#57. Kritika - Keltazöld

Sziasztok!
Megint hoztam nektek egy kritikát. Ezúttal a Keltazöld című blogról olvashatjátok a véleményemet, melynek írója Svea.

Kinézet: Mivel a blogod design-ját egy egykori Blueberries Design tagunk készítette, ezért nem írhatok külön róla semmilyen kritikát, viszont ami a modulokat illeti, azokat szándékomban áll kielemezni:

Rögtön az első megjegyzésem az lenne, hogy én személy szerint a fülszöveget, azaz a történet rövid tartalmát tettem volna előre, nem pedig az oldalakat. A fülszöveg nagyon fontos egy blognál, elvégre egy odatévedt olvasónak általában az adja meg a végleges döntést, hogy bele akar-e kezdeni a blogodba, vagy sem. Éppen ezért lenne célszerűbb, ha elsőként azon akadna meg a szeme a különböző oldalak helyett.

Bővebben a fülszövegről: meglehetősen figyelemfelkeltő, fokozza az izgalmat és egyértelműen arra sarkall, hogy belevágjunk az olvasásba. Rövid, de lényegre törő. A leírtak alapján egy teljesen átlagos életű lányról van szó, de te mégis úgy tudod ezt megjeleníteni számunkra, mint egy egyedi történetet, ami egy különösen ügyes húzás tőled, ugyanis sokan nem képesek rá. 

Az oldalakról: a Ki vagy? menüpontban a szereplőkről találhatunk képeket. Mint a költészet imádója, hadd mondjam el, mennyire tetszik az az idézet az oldal tetején. Nyilvánvalóan, ha valaki elkezdi majd olvasni a sztorit és előrehalad vele, majd meg fogja érteni, miért pont azt választottad oda, de ez első szemlélődéskor még csak rejtély marad. A képek mérete ugyanakkora, szépen, egységesen vannak egymás alá elhelyezve. Keretük megy a design többi részletéhez, ami igényességről és jó ízlésről tanúskodik. Az Intro oldalán gyakorlatilag a blogod trailere tekinthető meg. Meg kell mondanom, elég egyedi módszerrel van megszerkesztve, nem az a tipikus trailer videó, amit egyébként sok oldalon látni. Őszintén szólva tetszik, jó az aláfestő zene is, a vége, amivel pedig lezárul, különösen jó megoldásnak tűnik. A Felvonások a fejezeteket takarják, amiből eddig öt van fent. Időrendi sorrendbe helyezted el őket, amit az oldalra szintén le is írtál, hogy egyértelmű legyen az olvasók számára. A Jégkockadrazsé nevű oldalon az egyik szereplő személyes blogjából olvashatunk részleteket: ez eléggé meglepett. Nagyon egyedi ez a menü, ilyet még más blogon nem igazán láttam. Ez csak még érdekesebbé teszi az oldaladat, nem pedig sorozat gyártott sablonná, ami minden blogos csoportban megtalálható. Az IPod az utolsó oldal: itt különféle zenéket ajánlasz nekünk az olvasáshoz, esetleg a bejegyzések elolvasása utánra. Ez is teljesen szükséges ide, hiszen alaphangulatot ad, és a zene kedvelői örömüket lelhetik a lejátszási lista válogatásában.
A borító is nagyon szép, igényes, megfelelő helyen van elhelyezve, visszaadja a blog egész hangulatát, amint rápillantunk. A chat színei tökéletesek, nagyon jól illenek a többi apró részlethez és a blog oldalának hátteréhez.
Az információ fülben elegendő dolgot írtál le nekünk arra a célra, hogy bővebben megismerhessük a történetedet és el tudjuk helyezni magunkban: a műfaj megnevezése, a figyelmeztetések és a többi apró, de fontos részlet elhelyezése mind szükségszerű volt. Ami különösen tetszett, hogy odaírtad azt is, hány naponta frissítesz. Látszik, hogy törődsz az olvasóiddal, mert nem hagyod őket kétségek között vergődve, hogy na, most akkor mikor várhatják az újabb részt. Ez különösen elnyerte a szimpátiámat, pedig tényleg nem egy nagyon szembetűnő dolog a blogodon.
Összességében: egy csodás külsejű blogról beszélünk, amely tele van egyediségekkel, így aki már unja a sablont, annak csakis ajánlani tudom. Egyetlen gondom ugyebár a fülszöveg elhelyezésével volt, de ha azt kijavítod majd idővel, tökéletes blogot varázsolhatsz majd magadnak.

4/5

Történet: Hű, hol is kezdjem? Nyilvánvalóan célszerű lenne a legelején, de annyira nehéz összeszedni a gondolataimat, és leírni azokat. Mielőtt megijednél, ez azért van így, mert rettenetesen tetszik a történeted. Általában nem vagyok oda az ilyen "személyes élményként megírt" sztorikért, de neked sikerült elérned, hogy a blogod függőjévé váljak. (Fel is iratkoztam rá, én vagyok a 22.)

De most szeretném kifejteni bővebben, miért is alakult ki ez a nagy imádatom: először is, mert nem sablonos. Egy nagyon egyedi történetről beszélünk, amiről talán első pillanatban azt hihetnénk, hogy igenis sorozat gyártott, mert egy "átlagos tinilány" életét meséli el - ez pedig már mindenki könyökén jön ki, a blogok 80%-a erről és hasonló témákról szól. Viszont: te különbözöl tőlük, nagyon is sok mindenben. Az egyik az, hogy tudsz írni (nem gonoszságból, de sokan iszonyatosan kezdők, és segítséget meg nem várhatnak el másoktól, mert nemigen foglalkoznak velük), a másik pedig, hogy nem is akárhogyan. Attól tekintsünk el, hogy E/1-ben íródik, jelen időben - ami kissé szokatlan, ritkább verziója a történeteknek -, Skyler, a főszereplő lány szemszögéből, mert ezen felül képes vagy úgy közvetíteni a sztoridat az olvasók felé, hogy minden pillanatát át tudják élni - ám erre a későbbiekben fogok kitérni, egy másik szempont leírásakor.

Bővebben a történetről: Skyler, az átlagos, egyetemista lány mindennapjait éli legjobb barátnője, Path oldalán, aki bevezeti őt az élet nyüzsgő forgatagába. Egyik este bulizni viszi magával, ami a sztori egyik leglényegesebb fordulópontja, hiszen Sky itt ismeri meg a rejtélyes, jó képű, magával ragadó természetű fiút, Robint - akinek a nevére csak a későbbiekben derül fény. Az ital és a jó hangulat hevében csókolóznak, de más nem történik: egyrészt, Path megzavarja őket, másrészt, a lány egyébként sem vágyott ennél többre, csak jól akarta érezni magát.

A sztori folytatódik tovább, mintha az este gyakorlatilag egy gyors pillanat lett volna, hamar el is felejtődik. Egészen addig, míg az alakjára nagyon ügyelő Skyler és a magát formába hozni akaró barátnője el nem mennek egy közeli konditerembe edzeni. Mivel újak, egy csapat fiú segítségét kérik, hogy mutassák meg nekik, mit érdemes használni a gépek közül. Sky új "személyi edzője" kísértetiesen emlékezteti őt valakire, ám az csak később derül ki, hogy a srác, Tate valójában Robin testvére - azért volt a nagy hasonlóság. Nyilván itt kicsit kínossá válhatott a szituáció a lány számára, de nem tétlen, elvégre úgy érzi, ha választania kellene, Robin mellett döntene: ez azonban majd csak a későbbiekben derül ki. 

Sky nem biztos magában szerelmi téren, hiszen érte már őt akkora csalódás, ami megingatta a világ legszebb érzésébe vetett hitét. Ahogyan elmeséli, mi történt közte, és a volt barátja között a múltban, az valami szívet tépő - kis túlzással, de így van. Szinte egy egész felvonás szól erről a visszaemlékezésről, mely annyira élethűen van megfogalmazva és leírva, hogy bárki a lány helyébe tudja magát képzelni. Talán ez volt az a pont, ahol személy szerint én elkezdtem magamat Skyler helyébe képzelni, jobban átérezni minden egyes pillanatát, ami történik vele a fejezetek során. Itt vált számomra sokkal értékelhetőbb, szerethetőbb karakterré - noha nem mintha előtte baj lett volna vele.

Olvasás közben azt gondoltam: a mindenit, te aztán mindig tudsz valami újat mutatni! Értem ezt arra, hogy a történeted tele van váratlan fordulatokkal, magához képest eseménydús, kiszámíthatatlan - egyáltalán nem sablonos - és teljes mértékben élvezhető. Olyan dolgok történnek benne, melyeket egyébként nem várna az ember, és mikor azt hisszük, újra lenyugszanak a kedélyek, te csavarsz rajtuk még egyet, hogy tovább izgulhassunk, és várhassuk a későbbiekben a folytatást. 

Azt hiszem, hivatalosan is meg kell dicsérjelek, elvégre, amit alkotsz minden bejegyzésednél, az valami fenomenális, és azon kívül, hogy élvezed, amit csinálsz - mert látszik, hogy élvezed -, az olvasóidnak is nagy szívességet teszel vele.

Összességében tehát, csak annyit tudok írni neked: nehogy abbahagyd ezt a blogot, mert minden egyes szava folytatásért kiált, annyira szuper. Ráadásul, tehetséged is van hozzá. És ugyebár nincs is jobb, mint egy jól megírt blog egy jó írótól.

5/5

Szereplők: Előre szeretném leszögezni, hogy mindegyik karaktered jól kiforrt, egyedi személyiségekkel rendelkeznek, így könnyedén meg lehet őket különböztetni.

A főszereplő, Skyler egy szomorú múlttal rendelkező, de ahhoz képest életvidám lány. Tipikus nő, aki elégedetlen az alakjával, ezért kondizni kezd, de erre nem könnyen szánja rá magát. A nagyobb siker érdekében diétáznia kell, és még a csokiról is le kell mondania, ami általában jobb vigasz a pasiknál is - elvégre több kockájuk van. Komolyra fordítva a szót, egy nagyon szimpatikus, szerethető karakter. Tipikusan olyan, akinek a helyébe bele lehet képzelni magadat. Valójában kedves, kicsit visszafogottabb, de határozott lány, aki legtöbbször tudja, mit akar. Mivel az ő szemszögéből íródik a történet, nyilván rá terelődik főképp a hangsúly. Nagyon kidolgozott személyiség mind belsőleg, mind pedig külsőleg. Ezen kívül ismerjük az életútját is - legalábbis a fontosabb szakaszait, ami egy főszereplőnél mindenképp elvárandó. Ahhoz képest, hogy az ötödik fejezetnél jársz, alaposan megismertetted már velünk őt, de még mindig tartogatsz meglepetéseket. Ezt már szeretem! Nem lősz le minden poént elsőre.

Sky legjobb barátnője, Path egy élénkebb, tipikusan a buli szíve-lelke lány, akinek elég őszinte és határozott személyisége van. Általában tojik arra, mit gondolnak mások - amiért irigylem is -, hiszen ő a saját életét éli, ami úgy jó neki, ahogyan van. Legendás akaraterővel rendelkezik, ami főképpen a kondi és a diéta terén mutatkozik meg. Nagyon jó fej lány, legjobb barátnőnek tökéletesen el tudnám őt képzelni. Karakteres személyisége van, külsőleg és belsőleg is jól kidolgozott, noha az életéről sokat nem tudunk. Kíváncsiságból tanácsolnám neked, hogy a későbbiekben ezt a szempontot picit dolgozd ki jobban rajta, hogy még alaposabban megismerhessük őt, elvégre elég lényeges szereplő.

Robin, a dögös adonisz a buliból. Helyes, jó képű, izmos, igazi szépfiú, akiért bomlanak a lányok - gondolom én. Azon az estén Skyler felkelti az érdeklődését, ezért szeretne jobban megnyílni neki, ismerkedni vele, de a lány nem hagy neki erre lehetőséget. Ebből látszik, hogy valószínűleg a srác rendes, nincsenek hátsó szándékai, és tényleg érdeklődik iránta. Na, ilyet is csak ritkán találni! Nem csoda, hogy Sky felfigyel rá, hiszen a szexi külső mellett - és a gyönyörű, keltazöld tekinteten kívül - jellemvonásait tekintve is egy korrekt pasi.

Az ő testvére, Tate az, akiről még nem tudunk sokat. Azon kívül, hogy szeret kondizni járni és piszok jól néz ki azzal a helyes mosollyal az arcán, no meg hogy futárként dolgozik, egyenlőre rejtélyes a karaktere számunkra. De hát mit várhatunk? Elvégre a blog elején jársz még, ez a normális ilyen esetben. Számomra egyébként még semleges figura, bár valamiért jobban bejön, mint Robin - azt azonban én sem tudom, miért. Tehát, a későbbiekben kíváncsi vagyok, mi alakul ki az ő karakteréből (is). Remélem, nagy szerepet szánsz neki a jövőben, megérdemli, hogy középpontban - vagy annak közelében - lehessen!

Ők a fő karakterek, azért róluk írtam csak véleményt. Vannak még nevek, arcok, akik felbukkannak, de semmi jelentőségük nincs igazán, így nagyon "kritizálni" sem tudom őket tekintve, hogy lényegtelen szereplők, vagy csak szimplán még nem ismerjük őket jól. Ettől eltekintve, nagyon kiforrt, személyiségileg erős karaktereket alkottál a történeted elejére, nagy hangsúlyt fektettél rájuk, amiért plusz pont jár. 

5/5

Fogalmazás, stílus: Egy szóval tudnám jellemezni az írásképedet és a stílusodat egyaránt: zseniális! Őszintén mondom - vagyis inkább írom -, hogy van tehetséged hozzá, és ezt tessék elhinni abban az esetben is, ha valaki irigy módon az ellenkezőjét állítaná. Egyetlen hibát sem találtam eddig benne, ami felemelő érzés számomra, mert mint kritikaíró, sok blogon tapasztalom a különböző helyesírási, elírási, elgépelési hibákat, melyek megnehezítik a történet olvasását, nem is kicsit. Szóval ezúton is szeretném megköszönni, amiért ilyen csodásan tálalod nekünk az izgalmasabbnál izgalmasabb eseményeket.

A megfogalmazásaidban sokszor látni az egyediséget, ahogyan saját gondolataidat szövöd bele a szövegbe - sokszor humort is csempészve bele, ami csak tovább fokozza a blog iránt kialakulni kezdett szimpátiámat. Skyler, azaz te, illetve nem is tudom, hogyan lenne célszerű mondanom, olyan közvetlen módon szól(sz) az olvasókhoz, hogy ők úgy érzik, teljes mértékben törődsz/törődik velük. Látszik, mennyire foglalkozol a visszatérő látogatóiddal, mert a kommentekre amint időd engedi, válaszolsz, s a bejegyzések elején köszönetet mondasz nekik, amiért feliratkoztak/véleményt nyilvánítottak a blogodról. Ez a húzásod - mely remélem állandó marad - pedig csak a hab a Keltazöld iránt érzett szimpátiám tortáján. 

Nem feledkezel meg a formalitásról sem: a párbeszédeid szabályosak, nyomon követhetőek, elegendő mennyiségűek. A leírásaid egyszerűen varázslatosak. Mindent részletesen, aprólékosan próbálsz velünk elképzeltetni, ami által egy teljesen élethű kép jelenik meg előttünk az aktuálisan zajló eseményről. Az különösen tetszik, hogy jelen időben írod a sztorit - mert ez is plusz egy egyediség rajta -, de közben vissza-vissza kalandozol a múltba, s ismerteted velünk az akkor történt, fontosabb dolgokat. Általában az emberek belezavarodnak, ha ilyen típusú szöveget olvasnak, de te nagyon ügyesen oldod meg a visszavezetést a jelen pillanatban, úgyhogy csak gratulálni tudok hozzá!

5/5

Összesen: 19/20

Sok sikert kívánok a továbbiakban: