2015. június 29.

Ego

Sziasztok! Első és második photoshoppos könyvborítóm...
Vinni nem lehet őket! Jövő héten leszek ismét aktív, btw.







E

2015. június 26.

#60. Kritika - Árnyhad

Sziasztok!
Csodák csodájára, megint hoztam egy kritikát, melyet ezúttal Hedvig Tris és Sz. Veronika kértek Árnyhad című blogukról.


Kinézet: Általánosságban én személy szerint nem vagyok oda a sötétebb, kevésbé színpompás blogokért. Ellenben a tied, ahhoz képest, hogy sok a szürke és halvány szín, kifejezetten elnyerte a tetszésemet. Természetesen ez nagy részt a designnak köszönhető, melyet csak egyetlen szóval tudnék jellemezni így, kapásból: csodálatos. De bővebben kifejtem, hogy miért gondolom így:
Először is, tetszik az egész blognak maga az elrendezése. A kinézet nem éppen hagyományos, hiszen az egész oldalt a fejléc borítja, melynek bal oldalára rákerültek a bejegyzések. Meg kell mondanom, nem túl szokványos, de figyelemre méltó, az egyszer biztos. Nagyon jó választásnak tartom, ugyanis illik magához a sztorinak a hangulatához. A betű típusa és színe is kitűnő választás, nagyon jól olvasható a szürke hátteren a fehér betű.
Maga a fejléc is tökéletesen el lett találva. A színek gyönyörűen harmonizálnak, a textúrák, kisebb képek szépen látszanak, jól kivehetők a háttérben. Az összemosásuk szintén kiváló munka, semmi kivetnivalót nem találok benne. Különösen tetszik a fejléc központi karaktere, a rohanó lány a képen, aki háttal áll, nem látni ez arcát. Ez is egyfajta rejtélyességet, fokozott kíváncsiságot ébreszt az emberben, hogy minél előbb elkezdhesse olvasni a történetet. Jobb oldalt a két idézet és az alattuk található képek nagyon ötletesek: színben passzolnak az összképhez, felkeltik a figyelmet és még jól is mutatnak rajta. A cím az, amiről még nem tettem említést: szinte felesleges is, hiszen tökéletes választás mind a színe, mind a betűtípusa, mind pedig az elhelyezése. Nem foglal nagy helyet, de mégis szem előtt található. Egyszóval, nincs olyan érzésünk, mintha ürességtől kongana a fejléc!
Az oldalakat - szintén szokatlan módon - a lap tetején találjuk, ami azért kényelmes megoldás, mert nem foglal annyi helyet, ráadásul a fejlécbe sem lóg bele, ellenben nagyon jól észrevehető. A szereplőknél lévő képek valami fantasztikusan szépek: tetszik a kettéosztott színviláguk, mely megy a blog többi részletéhez. A karakterek egyáltalán nem sablonosak, agyonhasználtak, amiért dicséret jár. Nem elég, hogy a sztori ígéretesnek hangzik, de még a szereplők is egyediek! Emellett pici spoilert is találunk a képek mellett, melyek leírják egyes személyekről, kik ők, milyen szerepet töltenek be ebben a világban. Összességében tetszik, bár nekem első látásra túl sok a név, nehéz megjegyeznem őket, hiszen eddig csak látásból ismertem a blogodat, sosem volt még időm belekezdeni. A fejezetek nagyon rendezetten egymás alá vannak belinkelve, és róluk egy kis ismertető is van, mely nagy vonalakban tartalmazza, mi fog történni az adott epizódban. Ez kifejezetten tetszett! Sokszor rossz úgy belevágni egy blogba, hogy azt sem tudod, miről szól. A dinasztia menüpont alatt a sztoriban szereplő családokról és kapcsolataikról írtok. Megmondom őszintén, itt is rengeteg névvel találkoztam, ami nekem kissé zavaros, de hát minden kezdet nehéz, nem igaz? Bizonyára úgy már jobban áttekinthetőbb lesz, ha elkezdjük olvasni a történetet. Egyébként ötletes, hogy így felvázoljátok számunkra azokat az információkat, amelyeket tudnunk kell - mint például a térképet is, mely segít kiigazodni az erre tévedt "vándoroknak", merre is járnak egészen pontosan... :)
A fülszöveg, mely rögtön szem előtt lelhető, rövid, ám meglehetősen lényegre törő. Tartalmazza azt, amit fontos tudni: kiről/miről szól a történet, hogyan veszi kezdetét a bonyodalom. A végén pedig a szokásos, rejtélyes mondatok, melyek fokozzák a kíváncsiságot - mely már véleményem szerint így is az egekbe szökött. Először megijedtem, hogy a chatet nem találom, aztán gondoltam, lehet, hogy nincs is. Elfelejtkeztem arról a kis feliratról, ahol a Csevegő szó virít fehér betűkkel - de aztán jött az ujjongás, megtaláltam! Nagyon ötletes a kép, mely a fedőlapjaként szolgál, ráadásul szép is, egyedi tervezésű, színben jól passzol a bloghoz. Ha rávisszük az egeret, halványan láthatóvá válik a mögötte található beszélgetések sorozata. Minden remekül látszik így is, tökéletesen szép munka. Az információk fül elegendő szöveget tartalmaz, a trailer iszonyat jóra sikerült, csak gratulálni tudok hozzá. Nem kifejezetten szokványos, de ez nem azt jelenti, hogy akkor már rossz is. Kifejezetten élvezhető, bár picit talán hosszúra sikeredett. A borító szintén csodálatosan mutat az oldalon, minden egyes apró részlete harmonizál a blog egész színvilágával és hangulatával. Simán el tudnám képzelni egy könyvesbolt legújabb best-sellereként is!
Összességében tehát, nagyon szép munkát végeztetek a designnal: az pedig különösen tetszik, hogy minden teljes mértékben saját készítésű. Rendesen megdolgoztatok ezzel a bloggal, de az eredménye meg is lett, hiszen egyszerűen nagyszerű az összkép!
5/5


Történet: Nagyon sokat vártam ettől a történettől, amikor megnyitottam a blog linkjét, és meg kell mondanom, nem csalódtam: noha csak két fejezet van fent eddig, mindig van min izgulni. Fordulatos, sosem unatkozik az olvasó, s kellőképpen van felépítve minden egyes cselekményszál. Menjünk is bele bővebben!
A sztori végig a főszereplő, Swyniwett szemszögéből íródik, azaz E/1-ben. Ez lassan már megszokott a blogos világban, így nem volt furcsa belekezdeni az olvasásba. A szöveg szépen, sorkizárttal íródott, így áttekinthető, kényelmes az olvasása. A fejezetek hosszúsága megfelelő, a beillesztett képek pedig ötletesek, pláne, hogy színben passzolnak a szereplők képeihez, így a blog többi részletéhez is.
A történet szerint a főszereplő lány meghal, s halála után az Avantisra kerül, amely gyakorlatilag a Föld testvérbolygója. Egy "legenda" szerint minden ezredik gyermek helyet cserél a két életben, azaz aki eddig a Földön volt, átkerül az Avantisra halála után és fordítva. Így kerül ide Gwen is, akiről kiderül, valójában az uralkodócsalád tagja, ezért teljesen új életet kell kezdenie - immár Swyniwettként. Közben megismeri a palotát, amely lakhelyéül szolgál, s egyre többet tud meg - szolgálóinak hála - az avantisi világról. Eközben új szereplők is feltűnnek a színen, akik fontos szerepet töltenek majd be a későbbiek során a történetben.
Ennél többet egyenlőre nem tudunk meg a sztoriból, így csak arra várhatunk, mikor jön ki a folytatás, melyből valószínű több dologra is fény fog derülni. Ezidáig azt állapítottam meg a blogról, hogy izgalmas, meglehetősen egyedi történettel rukkoltatok elő, élvezet olvasni. A bevezetés szépen fel van építve, mindent érthetően elmagyaráztok nekünk a szövegben. A fő cselekményszálat, mely Gwen életét hálózza be, folyamatosan építgetitek, minden apró részletre ügyeltek, hogy semmi ne legyen hiányos. Még csak a sztori elején jártok, de már kerek a történet, mindenre ügyeltek benne.
Mint már említettem, nemrég indult be a blog, így túlságosan sokat nem tudok róla mondani, csak amennyit már megtettem: nagyon tetszik, egyedi és különleges, nagyon fantáziadús - egyszóval: csodás történet kibontakozásának lehetünk tanúi, melynek nagyon sok sikert jósolok a jövőben.
Egyetlen egy dolgot hiányoltam csak: a prológust. Általában amikor egy szerző nem ír prológust, az első fejezetet kell annak tekinteni, de ez így nem igazán felel meg az elvárásoknak. A bevezető általában a múltról szól, kicsit belevilágít a jövőbe, de nem árul el sokat, csak felkelti a figyelmet. Megtudjuk belőle, mikor, hol játszódik a történet és azt, hogy kiről fog szólni, mi okozza majd a bonyodalmat a későbbiekben. Nem tudom, hogy szándékosan nem került-e fel a prológus, vagy elfelejtkeztetek róla, mindenesetre ez volt az egész blogban gyakorlatilag az egyetlen dolog, mely hiányzott - legalábbis számomra. De ettől eltekintve imádom a blogot, fel is iratkoztam rá. Mindenképpen folytassátok, hiszen fergetegesnek ígérkezik.
4/5


Szereplők: Meg kell említenem, így az elején, sikerült olyan szereplőket választanotok a történetbe, akik egyáltalán nem sablonosak, nem agyonhasználtak, nem bukkannak fel minden második blogban. Mindannyian fontos szerepet töltenek be a sztoriban, igazi egyéniségek, már így első látásra is. Kíváncsian várom a későbbiekben az egyenkénti kibontakozásukat.
Nos, leginkább a főszereplőt, Gwent ismerjük meg elsőként, elvégre az ő szemszögéből íródik a történet, s gyakorlatilag végig az ő életébe nyerhetünk betekintést. Teljesen ideális a főhős szerepére, könnyen át tudjuk élni élete minden egyes pillanatát, hiszen gondolatait és érzéseit a szöveg által megismerjük. Első benyomásra szimpatikus szereplőnek tűnik: életre való, talpraesett, kíváncsi, illemtudó és türelmes, ami el is kell az új világban, ahol valójában már első pillanatban megtalálja a helyét. Túl sokat ugyan nem tudunk földi életéről, amit picit hiányolok is, elvégre jó lett volna tudni, honnan jött, milyen múltja van - ha van rá mód, a későbbiekben írjatok bele néhány információt ezzel kapcsolatban, mert vannak, akiket ez is érdekelhet. Amikor felébred Avantison, először Besthát ismeri meg, aki az egyik szolgálólánya, s idővel egyre jobb viszonyban lesznek, mígnem a hercegnő bizalmasává növi ki magát, aki tanácsokkal látja el, pletykákat árul el neki és közben beavatja őt abba, milyen ebben a világban élni a Földhez képest. 
A hercegnő érkezése után nem sokkal több dologra is rájön: egy Boltoryn nevű férfi lesz a jegyese a későbbiekben, akit az uralkodásra neveltek. Sok személyes kontaktus ugyan még nem volt köztük, de Gwen bizalmasától tudja, hogy ha a későbbiekben képes lesz rá hatni, akár ő uralhatja - a férfin keresztül - egész Avantist. Emellett megismeri félig robot nővérét, Mandylt, akit a király száműzött, s jelenleg fogva tartják őt egy üvegszobában. Hogy mi lesz később a sorsa, egyenlőre rejtély. Reméljük, minél hamarabb fény derül rá. Akivel a lány szintén kapcsolatba kerül, noha nem túl sok ideig, Lavy, a Glotta család második utódja. Külsőleg igazi szívtipró: kék szemek, göndör, barna haj - egyszóval, minden lány odavan érte. Azaz majdnem minden, hiszen Bestha ismeri igazi énjét, s igyekszik távol tartani a hercegnőt a fiútól, akiben viszont nem lobbant fel semmiféle ellenszenv Lavy iránt. 
Egyenlőre mindenki "titokzatos" életet él, hiszen sok információ nem kerül a birtokunkba a karakterekről. A személyiségeket egyébként jól bemutatjátok, a külső leírása is igazán élethű, így ezekkel egyértelműen nincsen probléma. Még az elején jártok, de ezt leszámítva remélem, minél hamarabb tudunk meg többet az avantisi szereplők életéről, múltjáról, jelleméről. 
5/5

Fogalmazás, stílus: Meg kell mondanom, itt sem okoztatok csalódást az olvasóitoknak. Alapvetően nagyon szépen írtok, a fogalmazásotok választékos - látszik, hogy gazdag szókinccsel rendelkeztek, s egy igényes blog írói vagytok. Ezáltal természetesen szóismétlési hibával nem találkoztam, ami megnyugtató, hiszen manapság ez az a probléma, melyet leggyakrabban elkövetnek a bloggerek világában. Ami viszont egy-két alkalommal szúrta a szememet, az a néhány helyesírási hiba, melyet láttam itt-ott elszórtan. Valójában egyáltalán nem vészes, de gondoltam, akkor már szólok, hogy rábukkantam néhányra - elvégre ennek feltárása is a dolgom, többek között. Mint említettem, nincs komoly baj, csupán elírásról, kisebb problémákról beszélhetünk csak, melyek nem is annyira szembetűnőek, hogy zavarjanak bennünket az olvasásban. Ennek ellenére a történet tökéletesen élvezhető, így nem kell amiatt aggódnotok, hogy fellelhető ez a pár apró hiba - senki sem tökéletes, lefogadom, minden blogban találkozni hasonlóval. 
A párbeszédek teljesen szabályosak, érthetőek, mindig tudni lehet belőlük, ki beszél éppen kihez, milyenek a körülmények, s olyan élethűen mutatjátok be az egyes jeleneteket, hogy szinte hallani lehet, milyen hangsúllyal szólnak egymáshoz a szereplők. Igazán szép munka! A másik pedig, mely kifejezetten tetszett, a leírások sokasága. Noha lehetne belőlük picivel több, hogy jobban képben legyünk azzal, hol is tartózkodik éppen a főhősünk, de ettől függetlenül mindig alaposak vagytok, ha erről van szó. Élethűen magunk elé tudjuk képzelni ennek az egyedi világnak minden részletét, melyet megosztotok velünk, ezért - a többi olvasó nevében is - hálás vagyok nektek. Tekintve, hogy Avantis csak kitalált bolygó, nem adódik olyan lehetőségünk, hogy beírjuk az internetes keresőbe a nevét, aztán onnan olvassuk le róla az információkat.
A stílusotok is magával ragadó, érezhető egyfajta közvetlenség Gwen részéről. Olyan, mintha pontosan tudná, hogy mi egy másik oldalról olvasunk az ő gondolataiban, jelen vagyunk vele minden egyes pillanatában. Teljesen úgy beszél, cselekszik, mintha csak a mi reakciónkra, tanácsunkra várna, hogy vajon helyes-e, amit éppen tenni akar. Ezt a hatást meglehetősen nehéz elérnie egy írónak, de nektek kifejezetten sikerült. Gratulálok hozzá!
Tehát, mindent egybevetve, egy igényes blogról beszélhetünk, ahol elenyésző, alig észrevehető helyesírási, elírási hibákkal találkozunk ugyan, de legfeljebb egy kezemen tudom csak megszámolni, valójában mennyivel is. Ha a későbbiekben a leírásokra picivel több hangsúlyt fektettek, meg merem kockáztatni, még élvezetesebb lesz a blogotok. Így hát nem kell aggódnotok afelől, hogyan alakul majd a blog sorsa a jövőben, mert szerintem - noha nem mintha látnok lennék - fényes siker áll előttetek.
4/5

Összesen: 18/20
Sok sikert a továbbiakban is:

Bitch I'm Madonna



(×××




Bitch I'm Madonna

2015. június 25.

Madilyn Baily

Hello Babyk!


Ma egy ajánlóval érkeztem, de nem egy blog hanem egy külföldi youtuberről lenne szó. A neve Madilyn Baily. Különböző dalokból készít feldolgozásokat, ami véleményem szerint gyakran jobbak mint az eredeti dal.

A most huszonkét éves lánynak két évvel ezelőtt már turnéja is volt, és tavaly összeházasodott barátjával - aki szintén youtuber - James Benruddal. Az énekesnő Wisconsinban él, és gyártja a gyönyörűbbnél, gyönyörűbb számokat. A csatornáját ide kattintva érhetitek el. Ki is gyűjtöttem nektek tőle pár kedvencemet.





















2015. június 24.

Dollhouse

Hello Babyk!

Ugyan velem régen találkoztatok, de én a háttérben szorgosan dolgoztam. Minden híreszteléssel ellentétben még mindig a Blueberries Design tagja vagyok, és amint befejeztem még két designt újra rendelhettek tőlem. No, de lássuk mit működtem míg nem hallottatok felőlem.

Bájoló

Halhatatlan halandók

Levélbe zárt múlt

BeYOUtiful Stylecorner




2015. június 23.

#59. Kritika - Die Verfluchten

Sziasztok, drágák! 
Meghoztam a következő kritikámat. Ezúttal Doroty blogját fogom véleményezni, melyet az alábbi linkre kattintva elérhettek: Die Verfluchten.


Kinézet: Az első megállapításom, amikor megnyitom a blogod oldalát az, hogy sötét. Később persze jobban hozzászokik a szemem, és már nem találom annyira vészesnek. A színvilág egyébként érdekes: egyrészről tetszik, mert máshol nemigen találkoztam még vele, másrészről viszont kicsit furcsának találtam, de jobban belegondolva, illik a történet hangulatához, úgyhogy végül is azt tudom csak mondani, egész jó választás.
A blog háttere alapvetően nem rossz, hiszen a színvilága egyezik a blog többi, apró részletével. Tetszik, hogy nem mozaikosan van beállítva, és ha az oldalt lejjebb görgetjük, akkor nem mozog vele - hozzáteszem, az elég idegesítő szituáció lenne, ráadásul igénytelen is.
A fejlécről: elsőre azt tudom mondani, túlságosan nagy. Alapvetően azonban szép, nagyon jól össze vannak válogatva a színek, a háttér elkészítése is alapos munkára és igényességre vall. A cím elhelyezése nagyon ötletes, a színével és a betűtípusával nincsen semmi bajom. A központi karakterek közül a lány beillesztését nagyon eltaláltad. Látszik, hogy főszereplő, de a fiú, aki előtte áll, valamivel lényegesebb szerepet tölt be a történetben. Róla csak azt tudom mondani, hogy az övé az egyetlen kép, ami kicsit elüt a fejlécen található többitől, ugyanis sokkal világosabb, más árnyalatú, inkább mattos színe van, ami nem tudom, hogy direkt lett-e így elkészítve. Ha igen, akkor bizonyára nincs vele gond, viszont ha nem, egy picit jobban játszhattál volna az árnyalataival, hogy ő is kissé sötétlilásabb színben pompázzon - mert számomra kicsit így olyan, mint egy két lábon járó ragtapasz. Azt viszont plusz pontként értékelem, hogy lefelé haladva világosabbá válik a fejléc maga, köszönhetően az ott található textúráknak. Összességében tehát szép külsőről beszélünk, amin látszik, hogy sokat kellett dolgozni, de úgy tűnik megérte. Habár a fiú képével nem szimpatizálok annyira, tőle eltekintve elismerem a munkádat.
A modulokról: a szavazásról nem igazán tudok mit mondani - nyilvánvalóan neked fontos volt valamiért, ha elindítottad. Közvélemény kutatásnak nagyszerű módszer, hozzáteszem. Az alatta lévő két gif az idézetekkel nagyon tetszik: színekben is harmonizálnak a blog többi árnyalatával, egészen különleges a keretformájuk, és az alattuk található szöveg nagyon passzol hozzájuk. Egyetlen bajom velük, hogy a fülszöveg felett vannak. Lehet, hogy ez csak az én mániám, de szerintem egy fülszövegnek nagyjából a lap tetején kellene elhelyezkednie, elvégre az a rövid tartalom, amit magába foglal, mindent elárul egy olvasónak a történetedről. Így a legjobb és legegyszerűbb módszer az, ha első modulként helyezed el az oldal tetején, mert ezzel rögtön szembe fog ötleni az erre tévedő embereknek. Egyébként a fülszövegről bővebben: elsőre rövidnek találtam, ám amint elolvastam, megállapítottam, hogy ennél több nem is kell ide. Jól összeszedett, ügyesen megfogalmazott, helyesírási hibák nélkül. Tartalmazza nagy vonalakban a helyszínt, az időt és a cselekményt, ami meglehetősen egyedi, magával ragadja az olvasót. A végén feltett kérdés pedig - "Menekülsz, vagy harcolsz?" - egyszerűen zseniálisan nagyot ütött. Ez így kerek, ahogyan van, nem lehet belekötni.
A chat színeit megfelelőnek találtam, szépen olvasható rajta minden egyes betű - bár kissé furcsának találom, hogy a magassága kisebb a megszokottnál, de attól függetlenül nem mondhatom rá, hogy rossz. A trailer videó ellenben nagyon kicsi, ha a blog oldalán tekinti meg valaki, alig tudja elolvasni, mit tartalmaz, és a képeket is csak nagyon kis méretben lehet látni. Javaslom, nagyítsd fel valahogyan, ha tudod, de ha nem, egy külön oldalt ajánlok neki, ahol bárki megtekintheti eredeti méretben. A könyvborító szép, igényes lett, látni rajta, hogy sokat foglalkoztál vele. Az információk fülbe rengeteg dolgot odaírtál, amit érdemes tudni a blogodról, bőven tartalmazza azt, amit egy olvasónak tudnia kell - és ha már itt tartok, megjegyezném, minden elismerésem azért, hogy az egész blogod kinézetét egyedül te készítetted el. Komoly munka lehetett, bizonyára sok időt vett igénybe, ami dicséretre méltó.
Az oldalakról: nagyon jó húzás volt a részedről, hogy írtál külön ismertetőt magáról a történetről, arról a világról, ahol ez a blog játszódik. Ezt elolvasva ugyanis máris mindenki képben lehet a sztori kapcsán.A szereplők képei szépek, rendezettek, és külön tetszik az a kevéske információ morzsa, amit a karaktereik mellé írtál. Szükséges, hiszen így jobban megismerhetjük őket, és nagyjából tudjuk majd, mire számítsunk, ha elkezdjük a történet olvasását. A díjak alapján, amiket kaptál, a blogod nagy népszerűségnek örvendhet más bloggerek körében is - ezt igazolja még a feliratkozók száma is, továbbá az, hogy rengeteg versenyen indultál el, amelyeken látszólag mindig eredményes helyet foglaltál el.
Összességében tehát: tetszik, amit látok. Igényes, szépen kidolgozott designnal állunk szemben, aminek minden a saját kezeid közül került ki. A fülszöveg elhelyezésén és a fejléccel kapcsolatos apróbb észrevételeimen kívül meg vagyok elégedve a blog külsejével.
4/5


Történet: Már az elején szeretném megjegyezni, hogy nem akármilyen blogról beszélünk. A sztori egyedisége rögtön megfogja az olvasót, hiszen egy nem mindennapi, sablonos történettel állunk szembe - én pedig külön kedvelem az efféle "harcosabb" jellegű blogokat, mint amilyen a tied is.
A világ, amelyben elhelyezed a történetedet, nagyon megkapó. Az egyediség egy újabb vonása, hogy külön oldalt szenteltél ennek megismertetésére: a helyszín, a falak és történetük - mind nagyon érdekesek, és biztosra veheted, hogy felkeltik a figyelmet.
A prológusról: nagyon rövidnek találtam, ez volt az egyetlen problémám vele. Ugyanis a hosszától eltekintve meg kell mondanom, igazán felkelti az ember érdeklődését. Egyrészt már felvázolod benne a közelgő konfliktust, a bonyodalmat, ami szerintem ügyes húzás, másrészt ez is, ahogyan a többi bejegyzés, egyedien van megírva. Nem kezdődik úgy minden egyes blog, hogy valaki fejbe lövi magát egy pisztollyal...
Az első fejezetet elkezdve úgy éreztem, nagyon lassan követik egymást az események. Rendben van, hogy ez egy bevezető rész, vagy hogy is nevezzük, de gyakorlatilag a szöveg fele arról szól, milyen érzés keríti hatalmába Stefant, amikor éppen felöntött a garatra. Azonban már itt felkeltette a figyelmemet az, hogy egy fiú szemszögéből íródik a történet, amit azért, valljuk be, nem könnyű összehozni minden egyes bejegyzésnél. Ellenben, neked nagyon jól sikerült ábrázolnod Stefan szemszögéből a világot, amiért elismerés jár. Azt a világot, amit külön be is mutattál, így van fogalmunk arról, hol található, milyen ott élni, és a többi. Hiányosság viszont, hogy nem igazán tudjuk, mikor játszódnak ezek az események. Az egyik fejezet elejére ugyan odaírtad, a visszaemlékezésnél, de ettől függetlenül valahogyan belevihetted volna a sztori elejébe is, hogy a kezdetektől fogva képben lehessünk a dologgal.
A fejezetek nem kimondottan hosszúak, de szerintem elegendő a szöveg mennyisége, elvégre minden részben történik valami fontos, izgalmas, ami elfeledteti velünk, hogy nem kisregényt írtál egy felvonás gyanánt. Amit még pozitívumként tudok felhozni: a fejezetekbe illesztett képek szerintem nagyon is illenek oda, tetszik, ahogyan egy-egy pillanatot kiragadsz a szövegből, és ezzel próbálod illusztrálni. Ettől függetlenül nem szabad mindig ezekre támaszkodni, meg kel próbálni ezek nélkül elképzelni a szöveget, s úgy leírni a szereplők körüli környezetet.
A történetről magáról: az óriások, akik rettegésben tartják a birodalmat, áttörik a legkülső falat a három közül, melyek a "királyság" biztonságos támpontjaként szolgálnak. A harcra kiképzett katonák (felderítők, közlegények, stb...) feladata így tehát a városok lakóinak megmentése, az óriások és titánok megfékezése, hogy ne kerülhessenek beljebb a birodalom határánál.
Amit le kell szögeznem, így a kielemzés vége felé: nagyon tetszenek a képek mellett a különféle idézetek a szövegben. Mindig az adott helyzethez illenek, Stefan gondolkodásmódjáról árulkodnak. A visszaemlékezések szintén olyan részek, amelyek számomra nagyon izgalmasak: minél több dolgot tudunk meg elvégre a fiú múltjában történtekről, annál jobban megismerjük őt és a körülötte zajló eseményeket. Mert ami a múltban elkezdődött, annak egy-két cselekményszála bizonyára a jelenre is kihat.
Eddig csupán kilenc fejezet van fent, de ez bőven elég arra, hogy megállapítsam, fordulatos, izgalmas történettel állunk szemben. Bár néhol úgy érzem, csigalassúsággal vontatod a sztorit, utólag rájövök, hogy néhány helyen bizony jogosan tetted így. Késlelteted az eseményeket, hogy ez az olvasóban fokozza a feszültséget - jó módszer, hozzáteszem, de ideje lenne, hogy valami forradalmi is történjen már a későbbiekben.
Amit meg tudok még dicsérni a történetedben az egyediségen kívül: a leírásaid. Nagyon élethűen fogalmazol, aprólékosan szemlélteted az ember számára a Stefan körül történteket, a világot, a kisebb összecsapásokat - erre azonban a későbbiekben még ki fogok kitérni.
4/5

Szereplők: Itt főként Stefan az, akit bővebben lehet jellemezni. Egyrészt, ő a főszereplő, másrészt pedig az ő szemszögéből íródik az egész történet. Külsőleg elég jól szemlélteted őt számunkra: főként a visszaemlékezésekben térsz ki jobban arra, hogyan is néz ki valójában, milyen családi háttere van, mi minden történt vele a múltban. Személyiségét tekintve tökéletes karakter főszereplőként: bátor, elszánt, ám néha meggondolatlan. Ugyan nem szereti, ha dirigálnak neki - legalábbis ezt állapítottam meg a gondolatai elolvasása után -, mégis tudja, ha az emberiség élete forog kockán, ha meg kel menteni az ártatlanokat, akkor nincs más választása, engedelmeskedni kell a parancsnak, amit kap. Ami azt illeti, nagy reményt látok benne, nagy tehetséget, hogy ő valójában remek katona, noha még kezdő. A bátyja és a vezetők nem hagyják kibontakozni őt, nem szánnak neki nagyobb szerepet, mert azt hiszik, csak hátráltatná az akciót, noha mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. Remélem, idővel több összecsapásban is látjuk majd szerepelni, hogy tanúbizonyságot adjon másoknak is arról, ő igenis a harc mezejére termett.
Stefan legjobb barátja Veronica akivel nagyjából három éves koruk óta ismerik egymást. A lány igaz barátja Stefannak, akiről már első pillanatban megtudjuk, hogy gyengéd vonzalmat táplál iránta. Nem tudni azonban, hogy ez kölcsönös-e, ahogyan azt sem, valójában milyen ember ez a Veronica. Külsőleg kedvesnek és ártatlannak mutatja magát, mindenkit megnyer szépségével és alázatával, de anélkül, hogy elolvastam volna a rövid ismertetőt róla a Szereplők oldaladon, már éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Kíváncsi vagyok, mi derül ki róla a későbbiekben. Ami pedig a jellemzését illeti, külsőleg tökéletes, jellemvonásait tekintve viszont kicsit hiányosnak érzem.
Alfons, Stefan bátyja az, akit még a többieknél jobban megismerünk a történet olvasása során. Elég atyáskodó, ami öccsének sokszor kín szenvedés, meglehetősen büszke, határozott és tudja, mit akar. Amit célként kitűz maga elé, azt mindig el is éri. Őszintén, nekem nem egy szimpatikus karakter. Keménynek mutatja magát, sérthetetlennek, felsőbbrendűnek, holott az öccse ugyanúgy nemesi családból való, mégis lekezelően bánik vele. Bízom benne, hogy a későbbiekben a személyisége mutat némi javuló tendenciát, elvégre az a birodalomnak is hátrány, ha egy vezető családon belül a bizonyos felek nem jönnek ki jól egymással.
Vinzent volt az egyik olyan szereplő Stefanon kívül, aki elsőre megfogott. Kicsit ugyan furcsa a viselkedése, nem mindig tudja, mit kell tenni vagy mondani egy adott helyzetben, de ezektől függetlenül csupa szív fiúnak tűnik, akinek nem mellesleg humora is van - az már más kérdés, hogy milyen. Egy bizonyos részletnél valaki felségnek szólítja őt, ami engem személy szerint nagyon kíváncsivá tett. Lehet, hogy nem is az, akinek mutatja magát? A későbbiekben várni fogom, mi minden derül ki róla, az igazi személyiségéről, hogy ki ő valójában. Mert annyi biztos, hogy nem az, akinek mutatja magát.
A szereplőidről tehát annyit tudok mondani összességében, hogy külsőleg nagyon jól kidolgozott mindegyik, ami viszont a belsőt illeti, a személyiséget, néhol hiányosságokat érzek. Azonban pozitívum, hogy a mellékszereplőket is külön kidolgozod, hangsúlyt fektetsz a megismertetésükre, ami szerintem egy történetnél nagyon is fontos.
5/5

Fogalmazás, stílus: Itt nem tudok sok mindenbe belekötni, tekintve, hogy nagyon szépen írsz. A megfogalmazásod mindig könnyed, igyekszel érthetően legépelni az egyes szavakat. Helyesírási, elgépelési hiba nincs benne - eltekintve néhány igekötős ige elírásáról. A változatos szófordulatok, rokon értelmű szavak használata gazdag szókincsre utalnak, mely egy írónál mindig fontos szempont.
A mondataid szépek, kerekek, sokszor összetettek, mégsem veszel el bennük, noha úgy érzem, néha picit sok. Rengeteg olyan mondattal találkoztam, főleg a történet elején, ahol túl sok vesszővel választod el a tagmondatokat, noha már régen új mondatot kezdhetnél helyette.
A sorok között remekül kiigazodsz, könnyedén tudsz egyik témáról áttérni a másikra anélkül, hogy élesen látszana ez külső szemmel. Az átvezetéseid tehát szépek, dicséret jár érte, elvégre nehéz elérni egy ilyen írói szintet.
Már ugyan fent említettem, de hibát alig találtam benne, amiért külön köszönet jár. Mert hát sokkal jobb olvasni egy jó megfogalmazású blog történetét, mint egy olyat, ami lépten-nyomon tele van hibával.
A párbeszédeid nyomon követhetőek, mindig tudni, mikor ki beszél, na és persze kihez. A leírásaiddal sincsen gond: nagyon szépen, aprólékosan dolgozod ki őket, ezáltal olyan élethűvé változtatod azokat az olvasó számára, hogy az könnyen el tudja képzelni lelki szemei előtt az éppen lezajló eseményt.
Összességében tehát, néhány apróbb hibától eltekintve, az olvasóid valósággal hálásak lehetnek azért, hogy ilyen nagyszerű stílussal örvendezteted meg őket a blog vezetése közben.
4/5

Összesen: 17/20
A továbbiakban sok sikert kívánok Neked:

2015. június 21.

Trailer verseny eredményhirdetés!

Kedves jelentkezők!

Először is, nagyon szépen köszönjük a beküldött munkákat, de csak egy nyerheti meg a versenyt.
Nem is beszélnék tovább, jöjjön az eredményhirdetés.

3. helyezett

Dorothy Chanté


Oklevele:





2. helyezett:


Flora de Lorraine
Kitalált kategóriában


Oklevele:




És nagy gratuláció az első helyezettnek...

1. helyezett:


Szabó Veronika
Blogja: Árnyhad


Oklevele:





Még egyszer köszönjük a jelentkezéseket, ezért minden jelentkező számára készítettünk egy emléklapot.




És a díjak...

Arra gondoltunk, hogy a helyezettek háromféle díjból választhattok. 
- Fejléc
- Interjú
- Kritika

A választással e-mailben forduljatok hozzánk legkésőbb szerdáig



Szép hetet és gratulálunk!




2015. június 19.

#58. Kritika ~ Second chance

Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom a sok késést! Kicsit... hosszú félévem volt, de végül itt vagyok, nyár van, jöhetnek a kritikák!


A következő blog, melyet most kritikázni fogok, az Ildikó Nagy blogja a Second chance. Lássunk is neki.

Fejléc: Szürke. Az ember azt hinné, hogy ezek után egy szomorú, depis blog várja, de nem. Magyarán nem illik a fejléc a történethez. Túl unalmas, túl szürke. Őszintén szólva nem tetszik, olyan semmilyen az egész. Maga a kidolgozással nincs gond (mármint a kivágással és elhelyezéssel, noha én ezekhez nem értek). A fiú véleményem szerint kissé idősnek tűnik egy gimis sztorihoz képest, de hát ez legyen ugyebár a legkisebb gond. Kicsit nagy az ellentét a kosárlabda és az álomfogó közt. A kosárlabda képe letisztult, míg az álomfogónál a háttérben egy másik textúra van. A középen lévő madarak meg tetszenek is, meg nem is. Az egyetlen gondom velük, hogy a "lányba repülnek". A felirat egyszerű, de tetszik az, hogy a lánynál fekete a fiúnál pedig fehér. Összesítve nem rossz fejléc ez, csak nagyon egyhangú és unalmas. Szerintem manapság már nem jók az ilyen fekete-fehér dizik és fejlécek. Főleg a fent említett dolgok miatt. Ha te csináltad, akkor tervezd újra, kicsit színesebbé, vidámabbá, Ha nem te csináltad, készíttess újat.

10/7

Design: Hát... Nem is igazán tudok mit kritikázni, mert a design nem sok. Először is: Hiányolom a fülszöveget. Bárki, aki rálép a blogra (mert mondjuk meglátja cserék közt, vagy egy ajánlónál), akkor ő semmit sem fog tudni. És kinek van úgy kedve beleolvasni egy sztoriba, ha azt sem tudja, miről szól? Nekem nem sok. Aztán ott vannak a menüpontok. A fejezetek menüpontot kértem, hogy tedd be, hogy ne kelljen visszaolvasgatnom, szóval ha nem szólok, még az sem lenne. Ami még rettentően fontos: CHAT. Hiszen itt üzenhetnek neked az olvasók, itt küldenek neked díjat, vagy értesítenek, hogy kész a kritika, vagy hasonló. Szóval ezt mindenképp tedd be. Nem hiszem, hogy más valamire szükség lenne, szóval alapjában véve itt nincs más gond. Kicsit olyan... üres. Másnak sok minden van oldalt, de neked csak az alapok. Ami nem is lenne túl nagy gond, ha nem lenne olyan semmitmondó. Ahogy lennie kellene (vagy legalábbis szebben mutatna): Fülszöveg (ilyet mindenképp csinálj), menüpontok, feliratkozás, megtekintések és végül blogarchívum. 

10/4

Összhatás: Lényegében véve nem rossz. A fekete alapon a szürke betűk nem égetik ki a retinámat, és még pont látom is őket, nem túl sötétek. A fejléc színvilága nem tér el a háttértől. Nehéz is lenne, hiszen minden fekete-fehér-szürke. A szöveget azonban tedd sorkizárttá, mert így nagyon csúnya, és a bejegyzésekbe is nyugodtan tehetsz egy-két képet/gifet (ezt gyakran szokták, de nem hiba, ha nincs). Tetszik, hogy a két szereplő nevét színessel írtad, mert legalább ennyi színt látok a blogon (A feliratkozók képén kívül mást nem igen látni). 

5/3

Alapötlet: Na, nekem ez mindig a fülszöveg és prológus alapján történik. De mivel neked nincs fülszöveged, így marad a prológus. Aztán mikor megnyitom a prológust, mi tárul elém? Egy fülszöveg. Na, most akkor tisztázzuk a dolgot. A fülszöveg a történet rövid bemutatása mindenféle spoiler (avagy poénlelövés) nélkül. Elmondod nagyjából miről szól a blog. A prológus pedig egy olyan múltbéli - néha jövőbeli - esemény, ami szorosan függ a történettől. Ha egy múltbéli esemény, akkor az általában egy olyan dolog, ami nagy hatással lesz a szereplőnk jelenére vagy jövőjére. Na, akkor a prológusnak írt fülszöveg. Az alapötlet kissé sablonos, de hát minden sablonos blogból kilehet valami jót hozni. Szóval ez alapján nem ítélkezem. Egyelőre tetszik a dolog, bár nem vagyok az a gimis fajta, de mivel egész jól fogalmazol és elfogadható a helyesírásod, bátran vágtam bele.

15/10 

Megvalósítás: Először is tisztázzuk. Nem vagyok a nagy gimis sztori rajongó. Nem tudom, talán kinőttem abból a korból, noha tudom, vannak nagyon jó blogok ebben a témában. Így próbálom mindezektől függetlenül értékelni a blogot. Újra tizenhat éves leszek egy kritika erejéig - istenem, de vén vagyok.
Szóval a történet egy fiatal lánykáról, név szerint Rose-ról szól, akit szülei örökbefogadtak kiskorában, és erről senki sem tud, csakis a lány legjobb barátnője, Bella. Rose-t szereti a családja, de saját elmondása szerint a szülők a "vér szerinti" gyerekükkel többet törődnek. Ezzel nincs gond, sokan érezhetnek így. Aztán a lány elmegy egy nap matektanárhoz, ahol találkozik egy igencsak helyes szépfiúval, Ashtonnal. 
Na, már most ez szép és jó, de utána jönnek a naaaagy véletlenek, amiből egy kicsit túl sok van. A fiú véletlenül pont abba az iskolába fog menni, ahova Rose is jár. Véletlenül Rose apját felhívja az igazgató, hogy kikérje a véleményét egy "bajos fiúról", aki ugye Ash. Véletlen a legjobb barátja elmeséli, hogy van egy ultra dögös csaj a suliban, aki természetesen tök véletlenül Rose. Aztán persze teljesen véletlenül találkoznak. És ez csak az első két fejezet. Aztán persze véletlenül ő is énekre jár majd, mint Rose. Aztán duettet adnak, mert miért ne? Szóval túl nagyok a véletlen egybeesések. Engem ez egy idő után kezdett zavarni, mert hogy ilyen a való életben is megtörténhet, annak nagyon kicsi az esélye. 
Bevallom, mindössze öt fejezetet olvastam el, többre nem igen lettem volna képes. Ne ijedj meg, nem a te hibád, egyszerűen csak nem az én világom az egész. Egyszerű, gimis sztori, és én ezeket soha nem tudtam úgy élvezni, mint mások. Ami végig zavart az egész történetben, az az, hogy rohansz. Ó, megemlítem ezt, megemlítem azt, de semmiről sem beszélek konkrétan. Mintha félnél részletezni a dolgokat. Miről csacsognak a lányok, mit érez Rose vagy épp Ash. Ó, találkoztam valakivel, de nem is fontos, csak megemlítem. Sokkal több részlet is belefért volna. 
A másik dolog, ami zavart, az Ash szemszöge. Nem szeretem a fiú szemszöget olvasni, mert általában nem tudják jól megfogni az ő lényüket. Mindig kicsit csajos lesz. És sajnos ez a helyzet akkor is, mikor Ash szemszögét olvastam. A fiúk általában azt sem veszik észre, ha lilára fested a hajad. Az én barátom sem szokta észrevenni, hogy milyen a hajam, vagy milyen ruhában vagyok, maximum ha kicsípem magam (ami azért nem gyakran fordul elő).Honnan tudná a fiú, milyen anyag az a latex? Nem hiszem, hogy az alap színeken kívül mást is tudnak, nekik a tűrkiz egyszerűen kék, a korall meg sima piros. Ők nem szoktak annyira izgulni, sokkal lazábbak, és ahogy bemutattad Rose szemszögéből, Ash is egy laza, mégis aranyos srác. De mikor újra jött Ash szemszöge visszavedlett a szememben egy kis... szóval egy lányos pasivá. 
Maga a történet nem olyan kirívó, de nem is olyan sablonos. Volt benne néhány logikai baki, mint például, hogyha Adam Ash jó barátja, hogy hogy nem tudja hova jár iskolába? Mármint én akivel egyszer találkoztam, tőle is megkérdem, hogy: "Amúgy hova jársz suliba?". De nem voltak annyira vészesek. 
Sajnos azt kell mondjam, hogy látszik rajta, hogy kezdő iromány. A fent leírtakon kívül azért mondom még ezt, mert mikor például előadták a duettet (vagy Ash a szóló számot), akkor mindenki felállva tapsolt. Ilyen a filmekben és a kezdő irományokban van, hogy minden jó csak a főszereplővel van, hogy csak az ő hangjától tapsolnak felállva. A többieket szinte meg sem említetted, és szerintem kissé túlzás az egész rajongás. Mind Ash és mind Rose körül. Kicsit Mary Sue és Gary Stu párosra hajaznak. Madison megjelenése pedig csak hab a tortán. Rose féltékeny, de persze aztán minden rendben lesz.

Összességében sok lehetőség van a történetben, már csak ki kellene hoznod belőle. 

15/9

Fogalmazás: Sajnos azt kell mondanom, hogy kezdetleges. Vannak nagyon szép szavaid, mondataid, szófordulataid. Néhol csak pislogtam, hogy hűha, ezt te írtad? Néhol pedig legszívesebben a fejemet az asztalba vertem volna. Néhány javítandó dolog: szóismétlések. Sajnos elég sok van belőle. Ami a harmadik fejezetben a legzavaróbb volt: vagy ilyesmi. Egyszer is rossz volt olvasni, nemhogy többször. Ugye ez egy gimis sztori, tinikkel, akik elég sok szlenget használnak. De néha már kicsit sok volt: "Tuti tök gázul fogok kinézni." Ami még nagyon zavaró volt, az a zárójelek sűrű használata. Például: "hogy anyu (Christine) nem eshet..." Felesleges zárójelet tenni, elég lett volna vesszőt tenni. A kábé és stb. szavakat is túl sokszor használtad, pedig könyvekben én például egyiket sem olvasom túl gyakran. Ez meg csak... ne...: "még a királynőt is ismeri (WOW)" Két szempontból is helytelen: A zárójel és a nagybetűs szavak. Ilyen nem írunk egy történetben, mégha gimis is. Helyenként pedig voltak furcsa mondataid: "holnapi matektanárra készültem." Tekintve, hogy a matektanár is nő, gondolom nem szexuális értelemben kell venni. Vagy: "feljebb görbült a szám állása" Olyan szépen akartál fogalmazni, hogy az egész túl cifra lett. Ilyen a "mosolyogtam el magam" kifejezés is. Nem nagy baj, de elég érdekes. A "Marley meg én c. filmet" mondatban pedig a hibás, hogy a c. inkább írjuk ki: című. 

15/11

Párbeszéd: Emlékszem, írtad, hogy volt egy kis kavarodás, a barátnőd elrontotta őket, és te igyekszel ezeken javítani. Úgy tűnik, ezt nem sikerült teljesen, így ajánlom, hogy olvasd át a korábbi cikkem, amiben segítek ezeknek a kijavításában. Egyébként a párbeszédeid jók, korhoz, nemhez és időhöz passzoló, ezekkel nem volt semmi gondom. Mondjuk Ash szemszögében volt egy rész, amikor olyan, mintha két csaj beszélt volna: "- De most komolyaaaaaan - mondtam..." A fiúk nem nyafognak, vagyis így biztos nem. Viszont kicsit kevesek voltak a kommentárok a párbeszédeknél, kicsit olyan üres volt. Nem mondtad, mit gondoltak vagy csináltak, miközben beszélgettek. Én azt mondom, ezeket kicsit bővítsd ki és tökéletes lesz.

10/8

Leírás: Na, ez az, amiből rettentően kevés volt, és amiket nem részleteztél. Az egyszerű cselekvéseket részletesen leírtál... Néha kicsit túl részletesen: "vécéztem és arcot mostam". Nem kell ezt így leírni, elég ha azt mondod, hogy elvégezted a reggeli rutint. Viszont semmi érzelem vagy tájleírásod nem volt. vagy ha volt, elintézted két szóban. Pedig én annyira kíváncsi lettem volna, hogy mit érez Ash vagy Rose, mikor féltékenyek. Összetörnek? Megrezdülnek? Dühösek? Mégis, szinte semmit sem tudtam meg. sajnos ide nem tudok többet írni, mert nem igazán van miről írnom.

10/5

Szereplők: Akkor itt leírnám néhány mondatban, hogy milyennek érzem a karakterek kidolgozását. Először is, a kinézetüket nem igazán részletezted, így nem tudom, hogy is néznek ki igazából. Annyit tudunk, hogy Ash szexi, Rose pedig dögös.

Rose: Rose egy aranyos, kedves, tehetséges lány, aki nagyon jól néz ki és az egyetlen olyan lány, aki nem fekszik le fűvel-fával (Bellán kívül). Most komolyan, mindent lányt "meghúzott" Greg, kivéve kettejüket, a fiúkat meg a csúnya lányokat. Ennyire romlott személyiségek járnak oda? Vagy ha rajtuk kívül is van pár lány, akkor is durva. Mégha Amerikában vagyunk, akkor sem semmi. Szóval Rose az egyetlen tiszta lelkű, aki kiáll a gyengék és elesettek mellett? De hol vannak a hibái? A rossz tulajdonságai? Semmi hasonlót nem olvastam. Vagy mitől fél? Ezt sem tudtuk meg. Hiányolom a rossz pontokat, hiszen mindenkinek van.

Ashton: Igazándiból ő egy nagyon kettős személyiségnek lett bemutatva. Ugye ott van balhéja, amiről az 5. fejezetben még mindig nem tudunk. Valamint a beszélgetés a kajáldában, mikor Adam megkérdezi, hogy megvolt-e neki a pincérnő, és ő igennel válaszol. (Csak szerintem durva, hogy ezek a 16-17 éves fiúk mennyire rá vannak szállva a szexre? Persze természetes ez ilyen korban, de úgy érzem egyedül Adam és Oliver normális ilyen szempontból). Másrészt itt az aranyos szépfiú, aki oda Rose-ért, és mindent megtenne, hogy a kedvére tegyen. Tetszene ez az egyfajta kettősség, ha nem ekkora a szakadék a két személyisége között. Szerintem próbálj ezen még csiszolni, hogy ne tűnjön, hogy van egy ikertestvére. Valamint neki sincs igazán gyenge pontja. Rossz tulajdonsága vagy félelme. Ő is túl tökéletes, mintha nem dolgoztad volna ki egészen a karaktereket. 

A mellékszereplőkről, például Adam vagy Bella még nem írnék, annyira nincsenek szerepeltetve, hogy megtudjuk, kik is ők igazán.

10/6

Helyesírás: Több helyesírási hibád is volt, többek között 
elírások: "- Elnézést, csak... - emeletem fel a fejem." ---> Inkább emeltem.  
számok a szövegben: "A suli kábé 10-15 perce van kocsival." ---> Írjuk ki szépen betűvel.
ragozások: Greg-éktől ---> mivel ejtjük az utolsó betűt, így nem kell kötőjel: Gregéktől.
egybe-külön írás: "rá szegeződött" ---> rászegeződött
vessző hibák: "Legalábbis ahol én élek ott igen" --> "Legalábbis, ahol én élekott igen."

Ezek voltak a fő hibák. Nem volt sok, de figyelj rájuk. Olvasd át még néhányszor, vagy keress fel egy bétát, hogy ezeket kijavítsa neked.

20/16

Összesítés: Lényegében nem rossz, de van még mit javítani rajta. Aki jó kis gimis blogra vágyik, annak tetszeni fog.
Néhány tipp: Dizi csere! Nagyon sötét így.
A fülszöveget tedd külön menüpontba!
Keress egy bétát, aki átnézi a szöveget, hogy az apró hibákat kijavítsa.
Dolgozd ki alaposan a karaktereket!

120/79

Sajnálom a sok késést, kicsit húzós volt a második félévem, remélem azért nem késtem sokat. ^^

Mostantól sokkal gyakrabban jönnek majd a kritikák!



#57. Kritika - Keltazöld

Sziasztok!
Megint hoztam nektek egy kritikát. Ezúttal a Keltazöld című blogról olvashatjátok a véleményemet, melynek írója Svea.


Kinézet: Mivel a blogod design-ját egy egykori Blueberries Design tagunk készítette, ezért nem írhatok külön róla semmilyen kritikát, viszont ami a modulokat illeti, azokat szándékomban áll kielemezni:
Rögtön az első megjegyzésem az lenne, hogy én személy szerint a fülszöveget, azaz a történet rövid tartalmát tettem volna előre, nem pedig az oldalakat. A fülszöveg nagyon fontos egy blognál, elvégre egy odatévedt olvasónak általában az adja meg a végleges döntést, hogy bele akar-e kezdeni a blogodba, vagy sem. Éppen ezért lenne célszerűbb, ha elsőként azon akadna meg a szeme a különböző oldalak helyett.
Bővebben a fülszövegről: meglehetősen figyelemfelkeltő, fokozza az izgalmat és egyértelműen arra sarkall, hogy belevágjunk az olvasásba. Rövid, de lényegre törő. A leírtak alapján egy teljesen átlagos életű lányról van szó, de te mégis úgy tudod ezt megjeleníteni számunkra, mint egy egyedi történetet, ami egy különösen ügyes húzás tőled, ugyanis sokan nem képesek rá. 
Az oldalakról: a Ki vagy? menüpontban a szereplőkről találhatunk képeket. Mint a költészet imádója, hadd mondjam el, mennyire tetszik az az idézet az oldal tetején. Nyilvánvalóan, ha valaki elkezdi majd olvasni a sztorit és előrehalad vele, majd meg fogja érteni, miért pont azt választottad oda, de ez első szemlélődéskor még csak rejtély marad. A képek mérete ugyanakkora, szépen, egységesen vannak egymás alá elhelyezve. Keretük megy a design többi részletéhez, ami igényességről és jó ízlésről tanúskodik. Az Intro oldalán gyakorlatilag a blogod trailere tekinthető meg. Meg kell mondanom, elég egyedi módszerrel van megszerkesztve, nem az a tipikus trailer videó, amit egyébként sok oldalon látni. Őszintén szólva tetszik, jó az aláfestő zene is, a vége, amivel pedig lezárul, különösen jó megoldásnak tűnik. A Felvonások a fejezeteket takarják, amiből eddig öt van fent. Időrendi sorrendbe helyezted el őket, amit az oldalra szintén le is írtál, hogy egyértelmű legyen az olvasók számára. A Jégkockadrazsé nevű oldalon az egyik szereplő személyes blogjából olvashatunk részleteket: ez eléggé meglepett. Nagyon egyedi ez a menü, ilyet még más blogon nem igazán láttam. Ez csak még érdekesebbé teszi az oldaladat, nem pedig sorozat gyártott sablonná, ami minden blogos csoportban megtalálható. Az IPod az utolsó oldal: itt különféle zenéket ajánlasz nekünk az olvasáshoz, esetleg a bejegyzések elolvasása utánra. Ez is teljesen szükséges ide, hiszen alaphangulatot ad, és a zene kedvelői örömüket lelhetik a lejátszási lista válogatásában.
A borító is nagyon szép, igényes, megfelelő helyen van elhelyezve, visszaadja a blog egész hangulatát, amint rápillantunk. A chat színei tökéletesek, nagyon jól illenek a többi apró részlethez és a blog oldalának hátteréhez.
Az információ fülben elegendő dolgot írtál le nekünk arra a célra, hogy bővebben megismerhessük a történetedet és el tudjuk helyezni magunkban: a műfaj megnevezése, a figyelmeztetések és a többi apró, de fontos részlet elhelyezése mind szükségszerű volt. Ami különösen tetszett, hogy odaírtad azt is, hány naponta frissítesz. Látszik, hogy törődsz az olvasóiddal, mert nem hagyod őket kétségek között vergődve, hogy na, most akkor mikor várhatják az újabb részt. Ez különösen elnyerte a szimpátiámat, pedig tényleg nem egy nagyon szembetűnő dolog a blogodon.
Összességében: egy csodás külsejű blogról beszélünk, amely tele van egyediségekkel, így aki már unja a sablont, annak csakis ajánlani tudom. Egyetlen gondom ugyebár a fülszöveg elhelyezésével volt, de ha azt kijavítod majd idővel, tökéletes blogot varázsolhatsz majd magadnak.
4/5


Történet: Hű, hol is kezdjem? Nyilvánvalóan célszerű lenne a legelején, de annyira nehéz összeszedni a gondolataimat, és leírni azokat. Mielőtt megijednél, ez azért van így, mert rettenetesen tetszik a történeted. Általában nem vagyok oda az ilyen "személyes élményként megírt" sztorikért, de neked sikerült elérned, hogy a blogod függőjévé váljak. (Fel is iratkoztam rá, én vagyok a 22.)
De most szeretném kifejteni bővebben, miért is alakult ki ez a nagy imádatom: először is, mert nem sablonos. Egy nagyon egyedi történetről beszélünk, amiről talán első pillanatban azt hihetnénk, hogy igenis sorozat gyártott, mert egy "átlagos tinilány" életét meséli el - ez pedig már mindenki könyökén jön ki, a blogok 80%-a erről és hasonló témákról szól. Viszont: te különbözöl tőlük, nagyon is sok mindenben. Az egyik az, hogy tudsz írni (nem gonoszságból, de sokan iszonyatosan kezdők, és segítséget meg nem várhatnak el másoktól, mert nemigen foglalkoznak velük), a másik pedig, hogy nem is akárhogyan. Attól tekintsünk el, hogy E/1-ben íródik, jelen időben - ami kissé szokatlan, ritkább verziója a történeteknek -, Skyler, a főszereplő lány szemszögéből, mert ezen felül képes vagy úgy közvetíteni a sztoridat az olvasók felé, hogy minden pillanatát át tudják élni - ám erre a későbbiekben fogok kitérni, egy másik szempont leírásakor.
Bővebben a történetről: Skyler, az átlagos, egyetemista lány mindennapjait éli legjobb barátnője, Path oldalán, aki bevezeti őt az élet nyüzsgő forgatagába. Egyik este bulizni viszi magával, ami a sztori egyik leglényegesebb fordulópontja, hiszen Sky itt ismeri meg a rejtélyes, jó képű, magával ragadó természetű fiút, Robint - akinek a nevére csak a későbbiekben derül fény. Az ital és a jó hangulat hevében csókolóznak, de más nem történik: egyrészt, Path megzavarja őket, másrészt, a lány egyébként sem vágyott ennél többre, csak jól akarta érezni magát.
A sztori folytatódik tovább, mintha az este gyakorlatilag egy gyors pillanat lett volna, hamar el is felejtődik. Egészen addig, míg az alakjára nagyon ügyelő Skyler és a magát formába hozni akaró barátnője el nem mennek egy közeli konditerembe edzeni. Mivel újak, egy csapat fiú segítségét kérik, hogy mutassák meg nekik, mit érdemes használni a gépek közül. Sky új "személyi edzője" kísértetiesen emlékezteti őt valakire, ám az csak később derül ki, hogy a srác, Tate valójában Robin testvére - azért volt a nagy hasonlóság. Nyilván itt kicsit kínossá válhatott a szituáció a lány számára, de nem tétlen, elvégre úgy érzi, ha választania kellene, Robin mellett döntene: ez azonban majd csak a későbbiekben derül ki. 
Sky nem biztos magában szerelmi téren, hiszen érte már őt akkora csalódás, ami megingatta a világ legszebb érzésébe vetett hitét. Ahogyan elmeséli, mi történt közte, és a volt barátja között a múltban, az valami szívet tépő - kis túlzással, de így van. Szinte egy egész felvonás szól erről a visszaemlékezésről, mely annyira élethűen van megfogalmazva és leírva, hogy bárki a lány helyébe tudja magát képzelni. Talán ez volt az a pont, ahol személy szerint én elkezdtem magamat Skyler helyébe képzelni, jobban átérezni minden egyes pillanatát, ami történik vele a fejezetek során. Itt vált számomra sokkal értékelhetőbb, szerethetőbb karakterré - noha nem mintha előtte baj lett volna vele.
Olvasás közben azt gondoltam: a mindenit, te aztán mindig tudsz valami újat mutatni! Értem ezt arra, hogy a történeted tele van váratlan fordulatokkal, magához képest eseménydús, kiszámíthatatlan - egyáltalán nem sablonos - és teljes mértékben élvezhető. Olyan dolgok történnek benne, melyeket egyébként nem várna az ember, és mikor azt hisszük, újra lenyugszanak a kedélyek, te csavarsz rajtuk még egyet, hogy tovább izgulhassunk, és várhassuk a későbbiekben a folytatást. 
Azt hiszem, hivatalosan is meg kell dicsérjelek, elvégre, amit alkotsz minden bejegyzésednél, az valami fenomenális, és azon kívül, hogy élvezed, amit csinálsz - mert látszik, hogy élvezed -, az olvasóidnak is nagy szívességet teszel vele.
Összességében tehát, csak annyit tudok írni neked: nehogy abbahagyd ezt a blogot, mert minden egyes szava folytatásért kiált, annyira szuper. Ráadásul, tehetséged is van hozzá. És ugyebár nincs is jobb, mint egy jól megírt blog egy jó írótól.
5/5

Szereplők: Előre szeretném leszögezni, hogy mindegyik karaktered jól kiforrt, egyedi személyiségekkel rendelkeznek, így könnyedén meg lehet őket különböztetni.
A főszereplő, Skyler egy szomorú múlttal rendelkező, de ahhoz képest életvidám lány. Tipikus nő, aki elégedetlen az alakjával, ezért kondizni kezd, de erre nem könnyen szánja rá magát. A nagyobb siker érdekében diétáznia kell, és még a csokiról is le kell mondania, ami általában jobb vigasz a pasiknál is - elvégre több kockájuk van. Komolyra fordítva a szót, egy nagyon szimpatikus, szerethető karakter. Tipikusan olyan, akinek a helyébe bele lehet képzelni magadat. Valójában kedves, kicsit visszafogottabb, de határozott lány, aki legtöbbször tudja, mit akar. Mivel az ő szemszögéből íródik a történet, nyilván rá terelődik főképp a hangsúly. Nagyon kidolgozott személyiség mind belsőleg, mind pedig külsőleg. Ezen kívül ismerjük az életútját is - legalábbis a fontosabb szakaszait, ami egy főszereplőnél mindenképp elvárandó. Ahhoz képest, hogy az ötödik fejezetnél jársz, alaposan megismertetted már velünk őt, de még mindig tartogatsz meglepetéseket. Ezt már szeretem! Nem lősz le minden poént elsőre.
Sky legjobb barátnője, Path egy élénkebb, tipikusan a buli szíve-lelke lány, akinek elég őszinte és határozott személyisége van. Általában tojik arra, mit gondolnak mások - amiért irigylem is -, hiszen ő a saját életét éli, ami úgy jó neki, ahogyan van. Legendás akaraterővel rendelkezik, ami főképpen a kondi és a diéta terén mutatkozik meg. Nagyon jó fej lány, legjobb barátnőnek tökéletesen el tudnám őt képzelni. Karakteres személyisége van, külsőleg és belsőleg is jól kidolgozott, noha az életéről sokat nem tudunk. Kíváncsiságból tanácsolnám neked, hogy a későbbiekben ezt a szempontot picit dolgozd ki jobban rajta, hogy még alaposabban megismerhessük őt, elvégre elég lényeges szereplő.
Robin, a dögös adonisz a buliból. Helyes, jó képű, izmos, igazi szépfiú, akiért bomlanak a lányok - gondolom én. Azon az estén Skyler felkelti az érdeklődését, ezért szeretne jobban megnyílni neki, ismerkedni vele, de a lány nem hagy neki erre lehetőséget. Ebből látszik, hogy valószínűleg a srác rendes, nincsenek hátsó szándékai, és tényleg érdeklődik iránta. Na, ilyet is csak ritkán találni! Nem csoda, hogy Sky felfigyel rá, hiszen a szexi külső mellett - és a gyönyörű, keltazöld tekinteten kívül - jellemvonásait tekintve is egy korrekt pasi.
Az ő testvére, Tate az, akiről még nem tudunk sokat. Azon kívül, hogy szeret kondizni járni és piszok jól néz ki azzal a helyes mosollyal az arcán, no meg hogy futárként dolgozik, egyenlőre rejtélyes a karaktere számunkra. De hát mit várhatunk? Elvégre a blog elején jársz még, ez a normális ilyen esetben. Számomra egyébként még semleges figura, bár valamiért jobban bejön, mint Robin - azt azonban én sem tudom, miért. Tehát, a későbbiekben kíváncsi vagyok, mi alakul ki az ő karakteréből (is). Remélem, nagy szerepet szánsz neki a jövőben, megérdemli, hogy középpontban - vagy annak közelében - lehessen!
Ők a fő karakterek, azért róluk írtam csak véleményt. Vannak még nevek, arcok, akik felbukkannak, de semmi jelentőségük nincs igazán, így nagyon "kritizálni" sem tudom őket tekintve, hogy lényegtelen szereplők, vagy csak szimplán még nem ismerjük őket jól. Ettől eltekintve, nagyon kiforrt, személyiségileg erős karaktereket alkottál a történeted elejére, nagy hangsúlyt fektettél rájuk, amiért plusz pont jár. 
5/5

Fogalmazás, stílus: Egy szóval tudnám jellemezni az írásképedet és a stílusodat egyaránt: zseniális! Őszintén mondom - vagyis inkább írom -, hogy van tehetséged hozzá, és ezt tessék elhinni abban az esetben is, ha valaki irigy módon az ellenkezőjét állítaná. Egyetlen hibát sem találtam eddig benne, ami felemelő érzés számomra, mert mint kritikaíró, sok blogon tapasztalom a különböző helyesírási, elírási, elgépelési hibákat, melyek megnehezítik a történet olvasását, nem is kicsit. Szóval ezúton is szeretném megköszönni, amiért ilyen csodásan tálalod nekünk az izgalmasabbnál izgalmasabb eseményeket.
A megfogalmazásaidban sokszor látni az egyediséget, ahogyan saját gondolataidat szövöd bele a szövegbe - sokszor humort is csempészve bele, ami csak tovább fokozza a blog iránt kialakulni kezdett szimpátiámat. Skyler, azaz te, illetve nem is tudom, hogyan lenne célszerű mondanom, olyan közvetlen módon szól(sz) az olvasókhoz, hogy ők úgy érzik, teljes mértékben törődsz/törődik velük. Látszik, mennyire foglalkozol a visszatérő látogatóiddal, mert a kommentekre amint időd engedi, válaszolsz, s a bejegyzések elején köszönetet mondasz nekik, amiért feliratkoztak/véleményt nyilvánítottak a blogodról. Ez a húzásod - mely remélem állandó marad - pedig csak a hab a Keltazöld iránt érzett szimpátiám tortáján. 
Nem feledkezel meg a formalitásról sem: a párbeszédeid szabályosak, nyomon követhetőek, elegendő mennyiségűek. A leírásaid egyszerűen varázslatosak. Mindent részletesen, aprólékosan próbálsz velünk elképzeltetni, ami által egy teljesen élethű kép jelenik meg előttünk az aktuálisan zajló eseményről. Az különösen tetszik, hogy jelen időben írod a sztorit - mert ez is plusz egy egyediség rajta -, de közben vissza-vissza kalandozol a múltba, s ismerteted velünk az akkor történt, fontosabb dolgokat. Általában az emberek belezavarodnak, ha ilyen típusú szöveget olvasnak, de te nagyon ügyesen oldod meg a visszavezetést a jelen pillanatban, úgyhogy csak gratulálni tudok hozzá!
5/5

Összesen: 19/20
Sok sikert kívánok a továbbiakban: