#59. Kritika - Die Verfluchten

Sziasztok, drágák! 

Meghoztam a következő kritikámat. Ezúttal Doroty blogját fogom véleményezni, melyet az alábbi linkre kattintva elérhettek: Die Verfluchten.

Kinézet: Az első megállapításom, amikor megnyitom a blogod oldalát az, hogy sötét. Később persze jobban hozzászokik a szemem, és már nem találom annyira vészesnek. A színvilág egyébként érdekes: egyrészről tetszik, mert máshol nemigen találkoztam még vele, másrészről viszont kicsit furcsának találtam, de jobban belegondolva, illik a történet hangulatához, úgyhogy végül is azt tudom csak mondani, egész jó választás.
A blog háttere alapvetően nem rossz, hiszen a színvilága egyezik a blog többi, apró részletével. Tetszik, hogy nem mozaikosan van beállítva, és ha az oldalt lejjebb görgetjük, akkor nem mozog vele - hozzáteszem, az elég idegesítő szituáció lenne, ráadásul igénytelen is.
A fejlécről: elsőre azt tudom mondani, túlságosan nagy. Alapvetően azonban szép, nagyon jól össze vannak válogatva a színek, a háttér elkészítése is alapos munkára és igényességre vall. A cím elhelyezése nagyon ötletes, a színével és a betűtípusával nincsen semmi bajom. A központi karakterek közül a lány beillesztését nagyon eltaláltad. Látszik, hogy főszereplő, de a fiú, aki előtte áll, valamivel lényegesebb szerepet tölt be a történetben. Róla csak azt tudom mondani, hogy az övé az egyetlen kép, ami kicsit elüt a fejlécen található többitől, ugyanis sokkal világosabb, más árnyalatú, inkább mattos színe van, ami nem tudom, hogy direkt lett-e így elkészítve. Ha igen, akkor bizonyára nincs vele gond, viszont ha nem, egy picit jobban játszhattál volna az árnyalataival, hogy ő is kissé sötétlilásabb színben pompázzon - mert számomra kicsit így olyan, mint egy két lábon járó ragtapasz. Azt viszont plusz pontként értékelem, hogy lefelé haladva világosabbá válik a fejléc maga, köszönhetően az ott található textúráknak. Összességében tehát szép külsőről beszélünk, amin látszik, hogy sokat kellett dolgozni, de úgy tűnik megérte. Habár a fiú képével nem szimpatizálok annyira, tőle eltekintve elismerem a munkádat.
A modulokról: a szavazásról nem igazán tudok mit mondani - nyilvánvalóan neked fontos volt valamiért, ha elindítottad. Közvélemény kutatásnak nagyszerű módszer, hozzáteszem. Az alatta lévő két gif az idézetekkel nagyon tetszik: színekben is harmonizálnak a blog többi árnyalatával, egészen különleges a keretformájuk, és az alattuk található szöveg nagyon passzol hozzájuk. Egyetlen bajom velük, hogy a fülszöveg felett vannak. Lehet, hogy ez csak az én mániám, de szerintem egy fülszövegnek nagyjából a lap tetején kellene elhelyezkednie, elvégre az a rövid tartalom, amit magába foglal, mindent elárul egy olvasónak a történetedről. Így a legjobb és legegyszerűbb módszer az, ha első modulként helyezed el az oldal tetején, mert ezzel rögtön szembe fog ötleni az erre tévedő embereknek. Egyébként a fülszövegről bővebben: elsőre rövidnek találtam, ám amint elolvastam, megállapítottam, hogy ennél több nem is kell ide. Jól összeszedett, ügyesen megfogalmazott, helyesírási hibák nélkül. Tartalmazza nagy vonalakban a helyszínt, az időt és a cselekményt, ami meglehetősen egyedi, magával ragadja az olvasót. A végén feltett kérdés pedig - "Menekülsz, vagy harcolsz?" - egyszerűen zseniálisan nagyot ütött. Ez így kerek, ahogyan van, nem lehet belekötni.
A chat színeit megfelelőnek találtam, szépen olvasható rajta minden egyes betű - bár kissé furcsának találom, hogy a magassága kisebb a megszokottnál, de attól függetlenül nem mondhatom rá, hogy rossz. A trailer videó ellenben nagyon kicsi, ha a blog oldalán tekinti meg valaki, alig tudja elolvasni, mit tartalmaz, és a képeket is csak nagyon kis méretben lehet látni. Javaslom, nagyítsd fel valahogyan, ha tudod, de ha nem, egy külön oldalt ajánlok neki, ahol bárki megtekintheti eredeti méretben. A könyvborító szép, igényes lett, látni rajta, hogy sokat foglalkoztál vele. Az információk fülbe rengeteg dolgot odaírtál, amit érdemes tudni a blogodról, bőven tartalmazza azt, amit egy olvasónak tudnia kell - és ha már itt tartok, megjegyezném, minden elismerésem azért, hogy az egész blogod kinézetét egyedül te készítetted el. Komoly munka lehetett, bizonyára sok időt vett igénybe, ami dicséretre méltó.
Az oldalakról: nagyon jó húzás volt a részedről, hogy írtál külön ismertetőt magáról a történetről, arról a világról, ahol ez a blog játszódik. Ezt elolvasva ugyanis máris mindenki képben lehet a sztori kapcsán.A szereplők képei szépek, rendezettek, és külön tetszik az a kevéske információ morzsa, amit a karaktereik mellé írtál. Szükséges, hiszen így jobban megismerhetjük őket, és nagyjából tudjuk majd, mire számítsunk, ha elkezdjük a történet olvasását. A díjak alapján, amiket kaptál, a blogod nagy népszerűségnek örvendhet más bloggerek körében is - ezt igazolja még a feliratkozók száma is, továbbá az, hogy rengeteg versenyen indultál el, amelyeken látszólag mindig eredményes helyet foglaltál el.
Összességében tehát: tetszik, amit látok. Igényes, szépen kidolgozott designnal állunk szemben, aminek minden a saját kezeid közül került ki. A fülszöveg elhelyezésén és a fejléccel kapcsolatos apróbb észrevételeimen kívül meg vagyok elégedve a blog külsejével.

4/5

Történet: Már az elején szeretném megjegyezni, hogy nem akármilyen blogról beszélünk. A sztori egyedisége rögtön megfogja az olvasót, hiszen egy nem mindennapi, sablonos történettel állunk szembe - én pedig külön kedvelem az efféle "harcosabb" jellegű blogokat, mint amilyen a tied is.
A világ, amelyben elhelyezed a történetedet, nagyon megkapó. Az egyediség egy újabb vonása, hogy külön oldalt szenteltél ennek megismertetésére: a helyszín, a falak és történetük - mind nagyon érdekesek, és biztosra veheted, hogy felkeltik a figyelmet.
A prológusról: nagyon rövidnek találtam, ez volt az egyetlen problémám vele. Ugyanis a hosszától eltekintve meg kell mondanom, igazán felkelti az ember érdeklődését. Egyrészt már felvázolod benne a közelgő konfliktust, a bonyodalmat, ami szerintem ügyes húzás, másrészt ez is, ahogyan a többi bejegyzés, egyedien van megírva. Nem kezdődik úgy minden egyes blog, hogy valaki fejbe lövi magát egy pisztollyal...
Az első fejezetet elkezdve úgy éreztem, nagyon lassan követik egymást az események. Rendben van, hogy ez egy bevezető rész, vagy hogy is nevezzük, de gyakorlatilag a szöveg fele arról szól, milyen érzés keríti hatalmába Stefant, amikor éppen felöntött a garatra. Azonban már itt felkeltette a figyelmemet az, hogy egy fiú szemszögéből íródik a történet, amit azért, valljuk be, nem könnyű összehozni minden egyes bejegyzésnél. Ellenben, neked nagyon jól sikerült ábrázolnod Stefan szemszögéből a világot, amiért elismerés jár. Azt a világot, amit külön be is mutattál, így van fogalmunk arról, hol található, milyen ott élni, és a többi. Hiányosság viszont, hogy nem igazán tudjuk, mikor játszódnak ezek az események. Az egyik fejezet elejére ugyan odaírtad, a visszaemlékezésnél, de ettől függetlenül valahogyan belevihetted volna a sztori elejébe is, hogy a kezdetektől fogva képben lehessünk a dologgal.
A fejezetek nem kimondottan hosszúak, de szerintem elegendő a szöveg mennyisége, elvégre minden részben történik valami fontos, izgalmas, ami elfeledteti velünk, hogy nem kisregényt írtál egy felvonás gyanánt. Amit még pozitívumként tudok felhozni: a fejezetekbe illesztett képek szerintem nagyon is illenek oda, tetszik, ahogyan egy-egy pillanatot kiragadsz a szövegből, és ezzel próbálod illusztrálni. Ettől függetlenül nem szabad mindig ezekre támaszkodni, meg kel próbálni ezek nélkül elképzelni a szöveget, s úgy leírni a szereplők körüli környezetet.
A történetről magáról: az óriások, akik rettegésben tartják a birodalmat, áttörik a legkülső falat a három közül, melyek a "királyság" biztonságos támpontjaként szolgálnak. A harcra kiképzett katonák (felderítők, közlegények, stb...) feladata így tehát a városok lakóinak megmentése, az óriások és titánok megfékezése, hogy ne kerülhessenek beljebb a birodalom határánál.
Amit le kell szögeznem, így a kielemzés vége felé: nagyon tetszenek a képek mellett a különféle idézetek a szövegben. Mindig az adott helyzethez illenek, Stefan gondolkodásmódjáról árulkodnak. A visszaemlékezések szintén olyan részek, amelyek számomra nagyon izgalmasak: minél több dolgot tudunk meg elvégre a fiú múltjában történtekről, annál jobban megismerjük őt és a körülötte zajló eseményeket. Mert ami a múltban elkezdődött, annak egy-két cselekményszála bizonyára a jelenre is kihat.
Eddig csupán kilenc fejezet van fent, de ez bőven elég arra, hogy megállapítsam, fordulatos, izgalmas történettel állunk szemben. Bár néhol úgy érzem, csigalassúsággal vontatod a sztorit, utólag rájövök, hogy néhány helyen bizony jogosan tetted így. Késlelteted az eseményeket, hogy ez az olvasóban fokozza a feszültséget - jó módszer, hozzáteszem, de ideje lenne, hogy valami forradalmi is történjen már a későbbiekben.
Amit meg tudok még dicsérni a történetedben az egyediségen kívül: a leírásaid. Nagyon élethűen fogalmazol, aprólékosan szemlélteted az ember számára a Stefan körül történteket, a világot, a kisebb összecsapásokat - erre azonban a későbbiekben még ki fogok kitérni.

4/5

Szereplők: Itt főként Stefan az, akit bővebben lehet jellemezni. Egyrészt, ő a főszereplő, másrészt pedig az ő szemszögéből íródik az egész történet. Külsőleg elég jól szemlélteted őt számunkra: főként a visszaemlékezésekben térsz ki jobban arra, hogyan is néz ki valójában, milyen családi háttere van, mi minden történt vele a múltban. Személyiségét tekintve tökéletes karakter főszereplőként: bátor, elszánt, ám néha meggondolatlan. Ugyan nem szereti, ha dirigálnak neki - legalábbis ezt állapítottam meg a gondolatai elolvasása után -, mégis tudja, ha az emberiség élete forog kockán, ha meg kel menteni az ártatlanokat, akkor nincs más választása, engedelmeskedni kell a parancsnak, amit kap. Ami azt illeti, nagy reményt látok benne, nagy tehetséget, hogy ő valójában remek katona, noha még kezdő. A bátyja és a vezetők nem hagyják kibontakozni őt, nem szánnak neki nagyobb szerepet, mert azt hiszik, csak hátráltatná az akciót, noha mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van. Remélem, idővel több összecsapásban is látjuk majd szerepelni, hogy tanúbizonyságot adjon másoknak is arról, ő igenis a harc mezejére termett.
Stefan legjobb barátja Veronica akivel nagyjából három éves koruk óta ismerik egymást. A lány igaz barátja Stefannak, akiről már első pillanatban megtudjuk, hogy gyengéd vonzalmat táplál iránta. Nem tudni azonban, hogy ez kölcsönös-e, ahogyan azt sem, valójában milyen ember ez a Veronica. Külsőleg kedvesnek és ártatlannak mutatja magát, mindenkit megnyer szépségével és alázatával, de anélkül, hogy elolvastam volna a rövid ismertetőt róla a Szereplők oldaladon, már éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Kíváncsi vagyok, mi derül ki róla a későbbiekben. Ami pedig a jellemzését illeti, külsőleg tökéletes, jellemvonásait tekintve viszont kicsit hiányosnak érzem.
Alfons, Stefan bátyja az, akit még a többieknél jobban megismerünk a történet olvasása során. Elég atyáskodó, ami öccsének sokszor kín szenvedés, meglehetősen büszke, határozott és tudja, mit akar. Amit célként kitűz maga elé, azt mindig el is éri. Őszintén, nekem nem egy szimpatikus karakter. Keménynek mutatja magát, sérthetetlennek, felsőbbrendűnek, holott az öccse ugyanúgy nemesi családból való, mégis lekezelően bánik vele. Bízom benne, hogy a későbbiekben a személyisége mutat némi javuló tendenciát, elvégre az a birodalomnak is hátrány, ha egy vezető családon belül a bizonyos felek nem jönnek ki jól egymással.
Vinzent volt az egyik olyan szereplő Stefanon kívül, aki elsőre megfogott. Kicsit ugyan furcsa a viselkedése, nem mindig tudja, mit kell tenni vagy mondani egy adott helyzetben, de ezektől függetlenül csupa szív fiúnak tűnik, akinek nem mellesleg humora is van - az már más kérdés, hogy milyen. Egy bizonyos részletnél valaki felségnek szólítja őt, ami engem személy szerint nagyon kíváncsivá tett. Lehet, hogy nem is az, akinek mutatja magát? A későbbiekben várni fogom, mi minden derül ki róla, az igazi személyiségéről, hogy ki ő valójában. Mert annyi biztos, hogy nem az, akinek mutatja magát.
A szereplőidről tehát annyit tudok mondani összességében, hogy külsőleg nagyon jól kidolgozott mindegyik, ami viszont a belsőt illeti, a személyiséget, néhol hiányosságokat érzek. Azonban pozitívum, hogy a mellékszereplőket is külön kidolgozod, hangsúlyt fektetsz a megismertetésükre, ami szerintem egy történetnél nagyon is fontos.

5/5

Fogalmazás, stílus: Itt nem tudok sok mindenbe belekötni, tekintve, hogy nagyon szépen írsz. A megfogalmazásod mindig könnyed, igyekszel érthetően legépelni az egyes szavakat. Helyesírási, elgépelési hiba nincs benne - eltekintve néhány igekötős ige elírásáról. A változatos szófordulatok, rokon értelmű szavak használata gazdag szókincsre utalnak, mely egy írónál mindig fontos szempont.
A mondataid szépek, kerekek, sokszor összetettek, mégsem veszel el bennük, noha úgy érzem, néha picit sok. Rengeteg olyan mondattal találkoztam, főleg a történet elején, ahol túl sok vesszővel választod el a tagmondatokat, noha már régen új mondatot kezdhetnél helyette.
A sorok között remekül kiigazodsz, könnyedén tudsz egyik témáról áttérni a másikra anélkül, hogy élesen látszana ez külső szemmel. Az átvezetéseid tehát szépek, dicséret jár érte, elvégre nehéz elérni egy ilyen írói szintet.
Már ugyan fent említettem, de hibát alig találtam benne, amiért külön köszönet jár. Mert hát sokkal jobb olvasni egy jó megfogalmazású blog történetét, mint egy olyat, ami lépten-nyomon tele van hibával.
A párbeszédeid nyomon követhetőek, mindig tudni, mikor ki beszél, na és persze kihez. A leírásaiddal sincsen gond: nagyon szépen, aprólékosan dolgozod ki őket, ezáltal olyan élethűvé változtatod azokat az olvasó számára, hogy az könnyen el tudja képzelni lelki szemei előtt az éppen lezajló eseményt.
Összességében tehát, néhány apróbb hibától eltekintve, az olvasóid valósággal hálásak lehetnek azért, hogy ilyen nagyszerű stílussal örvendezteted meg őket a blog vezetése közben.

4/5

Összesen: 17/20
A továbbiakban sok sikert kívánok Neked: