Sziasztok! :)
Régen jelentkeztem már, sajnálom - ezt csak az érettségi évre tudom fogni. Viszont elkészültem egy kritikával, ami azt jelenti, felszabadult nálam egy hely.
Köszönöm a türelmet Niky Price-nak, aki Az örök sötétség szerelme c. blog írója.
Köszönöm a türelmet Niky Price-nak, aki Az örök sötétség szerelme c. blog írója.
Kinézet: Először is, rögtön azzal kezdeném, hogy a design nem teljesen egységes. Hogy mit értek ez alatt? Azt nemsokára ki is fogom fejteni, de először olyan apróságokról beszélnék, mint a színvilág. Ez a halvány lila alapból remek választás lenne egy romantikus témájú bloghoz, de úgy érzem, nálad valahogyan nem passzol. A címed alapján, ami Az örök sötétség szerelme, egy sötétebb tónust jobban el tudnék képzelni a bloghoz, ami sejtelmesebb érzést idéz, mert a jelenlegi választás túl könnyed, nem éppen megfelelő.
De haladjunk sorjában, a fejléceddel folytatnám a kritikát. A kiterjedése szerintem éppen megfelelő nagyságú, s az külön tetszik, hogy maga a kép bele van mosva a háttérbe, így szinte színek egybe olvadnak, és nagyon igényes látványt keltenek együttesen. Az alapvető színvilága is jó választás, hiszen világos, de nem túlságosan fényes, ami már átmenne az ízléstelenség következő fokozatába. Gyakorlatilag eddig tudom dicsérni a fejlécet, mert ezek után csak olyan részleteket fedeztem fel benne, amelyek véleményem szerint egyáltalán nem oda valók. Ilyen például maga a cím. Sem a színe, sem a betű típusa nem megfelelő választás a blogodhoz, hiszen hangulatban és stílusban is eléggé elüt tőle. Én valami sötétkék, sötétlila árnyalatot választottam volna, és inkább egy olyan típust, ami kissé dőlt, izgatottabb hatást keltve ezzel az olvasóban. Egyszóval olyat, ami mindenképpen harmonizál a részletekkel, mert ha valami szépet akarunk alkotni, akkor azokra is ügyelnünk kell. A textúrákat kevesellem, hogy őszinte legyek: van néhány csillogó mütyürke, plusz pár repkedő, rózsaszín pillangó díszítésképpen, más nem. Ha jobban megnézzük, ettől kissé üresnek tűnik az összkép, ezért én mindenképpen tennék rá még néhány olyan elemet, ami jellemző lesz majd a blogra, esetleg tárgyakat, helyszíneket, amik később fel fognak bukkanni a fejezetek során. Végezetül pedig a karakterek... hát, hogy is mondjam. A fiúval talán még nem is lenne gond, hiszen ő valahogyan jól beleillik a háttérbe, a csillogó környezetbe, de a lánynál már mindenképpen látok problémát, mégpedig a kivágását illetően. A körvonalai eléggé cikcakkosak, mintha egy remegő kezű blogger vágta volna ki egy képből, hogy ráilleszthesse a fejlécre. Ettől kissé pixeles beütése van, ami csúfít az összhatáson, így én mindenképpen cserét javasolnék neked, ami ezeket az apróbb hibákat illeti.
A fülszövegedről: nagyon jól tetted, hogy a modulsáv legtetején helyezted el, mert így az olvasók könnyen hozzájuthatnak, nem kell sokat keresniük. Terjedelmileg kicsit rövidkének gondolom. Bizonyára azért, mert a tartalmában hiányolok valamit. A feléig egészen jó, izgalmas, felkelti a kíváncsiságot, de utána olyan érzése van az embernek, mintha összecsaptad volna. Szerintem gondold át még egyszer, és bővítsd még némi információval, mert ez nem sokat árul el eddig.
Az információknak elegendő tudnivalót osztasz meg velünk. Én még talán a műfajt odaírnám, plusz azt, hogy milyen rendszerességgel érkeznek a részek. A chated színei nagyon sötétek, egyáltalán nem illenek a mostani színvilághoz. Én mindenképpen megváltoztatnám, kicsit lilásabbá tenném, mert így borzasztóan elüt a megszokott, halvány stílustól, és nem mutat valami jól. A többi modullal nincsen gond, a sorrendjük is szerintem előnyös, minden szem előtt van, amit az olvasó meg akar találni. A könyvborítódról még annyit mondanék, hogy egyáltalán nem úgy néz ki, mint egy könyv fedőlapja. Egyrészt, a színek nagyon rikítóak, másrészt pedig egy szimpla portré képnek tűnik, amire rápakoltak egy kis feliratot. Én a készítő helyében több textúrát alkalmaztam volna, vagy legalábbis egy olyan képet választanék, ahol a háttér is hangsúlyozva van, nem csupán a szereplő - mert egy ilyen közeli képből nem lehet megállapítani, hogy mennyire kelti fel a figyelmet.
A menünél szintén akad egy kis probléma, A szürke sáv nyilván még az előző designról maradt ilyen, mert eléggé elüt ettől a lilás alapú színvilágtól, ami az egész blogon uralkodik jelenleg. Nem tudom, ki a jelenlegi design készítő, de ne hagyd neki, hogy félmunkát végezzen! :D
A szereplők oldaladon az összes karakteredről láthatunk 2-2 képet, plusz egy idézetet tőlük. Ez alapvetően jó ötlet lenne, de a képek elég sok helyet foglalnak, így javaslom, hogy tedd montázsba őket, vagy csak egyet alkalmazz, hogy elegánsabb legyen a kinézet. A fejezetekkel nincsen semmi gond, mindegyik eddig megjelent részt belinkelted - címmel együtt - egymás alá, időrendben, így az olvasók könnyedén megtalálhatják, amit éppen keresnek. A kritikáknak is kialakítottál egy külön oldalt - noha még egyet sem kaptál, de remélem, ez oda fog majd kerülni.
Összességében látszik, hogy még átalakulások folynak a blogon a design területén, de igyekezz ezeket minél hamarabb bepótolni, hogy egységessé váljon minden. A fent említett hibákon én a helyedben javítanék, de persze mindent csak tanácsként írtam neked - bár örülnék, ha megfogadnád.
2/5
Történet: A sztorid
dióhéjban egy fiúról és egy lányról szól, akik elég éles ellentétek, s
mindeddig nem is tudtak egymás létezéséről - de a történések fordulatot
vesznek, és a sors egymás útjába sodorja őket. Természetesen ez mindkettejük életét
gyökerestül felforgatja, de hogy miért, ez csak később derülhet ki számunkra. A
bevezető címet viselő kis szösszenet nagyon csalfa játékot játszott velem,
ugyanis azt hittem, valamiféle prológusról van szó - de tévedtem. Ez ugyanis
egy komplett, két soros, leegyszerűsített változata volt a fülszövegnek. Éppen
ezért szerintem teljesen szükségtelen, hogy ezt kirakd a fejezetekhez, mert
egyrészt, ugyebár rövid, másrészt pedig nincs értelme, hiszen a történet
cselekményeiről nagy vonalakban a fülszövegből tájékozódhatunk.
Nos, az első fejezetet elolvasva
rengeteg észrevételem volt a történet vezetésének szempontjából. Az egész egy
izgalmas csatajelenettel kezdődik, mely az angyalok és a sötét lelkű démonok
között zajlik. Utóbbiak állnak nyerésre, ezért egy angyal, Jane erősítést hív a
főhadiszállásukról - Chris személyében, aki az egyik legjobb harcos a
csapatukból. Ám amikor a fiú és Niky, egy démon tekintete találkozik egymással,
képtelenek bármit is tenni, amivel bántják a másikat, így a sötét lelkek visszavonulót
fújnak. Nagyjából erről szól ez a rész, s mindezt elmondva elég sok információ
jut a birtokunkba a sztorival kapcsolatban - viszont, a fejezet terjedelmét
vajmi kevésnek találtam. Legalább négyszer ennyi szöveget kellene tartalmaznia
egy résznek, hogy normális ütemben végig lehessen olvasni. Ami szintén zavaró
benne, hogy túl gyakoriak a szemszögváltások: ha már mindenképpen át akarsz
bújni egyik karakter bőréből a másikba, én nagyon maximum a Niky-Chris közti
szemszögcserét javasolnám, hiszen a többi szereplő hozzájuk képest lényegtelen,
nem szükséges, hogy az ő fejükkel gondolkodhassunk. Volt még néhány olyan
dolog, amelyet irreálisnak tartottam - például azt, hogy honnan tudja Niky Jane
nevét, ha korábban valószínűleg nem találkoztak, plusz miért visel az a
szerencsétlen angyal fülhallgatót egy harc kellős közepén? -, de ezektől
eltekintve, ha a történet alapját nézzük csak, engem felcsigáztak az események.
A második fejezet már némileg hosszabbra
sikeredett, de még mindig kevesellem a terjedelmet. Tartalmilag érdekes volt,
de irreális helyzeteket ebben is fel lehetett fedezni, mint például: Niky és
Chris teljesen véletlenül egymásba botlanak az erdőben, de Vicky megzavarja
őket, ám a fiú nem engedi neki, hogy elpusztítsa a démont, noha a társai miatt
megsérültek a szárnyai - így lenne oka a bosszúra. Hagyják elsétálni a sötét
lelkű lányt, és a következő pillanatban Vicky előveszi a mobilját (?), hogy
felhívja rajta Jane-t, aki meg tudja gyógyítani Christ. Wow! Hát, ez elég
érdekes momentuma volt az eseményeknek, ugyanis olvasódként már teljesen
belemerültem a misztikus, földöntúli hangulatú történetbe, amikor beleírod eme
modern kütyü nevét, és felborítasz vele minden harmóniát. Egyértelműen nem kéne
belevinni ilyen dolgokat a sztoriba, mert ellensúlyozzák az eddig felvázolt
fantasy világképet. A szemszögváltás itt is több volt, mint annak lennie
kellett volna, de remélhetőleg a későbbiekben ügyelsz majd erre.
A harmadik fejezet kissé "akció
dúsabb" volt abban az értelemben, ami a szerelmet és a két főszereplő
múltját illeti. Mint kiderült, a földi életük során szerelmesek voltak
egymásba, de szörnyű baleset választotta el őket, s felkerülve egy másik
világba, a sors különválasztotta az útjukat. Nagyon kis romantikus vonás, meg
kell hagyni - tetszik, hogy így oldottad meg, hiszen nehezítettél a dolgukon:
nyilván senki nem tudhat az érzelmeikről, mert a fajtáik ősi ellenségek, így ha
kiderülne, valószínűleg nagy bajok történnének. A terjedelem még mindig kevés,
a szemszögváltás még mindig sok. Dióhéjban ez a véleményem róla.
A negyedik fejezet minden tekintetben a
kedvencem lett az eddig publikált részek közül. Egyrészt, nem volt
szemszögváltás (éljen!), másrészt, tartalmilag is egészen tűrhető hosszúságúra
sikeredett, harmadrészt pedig elég sok információt megtudhattunk Niky és Chris,
de még Vicky előző életéről is. Leírod a találkozásukat, az egymás közti
viszonyukat, Niky múltját és családjának sorsát, illetve a menekülés utáni
időszakról is adsz némi információt nekünk. Ennél a pontnál fordult meg a
fejemben a gondolat, hogy kezdesz ráérezni a dologra, mert minden egyes
fejezettel csak javul a technikád.
Az ötödik fejezetben fokozódtak az
izgalmak, de sajnos még itt is rövidnek találtam a terjedelmet. Ellenben a
cselekmények egyre fordulatosabbak lesznek, s egyre élvezetesebb ezeket
olvasni. Bár itt is volt néhány - szerintem - teljesen felesleges
szemszögváltás, ezek nem zavarták meg annyira az olvasást, mint ahogyan azt az
első néhány részben érezni lehetett. Tartalmilag nagyon a véletlenre támaszkodsz,
hiszen gyakorlatilag az egész démoni és angyali horda összegyűlik egyetlen
helyen az erdő egy részében, ahol Niky és Chris romantikáznak. Nem értem - vagy
az erdő ennyire kicsi, vagy túlságosan ésszerűtlenül gondolod át a
történéseket. Szerintem mindenképpen realisztikusabban kellene írnod az
eseményekről, hiszen minél valószínűbb valami, annál inkább beleillik a sztori
cselekményszálai közé. Ha lehetetlennek tűnő, vagy nagyon egyértelmű dolgokat
ábrázolsz a szövegben, az olvasó szinte már meg sem lepődik, és nem fogja
valami érdekesnek találni a blogodat.
A hatodik résznél egy kis visszaesést
éreztem, már ami a terjedelmet illeti, ugyanis rövidebbre sikerült, mint
mondjuk az előző kettő. Remélem, erre a jövőben figyelni fogsz, mert minél
hosszabb és izgalmasabb egy adott rész, annál jobban élvezhetőbb - s hidd el,
ezzel a módszerrel sokkal több olvasót fogsz tudni szerezni magadnak. Tartalmát
tekintve egyébként rendben volt, újabb időugrásról olvashattunk, s képbe
kerültünk Niky halálát illetően. Jelenleg itt tart a sztorid, aminek az
alapötlete egyébként tetszik, meg kell mondanom. Viszont, ezt
hangsúlyozom, lenne pár dolog, amin én mindenképpen változtatnék a helyedben:
ilyen például az irrealitások sorozata. Túl sok kissé hihetetlen dolog történik
a sztoriban, ami felkavarja a szálakat, és egyúttal az olvasó kedélyállapotát
is. Picit ábrázold valósághűbben az eseményeket, és úgy bizonyára élvezhetőbb
lesz maga a történet is. A másik dolog, amit még megemlítenék, az a történések
üteme. Túlságosan gyorsan kerül sor mindenre: a háborúra, az ismerkedésre, a
visszaemlékezésre, stb. Emellett viszont teljesen elveszítjük az időérzéket, és
fogalmunk nincs arról, ezen események között mennyi idő telik el, ez pedig nem
éppen kellemes, hiszen jobb lenne tisztán látni a dolgokat. Éppen ezért
javaslom neked ezeket az apróbb tanácsokat, amelyeket remélem, a jövőben be
fogsz tartani annak érdekében, hogy fejlődhess az írás terén.
3/5
Szereplők: Nos, itt
eléggé gondban leszek, ami azt illeti, méghozzá több okból is. Egyrészt, eléggé
sok karakter található a történetedben, ami ugyebár megosztja a
véleményezettséget, pláne, hogy mindegyiküket gyakorlatilag egy-két rész
leforgása alatt mutatod be, így elég rövid idő alatt zúdítod a nyakunkba a
velük kapcsolatos információkat. Másrészt pedig, ezeket a karaktereket hirtelen, szinte egyszerre ismerteted meg velünk, ami kissé zavaros számunkra, hisz ez azt jelenti, hogy mindenkinek a nevét, a kinézetét, a főbb ismérvét meg kell jegyeznünk, mert többször nemigen teszel róluk említést.
Mindent félretéve, megpróbálom leírni a véleményemet a főbb szereplőidről - ha mindenkiről szót ejtenék, az kicsit hosszadalmas kritika lenne, úgy érzem. Először is, ott van Niky, akiről talán a legtöbbször esik szó a történetben. Egyfajta főszereplőnek is hívhatjuk, hiszen az ő szemszögéből íródik a sztori nagy része - bár ezt nálad nem lehet megállapítani, mert úgy ugrándozol emberről emberre, mint légy a trágyakupacokon. Mivel Niky démon, bele van kódolva, hogy rossznak kell lennie, olyan lánynak, akinek nincsenek érzései, nála azonban idővel mégis megjelennek, amikor találkozik a szerelmével. Valójában nem tudnám nagyon hogy jellemezni őt, mert keveset tudunk róla. Külsőleg néhány megjegyzést ejtesz el róla, de ezekből is csak annyira figyelünk fel, hogy vörös a haja, és szép. Nos, szerintem te is tudod, hogy ez nem éppen elegendő infó egy főszereplő megismertetéséhez. Személyiségét tekintve szintén ez a gond, nem ismerjük eléggé. A múltjáról tudunk meg főképpen olyan dolgokat, amelyek lényegesek, mert kihatnak a jövőre, de ettől eltekintve nem tudnánk jellemezni, ami nagy kár, hiszen így olyan, mintha nem is lenne személyisége. Pedig illene őt kidolgozni, ha már az egyik főszereplőként került a blogod történetébe.
A másik szereplő, akiről még szót ejtenék, az Chris, Niky szöges ellentéte, hiszen ő egy angyal fiú. A lánnyal közös múltjáról, előző életükről szintén sokat megtudunk, így ez valamilyen szinten kárpótol bennünket a többi hiányossággal szemben. A külseje szinte egy kalap alá vehető Nikyével, hiszen mindössze annyi hangzik el róla, hogy szőke haja van, és piszkosul helyes. Deja vu - mint már említettem, ennyi nem elég egy főszereplő jellemzéséhez. A személyiségéről már többet tudunk, mint barátnőjéről, hiszen kiderül, hogy azért került az angyalok közé, mert jó ember: képes szeretni, önzetlenül, odaadóan, s a jó cél érdekében feláldozná magát. Ugyan ez is kevéske infó, de lényegesen több, mint amennyit Nikyről megtudunk. Azt javaslom, Chrisnél is dolgozd ki jobban a külső megjelenést, illetve a belső tulajdonságokat is, hogy egészen kiforrt karakter válhasson belőle.
A többiekről ugyanez a véleményem: nagyon kiforratlanok, alig tudni róluk valamit, ráadásul piszkosul sokan vannak. Egyszerre bukkantak fel a csata jelenete miatt, ami még nem lett volna baj, de többük szemszögéből is íródott a történet, ami már kicsit zavarosabbá teszi a kifejletet. Szerintem csak Niky és Chris szemszögéből kellene folytatni a sztori mesélését, mert ők a főbb szereplők, és a többieket nem tartom annyira fontosnak, hogy belelessünk az ő gondolataikba is, pláne, ha azok ilyen gyorsan változnak. Néhány maradandóbb jelzőt is aggathatnál egyébként rájuk, nem csak annyit, hogy: "a szőke hajú angyallány", vagy a "fekete hajú démonpasi", mert ez egy idő után monotonná válik, és teljesen eltörpül a személyiségük - ami mellesleg nincs nagyon kidolgozva. Én mindenképpen javaslom, hogy fektess rájuk több hangsúlyt, d főleg Nikyre és Chrisre, mert ők szerepelnek a történet középpontjában. A mellékkarakterek nem annyira lényegesek, ezért nem bántam, hogy őket nem dolgoztad ki olyan szinten - de a főszereplőket már illene. Ha esetleg ötleted nincs hozzá, kérj bátra segítséget valakitől.
3/5
Fogalmazás, stílus: Elérkeztem a véleményezés végére, de talán az egyik legfontosabb szempontjához. Ami azt illeti, nehéz dolgom van, mert a te blogodat helyesírás szempontjából nemigen tudom hová tenni. A helyzet az, hogy több apróbb dolog is van, ami zavarta a szememet olvasás közben.
Az egyik az, hogy nem használsz annyi összetett mondatot, ami zavaró, hiszen olyan, mintha megakasztaná a gondolatmenetünket. Olvasunk, olvasunk, és egyszer csak pont. Rövidek a mondatok, erre akarok kilyukadni, pedig simán összevonhatnád őket egymással, egy-egy vesszővel, vagy kötőszóval elválasztva, hogy szépek, kerekek legyenek, és gördülékenyebbé tegyék a haladást. Hadd írjak le egy példát is, hogy azzal szemléltessem, mire is célzok:
"Őt láttam magam
előtt. De már nem emlékszem rá teljesen. Csak pár pillanatra és a szerelmünkre." - Ezt a fenti három mondatot simán össze lehetne gyúrni eggyé, mégpedig akár a következő módon:
"Őt láttam magam előtt, de már nem emlékszem rá teljesen - csak pár pillanatra, és a szerelmünkre." - Látod, máris mennyivel jobban hangzik? A sok pont nem akassza meg a gondolatunkat olvasás közben. Javaslom, hogy inkább próbálj meg összevonni, ahol tudsz, de persze nem kell túlzásba vinni.
A másik dolog, amit helytelenül kezelsz, azok a gondolatjelek. Párbeszédnél észrevettem több hibát is, és ez az egyik. A kötő (jelen esetben gondolat-)jel után szóközt kell tenni, hiszen így sokkal átláthatóbb a szöveg, nem folyik minden egybe, és megkönnyíti a tagolást is. Úgy láttam, ezt néhol betartod, sikerül hibátlanul írnod, máshol viszont elfelejtkezel róla. Miért van ez így? A másik szintén a párbeszédekhez köthető. Észrevettem, hogy kijelentő mondatok után pontot raksz a gondolatjel elé. Ez nem kell, legalábbis abban az esetben, ha az adott gondolatmenet tovább folytatódik, illetve, ha jellemezni szeretnéd az adott mondatot olyan módon, ami a hanglejtésével, funkciójával kapcsolatos, lásd: mondta, jelentette ki, motyogta, stb. Ha a cselekedetet akarod megváltoztatni közben, oda már kell a pont, például:
"- Nem tudom, hogyan fogjak hozzá. - Kezeit tehetetlenül a magasba emelte, mintha választ várna tőlem." - Oké, hülye egy példa, de a lényeg benne van: ott a pont, utána szóköz, gondolatjel és a mondatot nagy betűvel kezdjük.
Ha már a párbeszédnél tartunk, áttérnék a leírásra is, amivel az a gondom, hogy szinte egyáltalán nem tartalmazza azt a blogod. A szöveg nagy része szóváltásokból áll, ezért hiányolom a leírásaidat. Nem festesz le nekünk képet a környezetről, a szereplőkről, az adott szituációkról, így olyan érzésünk van, mintha a karakterek csak úgy lennének, egy fekete semmiben lebegnének, és úgy élnék mindennapjaikat.
Néhány szóismétléssel találkoztam még időnként, de ezek nem voltak olyan vészesen gyakoriak, hogy akadályozzák az olvasást. Alapvetően nincs baj az írásoddal, még fejleszthető a stílusod és a fogalmazásmódod is, bár ehhez komolyan időt kell szentelned az alapvető szabályok fejbe véséséhez, illetve ne félj segítséget se kérni más bloggerektől, akik némileg tapasztaltabbak nálad, vagy régóta írnak. Szerintem szívesen adna bárki tanácsot, segítene, ha elakadnál, vagy bizonytalanná válnál valami kapcsán. Mindenesetre, egy bétát fel kellene fogadnod, aki közzététel előtt átolvassa az adott fejezeteket, hogy hibátlanságra törekedve publikálhasd őket a blogodra.
Összességében tehát vannak problémáid, de nyilván nem vagy ezzel egyedül, senki sem úgy kezdi ezt a pályát, hogy tökéletes a helyesírása, a fogalmazása és még egyedi stílusa is kialakult. Mégis azt mondom, ne hagyd abba semmiképpen, mert fontos, hogy ne adjuk fel az álmainkat, és magunkhoz képest mindig jobban és jobban teljesítsünk. Ezt tartsd szem előtt!
"- Nem tudom, hogyan fogjak hozzá. - Kezeit tehetetlenül a magasba emelte, mintha választ várna tőlem." - Oké, hülye egy példa, de a lényeg benne van: ott a pont, utána szóköz, gondolatjel és a mondatot nagy betűvel kezdjük.
Ha már a párbeszédnél tartunk, áttérnék a leírásra is, amivel az a gondom, hogy szinte egyáltalán nem tartalmazza azt a blogod. A szöveg nagy része szóváltásokból áll, ezért hiányolom a leírásaidat. Nem festesz le nekünk képet a környezetről, a szereplőkről, az adott szituációkról, így olyan érzésünk van, mintha a karakterek csak úgy lennének, egy fekete semmiben lebegnének, és úgy élnék mindennapjaikat.
Néhány szóismétléssel találkoztam még időnként, de ezek nem voltak olyan vészesen gyakoriak, hogy akadályozzák az olvasást. Alapvetően nincs baj az írásoddal, még fejleszthető a stílusod és a fogalmazásmódod is, bár ehhez komolyan időt kell szentelned az alapvető szabályok fejbe véséséhez, illetve ne félj segítséget se kérni más bloggerektől, akik némileg tapasztaltabbak nálad, vagy régóta írnak. Szerintem szívesen adna bárki tanácsot, segítene, ha elakadnál, vagy bizonytalanná válnál valami kapcsán. Mindenesetre, egy bétát fel kellene fogadnod, aki közzététel előtt átolvassa az adott fejezeteket, hogy hibátlanságra törekedve publikálhasd őket a blogodra.
Összességében tehát vannak problémáid, de nyilván nem vagy ezzel egyedül, senki sem úgy kezdi ezt a pályát, hogy tökéletes a helyesírása, a fogalmazása és még egyedi stílusa is kialakult. Mégis azt mondom, ne hagyd abba semmiképpen, mert fontos, hogy ne adjuk fel az álmainkat, és magunkhoz képest mindig jobban és jobban teljesítsünk. Ezt tartsd szem előtt!
3/5
Összesen: 11/20
Sok sikert kívánok a továbbiakban is:
Nagyon szépen köszönöm! A tanácsaidat megjegyzem és igyekszem eleget tenni nekik! =)
VálaszTörlésDrága Niky! :)
TörlésNagyon szívesen, örülök, ha segíthettem :)