Írás toll nélkül ~ Beszélgetés Stella Juniperrel

Egyik nyelvtan házinak azt kaptuk, hogy írjunk valamit az egyik publicisztikai műfajban. Sokáig nem jutott eszembe semmi, de aztán beugrott. Írok egy interjút! És kivel? A címből ki is találhatjátok, hogy egy bloggerrel, mégpedig Stella Juniperrel. Nagy rajongója vagyok Stellának, még a blogolásom kezdetekor a Rendezte: az Élet című befejezett történetét olvastam, amiről csak később tudtam meg, hogy az ő tollából származik. Aztán, mikor kritikát írtam az újabb blogjáról, a Love Supreme-ről, beleszerettem abba az irományába is. Egyszerűen fantasztikusan ír, és sajnálatos módon, abból a történetből is már csak két fejezet maradt, így választottam őt. Remélem ezáltal ti is jobban megismerhetitek mind az irományait, mint magát, Stellát.

- Szerinted miért van az, hogy a bloggerek többsége más néven publikálja az írásait, mint a sajátja? És te miért pont a Stellát választottad?
- Szerintem sokan egyszerűen nem szeretnék, hogy rájuk találjanak az ismerőseik. Én is így vagyok vele, ráadásul nem is szeretem az igazi nevemet, túl komolytalannak érzem. A Stella onnan jött, hogy még általánosban, egy unalmas nyelvtanórán minden osztálytársunknak adtunk egy angol nevet a padtársammal. Nagyon kifejezőre sikerültek, aztán egy évig ezekkel az álnevekkel írtam a naplómat is. Az én nevem Stella Stafford volt, de mint később kiderült, egy amerikai sci-fi írónőt is így hívnak. Ezért változtattam rajta egy kicsit, és most már jó ideje Stella Juniperként ismer a bloggervilág.
- Mi ösztönzött arra, hogy az első blogodat megnyisd?
- Furán hangzik, de féltékenység. Egyik barátnőm, egyben az első olvasóm mutatta meg egy ismerőse blogját. Valami vámpíros történet volt, visszagondolva elég gyenge munka, de akkor azt éreztem, nekem is ilyennek kell lennem. Rákerestem az interneten a blogolásra, és pár nap múlva el is készült az első oldalam. A bloggerközösséghez valamivel később csatlakoztam: nagyon meglepődtem, mikor azt láttam, milyen sokszínű a közösség, és milyen profi szinten is lehet művelni a blogolást. 
- Hogyan élted át az első történeted befejezését? Mélyen érintett a dolog, vagy rögtön a következőre fókuszáltál?
- Ha jól emlékszem, a vége felé párhuzamosan írtam az előző történet végét és a következő elejét, így nem ért különösebb sokként a befejezés. Persze, mindig furcsa érzés elengedni egy sztorit, és még napokig bennem van, hogy megszokásból leülnék írni, vagy még rajta agyalok, és csak később jövök rá, hogy már vége van. De ezen az állapoton hamar átlendülök, és onnantól kezdve csak a soron következő történetre koncentrálok.
- Hogyan jutott eszedbe ez a cím. Talán egyik este megálmodtad?

- Mint sokan mások a bloggerek közül, én is egy dalszövegből vettem a címet. Bár a történetem alapvetően könnyed és vicces, mégis szeretnék benne egy problémára reflektálni, ez pedig a társfüggőség. A blog szereplőinek többsége csak elkeseredettségében szeretne összejönni Oliverrel. Annyira félnek az egyedülléttől, hogy azt is vállalják, hogy esetleg átejti őket. Erre mutat rá a cím is, és remélem, átjön az üzenet a történeten.

- Hogy jutott eszedbe a történet alapszála? Valós esemény is lappang a sorok mögött?

- A történet nagyon karakterközpontú, ezért talán nem olyan meglepő, hogy először a főszereplőm karaktere ugrott be. Egy egyszerű, vicces történetet szerettem volna, és viszonylag gyorsan kitaláltam az egész történetet. Egyetlen dolgot kellett változtatnom az első ötlethez képest: eredetileg Rachel egy barátja lett volna Olivernek, aki végig támogatja, és igyekszik elfelejtkezni arról, hogy egyébként szerelmes belé. Ebben a változatban az nem tetszett, hogy túlságosan kiszámítható volt. Arra gondoltam, ha már úgyis az első soroktól kezdve egyértelmű lesz, ki mellett fog kikötni Oliver, akkor miért ne járhatnának együtt? Így alakult, hogy a történet a szakításukkal kezdődik - ezt elég ütős nyitójelenetnek éreztem. Persze, ennek megvan az a hátránya, hogy keveset tudunk meg a kettejük kapcsolatáról, ezért igyekeztem visszaemlékezéseket és egyéb utalásokat elhelyezni a későbbiekben. Szerencsére nem valós eseményen alapul az alaptörténet, nem is tudom, hogy reagálnám le, ha egy ismerősöm egyszer bejelentene ilyesmit. Az viszont már előfordult, hogy az epizódokat valós élmény alapján írtam meg. Nagyon sok helyszín és esemény szerepel a történetben, és egy tizenhét éves még nem tapasztalt meg ilyen sok mindent a világból, hát arról ír, amiről tud. Gyakran ihlettek meg saját élmények, vagy könyvben olvasott, filmen látott dolgok. Konkrét cselekményszálakat azonban sose emeltem át, nem is jött volna ki jól. A történet mindig is képtelen volt egy kicsit, nagyon kilógott volna belőle egy igaz sztori.

- Az igen népszerű blogod, a Love Supreme immár befejezett lett. Mi segített abban, hogy ezt a történetet végigvidd?

- Vicces, mert sose volt szükségem különös motivációra. A történet könnyen jött, attól a pillanattól kezdve, hogy kipattant a fejemből Oliver karaktere. Sose voltak nehézségeim a fogalmazással, a történet alakításával, valahogy minden magától jött. Épp ezért áll közel hozzám ez a történet: végig olyan természetes volt írni, mintha ott lennék a szereplőkkel, és csak tudósítanom kellene az eseményekről. Persze az is nagy segítséget jelentett, hogy a kezdetektől sok olvasó állt mellettem, akikért megérte tovább írni. A legtöbb blogger barátom is közülük került ki, nagyon sokat köszönhetek nekik.

- Tervezed már, hogy a Love Supreme után egy újabb blogba kezdesz?

- Történetes blogot valószínűleg már nem nyitok, de egy cikkes-személyes blogot szeretnék betervezni. Sajnos kevés időm van rá, de igyekszem megvalósítani valahogyan.

- Gondolkodtál már azon, hogy valamelyik történetedet könyvben is megjelentesd?

- Szeretnék egyszer komolyabban foglalkozni az írással, de ez még sokára lesz. Jelenleg abban az állapotban vagyok, amikor egy csomó kidolgozatlan ötletem van, és azt se tudom, hová kapjak. Van köztük minden, romantikus történettől fantasyn át jogi drámáig. Ezekkel szeretném egyszer megpróbálni a könyvkiadást, bár tudom, hogy még sokat kell fejlődnöm. Az Aranymosás írói pályázatát néztem ki magamnak, ide szeretném beküldeni valamelyik elkészült történetemet.Egyelőre viszont tökéletes nekem a Blogger arra, hogy fejlődjek, gyakoroljak, más írójelölteket ismerjek meg, és persze kikapcsolódjak.

- Van más dolog is, amit az írás mellett csinálsz?

- A legtöbb íróhoz hasonlóan én is reménytelen könyvmoly vagyok, bármilyen műfajban olvasok, csak betű legyen. Emellett társastáncolok is, amit csak tavaly kezdtem, de szeretnék fejlődni belőle. Sajnos húzós az iskola, nincs túl sok időm, tizenegyedikben már mindenki az érettségivel sokkol bennünket.

Nagyon szépen köszönöm Stellának, hogy időt szánt rám, és megválaszolta ilyen hosszan a kérdéseket!