#74. Kritika - Black és Lightman

Sziasztok, drágáim! :)
Akadt egy kis időm, így megírtam a következő kritikámat Lyanna Baggins blogjáról, melynek címe Black és Lightman.

Kinézet: Amint megnyitjuk a blog linkjét, ez a látvány tárul elsőként a szemünk elé. Azt meg kell hagynunk már az elején, hogy a fejléc igazán színpompás, ráadásul a világos tónusok egészen kivirítanak a képernyőről. Alapvetően elég furcsa színválasztás lenne a lila és a türkiz egy fejlécre, tekintve, hogy valóban csak ez a kettő dominál, de hogyha lejjebb görgetünk, s meglátjuk a design többi részét (bejegyzés, modulok), akkor láthatóvá válik, miért döntött emellett a készítő. 

Bővebben a fejlécről: a rajta lévő textúrák igen találóak, hogyha figyelembe vesszük a történet tartalmát. A közöttük lévő elmosások láthatóan profi munkák, nagyon szép a különböző képek közötti átmenet. A központi karakterek elhelyezése is igen előnyös, főként, hogy a lány van előtérben, hiszen a sztori ugyan E/3-ban íródik, de az ő szemszögéből. Ami különösen tetszik, az Sophie ruhájának a stílusa, hiszen a szoknyarész lefelé egyre terebélyesedik, így gyakorlatilag deréktól lefelé mind a lány magát, mind pedig Calt is elrejti - számomra ez is egyfajta összetartozási szimbólumot sugall, de lehet, hogy túl sokat képzelek bele. Hibát, kivetnivalót nem is igazán találtam rajta, összességében nagyon szép, igazán igényes, mutatós munka, amely garantáltan felkelti minden, az oldaladra látogató blogger figyelmét.

A blog háttere kellemes, nagyon halvány lilás, rózsaszínes tónust kapott, melybe a fejléc széleit kitűnően bele lehetett mosni. A kontraszt szemet gyönyörködtető. A lila és a türkiz színpárválasztás nagyon egyedi. Alapvetően nem gondoltam volna, hogy ebből a két árnyalatból ennyire mutatós összképet lehet varázsolni, de be kell vallanom, látva a te blogodat, ez nem is olyan elképzelhetetlen. Egyébként a betűszínek, a stílusok variációja is jó választás, egyik sem kirívó, vagy oda nem illő. 

A modulsávra ugorva láthatjuk, hogy legfelül a fülszöveged található. Ez egy igen bölcs döntés, hiszen az olvasó elsőként ezt pillantja meg, ezáltal azonnal informálódni tud arról, miféle is ez a blog. Terjedelmét tekintve éppen megfelelő hosszúságúnak találom: se nem rövid, se nem kisregény hosszúságú, azaz egyáltalán nem untatja az embert. Tartalmilag is minden rendben van vele, sőt! Ritkán mondok ilyet, de ennél jobb, frappánsabb fülszöveggel aligha találkoztam eddig - noha jó párat olvastam már. Ami igazán tetszik, hogy a blog bemutatását először magával a Lightman csoport leírásával kezded, bevezeted az alapokba a témáról még tájékozatlan látogatót. A szöveg közepe tájékán fordulat következik be, s ha valaki egészen idáig azt hitte, Dr. Cal lesz a sztori főszereplője, bizony, részben tévedett. Sophie, az új kolléga felbukkanása sok mindent megváltoztat mind a csoportban, mind pedig Cal személyében - ám az erre való utalások kissé homályosak még, nyilván direkt módon, hogy fenntartsák a kíváncsiság érzetét. A vége, az a kis humoros csattanó különösen tetszett, jó lezárásnak találom. Azt kell mondanom, sokan vehetnének példát tőled, ami a fülszövegírást illeti. 

A következő modul rögtön az oldalakat takarja. A rájuk rakott effektek színben is, stílusban is tökéletesen passzolnak a design többi részéhez, így voltaképpen ebbe sem tudok belekötni. A fejezeteknél sorba, egymás alá linkeled be az újonnan frissülő részeket, így az olvasó könnyedén megtalálhatja, amit éppen keres - hozzáteszem, csak megállapításképpen, az ötödik fejezetet még nem illesztetted be. Feledékenységből olykor nekem is kimegy a fejemből, úgyhogy gondoltam, szólok. A szereplők képei szintén tetszenek, egyszerű, ámde nagyszerű munkák. Több szögből is ábrázolva vannak, ezáltal az arcvonásaik jobban megragadnak az emlékezetünkben, mintha csak egyetlen képet tettél volna ki róluk. A traileredet nem fényezném túlságosan, hiszen mégis csak én csináltam - bár, hozzáteszem, mindent igyekeztem úgy megvalósítani, ahogyan kérted, és úgy hiszem, az általad választott zene, s megírt szöveg nagyon jól visszaadja a blog történetének hangulatát. A kritikáknál a Black és Lightmanről kapott véleményezések fognak kikerülni, noha ezidáig még nem érkezett egy sem. Én leszek az első!

A többi modulról... Az információknál kellő mennyiségű adatot olvashatunk a blogodról. Minden lényeges tudnivalót megosztottál velünk, így azt hiszem, legfeljebb egy dologgal tudnám még kibővíteni: a műfaj odaírásával. Tudom, hogy ez fanfiction, s valószínű azok is tisztában vannak vele, akik nézték anno a Lie to me c. sorozatot, de akinek kínai ez az egész cím, az valószínűleg nem tudja, miről is szól a megvalósítása. Ez talán horror? Szerelmi történet? Akciósztori? A gyengébbek kedvéért szerintem érdemes lenne még odabiggyeszteni ezt is. A chat totál rendben van, a színek jók, harmonizálnak a design többi részével, a betűk jól látszanak. A feliratkozás modul címét átírtad hazugságelemzőkre, amelyet nagyon ötletesnek találtam. Már látatlanba, olvasás nélkül is lejön ebből, hogy a fantáziád és a kreativitásod határtalan. 

Mindent egybevetve tehát, úgy hiszem, a blogod külseje csodás, szép, letisztult, szemet gyönyörködtető - és nem utolsó sorban egyedi, hiszen a színválasztás egészen különlegesre sikeredett. Az igényes munka minden részlete kidolgozott, ami plusz pont az én szememben, elvégre nem csak egy random letöltött sablont láthatunk, hanem olyan designt, amely több helyen is át lett alakítgatva. 

5/5

Történet: Mint ahogyan azt már a fülszövegben olvashattuk, a blogod egy Lie to me fanfiction, amely az eredeti szereplőket teljes formában megtartja. Azonban egy újat hozzájuk rak, egy gyakornok lány, Sophie személyében, aki a Lightman csoport új munkatársa lesz. Rövid ismertetődből kiderül az is, hogy érkezésével minden megváltozik: ahogyan a lány és Dr. Lightman egymásba szeretnek, a bonyodalom kezdetét veszi, hiszen nem egy akadály van, melyet kettejüknek együtt kell leküzdeni - korkülönbség, féltékeny exek, a munka kihívása. Vajon hogyan fog mindez sikerülni nekik? A történetedből az izgalmak elolvasása mellett többnyire erre is fény fog derülni.

Személy szerint alig vártam már, hogy belekezdhessek az olvasásba. Maga az alapsztori is érdekelt, plusz mivel néztem a sorozatot még réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban, azonnal felfigyeltem a blogodra. Eleve az mellette szól, hogy én még egy Hazudj, ha tudsz! faniccel sem találkoztam eddig, pedig jó pár oldallal volt már dolgom. No, de térjünk rá egyesével az eddig megírt fejezetekre!

Az első részben Sophie lesz az első, akit megismerünk. Belecsöppenünk az események közepébe, hiszen arról írsz, hogy a lány éppen Dr. Calhoz tart ún. állásinterjú okából kifolyólag. Nagyon tetszik, ahogy már rögtön az elején bevezetted a történetet, s noha E/3-ban íródik a szöveg, mégis ügyesen betekintést engedtél nekünk Sophie gondolataiba, érzéseibe, melyek arról árulkodnak nekünk, mennyire izgul a találkozás miatt. Hogyne izgulna, hiszen a főnöke maga a megtestesült tökéletesség: jóképű, okos, tapasztalt, s igen jó abban a szakában, amit csinál: az emberek viselkedésének elemzésében. Az eseményeket azonban kicsit késlelteted, mert ahelyett, hogy hamar rátérnél a találkozásra, először egy újabb szereplőt engedsz megismerni nekünk, aki szintén gyakornok a "cégnél". Nadine már első pillanatban szimpatikus lesz Sophie-nak. A cserfes, mosolygós lány is azonnal bizalmába fogadja az újoncot, s ő lesz az, aki elvezeti Dr. Lightman irodájába, így egyfajta közvetítő szerepet játszik. Cal szobájába lépve megcsap bennünket az a jól ismert deja vu érzés, hiszen a férfi figuráját, karakterét remekül sikerült visszaadnod (a sorozat alapján). Rögtön tesztelni fogja Sophie-t, majd egy kis munkát ad neki: elemezze ki Nadine-t, aztán számoljon be neki mindenről. A megszeppent, de annál elszántabb gyakornok nem riad vissza a feladattól, s ugyan Cal közelségében kényelmetlenül érzi magát, igyekszik egyre jobban hozzászokni ahhoz, hogy főnöke piszkosul jóképű és szemtelen egyben. 

A második fejezet már nem Sophie, de Cal szemszögét mutatja be. Megtudhatjuk, mit gondol a férfi a gyakornokáról, milyen érzéseket keltett benne legelső találkozásuk alkalmával, s hamar kiderül számunkra, hogy egyáltalán nem közömbös iránta. Az pedig csak még inkább fokozza ezt az egészet, hogy Sophie lenyűgöző teljesítményt mutatott Nadine viselkedéselemzése terén. Dr. Lightman úgy gondolja, amellett, hogy jó kollégák lesznek, csapatot is remekül fognak majd alkotni... és ki tudja, lehet, hogy ennél több is kialakul majd kettejük között. Ezt pedig mi sem mutatja jobban, mint a fejezet végi szimbolikus álom, amelyben a férfi igencsak közel kerül új beosztottjához. 

A harmadik részben ismét átváltunk Sophie szemszögére. Itt már fokozódnak az izgalmak, főként a fejezet végére tapasztalhatjuk ezt meg. A Lightman csoport egy ún. csapatépítőn vesz részt, ami abból áll, hogy este közösen elmennek egy közeli kocsmába, ahol kötetlen beszélgetés keretében jobban megismerik a másikat, legfőképpen az új lányt, akinek ez egy remek alkalom a beilleszkedésre. Minden simán is megy, láthatóan szimpatikussá válik mindenkinek, ám a ménkű akkor üt be, mikor nem várnánk... a volt barát képében. Az erőszakos srác mindenképpen magához akarja édesgetni Sophie-t, de Cal épp időben érkezik, hogy megmentse a lányt, aki aztán a férfi karjaiban talál megnyugvást. Hű, itt már igazán nagy vigyorral az arcomon csücsültem a monitor előtt!

A negyedik fejezet újfent Dr. Lightman szemszöge. Az elején a verekedés okául kiváltott érzelmeiről, véleményéről olvashatunk. Ezek alapján kiderül, mit is érez Sophie iránt - nem mintha eddig nem lettek volna világosak a szándékai, de mégis felerősödni látszanak. A vigasztaló szavaiban, a nyugtatásának gesztusaiban is mind ott vannak ezek a rejtett érzelmek, s ki tudja, a lány ebből mennyit vesz észre. Mindenesetre, tetszik az események tempója. Nem gyors, de nem is vontatottan derülnek ki a dolgok egymás után. Ügyesen ráéreztél erre már az elején, s azóta is tartod ezt a szintet. 

Az eddig megírt utolsó rész az ötödik fejezet, egy Sophie szemszög. A lány elméjébe látva érzékelhetjük, hogy rengeteget gondolkozik az új főnökén, arról, milyen lenne, ha esetleg több is lehetne közöttük szimpla munkakapcsolatnál. Ezt irigyli ugyan Nadine-tól és Dr. Jensentől, mégis barátnőjével együtt örül a boldogságuknak. Amint az esti incidens után találkozik Callal, a férfi első dolga érdeklődni Sophie hogyléte felől, amit igazán aranyosnak találtam. A második a terep bejelentése, ugyanis egy gyilkossági ügy kapcsán kell kideríteniük egy s mást egy bizonyos személyről. 

Eddig nagyon izgi. Komolyan, mind a szerelmi szál, int az a szál, amely a sok-sok akcióért és történésért felelős. Egy pillanatra sem hagyod unatkozni az olvasókat, mindig fordulatos, izgalmas események felé kalandoztatod el őket, ám közben ügyelsz arra, hogy az arany középúton haladj tovább. Nem esel túlzásba, nem is teljesítesz alul, s minden egyes fejezettel egyre inkább képes vagy valami újat alkotni. 

5/5

Szereplők: A néhány fejezet alatt, amely már készen, megírva olvasható a blogodon, számos szereplő bukkan fel, akik többsége pozitív benyomást keltő karakter, de akadnak negatívak is - egyszóval a paletta skálájának minden színből gyűjtöttél számunkra karaktereket. Én a két főbb szereplőt szeretném majd kiemelni közülük, de nyilvánvalóan szót említenék a mellékkarakterekről is, elvégre nekik is lényeges a történetben való jelenlétük.

Az első és legfontosabb személy, akit megemlítenék, az egyértelműen Sophie, az új gyakornoklány, aki a Lightman csoporthoz kerül. Ahogyan leírod a viselkedését, ahogy a gondolatmenetét, az érzelmeit szemlélteted és vetíted ki elénk, már első pillanattól kezdve szimpatikussá válik nekünk ez a visszafogott, szerény, szolid, ámde igenis határozott és erős egyéniségű lány. Bár én nem vagyok olyan jó viselkedéselemző, mint a szereplőid nagy része, mégis nagyon jól átjön Sophie személyisége a képernyőn keresztül. Ennek oka az, hogy nagyon alaposan kidolgoztad. Elképzelted magad előtt, még mielőtt belevágtál volna az írásba, hogy vajon hogyan kellene alakítani a karakterét, a személyiségét, s amikor megtestesült előtted teljes valójában, elkezdted nekünk is bemutatni őt a szövegen át. Szerintem remekül átjött - feltéve, ha azt akartad, hogy egy azonnal szimpatikussá váló lány köszönjön vissza a történetedből. Sophie kedves, aranyos, segítőkész, ambiciózus, nem mellesleg pedig okos is. Rengeteg a jó tulajdonsága, igazi hősnő, aki megtestesít minden jót, amit elvárhatunk tőle. Ugyan a kevésbé helytálló tulajdonságaira is utalsz olykor, erre érthető módon kevesebb hangsúlyt fektetsz, s nem írod le nyíltan, mik a hibái, csak szituációkon át mutatod be ezeket. Ez teljesen jó, ügyesen oldottad meg, hiszen így nincsen az olvasóra erőltetve a főszereplő személyisége. Ami pedig plusz pont: nem csupán a belső tulajdonságaira világítasz rá, de szolidan a külsejét is jellemzed, továbbá a viselkedését is egyértelművé teszed számunkra. 

A másik főbb szereplő, akit egyértelműen megemlítenék Sophie mellett, az Dr. Lightman, a lány főnöke. Nyilvánvalóan nem volt túl nehéz dolgod vele, hiszen a sorozat alapján már kialakult róla egy jól megszokott kép: karizmatikus, olykor arrogáns, de jó szándékú, eszes ember, akit nem lehet nem szeretni. Azonban abból a szempontból nem lehetett könnyű neked, hogy ügyelned kellett ennek az alapkarakternek a megtartására, nehogy kicsússz a szerepből. Hála az égnek, hozva a szokásos, tökéletes formádat, megtaláltad az arany középutat ebben az esetben is. Az alap tulajdonságait megtartva mutatod be nekünk Calt, azonban saját, egyénileg elképzelt személyiségjegyekkel is megfűszerezed kicsit a karakterét. Ez igazán tetszik, hiszen egy új oldaláról ismerhetjük meg Dr. Lightmant: a gondolataiba, érzelmeibe betekintést nyerve egy érzékenyebb énével is találkozunk, amely a történet szempontjából nélkülözhetetlen. 

A többiek már csupán mellékszereplők, de azért őket sem szabad kihagyni a felsorolásból. Leginkább Nadine az, aki elsőre elnyerte a szimpátiámat. Az állandóan cserfes, vidám, segítőkész lány kiváló barátnő-alkat, Sophie-val rögtön meg is találják a közös hangot. Dr. Jensen az, akit szintén nagyon bírok - laza, kedves, nem mellesleg jól is néz ki. Nem csoda, hogy Nadine odavan érte... Valójában azonban minden eddig felbukkant szereplőt nagyon megkedveltem, akik a Lightman csoportnál dolgoznak. Ez alól ugyebár értelemszerűen kivétel Joseph, Sophie exe. Rettentően visszataszító a srác. Akaratos, nyomulós, dührohamai vannak, amelyek által nem is igazán lehet kiigazodni rajta. Úgy érzem, még sok problémát fog okozni a sztori eseményeinek folyása alatt. Ha pedig itt tartunk, kíváncsi vagyok, miként fog felbukkanni Cal ex neje...

5/5

Fogalmazás, stílus: Na, itt, azt hiszem, rövidre fogom a dolgot, hiszen általában akkor írok sokat, ha valamiféle hibát találok az írásod bármely részén. Nálad azonban semmi ilyesmire nem leltem, hiába olvastam végig alaposan az öt részt. Ki is fejtem, mi volt az, ami annyira tetszett benne:

Egyszerűen fantasztikus stílusod van. Remekül bánsz a szavakkal, olvastatják magukat a sorok, annyira jól megfogalmazod őket. Mindig érthető, mit akarsz átadni a közönségednek. Kerek mondatokat használsz, melyek ráadásul összetettek is, és annyira jól eltalálod, milyen szavakat kell használni egy adott szituációban, hogy ehhez már tehetség kell. A gyönyörű, alapos és hosszas leírásaid mellé teljesen szabályos, megfelelő mennyiségű párbeszéd társul. Rengeteg olyan vicces szitu történik a történetben, ami mosolygásra késztet, és jó kedvre derít, amit mindenképpen piros pontként könyvelek el neked. Azonban ha drámaibb fordulatot vesznek az események, azokat is képes vagy élethűen, a realitás talaján maradva ábrázolni. Nagyon nehéz ugyanis az olvasóból olyan érzéseket kicsalni, mint például az együttérzés, a nevetés, esetleg a sírás/szomorúság, de úgy tűnik, nálad mindez működik. Kíváncsi vagyok, a későbbiekben milyen esemény láncolatok fognak érzelmi hullámvasutasat játszani a történeted olvasó bloggerekkel.

Azt kell mondanom, nagyon meg vagyok elégedve veled, ugyanis ennyire jól megfogalmazott fejezetekkel nagyon régen találkoztam már. Nem tudok rá semmi rosszat írni, s ráadásként hozzátenném, szerintem könyv szintű az a fogalmazás, aminek a birtokában vagy. Az érzelmek átadása is mind jól sikerült eddig, noha a feladatod nem egyszerű, hiszen E/3-ban írod a történetet. Valószínűleg sokkal könnyebb E/1-ben érzelmeket, gondolatokat kifejezni, de az a helyzet, hogy te ezt elég ügyesen megoldottad, a különbséget alig érezni.

A leírások és párbeszédek terén sem találkoztam semmiféle hibával, Azt kell mondanom, a kettő együttes mennyisége teljesen arányos, megtaláltad az ún. arany középutat, hisz egyik sincs túlsúlyban a másik felett, továbbá mindkettőről elmondható ugyanaz: szabályos, érthető, letisztult. A leírások aprólékosak, részletesek, s olyan élethűek, hogy szinte egy képként elevenedik meg minden az olvasó előtt, akár egy színházi díszlet esetében. A párbeszédek is hibátlanok, mindig tudod, mikor kell nagybetűvel, mikor kicsivel kezdeni a mondatokat, illetve figyelsz az írásjelek megfelelő használatára is. Amit pedig még kiemelnék, az a szókincsedre vonatkozik. Szóismétlést ugyanis egyáltalán nem találtam a szövegben, aminek kifejezetten örültem.

Helyesírási vagy elgépelési hibával nem találkoztam, és ez nagyon ritka manapság, hiszen még a legjobbak is olykor vétkeznek. Nálad azonban konkrétan semmi problémát nem láttam ilyen téren, pedig alapos voltam, elhiheted. Szóval meg vagy dicsérve, többszörösen. A kiváló alaptörténetért, a szuper szereplő gárdáért, s persze a hibátlan írásmódodért.

5/5

Összesen: 20/20

További sok sikert Neked: