#72. Kritika - Éjláng

Sziasztok, drága blogjárók! 

Elég régen írtam már bejegyzést, aminek több oka is van. Az első az, hogy végzős vagyok, úgyhogy rengeteg vizsgára kellett készülnöm - és készülök jelenleg is -, a másik pedig az, hogy a Blueberries Design egy rövid ideig szünetelt, így nem is nagyon posztoltak a szerkesztők. Most azonban újra megnyitottunk, így én is megírtam a következő kritikát.. :)

No, lássuk a medvét! A mostani bejegyzés az Éjláng c. blogról készült kritika lesz, írói Berecz Ramóna és Hanna Virág. 

Kinézet: Nos, az a helyzet, hogy mivel láttam, a designt és a fejlécet is Vera készítette, aki nálunk szerkesztő, ezért arról egyértelműen nem fogok kritikát írni. Ellenben amit értékelni fogok, azok az oldalaitok tartalma, illetve a modulsávotok, hiszen az mind - úgymond - saját munka. 

A fejezeteknél némi ürességet éreztem. Meg kell mondanom, nem igazán tetszik, ahogy elrendeztétek egymás alatt a linkeket. Egyrészt, nem tűnik túl szabályosnak, másrészt pedig, olyan érzést kelt, mintha csak összecsaptátok volna, hogy mégis csak legyen valami. Ezen mindenképpen változtatnék a helyetekbe, például feldobnám az egészet esetleg egy, a történetről szóló montázzsal, képpel, és azt középre igazítva, alá linkelném be az egymást követő bejegyzéseket. Úgy mégis pofásabb lenne az egész, kevéssé lenne egyhangú az oldal. A szereplőknél egy fokkal jobb a helyzet, hiszen olvashatunk róluk alapvető információkat, amelyek megadják a kezdő löketet a történet olvasása előtt. Ellenben a képekkel nem igazán vagyok kibékülve, és ez nem feltétlenül a szerkesztés miatt van - bár, hozzáteszem, tőlünk például lehet rendezett, szereplős képeket rendelni, úgyhogy ha újdonságra vágytok, írjatok nyugodtan a limit átböngészése után. Igazándiból azt nem értem, hogy miért fontos a szereplők x évvel ezelőtti külseje. Szerintem elég lenne csak egy "mostani" kép róluk, nem kellene ezt ennyire túlspilázni. A Darkfire oldalon már kezdtétek felkelteni az érdeklődésemet, ugyanis nagyon jó ötletnek tartottam, hogy egy picit beszéltek a történet hátteréről, az általatok elképzelt lényekről, fajokról, nemzetségekről, mert így sokkal jobban értik az olvasók, miről is szól a sztori. A trailer nagyon tetszetős, a zeneválasztás jó, a gifek és videók is tökéletesek, remekül visszaadják a blog hangulatát - talán a szövege mondanám picit néhol, hogy nyers a megfogalmazása, de egyébként figyelemfelkeltő. A képek oldalt szintén nagyon jónak és szükségesnek találom, igazán ötletes, hogy kedvcsináló szerkesztésekkel promózzátok a blogot. Azt azonban nem értem, hogy a modulsávba miért tettétek ki őket, ha van egy külön, csak ezeknek szánt oldalatok. Szerintem érdemes lenne kitörölni őket onnan, és a továbbiakban inkább a külön oldalra gyűjteni őket, mert feleslegesen foglalják a helyet. Az oklevelekkel minden rendben van - büszkék lehettek rájuk, nem mellesleg -, ám újfent, csak azért, hogy egy kis helyet spóroljak nektek a modulsávban, én a blogversenyre jelentkezős plakátokat is inkább ide tenném, mert így, amilyen állapotban most van az oldalmenütök, elég zsúfoltnak tűnik. 

Ha már a modulsávnál tartunk, nézzük azt is végig! Rögtön a fülszöveggel kezdetek, az van legfelül, ami egy jó dolog, hiszen az oldalra látogató olvasók ezt veszik észre először. Terjedelmileg picikét hosszúnak találom, de ez bizonyára azért van így, mert túl sok spoilert tartalmaz - legalábbis szerintem. Túlságosan részletesen írtok benne a történetről, így olyan dolgok is kerülnek a szövegbe, amik teljesen feleslegesek oda, és csupán a karakterszámot növelik. Én mindenképpen picit rövidebbre venném, és tényleg csak az értékesebb, felcsigázó információkat hagynám benne, a töltelék szöveget pedig kivenném belőle. A chat rendben van, színekben tökéletesen passzol a blog többi részletéhez. Az információkba sem lehet belekötni, minden olyan dolgot leírtatok, amit érdemes tudni a bloggal kapcsolatban. A modulsáv sorait a cserékkel és az archívummal zárnám, tehát a többi felesleges pontot - képek, versenyeken való részvétel - levenném onnan, és ahogyan korábban írtam, inkább egy oldalon helyezném el őket. Sokkal célszerűbb lenne.
Összességében tehát a moduloknál, illetve az oldalaknál is eszközölni kellene néhány apróbb változtatást, hogy jobban ki lehessen igazodni a blogon. Ettől eltekintve szép, kerek az egész, igényes, látszik, hogy sokat foglalkoztok vele.

3/5

Történet: Kíváncsian estem neki az olvasásnak, ugyanis a fülszöveg alapján érdekesnek tűnt a sztori. A prológust megnyitva először azt gondoltam, most végre egy olyan szituációról olvashatunk, ami egyáltalán nem hétköznapi, ebből adódóan számunkra furcsa, tehát magyarázatra szorul. Ebből adódóan biztos voltam benne, hogy az általatok elképzelt történethelyzetről kapunk némi információmorzsát bevezetésképpen.. Hát, majdnem igazam lett. Ugyanis nem pár kis morzsát kaptunk, hanem - ha szépen akarok fogalmazni, - egy egész vödröt a fejünkre ejtettetek, ami teli volt ezekkel az információ darabkákkal.
Egy viszonylag rövid prológus alatt rengeteg dolgot zúdítottatok a nyakunkba: több szereplőről is szót ejtettetek, az egész múltukat behálózó sztorikat írtatok le róluk, néhol a sztori szempontjából teljesen feleslegeseket. Nem csak a "túl sok" volt a probléma a ti esetetekben, de a "túl hamar" is - ez alatt azt értem, az események leforgása hihetetlenül gyorsan történt, ráadásul egy szempillantás alatt vége is szakad a leírásnak. Apropó, vég. Ezzel kapcsolatban is lenne megjegyeznivalóm: kicsit befejezetlennek éreztem.
"Egymást is csak a vérláng fényénél láthatták." - Nem tudom ezt hova tenni, mert olyan, mintha még akartatok volna írni valamit, csak nem tudtátok mit, ezért félbehagyva publikáltatok végül. De ez legyen a legnagyobb gond, ugorjunk a fejezetekre!
Itt már E/1-ben olvashatjuk tovább a történetet, méghozzá hol Sam, hol pedig Carlee szemszögéből. Bár felváltva írjátok őket, a stílusotok nagyon megegyezik, így olykor észben kell tartanom, most kinek a szemszögét is olvasom, nehogy összezavarodjak közben. Ha van rá mód, ezen változtassatok, hiszen két különböző személyiségről van szó, akik teljesen más országban, sőt, más kontinensen élnek. Akár ezeket felhasználva is tudnátok utalni arra, hogy éppen melyikük meséli a történetet, vagy alakíthatnátok külön őket úgy, hogy megtervezitek a tulajdonságaikat, s azokra hangsúlyt fektetve, esetleg az ellentétes személyiségjegyeket keríthetnétek inkább előtérbe.
Mielőtt belevágnék a fejezetek elemzésébe, azért megjegyezném, hogy az alapötlet maga nagyon tetszik, eléggé egyedi, korábban nem is igen találkoztam hasonlóval. Ellenben a kivitelezés nem sikerült annyira jól, mint azt nyilván szerettétek volna - néhol kissé zavaros a megfogalmazás, illetve irreális események is felbukkannak a sztoriban, amelyek kissé kizökkentenek bennünket az olvasásból. Ezek továbbá gyorsan is történnek, mindennek a tetejében, így nagyon oda kell koncentrálnunk, hogy fel tudjuk fogni a történések sorozatát. Csak azért, hogy példákkal is alátámasszam az érveimet, rögtön az első fejezetet hoznám szóba, amikor is Sam talál egy kompromittáló levelet, amelyből megtudja, hogy a világ másik felén él egy unokatestvére, akiről ezidáig nem is tudott, illetve akinek létét az anyja eltitkolta előle. Az első reakciója mi lenne egy átlag embernek? Nyilvánvalóan a kérdőre vonás. Itt azonban ez a fázis elmarad, és a lány inkább egy levelet ír kuzinjának, amelyben felfedi kilétét, és gyakorlatilag ezzel Carlee életét is összezavarja majd. Amikor pedig megtudják, hogy mindketten boszorkányok, akkor sem úgy reagálnak, ahogyan az egy normál embertől elvárható lenne. Úgy tűnik, mintha nagyon hamar sikerülne elfogadniuk ezt a tényt, túllépnek rajta, szinte nem is képednek el, vagy zavarodnak kellőképpen össze - ami pedig egyértelmű lenne egy ilyen esetben.
Az események megindulásánál, ami gyakorlatilag a portál megnyitásától számítható, minden egyre zavarosabb és gyorsabb lesz. Ha eddig nem keveredtem volna bele a sztori szálaiba, most aztán nyakig tekeredtek rám. Rengeteg volt az idegen fogalom a történetben, de tényleg annyi, mint csillag az égen. A probléma pedig ezzel csupán az, hogy a szövegben magyarázatot találunk rájuk, de tulajdonképpen azokat sem egyszerű felfogni, így még a logikai magyarázat mögött is keresnünk kell egy másikat, hogy felfoghassuk, miről is olvasunk. A baj az, hogy túl sok információt osztotok meg az olvasóval rövid idő alatt, nem hagytok időt neki arra, hogy mindezt feldolgozza. Ha ezen a folyamaton lassítotok kicsit, bizonyára élvezhetőbb lenne a történet, elvégre, nem hajt a tatár!
Azonban ami a javatokra írható, az a képzeletetek ábrázolása. Mivel maga az alapötlet a tietek, gyakorlatilag mindent ti képzeltek el, ami ehhez a fantasy világhoz köthető. Nem is csoda, hogy annyi az ötlet, elég élénk fantáziátok lehet, ami egy írónál egyáltalán nem hátrány, sőt! Egyszerűen piszkosul tetszik, hogy mindent saját magatok alkottatok meg, és nem egy átlag sablonsztori megvalósításába fogtatok bele. Igazán tetszettek a különféle, elmés megoldásaitok bizonyos esetekben, továbbá a hangulatot is remekül át tudjátok adni a szövegen keresztül - legtöbb esetben ez a félelem, hiszen hátborzongató jelenetekben nem hiányos a történetetek. A leírásaitok, az események szemléltetése zseniálisan sikerült eddig minden alkalommal, igazán élethűek, de erről majd később fogok részletesebben beszélni, hiszen ez nem kimondottan a történethez kapcsolható, sokkal inkább a fogalmazásmódhoz.
Végezetül, tanácsként csupán összegezni tudnám azokat az észrevételeket, amelyeket már fentebb említettem: a két lány külön személyiségének ábrázolása fontos, hiszen ha ugyanolyan tulajdonságaik vannak, ugyanúgy beszélnek, vélekednek mindenről, szinte meg sem lehet őket különböztetni - ennyi erővel akkor már egy skizofrén karakter is állhatna a történet középpontjában. Az események gyorsasága volt még kissé zavaró. Ezeket mindenképpen lassítsátok le, alaposabban dolgozzatok ki mindent, hogy az olvasónak legyen ideje beleélni magát a történtekbe, illetve teljesen át tudja érezni a szereplők helyzetét - mert ilyen tempóval ez sajnos nem lehetséges. Azonban ketten írtok, konzultáljatok mindenről, gondoljátok át a dolgokat, mert párban sokkal könnyebb alkotni, főként, ha egy rugóra jár az agyatok.

3/5

Szereplők: Az igazat megvallva, rengetek szereplő van a történetetekben, így elég nehéz lenne mindenkiről szót ejteni. Nyilvánvalóan olykor fölösleges is, éppen ezért csak azokat a személyeket emelném ki, akik ténylegesen a sztori középpontjában állnak, vagy olyan jellegű, fontosságú a szerepük, amely ezt megkívánja.

Elsőképpen Sammel kezdeném az analizálást, elvégre ő az, akinek a szemszögéből először olvashatjuk a történetet. Külsőleg egyértelműen tudatosul bennünk, hogy egy csinos lányról van szó - amit ő is tud magáról, éppen ezért szereti kihasználni a lehetőséget, hogy ahányszor csak lehet, felhívja magára a figyelmet. Ezen tulajdonsággal együtt jár természetesen az egoizmus egy felsőbb határú foka. Nem mondom, hogy kifejezetten nagyképű lenne a drága főszereplőnk, ám egyértelmű, hogy nem titkolja, mennyire elégedett önmagával. Ezen kívül úgy hiszem, talpraesettebb az unokatestvérénél, a szituációk többségében ő az, aki képesebb mindenre hamarabb reagálni, legalábbis nekem ez jött át róla olvasás közben. Kimondottan szimpatikusnak nem mondanám, hiszen annyira nem tudtam vele azonosulni, ráadásul semmi olyan erős jellemvonás, jellemző tulajdonság nincs benne, amely kiemelné őt az átlag szereplők sorából.

Ugyanez elmondható Carlee-ról. Sajnálatos módon őt sem tartom annyira kiemelkedőnek, nála is azt hiányolom, mint Samnél: az erősen kidolgozott személyiséget. Nincs olyan jellemző tulajdonsága, amit ki tudnánk emelni, és azt mondani rá, hogy: "Na, igen! Ez annyira Carlee-s!"

Ettől eltekintve azért néhány jellemvonása remekül átjön az események történése, az idő múlása során. Sammel ellentétben ő egyáltalán nem viselkedik hiú módon, sokkal inkább szerényebb, kevésbé énközpontúbb fajta lány, ami máris rokonszenvesebbé tette őt számomra, mint az unokatestvérét. Kettejük kapcsolatában érezhetően Sam az, aki dominánsabb, Carlee pedig legtöbbször "követi" őt, illetve nekem ez jött át leginkább. Ezt úgy értem, szüksége van valakire, aki megmutatja neki, mit csináljon, aki vezeti őt az életének rögös útján - és erre a feladatra ki lenne méltóbb Samnél? Ez a nagyon enyhe alá-fölérendeltség egyébként tetszik, ötletes, hogy belevittétek a történetbe, és nem az van, hogy mindketten mennek a saját fejük után. 

A mellékszereplőkről, illetve egyéb felbukkanó karakterekről a történet során az a véleményem, hogy jól "adagoltátok" őket. Mint említettem, sokan vannak, mégsem egyszerre zúdítottátok ránk őket, csak szépen, fokozatosan, hogy legyen időnk megismerni. Nos, ha az információ átadás leírása is így, legalábbis hasonlóképpen zajlana a sztoritokban, nem lenne gond azzal, hogy az olvasók megértsék, mire is gondoltok tulajdonképpen anélkül, hogy összezavarodnának.

Nekem személy szerint több karakter is felkeltette az érdeklődésemet, akikről remélem, hamarosan egyre többet olvashatunk. Az egyik ilyen Zeda, a nagymama - személyesen. Hihetetlen erős személyisége van, talán ő az, akire azt mondhatnám, igen, sikerült nagyon jól felépíteni a karakterét. Egy határozott, céltudatos, bölcs hölgyről beszélhetünk az esetében, aki mindent megtenne az unokáiért, de azért fegyelmezni is igen jól tudja őket vasszigora segítségével. A másik Matt lenne, aki cuki, aranyos, imádnivaló és ... ó, rengeteg ideig áradozhatnék róla. Egyszerűen jól sikerült, szimpatikus szereplő ő is, Zeda után egyértelműen a második kedvencemmé nőtte ki magát. 

Érdekes, hogy a mellékszereplőkkel milyen jól boldogultatok, ami a karakterépítést illeti. Akkor a főszereplőkkel miért volt nehezebb dolgotok? Ha megfogadtok egy tanácsot, tovább építitek az ő személyiségüket is, erősebb jellemvonásokkal tarkítjátok őket, mert az olvasó úgy sokkal könnyebben azonosulni tud velük. 

4/5

Fogalmazás, stílus: Bár ketten írjátok a történetet, mégsem szedném két külön részre a helyesírásotok, fogalmazásotok elemzését, inkább egybevetve említeném meg, mik voltak zavaróak a szöveg olvasása során, illetve melyek azok az erények, amelyek terén jókat tudtok alkotni.

A negatív oldallal kezdve - dark side -, a legszembetűnőbb hibátok talán a szóismétlés volt, amellyel nem egyszer találkoztam. Nyilvánvalóan nem gyűjtöttem ki mindet, nyilván ti is érzékelhettétek különféle visszajelzések során, hogy ezen a téren bizony van egy kis gond. Tanácsként több dolgot is tudnék javasolni. Egyrészt, mindenképpen olvassátok el egymás fejezeteit, hiszen ketten vagytok, és az ember más írásában könnyebben megtalálja a hibát, mint a sajátjában. Másrészt pedig, ajánlani tudom nektek az internetes szinonima szótárat, amely régebben nekem is nagyon sokszor volt a segítségemre. Egyáltalán nem ciki ezt használni, hiszen idővel észrevehető, hogy sokat fejlődött a szókincsed, és már nem is igazán van szükséged arra, hogy megnyisd ezt a linket: Szinonimaszótár.

A második probléma, amit mindenképpen meg szeretnék említeni, a grammatikához köthető. Tulajdonképpen magához a helyesíráshoz tartozik, hogy ismerjük az alapvető szabályokat, amennyiben elkezdünk alkotni egy történetet. Egyrészt, az "és" szóval soha nem kezdünk mondatot! Nem csak szabálytalan, de még a szöveg ritmusát is megtöri, ami nem egy jó dolog, ha az ember belemerül az olvasásba. A másik, amire még figyeljetek: sok volt az elírás a bejegyzésekben - például ékezetek, igekötők terén voltatok láthatóan összezavarodva. Ennek okául szintén az egymás fejezetének alapos átolvasását tudnám ajánlani, illetve, ha még így sem tudjátok kiszűrni az összes hibát, egy tapasztalt béta felfogadása sosem jön rosszul. Blogos csoportokban manapság sokan vállalnak ilyen kaliberű "munkát", ami sokkal inkább kedves időtöltés nekik, hiszen megismernek egy csodás történetet, de közben az író(k) hasznára is válnak önzetlen segítségükkel. 

Zavaró volt továbbá olykor a nevek félreragozása, bár ebbe a hibába nagyon sokan bele tudnak csúszni, és nem csak azok, akik az írói "pálya" kezdetén vannak. Az idegen neveknél nincs egyszerű dolgunk, hiszen más a kiejtés, sokszor nem fonetikus, ezért a ragot is máshogyan kell hozzákötni - egyszer kötőjellel, másszor a névvel egybeírva. De mégis mikor használjuk melyik variációt? Íme:

Használjunk kötőjelet akkor, ha a név néma magánhangzóra végződik (Rose), ha egyértelmű, hogy máshogyan kell kiejteni a nevet, mint ahogyan írjuk (Elijah). Minden további más esetben egybe írandó a név és a rag, lásd: x-re, illetve y-ra végződő nevek esetében (Alex), legtöbb esetben, ha a név mássalhangzóra végződik (Dean), s akkor, ha a név vége ejtett magánhangzó (Bella). 

Ennyit a nyelvtan óráról, haladnék is tovább, méghozzá a párbeszédekkel. Több esetben teljesen szabályosak voltak, azonban néhol zavaró volt, hogy például nem kezdtétek új sorba őket, így belemosódott a szövegkörnyezetbe, és hirtelen nem is igazán tudtam, ki szólalt meg hirtelen. 

Ha már a párbeszédnél tartunk, folytassuk a leírásokkal. Fordulat, átváltok az írásmódotok pozitív oldalára. A leírásotok iszonyatosan tetszett, minden esetben, amint ezt már korábban is említettem. A saját sztoritok megalkotása is, az alaptörténet kitalálása eleve rengeteg munkát és fantáziát igényelhetett, azonban az, hogy mindezt képesek voltatok úgy a szövegbe írni, hogy számunkra is körvonalazódjon minden, amit ti elképzeltetek, egyszerűen dicséretre méltó. Aprólékos, részletes, ráadásul a hangulatra is hatással van, ami szintén egy jó dolog. Alapvetően nagyon szépen fogalmaztok, remekül érzékeltetitek az egyes események sorozatát, komolyan öröm olvasni, és - az összezavaró részek ellenére - kijelenthetem, hogy mindezt élvezetessé teszi a sok izgalmas fordulat, amelyet beleírtok. 

Továbbá, amit én nagyon fontosnak tartok egy jó történetben, az a humor. Itt bőven akadt az is, egyes részeknél jókat mosolyogtam a monitor előtt. Ha pedig már a reakcióknál tartunk, az érzelmek átadását is remekül tudtátok érzékeltetni. A félelem, a zavarodottság, az öröm - egyszóval minden, amit egy ember érezhet, szerintem nagyon jól átjött az olvasónak a szövegen keresztül, s ez, úgy hiszem, szintén fontos, hogyha az ember komolyan foglalkozni akar az írással. 

Összességében tehát vannak, hiányosságok, amiket pótolni kell, problémák, amelyeket jó lenne korrigálni, de biztos vagyok benne, hogy nektek sikerülni fog, pláne, hogy ketten vagytok, így együtt tudtok agyalni a megoldáson. Mindenesetre, sok sikert kívánok nektek!

3/5

Összesen: 13/20

További jó blogolást: