#47. Kritika - A fájdalom tengerében

Sziasztok!

Az oldal új kritikaírójaként szeretném is közzétenni első munkámat, melyben A fájdalom tengerében című blogról alkotok véleményt. Írója Jappancs. 

Kinézet: Az első érzésem nagyjából az ijedtség volt, amikor ránéztem a sötét háttérszínű blogra és a meglehetősen morbid fejlécre. A képekkel nincsen bajom, mert egészen igényes, ahogyan össze vannak mosva, de a betűtípus és a betűszínek egyáltalán nem illenek hozzá, sem a blog színvilágához. Ezen mindenképpen változtass, mert totálisan más benyomást kelt, mint amiről maga a sztori szól. A másik apró gondom a fejléccel a központi figura alakja. Számomra túl halvány, elveszik a háttérben. Szerintem egy kis erősítés dobna rajta valamennyit, elvégre, ő virít középen, az a dolga, hogy felkeltse az olvasók figyelmét. Ehelyett inkább a vércseppekre terelődik a hangsúly, melyek szerintem erőteljesebbek, mint a férfi alakja, így róla alig veszünk tudomást, amikor először meglátjuk. 

A színvilághoz visszatérve: szürke. De nagyon, teljesen színtelen az egész. Oké, hogy nem vidám témájú blog nyuszikról meg pónilovakról, de azt javaslom, némi színárnyalatot vihetnél bele, és máris kevésbé tűnne barátságtalannak a külseje. 

A chat borzasztó rossz helyen van, ugyanis belelóg a fejléc sarkába. Az elhelyezkedése és az átlátszó megoldása miatt kissé elcsúfítja a külsőt, én mindenképp lejjebb helyezném el valahol az oldalon. 

A modulokról: a fülszöveget azonnal hiányoltam, aztán rájöttem, bizonyára a történet menüpontban találom majd meg. Így is lett. Elolvastam, és különös módon jobb, mint amire számítottam. Az eleje kissé sablonos (a kislánynak meghalnak a szülei), de egyébként figyelemfelkeltő. A többi oldalról: az extrákat nagyon jó ötletnek tartottam, mindenképpen élvezhetőbbé teszi az egész történetet, mert több mindent tudhatunk meg vele kapcsolatban. Az archívum kissé egybefolyik, olyan, mintha hanyagul összedobták volna. A cseréknél átállíthatnád, hogy kevesebb blogcím jelenjen meg, mert így meglehetősen hosszú a lista. Kicsit hiányérzet kerít hatalmába: miért nincsenek figyelemfelkeltő képek az oldalon? Egy-két gif a szereplőkről, akár egy könyvborító. Sokkal szebb összhatást keltene, mert elterelné a figyelmet a háttér borongós színéről. Egyébként mással nincs gond. 

Pozitívumként azt tudom felhozni, hogy egyébként az összes modul háttere átlátszó, szépen beleolvad a szürke színbe anélkül, hogy rusnya vonalak tarkítanák. Az effekteket mondjuk egy kicsikét hiányolom, lehetne belőlük több, hogy ezzel is feldobják a blog kinézetét, értem úgy: lekerekített szövegdobozok, színváltó betűtípusok, stb.

Hidd el, ilyen apró-cseprő igazgatásokkal is sokat lehet dobni a kinézeten, mert néha a kevesebb több.

2/5

Történet: Ha valaki esetleg nem tudná, egy Bosszúállók fanfictionról van szó, amit személy szerint én annyira nem ismerek, ezért úgy álltam hozzá a blog olvasásához, hogy ezt nem igazán vettem figyelembe.

A prológust elolvasva azt állapítottam meg, hogy a történet jobb, mint a design. Nem akartam ezzel gonosz lenni, de tetszik, ahogyan írsz, és ahogyan alakítod kedved szerint a sztorit. A bevezető nem volt ugyan nagyon hosszú, de legalább eseménydúsnak tudható be: a kihagyás eszközével élve nem tudni először, mi történt a faluban, csak amikor a kislány visszaemlékszik a pár perccel ezelőtt lezajló eseményekre. Ezután rögtön váltasz a jelenbe, s leírod, hogyan kerül a három furcsa szerzet a Földre, akik megvédik a főszereplőnket az ellenséges boszorkánnyal szemben, akinek azonban sikerül eliszkolnia az utolsó pillanatban. Különösen tetszett, hogy nem sablon módra megírtad a rövid kis csatát köztük, amiben nem győzték le rögtön a gonoszt, már így, a történet elején. Izgatottan kezd el hát gondolkodni az olvasó, hogy vajon miről fog szólni a folytatás? Visszatér-e még a boszorkány? Nem tudni, mindenesetre az biztos, hogy az utolsó mondatoddal remekül lezártad a prológust, igazán ütősre sikeredett.

A fent lévő két fejezetről: amikor elkezdtem olvasni a blogot, nem gondoltam volna, hogy ennyire leköt. Bár nyilván van néhány irreális dolog benne (egy magyar lány, aki a S.H.I.E.L.D-ben nevelkedett, találkozik Lokival, stb...), de ezektől eltekintve teljesen élvezhető. A kaland, amibe Emese keveredett, izgalmas, mindig elgondolkodtat valamin, és egy percet sem ad nekünk anélkül, hogy ne jelenne meg néhány fontosabb kérdés a történet folytatásával kapcsolatban. Az eseménydús történések alatt jobban megismerhetjük a főszereplőt, a körülötte élő embereket és (időről időre) egyre többet tudunk meg arról is, miért kellett elhagynia a S.H.I.E.L.D. magyarországi székhelyét.

Attól eltekintve, hogy halvány lila gőzöm nincs, miről szól a Bosszúállók (A Hulk, a hihetetlen c. filmet láttam már külön, ezzel azért hagy dicsekedjek el), a sztori egészen elnyerte az érdeklődésemet.

4/5

Szereplők: Először is: Emeséről, aki a főszereplője az egész blognak, miért nincs egy nyamvadt kép? Értem én, hogy magadról mintáztad, de szerintem ha már külön nyitottál egy topikot csak a szereplők bemutatására, érdemes lenne betenni egyet róla is.
Emese: olyan a karaktere, akihez még arcot sem tudok társítani. Értsd úgy, alig tudunk meg róla valamit: a számítástechnika réme, mivel nem ért a laptopokhoz, rendetlen, könyvmoly és teljesen bele van zúgva Lokiba (mondjuk az aranyos, hogy azt a régi köpönyeget ölelgeti egyfolytában). Úgy gondolom, mivel ő a főszereplő, jobban is megismertethetnéd az olvasóiddal mind külsőleg, mind pedig belsőleg.
Loki: nagyon szimpatikus karakter így elsőre. Bátor, elszánt, gondoskodó és hihetetlenül nagylelkű. Egyszerűen nem tudom elhinni róla azt, amivel vádolják: tényleg bűnös lenne, amiért megölt valakit? Ez még nem derült ki eddig, de mindenesetre, elég nyugodtan tűri, hogy bezárták és őrizet alá vették... kíváncsian várom a folytatásban, megtudja-e majd, hogy Emese úgy odavan érte, és ha igen, vajon hogyan kezeli majd.
A többi felbukkanó szereplőről aztán végképp nem tudok semmit mondani: Hill szimpatikus, segítőkész első benyomásra, Barnabás egyenesen imádnivaló karakter, habár túl sokat róla sem tudunk. A többiek pedig, csak úgy vannak.
Érdemes lenne mindegyiket kidolgozni valamilyen szinten magadnak, és abból a jellemlistából, amit összeírtál róluk, megoszthatnál időnként valamennyit, hogy legalább elképzelésünk legyen arról, kikről is olvasunk valójában.

3/5

Fogalmazás, stílus: Véleményem szerint nagyon jól írsz: helyesírási hibát nem nagyon véltem benne felfedezni (kivéve néhány elírást és szótagot, pl: nem rácst, hanem rácsot!), így sokkal gördülékenyebbé vált a történet olvasása. A rokonértelmű szavakat ügyesen használod, hogy elkerüld az esetleges szóismétléseket. A leírásaid nem túl alaposak, a főszereplőt körülvevő környezetről elég kevés információ jut a birtokunkba. Az igazi író át tudja adni nekünk leírt szavaival azt a fantáziavilágot, melyben el tudjuk képzeli a helyszín és a történések minden egyes részletét. Nálad ezt picit hiányoltam, a későbbiekben fektethetnél rá nagyobb hangsúlyt.

A stílusod tetszik, néhol teszel a történetbe egy kis humort, ami valljuk be, nem elítélendő egy blognál. Amennyiben kicsit utánajársz az egyes szavak helyes szótagolásának (ebben akár a word dokumentum automatikus helyesírási hiba javítója is segíthet), máris kevesebb dologba lehet belekötni.

4/5

Összesen: 13/20

Sok sikert kívánok a továbbiakban: