekbe, hogy még mindig hibásak-e, így tudom, szerencsére a pontokat elhagytad a gondolatjel előtt. (És csak akkor van pont, mikor utána nagy betűvel kezdődik a mondat, hatalmas pirospont). Ám sokszor látom, hogy nem teszel szóközt. Viszont az esetek felében kiteszed a gondolatjel elé és után is. Így most nem tudom elfelejtel szóközt ütni vagy néha ütsz, néha nem. Mivel mindig kell, így azt javaslom, ezeket nézd át. Nemcsak a második, de az első évad párbeszédeiit is írd át. Sokan - köztük én is - nagyon allergiásak a rosszul kitett pontokra, és egy-két óra alatt javítható az egész.

10/9 - megelőlegezem, hogy tudod, hogy szóköz kell, csak néha kimarad

Leírás: Nos, igen. Mint mondtam volt, a leírásaid könnyedek, nem zavarosak, ugyanakkor kevesek. Néhol viszont rengeteg. Mármint a cselekményleírás. Főleg az első néhány fejezetben, mikor az események gyorsan pörögnek, nem sok érzelemleírásod van. Ahogy halad a történet, ez egyre több és több lesz, de eleinte elég vérszegények. Beleolvastam az utolsó néhány fejezetbe, ahol már sokkal több volt az érzelem- és tájleírás, de ha valaki csak úgy nekikezd az elejének, akkor lehet nem jut el a végéig. Amint időd engedi, kérlek kicsit bővítsd ki ezeket, hogy teljes legyen az élmény.

10/8

Szereplők: Nem emelnék ki mindenkit, kicsit sokáig tartana, csak a két főszereplőt, a többieket pegid röviden jellemzem.
Elena: Általában szimpi csaj volt. Harcias, kíváncsi, bátor. Néha viszont adtam volna neki egy atyai pofont, hogy hahó, ébresztő. Többek között, mikor kijelentette, hogy neki nem kell testőr. Halálos veszélyben van, könyörgöm! Valamint, mikor Alexnek azt mutatja, hogy lehet valami közöttük, nem utasítja el azonnal a közeledését. Persze, helyes srác, vicces, de no. Ha tetszik valaki, nincs flört mással! Üss a kezére, hogy nincs nyúlkapiszka! Aztán persze az irracionális kíváncsisága a faházzal szemben. Hagyjuk lehűlni a kedélyeket, mielőtt visszamegyünk a kutyaszorítóba. Ezek kivételével szerettem, mégha nem is tudott megülni a seggén. Nagyon nehéz eltalálni a jó főszereplőt, de te nagyon jó úton haladsz afelé, hogy ez sikerüljön. Talán a második évadban sikerült is, ezt sajnos nem tudom, még nem volt alkalmam olvasni.
Damien: Cukifiú. Néha kicsit túl cuki, néha kicsit túl perverz - na, de kérem, pár hét után rögtön irány az ágy? - de összességében véve őt is szerettem. Mikor Elena folyton bajba került, tudtam, hogy azonnal rohan megmenteni, és hiába volt klisés, jól esett a pici szívemnek. Szerettem a játékos szócsatákat a lánnyal, néha hangosan felnevettem. Talán az egyetlen, ami nem jött be, az a folytonos nyali-fali. De elnézem, friss ez a kapcsolat, de kicsit néha igazán visszafoghatta volna magát. Mikor beleolvastam a második évadba, épp sikerült azt a részt kifognom, mikor... khmm... összezördülnek. Remélem azért midnen rendben lesz, kár lenne egy ilyen srácot elszalasztani.
Donovan fiúk: Szerettem őket, Nate-et eleinte imádtam, később a féltékenykedése miatt már kezdtem haragudni rá, de végülis nem lett ebből komoly baj... még. A kedvencem egyértelműen Max volt, imádom az ilyen karaktereket. Michael nem volt szimpi, kíváncsi vagyok, vele miként fog alakulni a dolog.
Mia: Szerettem, igazi legjobb barátnő volt, azonban a múltkában történt dolgok, enyhén szólva megleptek. Nem ilyennek néztem volna. Megértem a Maxszel való bizonytalanságot, de azért igazán a sarkára állhatott volna. Tökös csaj, maximum (MAXimum... micsoda humorzsák vagyok) visszautasítja. Nem robbant volna fela világ! De egyébként szerettem, hasonlított egy ismerősömre.
Alex: Azt hiszem mondanom sem kell, hogy nagyon unszimpatikus. Utálom az ilyen fiúkat, nagyon megkönnyebbültem, hogy Elena nem vele jött össze. De kell ilyen karakter is - sajnos - nélküle unalmas lenne a történet.
Danny: Max mellett a kedvencem. Elena és Danny kapcsolata mesébe illő, ilyenkor mindig elszomorodok, hogy nekem nincs bátyám. Nagyon jó karakter, kár, hogy ilyen keveset szerepelt.
Katherine: Erős nő, tetszett, hogy mindig Elena mellett állt. Próbálta őt minden támogatni, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy önös érdekek is vezérlik, bár ez eltörpül a múlt felderítése mellett.

10/9

Helyesírás: Oh, ennyi fejezet alatt a létező összes hibával találkoztam. Nem, nem kell megijedni, arra akarok kilyukadni, hogy nem gyűjtögettem ki a hibákat, mert ekkora terjedelem mellett felesleges volt. Főként a vesszőkkel álltál hadilábon, de voltak elgépelések, egybe-külön írás, számok a szövegben, felesleges zárójelek, a ... halmozása. Nem voltak vészesek, néhol vlt csupán zavaró, amikor nem tudtam rájönni, mit akartál oda írni. Nem láttam, hogy lenne bétád, ezért vagy azt ajánlom, alaposan nézd át a sztorikat, vagy vegyél fel egyet. Így neked sem kellene a régi fejezeteid átnézésével foglalkoznod.

20/17

Osszesítés: Nekem tetszett, az apró hiányosságok ellenére is. Amint időm és kedvem engedi, olvasni fogom tovább. Mindenképp azt javaslonm, nézd át a régebbi fejezeteket (vagy végy fel egy bétát), mert az apó helyesírásokon kívül nagy kivetnivaló nincs benne. Régebbi sztori (ha olvasnátok az én két évvel ezelőtti sztorim... elbújnék szégyenembe), szóval mindezek ellenére már akkor is látszott, hogy kiforrot stílusod van, tudod mit és hogyan akarsz megírni, és ez tetszett. Remek alapsztori és egy átfutás-írás után maximum pontos lenne a kritikám!

120/97

Ne add fel, és sok sikert kívánok a későbbiekben is! További jó blogolást!