#56. Kritika - Wolf, blood, honor

Sziasztok drágák! 

Újabb kritikával érkeztem. Ezúttal Kyra Chan blogját, a Wolf, blood, honort véleményezem. Sajnálom, ha picit késve hoztam meg a bejegyzést, de sok a rendelésem - nem csak itt, egy másik design blogon is. A lényeg, hogy most már elkészült a kritika, így bele is kezdenék a blog elemzésébe:

Kinézet: Először is, kezdeném azzal, hogy a fejléc valahogyan nem nyerte el a tetszésemet. Üresnek tűnik a textúrák és apróbb képek hiánya miatt, mégis zsúfolt, mert négy karakter szerepel rajta, plusz még a két farkas feje, ami igazából teljesen fölösleges ebben a felállásban. Gyakorlatilag semmi háttér nincs, ahová be vannak illesztve a szereplők, csak úgy állnak a semmiben. Ez azért baj, mert így nem tudjuk elképzelni első látásra, miről is szólhat majd a történeted: ha rakatnál bele textúrákat, kisebb képeket, effekteket, amik nagyjából tükröznék a blog világát, máris kialakulna az olvasóban egy vélemény, hogy mit is tükröz valójában ez az egész. Egy fejléc akkor szép, ha maximum két karakter van elhelyezve rá. Itt túllépted ezt a korlátot plusz két fővel. Nyilván azért van ez, mert mind a négy szereplő fontos a történeted során, értem én. Viszont, szerintem ragadj ki közülük egyet, akinek ténylegesen meghatározó szerepe van benne, s helyezd el őt a középpontba, a többieket pedig felejtsd el! A farkas képét sem egészen értem: miért kétszer van, ráadásul egymás mellett, más méretben? A nagyobb totálisan belelóg a fölötte lévő lány testébe, alig látni belőle valamit, ami a zsúfoltság érzését kelti az emberben. Amennyiben megtartod a farkas karakterét, szerintem már olyat érdemes rátenni, ahol az egész teste látszik. Egy ilyen kép, és a főszereplő képe pedig bőven elegendő ahhoz, hogy a textúrák mellett kitöltse az egész fejlécet. Máris megoldódik a zsúfoltság kérdése, és talán ízlésesebb benyomást is kelt majd. Az igaz, hogy az elmosások rajta viszonylag jó munkák, a mattított színvilág is egészen előnyös, a betűstílus azonban nekem túl egyszerű. Vannak sokkal szebbek is, amikkel pluszban fel lehetne dobni a fejlécet, ami valljuk be, szerintem ráfér. Tényleg nem bántásból mondom, de ha rendelnél mondjuk egy design blogtól új fejlécet, biztosan javítana a blog külsején. 

A színvilág egyébként tetszik. A szürkés-feketés árnyalatok illenek egymáshoz. A betű típusa megfelelő, a színe szintúgy. Jó pont, amiért nem egy sötét háttér-világos betű kombinációt választottál, mert ez a jelenlegi kinézete nagyban megkönnyíti az olvasást. 

A modulokat hiányolom. van egy főoldal, és egy információ menüpont. És? Hol a többi? Sokkal átláthatóbb lenne, ha készítenél mondjuk egy külön részt a fejezetekről és a szereplőkről, ahová névvel ellátott képeket raksz róluk. Megkönnyítené a te dolgodat is, de főképpen az olvasóét, akinek nem kellene az archívumban böngésznie, hogy megtalálja a legelső fejezetet, amikor már jócskán meghaladtad fejezetek terén a húszat. Ezen mindenképpen javíts: tegyél még oldalakat, modulokat a blogra, mert könnyebben el lehet igazodni rajta.

Amit nagyon hiányoltam még, az a fülszöveg. Ez nem hiányozhat egy blogról sem! Szinte a legfontosabb részét képzi, ugyanis az olvasó ezt látja meg elsőként, amikor az oldaladra téved. Egy rövid ismertető a történetről, ami eldönti, hogy bele akar-e kezdeni, vagy sem. Nos így, fülszöveg hiánya miatt valószínűleg neki sem kezd majd a most bekapcsolódni akaró személy, mert meglátja, hány fejezet van fent. Ehelyett inkább legyint egyet, hogy ezt elfelejti. Ha legalább lenne kint fülszöveg, talán motiválhatná őt arra, hogy megmásítsa a döntését, de így sajnos megértem, ha továbblapoznak a blogodról. Ha a fentebb leírt tanácsaimat nem is fogadod meg valamilyen okból kifolyólag, legalább ezt az egyet mindenképp: manapság több design blognál rendelni lehet fülszöveget olyan embertől, akik értenek ezek megírásához. 

2/5

Történet: Na, ez egy kicsit kemény dió lesz. Sosem rajongtam igazán az ilyen koreai/ japán/ kínai történetes blogokért, de gondoltam, mivel kértél kritikát, teszek egy próbát, és belekezdek. Már az elején érdekesnek találtam, hogy a főszereplő lány egyébként magyar, de hát fő az egyediség! Tehát, Mira a nővérével, Dinával elutazik Gangnamba, hogy megmutathassa tánctehetségét egy bandának abban a reményben, hogy ezután majd náluk dolgozhat. Persze nem megy minden ilyen egyszerűen, hiszen a bátyja először nem akarta elengedni, de végül nagy nehezen rábólintott. Az utazás alatt semmi jelentős dolog nem történt. Odaérve a városba összebarátkoztak a taxissal, aki megmutatta nekik, melyik szállodában érdemes lakni - később kiderül, hogy John nem csupán egy sofőr, hanem emellett rendőr is, akivel egy éjszaka Mira nyomozni kezd a rejtélyesen felbukkanó farkasok után. Jó fordulat, de itt kicsit irreálisnak éreztem a történetet: egy felelősségteljes rendőr egy gyerek kezébe, fegyvert ad, és olyan veszélynek teszi ki, hogy erősítés nélkül elviszi magával farkast vadászni az erdőbe, mikor már besötétedett?! Ugyan, kérlek. Ez minden, csak nem felelősségteljes. Persze, izgalomnak jó volt a sztoriban, de akkor is kissé hihetetlen. Mindegy, túlléptünk rajta.

Ezután jött az "emberibb" része: az SM székházába megy egyik nap Mira, hogy gyakorolhasson a neki odaígért terembe. A véletlen (vagy szerencse?) folytán abba a szobába kerül, ahol egyébként a banda szokott próbálni, s miközben táncol, imádott példaképe, Tao rögtön rá is jön, hogy valaki "betört" a saját termükbe. Persze először nagy az ijedelem, végül a félreértéseket megbeszélik, és nyugodtan folyhat tovább a próba - de csak egy rövid ideig. A következő részek azzal telnek el, hogy izgalmasan felépíted a fokozódó bonyodalmat, ami főleg az Exo banda körüli rejtélyességet foglalja magába. Már amikor a lányok megismerik a bandát, akkor érezzük, hogy valami megváltozott, nincsen egészen rendben: a fiúk hangulata meglehetősen gyorsan változik, némelyikük elég agresszív, sokszor furcsán csillan a szemük és védik azokat farkasokat, akikre Mira a rendőr barátjával vadászik. Az erdőben történő kalandokat a "fenevadakkal" mindig úgy írod le nekünk, hogy gyakorlatilag kötelességünk végig izgulni minden egyes pillanatát: alapos, élethű, lebilincselő. A legutolsó kaland Johnnal végzetesre sikeredik: a férfi sajnos váratlanul meghal, de egyenlőre nem derül ki rögtön, mi is ennek az oka. Mirán kívül azonban senki nem emlékszik a történtekre, olyan, mintha a férfi nem is létezett volna.

Na, itt éreztem egy olyan fordulatot, ahol elkezdett felcsigázni a történet menete. Izgatottan olvastam tovább, vajon mi mindenre derül fény a folytatásban: a próbák folytatódnak, a két testvér elhagyja a szállodát, és a fiúk által odaajándékozott lakásban fognak élni ezután (hű, ez kissé... irreális, de mindegy, mert felkelti az érdeklődést a blog iránt, ha eddig valakinek még nem tette volna meg). Edina és Yifan lényegében elkezdenek egymással járni, és az is nyilvánvaló, hogy Mira és Tao közt is alakulóban van valami. Amikor majdnem elcsattan köztük az első csók, ez egyértelművé válik. Azonban te ügyes módszerrel halasztod még ezt a köztük kialakuló párkapcsolatos dolgot - az olvasóid nagy bánatára -, ami tovább fokozza az izgalmakat, s mi egyre jobban arra asszociálunk, mikor jönnek már végre össze azok ketten. 

A szerelmi szál írása mellett azonban a többit sem hanyagolod el: Mira meghallgatása többé kevésbé sikeres. Gyakornoknak ugyan nem veszik fel, de egy megtisztelő állást kap helyette, elvégre nagyon tehetséges: a banda hivatalos tánctanára lesz, így egyre több időt kell velük eltöltenie. Őszintén, nem hittem volna, hogy egy ilyen nem várt fordulatot raksz bele, de ügyes megoldásnak tartom. A farkasvadászat közben folytatódik tovább: Mira egyedül megy el az erdőbe, de a fekete farkas az életére tör. Az utolsó pillanatban menti meg őt a Kékszemű, s viszi haza épségben, miután megmutatta neki John szétmarcangolt holttestét (hát, az a rész minden volt, csak nem gusztusos - elég élethűen írtad le, ami jó pont, mégis a hideg futkosott a hátamon tőle). Ezután a próbák folytatódnak tovább, mintha mi sem történt volna korábban. Mira két lány és néhány alkalmazott személyében új barátokat szerez, túlteszi magát élete első berúgásán és részt vesz az SM által szervezett Olimpián. Eddig íródott a sztori, szóval az olvasók izgatottan várják a folytatást:

Mi lesz a verseny végeredménye? Hová tűntek el a fiúk? Miért titkolnak ennyi mindent Mira elől? Mi van a farkasokkal, akik az erdőben élnek? Rengeteg a kérdés, de válasz még nem érkezett rájuk. Talán később... Viszont annyit még hozzátennék, hogy remélem, minél előbb hozod a folytatást, mert a végére teljesen felcsigázott a történet. Nagyon egyedi stílusod van, és egyáltalán nem írsz kiszámíthatóan, amit csak két szóval tudok illetni: Szép munka!

Összegezném tehát a lényegesebb megállapításaimat: a történet egyáltalán nem sablonos, élvezhető az olvasása, amiért külön plusz pont jár. Igaz, néhol az események kissé irreálisak és kiszámíthatóak, de a tökéletességet nehéz elérni - viszont törekedni kell rá.

4/5

Szereplők: Mivel meglehetősen sok karakter bukkan fel a történet során, legjobb lesz, ha csak a lényegesebbekről írok véleményt, a kevésbé fontos szereplőket pedig egy kupacba véve fogom jellemezni.

Tehát, főszereplőnk Mira, egy magyar lány, aki hihetetlen tánctudással van megáldva - nyilván ennek is köszönhetni, hogy Gangnamba hívják őt az SM-hez, mint gyakornok. Egyébként egy nagyon kíváncsi, talpraesett, karakán fellépésű, de törékeny, beteg lányról van szó, aki szeret a saját feje után menni és jót cselekedni másokkal szemben is. Mindig próbálja beleütni az orrát a más dolgába, így nem csoda, ha sokszor keveredik bajba. Valójában egy nagyon szimpatikus lány számomra, csak külsőleg nincs annyira kidolgozva. Annyit tudunk róla, hogy nagyon vékony, törékeny, de mást nem. A belső felépítését, jellemvonásai t nagyon jól szemléltetted nekünk, azzal nincsen gond, de talán a kinézetének leírására fektethetnél némileg nagyobb hangsúlyt.

Edina szintén ilyen. Belsőleg ismerjük őt nagy vonalakban, külsőleg viszont azon kívül, hogy magas, semmi konkrét dolgot nem tudunk meg róla. Számomra ő a legkedvesebb karakter: óvja a húgát minden veszélytől, támogatja, amiben tudja, ésszerűen gondolkodik és nagyon karakán a személyisége. Ahhoz képest, hogy nyilvánvalóan nem ő a főszereplő - hála az égnek -, elég sokat szerepel, majdnem minden egyes részben felbukkan, az én nagy örömömre. Remélem, a későbbiekben is nagy szerepet szánsz neki, mert ő kifejezetten olyan karakter, akiről szívesen olvasnának az emberek.

John semleges szerepet töltött be az én szememben. Egy jó fej, segítőkész taxis és rendőr volt egyben, aki nem mellesleg "helyes" is a lányok szerint, noha róla még annyit sem tudunk, mint az előbb leírt két szereplőről. Megszállottan vadássza a farkasokat, ám igazságos, hiszen csak azokat akarja befogni, akik bizonyára tettek is valami rosszat a város lakói ellen. Mirával egészen jól kijöttek, már azt hihettük volna, lesz valami közöttük, ám a sors közbeszólt. Johnnak meg kellett halnia egy vadászat során az erdőben, rejtélyes körülmények között. Akkor sajnáltam egy kicsit, de úgy gondoltam, nem egy nagy veszteség a történet számára. 

Az Exo tagjai kicsit sokan vannak, remélem, megérted, ha nem jellemezném az összeset egy-egy bekezdésben. Összességében vannak, akiknek a neve gyakrabban visszatér, mert több szerepet kapnak, jobban érvényesülnek a sztori előrehaladtával. Ilyen például Tao, Yifan, vagy éppen Yixing (néha Sehun is). Személy szerint nekem ők hárman tartoznak a kedvenceim közé. A karakterük sokkal alaposabban kidolgozott, mint a többieké, és több információt is tudunk meg róluk. Amivel azonban itt is akad némi problémám: ez a blog nyilvánvalóan egy Exo fanfiction. Ez így rendben van, de mi van akkor, ha valaki úgy kezd bele a történetbe, hogy nem ismeri ezt a bandát? Azoknak nem fog mindent elárulni egy-egy név. lehet, hogy te és a többi rajongó kapásból tudja, hogy néz ki az illető, milyen a viselkedése, stb. Éppen ezért szeretném javasolni, hogy fektess több hangsúlyt a fiúk kidolgozására is mind külsőleg, mind pedig belsőleg, és úgy legalább mások is jobban megértik majd.

4/5

Fogalmazás, stílus: Alapvetően tetszik, ahogyan írsz. Szóismétlési hibák nincsenek benne, mert igyekszel választékosan fogalmazni, ami nagyrészt sikerül is. A szöveget szépen, sorkizárttal írod, a betű stílusa és színe pedig nagyon jó passzol a blog alapvető hangulatához. A fogalmazásod tetszik, gyakran írsz humorosabb szófordulatokat, amelyek megnevettetik az olvasót. 

Látszik, hogy a blogot régebben kezdted el, mert az elején sokkal több apróbb, helyesírási és elgépelési hibát találni, mint most. Sokat fejlődtél azóta, jobban tisztában vagy az írás szabályaival, mert élvezhetőbbé és gördülékenyebbé vált a blog olvasása. 

Amivel egyébként lenne egy kis problémám - ahogyan azt már fent is említettem -, kevesellem a leírásokat, amik pedig fontosak, elvégre azon keresztül tudjuk elképzelni, mi zajlik éppen a történetben. Ahogyan észrevettem, inkább a párbeszédekre helyezed a hangsúlyt. Ezzel nincs is baj, mert az sem elhanyagolható, de szerintem találnod kellene egy arany középutat, ahol egyensúlyba állítod a kettőt. 

Összességében tehát jól írsz, semmiképpen se hagyd abba. Szívesen megnéznélek egy más történet írójaként is, ami nem egy fanfiction mondjuk. Látok benned tehetséget, csak hagyd, hogy kibontakozzon!

4/5

Összesen: 14/20

Nagyon sok sikert kívánok Neked a továbbiakban: