Bellóka, kedves olvasók!
Meghoztam az első szeptemberi kritikámat, amellyel ugyebár egy sajnálatos rossz hír is együtt jár: elkezdődött az iskola, egyeseknek az egyetem, a munka, szóval ebből adódóan mindenkinek kicsivel kevesebb ideje lesz foglalkozni a blogokkal. Az én helyzetem sem más, pláne, hogy érettségizni fogok idén, de ettől függetlenül minden szabadidőmmel az oldalon fogok aktívkodni, és továbbra is írom a tőlem megrendelt kritikákat. A mostanit például Lusie K. Grotte blogjáról hoztam, melynek címe Tengerek Démona.
Kinézet: Az első reakcióm valószínűleg egy szájtátás lehetett, amikor rákattintottam a blogod linkjére. Maga a színvilág az, amely elsőre megragadja az ember figyelmét: a sötét, a kék, az arany, s a hasonló árnyalatok egyszerűen elkápráztatják a szemet, annyira kellemes összhatást keltenek együtt. Nagyon jó választás, nem mellesleg egyedi is, hiszen nem sok blogon találkozni hasonló megoldással.
A fejlécedről: hú, nem igazán jutok szóhoz. Csak bámultam, nagyon hosszú ideig ezt a csodálatos munkát, mert annyira elvarázsolt a szépsége, és egyúttal a hangulata is. A pillanatnyi döbbenetemből azonban fel kellett magamat ráznom, hiszen nem áll szándékomban megvárakoztatni téged a kritikámmal. Tehát, ami mindenképpen megállapítható a képről, hogy egy fantasy történetről van szó. A központi karakter a sellő, akire azonnal ráterelődik a figyelem, noha nem a fejléc közepén van elhelyezve. Ez főként éles színeinek köszönhető, és a kép kontúrjainak, melyeket annyira ügyes módszerrel dolgozott el a készítő, hogy a végeredmény csodálatos lett. A hullámzó tenger, a hajó, a part menti sziklák megadnak egyfajta alaphangulatot, mely gyakorlatilag izgalmat és kíváncsiságot vált ki belőlünk. A Hold textúra tökéletes, nagyon passzol oda, hiszen kitölti a helyet, de mégsem olyan zsúfolt tőle a fejléced. A színek elég erőteljesek, bátor dolog volt a készítőtől ennyire éles tónusokat használni. Az eredménye viszont meg lett, hisz gyönyörű kontrasztban vannak egymással. A cím találó, tetszik: az elhelyezése szerintem meglehetősen előnyös, a színe úgyszintén, hiszin harmonizál a háttér árnyalataival. Összességében tehát profi munka, s ráadásként szemkápráztató is. Komolyan, az embert elönti egyfajta kellemes érzés, ha rávet akár egy futó pillantást is. Le a kalappal! Nem tudom, saját készítésű-e, de minden elismerésem. Az egyetlen pici problémám vele az, hogy én a helyedben kicsit szélesebbre húznám, mert így kicsit üresnek tűnik az oldal bal és jobb fölső sarka. Ám ez már tényleg csak ízlés kérdése, ha valakinek így tetszik jobban, elfogadom. Egy rossz szavam nem lehet ugyanis rá.
A háttér alapvetően egy sötét színárnyalat, mégsem nevezném feketének. Nagyon szépnek találom, noha picit világosabb tónussal inkább kiegyeznék. A bejegyzések háttere a kékeszöld egy mélyebb árnyalatában tündököl, melynél jobbat aligha választhattál volna a bloghoz. Egyrészt, harmonizál a fejléc színeivel is, másrészt pedig végig egyfajta izgalmas, érdekfeszítő hangulatot ad az olvasó számára.
A modulokról: a Figyelem! címmel ellátott szövegdobozod tartalma hasznos, az pedig különösen tetszik, hogy a modulsáv legtetején helyezted azt el. Ezután a fülszöveged következik. Nos, elég érdekes - elsőre legalábbis ez volt az a szó, amit átfutott az agyamon. Nem rossz, erről természetesen szó sincs, csak korábban még nem találkoztam hasonlóan megírt rövid ismertetővel. Gyakorlatilag az egyik szereplőd intézi szavait egy másikhoz, ám nem tudunk róluk semmit, legalábbis itt még nem derül ki, kik ők, ahogyan az sem, mi a fészkes fenéről beszélnek. Sok volt benne az idegen szó, az idegen név, ám ez nem okozott akkora gondot, hogy teljesen belezavarodjunk a szövegbe. Azt gondolom, elég jóra sikerült megírni, hiszen a célnak tökéletesen megfelel: elkalauzol bennünket egy általad elképzelt világba, egy egyedi történetbe, ráadásképpen még felkelti a figyelmet is, fokozza a design nyújtotta izgalmak hatását. A figyelmeztetésedet olvasva a hasamat fogtam a nevetéstől, annyira jókedvre derített. Felhívod az itt járó figyelmét arra, hogy ne merje ellopni a történetedet, különben nézni fogod őt alvás közben. Kreatív, komolyan! A chated színei nagyon tetszenek, tekintve, hogy a háttere beleolvad a modulsáv árnyalatába, így meglehetősen igényesen fest. Ami pedig különösen tetszik, hogy a betűk is harmonizálnak a bejegyzésben írt szövegével, ezért kitűnően olvashatóak, s egyáltalán nem kirívóak. A többi modullal (facebook oldal, cserék, feliratkozók) nincsen gond, olyan sorrendben követik egymást, amelyben szerintem lenniük is kell. Semmit nem változtatnék rajtuk.
Az oldalakról: na, a design résznél mindig ez a kedvencem. Egy jó külső, egy szép fejléc, nem különösebben köti le a figyelmemet, mert azt akár rendelni is lehet egy design blog készítőjétől. Az igazi kreativitás és tehetség általában az oldalaknál mutatkozik meg elsőként. A fejezetekkel nem volt gond, egységesen, egymás alá linkelted be őket, hogy könnyedén meg lehessen találni az éppen aktuálisan keresett részt. A karakterrajzok nagyon tetszenek. Egészen egyedi megoldás, hogy a fontosabb szereplőidet eképpen ábrázolod. Adsz róluk egyfajta első benyomást, mégsem mutatja meg minden egyes vonásukat, ahogyan egy éles képnél az lenni szokott. A térképet szintén ötletesnek találtam: kell ahhoz, hogy eligazodhassunk az általad elképzelt világban. Azonban a rajta lévő betű típusa nem igazán vált a kedvencemmé - szerintem túlságosan olvashatatlan. Ha egy megfelelőbb stílust választasz a helyére, máris jobban érthetővé válik az olvasók számára, milyen helyszínekkel fogsz bennünket meglepni a sztori során. A szószedetet egyenesen imádtam! Nem csak hasznos, hogy jobban kiigazodunk általa a soraid között, de még egyedi is, hiszen kitaláltál egy komplett, saját nyelvet is, mely olyan, mintha valóban létező lenne. Odavagyok a halandzsa nyelvekért, szóval megtaláltad a gyenge pontomat. Na és azok a mondatok, csak vigyorogtam rajtuk, akár a tejbe tök. Az első verzió összesét feleslegesnek tartom, ha már be vannak linkelve a fejezeteknél. Ez a plusz oldal csak foglalja a helyet. A hangulatteremtők részt nagyon hasznosnak találtam, örülök, hogy ilyen is található a blogodon. A kapott kritikákat szintén egy helyre gyűjtöd, ezzel sincs gond - noha én a link helyett a blog nevét és a kritikaírót tenném ki, csak a miheztartás végett. Ez persze már csak tetszés kérdése, kinek hogy jobb.
Összességében, szerintem egy nagyon tetszetős külsejű blog a tied. A csodálatos fejléc mellett a színválasztás is megfelelő, hiszen jól tükrözik a történet hangulatát, megadnak egyfajta alapot, ami meghozza az olvasó kedvét is a további böngészéshez.
4/5
Történet: Azoknak, akik eddig még nem találkoztak korábban a blogoddal, előre leszögezném, hogy akármilyen műfajt is kedvelnek, a te sztoridat imádni fogják. (Mert ezt nem lehet nem imádni!) Ellenben a tökéletes szót nem használnám rá, mégpedig egy igen apró baki miatt: az előszavad szövege szóról szóra ugyanaz, mint a fülszövegedé. Sokan esnek ebbe a hibába - azt hiszik, a kettő azonos egymással, noha ez nem igazán van így. Míg a fülszöveg röviden összefoglalja az olvasó számára, miről is szól nagy vonalakban a történet, s felkelti iránta az érdeklődést a frappáns megfogalmazásával, addig a prológus, ahogyan a nevében is benne van, bevezet bennünket az adott sztori világába. Kicsit elkalauzol minket az általad elképzelt események áradatába, megismerteti a szereplőket, az alapsémát, amely után már könnyebben el tudunk igazodni benne. Valami ilyesmit vártam tőled is, egy múltbéli cselekményt, mely kihatása fontos szerepet játszik a jelen időszámításban, vagy egyéb ötletes megoldást, hiszen amennyire jónak ígérkezik a történeted, legalább olyan izgatottan olvastam volna róla egy felvezetést. Hát, mindegy. Remélhetőleg, ha lesz egy kis szabadidőd, akkor ezt a hiányosságot pótolod majd.
Az alap úgy indul, hogy Smis kapitány megismerkedik Helénával, aki egy átvonzott személy (a szószedetben le van írva a jelentés, egyébként teljesen találó), s totálisan abban a hitben van, hogy nem valóság mindaz, ami vele történik, csupán egy álom, egy illúzió. A kapitány hajója egy ellenséges bárkával csatázik éppen, melyet Smis külső szemlélőként figyel ahelyett, hogy a fedélzeten lenne.
Ekkortájt az ő "negatív ellentétét", Neorthot is megismerhetjük, aki, amint észreveszi a szépséges lányt, azonnal a saját birtokában akarja tudni, minden tekintetben. Szerencsére azonban a Sors kegyes az átvonzotthoz, mert védelmezőjére talál Smis, azaz Dörgeteg személyében, aki egyúttal felviszi őt hajójának fedélzetére is. A lány ezután vele és legénységével fog tovább utazni, akiknek viszonylag hamar szembe tűnik új utasuk páratlan szépsége. Nos, igen, ez okozhat galibákat, ha az ember egyedül van annyi "barbár" férfi között. A variációkat nem sorolom fel, mindenki el tudja képzelni. Visszatérve a történetre a feministának tűnő szövegem után, a kellemetlen helyzetek átélése után Heléna lassacskán kezd ráébredni arra, hogy a napok teljesen valóságosak, főként, amikor Castor, a kapitány bizalmasa a megóvása és a biztonsága érdekében álruhába öltözteti őt, hiszen már egészen a szívéhez nőtt - ó, mily romantikus!
Aztán elérkezik egy csúnya nap - legalábbis a lány számára nem lehet valami kellemes -: a licitálás. Többen is magukénak akarnák tudni Helénát, akit azonban a jó szándékú Castor próbál minden erejével védeni a martalócok elől, sajnos hiába, hiszen a kapitány nem törődik a sorsával. Szomorú, de ilyen a rideg, férfiak uralta világ. A világ, melyben a csatáknak is nagy szerep jut. Ez idő alatt ugyanis betekintést nyerünk egy kisebb kialakult harcba, melyet Smis kapitány és Metor emberei vívnak meg egymással. Ez a rész egészen izgalmasra sikeredett - nem, mintha a többi nem lenne az, de oda vagyok a csatajelenetekért, ráadásképpen te annyira jól tudod illusztrálni őket, hogy élethűen megjelenik előttem a színtér az összes rajta szereplő karakterrel.
Az összecsapás lezajlik, Heléna nagy szerencséjére (?) a hajón maradhat, ahol megismerkedik egy magafajta átvonzottal, Seeranával, aki egy boszorkány, s különleges képességének segítségével elárulja a lánynak, hogy konkrétan valaki akarata miatt került át ebbe a világba, akivel hamarosan találkozni is fog. Ehhez Smis kapitány segítségét kéri, aki némi viszonzásért cserébe megpróbálja előkeríteni Heléna átvonzóját, hogy visszajuthasson oda, ahová való. Az együtt töltött idő alatt, a kalandok lefolyása során érezhetően elkezdenek közelebb kerülni a másikhoz, mely az esetleges szerelmi szál megteremtését segíti elő.
Összegezve a fent leírtakat, én imádtam a történetedet. Nagyon izgalmas volt, fordulatokkal teli, nem mellesleg pedig egyedi is, ami nagyon sokat számít manapság a blogger világban. Mindig tudtál valami újat mutatni, újat adni magadból, megmutatni egy ismeretlen arcodat. Innen is látszik, hogy rengeteg helyzetben feltalálod magadat, ügyesen alkalmazod az irodalmi eszközöket az írás során, s éppen ettől válik annyira izgalmassá az egész blog.
Kreativitásod számtalan alkalommal megmutatkozott, amikor fantáziadús részekkel lepted meg az olvasóidat, akik valószínűleg elvonási tüneteket produkálnak addig, míg nem kapják meg a folytatást. Jó munkához azonban idő kell, a tied pedig egyenesen zseniális. Minden elismerésem!
Az alap úgy indul, hogy Smis kapitány megismerkedik Helénával, aki egy átvonzott személy (a szószedetben le van írva a jelentés, egyébként teljesen találó), s totálisan abban a hitben van, hogy nem valóság mindaz, ami vele történik, csupán egy álom, egy illúzió. A kapitány hajója egy ellenséges bárkával csatázik éppen, melyet Smis külső szemlélőként figyel ahelyett, hogy a fedélzeten lenne.
Ekkortájt az ő "negatív ellentétét", Neorthot is megismerhetjük, aki, amint észreveszi a szépséges lányt, azonnal a saját birtokában akarja tudni, minden tekintetben. Szerencsére azonban a Sors kegyes az átvonzotthoz, mert védelmezőjére talál Smis, azaz Dörgeteg személyében, aki egyúttal felviszi őt hajójának fedélzetére is. A lány ezután vele és legénységével fog tovább utazni, akiknek viszonylag hamar szembe tűnik új utasuk páratlan szépsége. Nos, igen, ez okozhat galibákat, ha az ember egyedül van annyi "barbár" férfi között. A variációkat nem sorolom fel, mindenki el tudja képzelni. Visszatérve a történetre a feministának tűnő szövegem után, a kellemetlen helyzetek átélése után Heléna lassacskán kezd ráébredni arra, hogy a napok teljesen valóságosak, főként, amikor Castor, a kapitány bizalmasa a megóvása és a biztonsága érdekében álruhába öltözteti őt, hiszen már egészen a szívéhez nőtt - ó, mily romantikus!
Aztán elérkezik egy csúnya nap - legalábbis a lány számára nem lehet valami kellemes -: a licitálás. Többen is magukénak akarnák tudni Helénát, akit azonban a jó szándékú Castor próbál minden erejével védeni a martalócok elől, sajnos hiába, hiszen a kapitány nem törődik a sorsával. Szomorú, de ilyen a rideg, férfiak uralta világ. A világ, melyben a csatáknak is nagy szerep jut. Ez idő alatt ugyanis betekintést nyerünk egy kisebb kialakult harcba, melyet Smis kapitány és Metor emberei vívnak meg egymással. Ez a rész egészen izgalmasra sikeredett - nem, mintha a többi nem lenne az, de oda vagyok a csatajelenetekért, ráadásképpen te annyira jól tudod illusztrálni őket, hogy élethűen megjelenik előttem a színtér az összes rajta szereplő karakterrel.
Az összecsapás lezajlik, Heléna nagy szerencséjére (?) a hajón maradhat, ahol megismerkedik egy magafajta átvonzottal, Seeranával, aki egy boszorkány, s különleges képességének segítségével elárulja a lánynak, hogy konkrétan valaki akarata miatt került át ebbe a világba, akivel hamarosan találkozni is fog. Ehhez Smis kapitány segítségét kéri, aki némi viszonzásért cserébe megpróbálja előkeríteni Heléna átvonzóját, hogy visszajuthasson oda, ahová való. Az együtt töltött idő alatt, a kalandok lefolyása során érezhetően elkezdenek közelebb kerülni a másikhoz, mely az esetleges szerelmi szál megteremtését segíti elő.
Összegezve a fent leírtakat, én imádtam a történetedet. Nagyon izgalmas volt, fordulatokkal teli, nem mellesleg pedig egyedi is, ami nagyon sokat számít manapság a blogger világban. Mindig tudtál valami újat mutatni, újat adni magadból, megmutatni egy ismeretlen arcodat. Innen is látszik, hogy rengeteg helyzetben feltalálod magadat, ügyesen alkalmazod az irodalmi eszközöket az írás során, s éppen ettől válik annyira izgalmassá az egész blog.
Kreativitásod számtalan alkalommal megmutatkozott, amikor fantáziadús részekkel lepted meg az olvasóidat, akik valószínűleg elvonási tüneteket produkálnak addig, míg nem kapják meg a folytatást. Jó munkához azonban idő kell, a tied pedig egyenesen zseniális. Minden elismerésem!
5/5
Szereplők: Mivel van jó néhány felbukkanó karaktered a történet során, inkább a főbbekre térnék ki, s jellemezném őket aszerint, amit általad megtudhattunk róluk.
Elsőként Smisszel kezdeném a kritikázást, elvégre ő az, aki kezdetektől fogva elég fontos szerepet játszik. Amit tudni lehet róla, elég nagy hírnek örvend az övéi körében, s ami különleges benne, félig lassan haló, félig gyorsanhaló. Ám népszerűségét nem csak ennek köszönheti, hiszen igen is tett azért, hogy nevét jól ismerje a világ: amellett, hogy egy határozott kiállású, bátor harcos férfi, karakán jellemvonással is rendelkezik. Személyiségét tekintve tipikus férfi, aki külsőre igyekszik erőt és magabiztosságot sugározni magából, ám a szerelem ereje mindenkit a hatalmába képes keríteni. Vele sincsen ez másképpen, mint kiderül: képes érezni, gyengéd érzelmeket táplálni más, jelen esetben Heléna iránt. A felszín alatt még más is lappang azonban: a tisztesség, a becsület, mely őt főként jellemzik, s ez számtalan alkalommal megmutatkozik, például a harcok során. Külsejét tekintve biztosra vehetjük, hogy jóképű férfi, izmos testfelépítéssel, kellemes kiállással, ami az egész kisugárzását pozitívvá teszi - kivéve, amikor dühös, vagy félelmetes álarcát veszi magára. Olyankor elrettentő tud lenni mások szemében, ám ezzel ő is tisztában van, így valóban csak azoknak árt, akik kiérdemelték. Én szimpatikus figurának találtam, talán az egyik kedvencemnek is nevezhetném. Ideális karakter, valós vonásokkal, amelyek egyéniséggé formálják őt.
Egy másik fontos szereplő egyértelműen Heléna, egy gyönyörű, átvonzott leány, aki azért jutott el Smis világába, mert a szerelem hívta el - de spoilerezni nem szeretnék. Külsejét tekintve egy gyönyörű hölgyről van szó: hosszú, barna haj, káprázatosan zöld szemek, fehér bőr - maga a megtestesült angyali lény. Nem csoda, ha minden férfi megbámulja őt, minden figyelmet magára von, így a kapitányét is, bármennyire próbál erősnek mutatkozni. Személyiségét tekintve kevesebbet tudunk róla, mint Smisről, de annyi teljesen világos, hogy kedves, aranyos, jó szándékú lányról van szó, akinek a sorsát gyakorlatilag egyöntetűen át tudjuk érezni, annyira élethűen írod le életének minden egyes pillanatát. A felbukkanásától kezdve a licitálásig, majd onnantól kezdve az alkuig, melyet a kapitánnyal köt. A lényege, hogy ő segít megtalálni neki az átvonzóját, cserébe pedig busás összegű jutalmat kap, ha segít visszajutni a lánynak oda, ahonnan érkezett - itt azonban az olvasók érdekes, nem várt szituációba csöppennek, mely kitűnő fordulat volt részedről, s melyet nyilván nem fogok elárulni. Aki kíváncsi, olvasson bele a blogba!
Sorstársa a német boszorkány, Serana, aki szintén átvonzott. Minden erejével azon van, hogy barátnőjét segítse, amikor szüksége van rá, többek között bevezeti őt az új világba, megismerteti a szokásokkal - mondhatni, tanítójává és bizalmasává válik. Számomra kissé érdekes karakter, nem tudom eldönteni, hová tegyem. Kedvelni egyértelműen kedvelem, hiszen a "jó" oldalon áll, és hűséges, de mégis olyan magának való, vagy nem is tudom, mi lenne megfelelő szó rá. Mindenesetre, nincsen vele bajom, de Smis a favorit, és úgy érzem, míg nem jön ki a folytatás, ő is marad.
A mellékszereplőkről, akik a csatákban, a hajó fedélzetén előfordulnak, szintén élethű képet alkotsz, ami dicséretes. Annyit árulsz el róluk, amennyit szükséges tudnunk, de nem mutatod be olyan részletességgel őket, mintha főbb karakterek lennének. Minden fontosnak vélt infót aprólékosan írsz le rajtuk, ezáltal egyedivé varázsolod őket, mindegyiküket külön egyéniséggé teszed, amit az írók csak kis százaléka tud megtenni - szóval legyél büszke magadra. Összegezve a fent leírtakat, nagyon ügyesen kidolgoztál mindenkit, mind külsőleg, mind pedig belsőleg, ezáltal egész képet festettél róluk számunkra, amit nem győzünk megköszönni neked. A történetet így sokkal élvezetesebb volt olvasni.
5/5
Fogalmazás, stílus: Amit már az elején leszögeznék, nem akármilyen stílusod van az írásmódodat tekintve. Rengeteg blogot olvastam már kritikusi "karrierem" során, de a tied fogalmazásban valamennyit bizonyára állíthatom, hogy túlszárnyalt. Egész egyszerűen kialakult nálad az idők során egyfajta saját jelleg, amely különleges szóhasználatokat, hasonlatokat, metaforákat tartalmaz, s mindezeket olyan képbe vegyíted össze, hogy minden általad elképzelt szituáció éles hasonlóságot vetít az olvasók szeme elé is. Magyarul megfogalmazva, nagyon szépen, aprólékosan írsz, s ha már itt tartunk, rátérnék a leírásodra, ami személy szerint egyik kedvenc mozzanatom a stílusodban. Minden egyes részletet, legyen akár az egy emberen, egy tárgyon, egy tájon, olyan szintű kidolgozottság jellemez, mintha nem csak leírnád ezeket a dolgokat, de pluszban gondolatátvitellel mellékelt képet is küldenél, mely pontosan illik az általad leírt szituációhoz.
A párbeszédeiddel szintén nem volt probléma. Minden szabályt betartasz, ami ehhez kapcsolódik, s olyan könnyedén veszed az akadályokat, hogy az eredmény egy jól érthető beszélgetés sorozat lesz, mely annyira jól megfogalmazott, hogy úgy érezzük, mi magunk is részesei vagyunk. A helyzet kristálytiszta, mindig tudni, ki beszél kihez, és ez könnyedebbé teszi az egész hangvételt.
Az E/3 személy alkalmazása remek választás a te történeted esetében, hiszen így előnyösebb lehetőséged nyílik a leírások kihasználására. Ezzel párhuzamosan nem egy szereplő gondolatainál, érzéseinél ragadsz le, hanem kedved szerint váltogathatod a karakterek kilétét, így betekintést adsz nekünk egy kicsit mindenki életébe. Ez azért jó, mert alaposabban kiismerhetjük őket, s egy történetnél mindenképpen fontos, hogy kellő információ álljon a rendelkezésünkre az adott figurákról.
A helyesírásodról csupán annyit, hogy lenyűgöző. Összetett, hosszú mondatokat alkalmazol többnyire, teljesen érthetően és tisztán írsz. Egy-két apró vesszőhiba volt csupán, ami az utamba került a 8 fejezeted során, de ebbe a sunyi csapdába mindenki beleesik. Sokszor átolvasás után is elkerüli a figyelmünket, így nem tehetünk róla, ha nem vesszük észre. Emiatt pedig igazán nem fogok pontot levonni, hiszen látszik, mennyi munka van minden egyes bejegyzésedben.
Több helyen használtál kissé trágárabb szavakat, melyekkel alapvetően nincsen semmi baj - hiszen manapság már természetes, hozzátartozik a világunk mindennapjaihoz. Azonban ha ilyen akad a blogodon, ráadásul sok esetben, talán nem ártana egy figyelmeztető szöveget kiírni a modulsávba, hogy olvasni csak saját felelősségre lehet, mert előfordulhat benne ez, az, amaz. Gondolom, érted, mi mindenre gondolok (csodásan megfogalmaztam ezt három szóban). A másik, viszonylag negatívumként felhozható elem - bár nem nevezném annak - az gazán egyedi, utánozhatatlan stílusodból ered. Némelykor furcsa a megfogalmazásod, csupán egy-egy mondat erejéig, mert bizonyos szavak sorrendjét felcseréled benne, mintha az érdekesebbé tenné, holott nem. Éppen ellenkezőleg, csak jobban összekuszálod a szálakat, így javaslom, erre a későbbiek során figyelj oda, mert van, aki kifejezetten érzékeny az írásmódnak ezen terére.
Azonban mindent egybevetve úgy gondolom, páratlan csoda vagy. Kifejezetten örülök, hogy összehozott a véletlen a blogoddal, mert kellemeset csalódtam benne. A vártnál sokkal jobban teljesítettél, szinte minden szempontból, s ha csak az írásodat nézzük, megörvendeztettél vele. A választékos szóhasználat gazdag szókincsre utal, a különleges fogalmazásmód egyediségre, a részletes leírás pedig arra, hogy igenis van érzéked az íráshoz. Kívánom, hogy ne hagy veszni a meglévő tudásodat!
5/5
Összesen: 19/20
Sok sikert kívánok a továbbiakban is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése