#64. Kritika - Hard Life

Sziasztok! :)

Meghoztam legújabb kritikámat, mely ezúttal Aria D. blogjáról íródott. A címe Hard Life.

Bejelentés: további kritikáimmal kicsit késni fogok, ugyanis nyaralni megyek egy hétre, ahol ugyan lesz majd internetem, így tudok haladni a rendelésekkel, viszont nyilvánvalóan egy kicsit pihenni is szeretnék majd. Megértéseteket köszönöm!

Kinézet: Amint megnyitjuk a blogod linkjét, ezzel a látvánnyal találjuk szembe magunkat - hozzáteszem, első benyomásra egészen kellemes design a szemnek, de nézzük csak meg alaposabban is, milyen munkát végzett a készítője.

Elsőként magáról a színvilágról írnék néhány szót. Hasonlóval még életemben nem találkoztam, pedig nem is egy történetes blogot nyitottam már meg az interneten. Ez a bézs-acélkékes kombináció nagyon ritka véleményem szerint, ellenben kitűnő párosítás, hiszen árnyalatukat tekintve nagyon szépen mutatnak együtt, kellemes hangulatot teremtenek, valamint egyszerű, de nagyszerű kisugárzást nyújtanak az oldalnak. Nekem hihetetlenül tetszik, elsőre megfogott tehát a külső.

A fejlécről: alapvetően jó ötletnek tartom, hogy nem akkora a fejléced, amely beteríti az egész képernyőt. Elegánsabb megoldáshoz folyamodtál, és ezt nagyon is jól tetted. Az pedig még inkább dob a kinézeten, hogy oldalfejléccel van dolgunk - mely manapság mondjuk kezd egyre elterjedtebbé válni a blogger közösségben. A képen található textúrák színkombinációja szinte ugyanaz az árnyalat, nagyon jó döntés volt ezek egységessé tétele. Azt azonban már pici problémának mondanám, hogy annyira szemcsézettek, vagy túlságosan élesek - nem tudom, a kettő közül melyik effekt miatt tűnik így -, de gyakorlatilag alig kivehető, mit is akarnak ábrázolni. Mindenképpen javítanék ezen, hogy legalább némi sejtése legyen az embernek, miféle textúrákkal dolgozott a készítő, hiszen azok alapján (is) behatárolható a történet alapja. A másik "hibának" nevezhető észrevételem magával a karakterrel kapcsolatos. Kissé látszik rajta, hogy fehér háttérből lett kivágva, ugyanis a hajánál jól észrevehető, hogy darabosra sikerült az elkészítése. Ezen kívül a bal kezénél hiányzik az átmenet, picit olyan hatást kelt, mintha levágták volna a karját - de most komolyan, nincsen annyira szépen elmosva, hogy rendesen bele tudjon olvadni a mögötte található textúrába. Ezektől eltekintve, színben nagyon jól passzol a fejléc többi részletéhez. A rajta található cím szerintem pompásan el lett találva mind stílusilag, mind pedig színileg. Az elhelyezése megfelelő, épp annyira elegáns, amennyire maga a design is igényesen elrendezett.

Az oldalakról: nagyon tetszik, hogy a modulok bal oldalt foglalnak helyet, közvetlen a fejléc alatt. A rájuk pakolt effektek hihetetlen jók, nagyon jól adják vissza a sztori hangulatát, és illenek magához a designhoz is. A karaktereknél találhatjuk a szereplőkről felsorakoztatott, egymás alatti képeket. Ami különleges bennük - a banda kivételével -, hogy úgy tűnik, minta pasztell festékkel készítették volna a portfóliókat, ami ügyes megoldás, nem sok blogon láttam eddig hasonlót. A képeken szereplő nevek betűtípusa és színe szintén nagyon jó választás, kissé visszafogott, de kitűnően olvasható, és pont ez dobja fel őket. Nagyon örültem, amikor megláttam, hogy létrehoztál fejezetek menüt is, ugyanis kezdetben ez hiányzott nálad. Azonban amikor írtam neked, kissé másra számítottam, hiszen így sem vagyok túlságosan előrébb. Úgy gondoltam, be fogod őket linkelni egymás alá, szépen, rendezetten, mint általában ilyen fejezetes oldalakon látni, ahol csak kattintani kell az adott részre - de te konkrétan az összeset elhelyezted ide, ami gyakorlatilag annyit tesz, mintha a főoldaladon bogarásznék. Szóval a későbbiekben, ha van rá mód, ezt picit változtasd meg, hogy könnyebben elérhetőbbek legyenek az egyes fejezetek. Előre is ezer köszönet!

A fülszöveg közvetlenül az oldalak alatt található, ami tökéletes választás, ugyanis szem előtt van, nem kell sokat keresgélni ahhoz, hogy rábukkanjunk. Az első megállapításom róla az, hogy rövidre sikeredett, a második pedig az, hogy ugyan jól van megírva, ám mégsem árul el sokat a történetről. Szépen megfogalmazott mondatok adják tudtunkra, hogy bizony a szerelem van a középpontban, de hogy kik között, és miért lehetetlen ez, arra már nem derül fény. Talán picit kibővíthetnéd a két fél nevével, hogy érezni lehessen, kikről is szól a sztori, és akkor már a hosszával sem lenne gond, hiszen alapvetően nagyon tetszik, csak tényleg nem árul el sokat. Ami pedig picit furcsa még a szövegkörnyezetben, a "lenyugodnom" szó. Valamiért az előtte drámaian felvezetett, szépen összeállított mondatok után bántja az ember szemét, elvégre nem valami lírai szó. Én ajánlanám, hogy keress helyette más szót, esetleg olvass utána szinonima szótárban, hátha akad valami megfelelőbb.

A blogarchívum alapvetően tetszene, hiszen kicsit hasonlít az oldalakra a dobozokkal és a ráhelyezett effektekkel, ám kissé furcsának találom az elrendezését, mintha sablonhiba lenne. Látszik ugyanis a kis hasábok mögött, hogy az adott hónapban mennyi bejegyzést tettél közzé, és ez bezavar az összképbe, ugyanis nagyon zsúfolttá teszi a hátteret. Nem tudod, mi lehet ennek az oka? Vagy esetleg megváltoztatni képes lennél valahogyan? Csak azért kérdezem, mert én abszolút nem értek az ilyenekhez...

Az információk fül számomra nem tartalmaz túl sok újdonságot. Mármint, teljesen jó, hogy odaírtad, mikor nyitott a blog, honnan van a design, ki készítette a fejlécet, de a legfontosabb dolog hiányzik róla: ki az író? Oké, én tudom, hogy te vagy, hiszen ott a google profilod is, de attól függetlenül mindenképpen vésd bele becses kis nevecskédet a listára, ugyanis minimum, hogy ott a helyed, ha már a te agyad szüleménye a blog. 

Összességében tehát akad néhol egy-egy apróbb hibácska, amin változtatni kellene - illetve, csak ha te is szükségét érzed, én leírtam a saját véleményemet a designról. Ha picit időt fordítasz erre is, és nem csak a fejezetek írására, máris több olvasót tudsz majd magadhoz csalogatni, hiszen az emberek alapvetően a külsőségekre utaznak. Na, azért nem mindegyik, de nagy részük így dönti el, rendszeresen vissza fog-e látogatni az oldaladra, avagy sem. Szóval, ne habozz kísérletezni a tökéletesebb külső érdekében, mert "a jó pap is holtig tanul".

4/5

Történet: Amikor megkértél, hogy készítsek kritikát a blogról, rákattintottam a linkre, és nekiálltam bogarászni az oldaladon, hogy azért valamennyire képben legyek, miféle sztoriról is fogok én majd olvasni. Amint megláttam, hogy One Directionos lesz, nagyon megörültem, hiszen nem olyan régen a szívemhez nőtt a banda, pedig régen... Nos, régen a hátamon is felállt a nem létező szőr, ha bármilyen 1D-s blogot kellett elolvasnom, vagy akár trailert készítenem hozzá. A csapból is ők folytak, és ez idegesített. De egy csodálatosan szép nyári reggelen úgy keltem fel, hogy adok neki egy esélyt, nem ítélem el őket, így belehallgattam pár számukba. Nem mondom, hogy függő lettem, de nagyon közel járok mára hozzá. Oké, zárójel bezárva, személyes sztori vége. Térjünk is rá a lényegre, azaz a történetet kielemzésére:

A prológust hiányoltam, ezt már így az elején leszögezném. Véleményem szerint fontos lett volna, főleg a te történetednél, hiszen egy bevezetőnek - leggyakrabban - a múltban történet események feltárása a feladata, ami meghozza az ember kedvét az olvasáshoz. Nálad különösen lényeges szerepet kaphatott volna, hiszen az egész sztori úgy indul, hogy a főszereplőnk, Jasmine utalást tesz rá, hogy Liam Payne, aki az apja, egy maffia vezér, ezért régebben elmenekült előle. Roppant fontos mozzanat lehetett ez a múltban, mindenképpen kitértem volna valahogyan rá egy prológus terjedelmében, hogy kellőképpen felvezessem a történetet. Azonban fátylat rá, legfeljebb, ha lesz időd, utólag bepótolod.

Az első fejezet a lány új életét mutatja be - a régiről ugyanis nem sokat tudunk, mivel nincs bevezető. Egy kávézóban dolgozik, s legjobb barátnőjével élnek egy lakásban London egyik kisebb városrészén. Minden napja látszólag teljesen nyugodtan telik, tudván, egy éve elszökött otthonról, nincs mitől félnie. Ám egy napon betéved a munkahelyére Harry, a lány pedig felismeri, és ez gyakorlatilag felzavarja a tükörsima vizet, ahogy mondani szokás. Kicsit érdekesnek találtam, hogy rögtön így kezded el a sztorit: bemutatkozik a főszereplő, majd egészen véletlenül bele is fut az egyik bandatagba. Picit elcsépelt találkozásnak hiszem, ugyanis mindig a hasonló véletlenekkel kezdődnek a blogos sztorik. Engem azonban akkor nem érdekel a sablon, ha egy történet jól van megírva, és később fordulatossá válik, ezért félretettem minden előítéletet, és folytattam tovább az olvasást.

Mint menet közben kiderül, Harry is felismerte Jasmine-t, s rögtön rá is jövünk arra, hogy gyengéd érzelmeket táplál iránta. Ezért követi őt nap, mint nap, emiatt figyeli távolról és kíséri szemmel a lány szinte minden egyes percét. Ez azonban neki is szemet szúr, így egy alkalommal, mikor meglátja a férfit a háza előtt egy kocsiban, lemegy hozzá, és beszél vele. Azt kéri, tartsa távol magát és a többieket is a jelenlegi életétől, mert nem akar belekeveredni apja piszkos ügyeibe, de Harry hajthatatlan, és továbbra is szemmel tartja Jast, sőt. Még a szobájába is felmerészkedik - amikor beleolvasott a lány naplójába, elég hangosan nevettem, vicces jelenetre sikeredett. Ami utána következett, az azonban nem volt éppen humoros. Harry megcsókolja Jasmine-t. Gyakorlatilag innen indul be igazán a történet, hiszen felpörögnek az események, és a szerelem is sokkalta nagyobb teret nyer magának, mint eddig. Amikor pedig Jasmine és Liam találkoznak néhány rész elteltével, az csupán hab a nem létező tortán, ugyanis a lány boldogsága ennél nagyobb talán nem is lehetne. Együtt van azzal, akit szeret, legjobb barátnőjére bármikor számíthat, ráadásként pedig visszakapta apját, aki egy teljesen új emberré lett, köszönhetően Daninek és legkisebb lányának. Azonban minden csoda hét napig tart, szokták mondani. Az idillnek ugyanis egy maffia támadás vet véget. Jast és kistestvérét lerohanják a Liam miatt bosszús gengszterek, de szerencsére a fiúk időben érkeznek, és megvédik a lányokat, így nagyobb baj nem esik. A történet menete nagyjából itt ér véget, kíváncsi vagyok, mivel rukkolsz elő a folytatásban.

Nos, alapjába véve egész izgalmas és fordulatos történetet hoztál létre, melynek cselekményszálai a legkülönfélébb vonalakon szövődnek tovább. Van benne minden, ami kell: bosszú, szerelem, harag, megbocsátás, egyszóval, igazi dráma az egész. Néhány apró észrevételem azonban lenne vele kapcsolatban, amelyeken a helyedben megpróbálnék javítani.

Az első a fejezetek hossza. Nagyon rövidnek találom őket. Nem számoltam meg, hány szavasak, de egy átlag fejezetnek 2000 szó körül kellene lennie, ha a terjedelmet nézzük. A te részeid pedig ennél jóval "megcsapoltabbak". Inkább hozd őket később, az olvasóid tudnak várni néhány napot, de legalább egy jó, tartalmas bejegyzés várja őket pár mondatocska helyett. Éppen kezdené beleélni magát az ember a történésekbe, amikor hirtelen vége szakad. 

A másik észrevételem a cselekményvezetéshez kapcsolódik. Túlságosan gyorsan vezeted az eseményeket! Elkezdem olvasni, és már szinte vége is van. Mindenképpen lassítsd kicsit a tempón, hogy élvezhetőbbek legyenek a soraid. Nincsen átmenet szinte közöttük, plusz Jas érzéseit sem fejted ki az adott szituációkkal kapcsolatban. Vegyük például a kórházas dolgot. Baleset történik, mindketten bekerülnek Lylával. Ő hamarabb felébred, pár nap múlva pedig gyakorlatilag már semmi baja, és otthon festeget, miközben elvileg eltört valamije - erre már nem emlékszem. Hm, érdekes, gondolom, te is észrevetted. A másik pedig az, hogy megtudja, legjobb barátnője még nem ébredt fel, amikor ő már igen. Lerendezed annyival, hogy sír egy kicsit, és nyugalommal beletörődik abba, hogy a doki nem engedi be őt hozzá. Ezután felmegy Harryhez és teljesen boldogan elmúlatják az időt. Kissé irreális, nem gondolod? Az ilyen apróságokra figyelj oda, mert élethűbbé teheted a sztorit velük. 

Még egy megjegyzés, így, a végére: a szöveget sorkizárttal írd, mert sokkalta szebb lesz úgy, látványra mindenképpen. Ez a balra igazított nekem annyira kesze-kusza, rendezetlennek tűnik, ezért tanácsolom csupán, de ez már tényleg ízlés kérdése.

Összességében tehát azt tudom elmondani a blogod történetéről, hogy látok benne fantáziát, aminek a megvalósítása egyedül csak rajtad áll. Ezért hát ismételni tudom csak önmagamat: írj hosszabb, tartalmasabb fejezeteket, amelyekben kissé lassabban vezeted a cselekményeket, és érezteted velünk Jasmine lelki világát is, hogy ezáltal őt is jobban megismerhessük. Ha ezeket a tanácsokat megfogadod, garantáltan több olvasót vonzol majd velük magadhoz!

3/5

Szereplők: Úgy gondolom, kellő mennyiségű szereplőt választottál a blog írásához. Nem kevés, de nem is annyi, hogy ne lehessen megjegyezni a nevüket, illetve, hogy ki-kicsoda benne, persze a bandán kívül. A fiúkat mindenki ismeri, ezért könnyebb dolga van az olvasónak. De nézzük csak meg alaposabban, mennyire felépített karakterek valójában!

Egyértelműen Harry a központi figura az öt tag közül. Nem elég, hogy a sztori vele kezdődik - ezzel hangsúlyozva szerepének fontosságát -, de Jasmine egyértelműen szerelmes belé, s ez az érzés kölcsönös. Ugyan a férfi - mivel a harmincas éveiben jár a történet szerint - az apja lehetne a lánynak, mégsem számít nekik a korkülönbség. Harryről alapvetően nem kapunk semmi olyan képet, hogyan is viszonyul a nőkhöz: visszahúzódóbb velük szemben, vagy talán igazi szívtipró? Nem tudni, mindenesetre Jast tiszta szívéből szereti, és mint a mellékelt ábra mutatja, bármit meg is tenne érte, a szó legszorosabb értelmében. Noha a bandából nem ő a kifejezett kedvencem, amíg a sztorit olvastam, egészen megkedveltem. Ennek ellenére a személyiségéről túlságosan sokat nem tudunk. Mivel ez egy alternatív univerzum, ezért örültem volna, ha részről részre kiépíted a karakterét, hogy kiemelkedhessen egyéniségét tekintve a többiek közül, de remélhetőleg erre a későbbiekben figyelsz majd.

Liam a másik olyan szereplő, aki nagyon fontos még a bandatagok közül. Nem csak azért, mert ő a maffia vezér - bár ez is nyom a latban -, de egyben Jasmine apja is. Az elején, míg nem ismertük meg jobban, elmondás alapján olyan képet kapunk róla, mintha egy kegyetlen, szigorú, követelőző férfi lenne, akitől a gyermeke szinte retteg, ám a történet előrehaladtával fény derül az igazságra: bizony a jó öreg Liam papa megváltozott. Sokkal jobb ember lett, noha még mindig a maffia világában él - illetve feltételezem, de erre a kérdésre még nem kaptunk választ. Mindenesetre, jó így látni, pozitívan beállított karakterként. Ahogyan a lányaival és Daniellel bánik, az igazán aranyos, és alátámasztja, miszerint mindenki megérdemel egy második esélyt. Az ő személyisége jobban kidolgozott, mint Harryé, hiszen a múltbéli történésekből alaposan kiismerhetjük régi énjét, az újat pedig szintúgy, mikor Jas újra találkozik vele.

A többi tag tulajdonképpen semleges figura, jóformán semmit nem tudunk a blogbéli karakterükről. Liamnek dolgoznak, szeretik Jasmine-t, és megvédik őt, ha kell. Niall Jas barátnőjével kerül közelebbi kapcsolatba, mely okot ad rá, hogy a későbbiekben őt is jobban megismertesd velünk.

A blog főhőse egyértelműen Jasmine, akinek szemszögéből a legtöbbször íródik a sztori. Talpraesett, határozott lánynak tűnik első benyomásra, és nem is csalódunk, hiszen kiderül, mennyire erős tud lenni, ha akar. Minden helyzetben talál kiutat, sosem adja fel a reményt, ami említésre méltó tulajdonsága. Én a helyében nem tudom, mihez kezdtem volna. Az anyja nincs mellette, az apja nem bánt vele valami jól, ráadásul úgy kellett felnőnie, hogy mindent tud a piszkos ügyeiről, a maffiózók világáról. Nem könnyű, ezért mindenképpen dicséret jár neki. A személyisége viszonylag jól felépített, bár vannak hiányosságok, és ha ő a főszereplő, talán jobban meg kellene ismertetned velünk, akár az érzései, gondolatai által - melyekről kevéssé ejtesz szót. A külseje egyáltalán nincsen kidolgozva: nem tudjuk, hogy néz ki, csak a kép alapján. De azon kívül, ha nem lenne? Vékony, vagy átlagos alkatú? Alacsony, esetleg magas? Pisze az orra? Vékony az ajka, vagy inkább teltebb? Egyszóval, ismeretlen számunkra, ebből a szempontból, de nem csak ő. Szinte mindegyik karaktereddel ez a baj: nincsenek eléggé kidolgozva. Oké, folyik a sztori, mennek a történések szépen sorban, de ne feledkezz el a szereplőkről sem!

3/5

Fogalmazás, stílus: Alapvetően az írásképedet az átlagéhoz tudnám besorolni: nem annyira szörnyűséges, hogy minden második szó rosszul van leírva valamilyen formában, de kiemelkedőnek sem mondanám, ami súrolja a szinte tökéletest a helyesírási faktoron. Magyarul, van hová fejlődnöd, de ez csak természetes, hiszen senki sem kezdi úgy az írást, mint Shakespeare. Ne aggódj, idővel fokozatosan jobban megy majd az írás, tanulsz másoktól is, ellesel taktikákat, hogy mit hogyan érdemes, illetve más blogokon is látni fogod, mik az alapvető szabályok ilyenkor. Ahhoz azonban, hogy jobb legyél, először is tanulmányozd picit át az alapokat a helyesírásnál. Nem mondom, hogy vészesen sok problémával találkoztam a bejegyzéseid olvasása során, de néhol szemet szúrtak apróságok, melyeket a következő bekezdésben illusztrálni is fogok. Szóval, tanácsképpen mondanám, hogy fogadj fel magad mellé egy bétát, aki rendszeresen elolvassa a részeket, mielőtt azokat közzétennéd, hogy az olvasóid is láthassák. Sokat segíthet egy vállalkozó szellemű blogger, plusz a teher egy részét is leveszi a válladról - egy időre. Ám aztán reméljük nem lesz szükséged rá.

Tehát, alapvető elírások nagyon nem voltak, viszont gyakorta akadt gondom a párbeszédekkel - főként. Gondolatjel után ugyanis nem teszel szóközt, ami nagyon, de nagyon zavaró tud lenni. Vegyünk egy példát:

"-Hagyjanak minket békén!-szóltam kicsit erőteljesebben." - ez így nem kifejezetten helyes. 

" - Hagyjanak minket békén! - szóltam..." - eme variáció viszont annál inkább. Apróság, de figyelj oda ezekre jobban, hiszen így helyes a formájuk.

A másik, amelyet meg/felszólításnál követsz el gyakran: nem teszel vesszőt az adott név elé. Lásd:

"-Gyere Picur!" vagy "-Harry nyugi.-"  - ezek így hibásak. A fel-, illetve megszólítás után közvetlen vesszőt kell rakni, ez az elvárt forma:

"- Gyere, Picur!" és "- Harry, nyugi!" 

Ha már párbeszédek, volt több hibás is, mellyel összeakadtam. Ezeket többnyire az okozta, hogy az adott mondattípus után helytelen írásjelet írtál, például felszólítást ponttal zártál le felkiáltójel helyett. A másik pedig, amikor minden egyes kijelentő mondat után pontot teszel. Nem szabad, párbeszédnél legalábbis, mert úgy helytelen, vagyis bizonyos esetekben. Oda például szükségtelen, ha azt akarod írni: mondta, jelentette ki, állapította meg és társai. Ellenben ha cselekvés szakítja meg ezt a sorozatot, akkor kell a pont, lásd: csukta be az ajtót, emelte le a pultról a tálat, stb. 

A leírásaidat keveselltem. Szinte nem is használod őket, pedig fontos lenne, hogy ismertesd valamennyire a környezetet, amelyben az adott szituáció játszódik, vagy leírd a tárgyakat, amelyek lényeges szerepet töltenek be a sztoriban, esetlen csak azért, hogy el tudjuk képzelni az aktuális jelenetet. Így olyan, mintha egy tátongó űrben zajlana le minden, s a szereplőid a semmiben lebegve beszélgetnének. Mindenképpen használj leírást a későbbiekben, ha picit a fejezetek terjedelmén is hosszítasz. 

A hibákat átnéztük, pipa. A párbeszédek, leírások is megvoltak. Mi hiányzik még? A stílus. Nos, erről csak annyit tudtam megállapítani, hogy nem igazán engeded szabadjára a képességeidet. Rövid részekbe tuszkolsz hirtelen zajló eseményeket, mindenféle átmenet vagy kisebb érzelmes dráma nélkül. Nincsenek gondolatok, személyes érzések, melyek kifejeznék az adott szereplőről, hogyan is érzi magát éppen, vagy mire készül a következő pillanatban. Mivel ez hiányzik, a folytatás írásánál ügyelj arra, hogy picit lassíts az eseményeken, és fejezd ki jobban a karaktereid benső hangját.

Ha ezekre odafigyelsz, sokkal minőségibb blogot varázsolhatsz majd magadnak a mostani helyére. Én mindenesetre szurkolok hozzá, és remélem, nem bántottalak meg a kritikámmal! :)

3/5

Összesen: 13/20

További sok sikert: