Szép napot nektek! :)
Meghoztam a legújabb kritikámat, melyet ezúttal G. Nichel blogjáról írtam. A címe pedig crazy fear - igen, végig kis betűvel. Lássunk is hozzá!
Kinézet: A blog linkjét megnyitva először ez a kép tárul a szemünk elé. Első benyomásra nekem tipikusan egy kissé borongós, esetleg depis, kevésbé vidám történetet tükröz az összkép, és gyakorlatilag az igazságtól - mint később rá lehet jönni - nem is állok annyira messze.
Kezdetnek a fejlécről mondanék néhány szót: összességében jó - lehetne. Ha valaki elsőre pillant rá, rögtön azt mondhatja, milyen szép, rendezett, egyáltalán nincs rajta zsúfolt felület. Színeit tekintve is tökéletesen passzol a blog hangulatához és designjához, de akkor vajon mi lehet a probléma? Alaposabban megnézve láthatjuk is: az elmosások. Hiába van beillesztve több találó, a sztorihoz igazodó, illő kép a fejlécre, ha a közöttük található átmenet nincsen jól kidolgozva. Márpedig itt kicsit hanyag módon sikeredett a kivitelezés, hogy őszinte legyek - persze nem fogok nagyon kukacoskodni, elvégre a design készítéshez úgy általában véve nem értek. Szemmel látható, ahogyan a határok élének elmosására nem igazán ügyelt a készítő, és ettől bizony kissé darabos hatást kelt a végeredmény. A cím színe és elhelyezése szerintem találó ugyan, de stílusát tekintve picikét elüt a fejléc összképétől - legalábbis nekem ez az érzésem. A fölötte található felirat pedig: writes G. Nichel - szerintem helytelen, hiszen nem tudom pontosan, mit akartál vele kifejezni, de több variáció is van a helyesebb írásra, például: written by (ez azt jelenti, általad íródik a sztori), vagy writer (ez pedig azt, hogy te vagy az író). Nem tudom, a fentivel milyen célt akartál elérni, de nyelvtanilag nem igazán passzol oda. Csak gondoltam, szólok.
A design többi részéről: mint említettem, maga a blog színvilága alapvetően tetszik, hiszen egységes, harmonizálnak a részletek, ráadásul a történet alaphangulatát is megadják, így nagyjából sejteni lehet, miről fog szólni a sztorid. A külső háttér, a piszkos fehér színalappal jó választás, igen visszafogott és szolid, nem rí ki túlságosan, egyszóval barátságos a szemnek. Az külön tetszik, hogy a bejegyzések és a modulok háttere egységesen barna - vagy bézses, nem tudom pontosan, színmeghatározásban sosem voltam valami jó. A szöveg stílusa és betűszíne szerintem szintén jó választás, könnyen olvasható, és stílusát tekintve is kitűnően illik az összképhez.
A fülszövegről: örültem nagyon, hogy a modulsáv legtetején helyezted el, hiszen nagyon fontos, hogy egy, a blogodra fellépő személy ezt láthassa meg elsőként - elvégre így dönti el, tetszik-e neki a történet, bele akar-e kezdeni, avagy sem. Terjedelmét tekintve kissé rövidnek találtam, összesen három mondat, gyakorlatilag, amivel egyébként nincsen baj - a te esetedben. Ugyanis tartalmilag ebbe a pár sorba belefűzted a történet legfontosabb elemeit, tudnivalóit. Kiről szól, mi okozza benne a konfliktust - ezek mind benne vannak. Az utolsó mondatod pedig: az ő történetének soha nem lehet szép befejezése. Ezt ügyesen eltaláltad, bevallom, tetszik, hiszen kissé rejtélyes, mégis kiszámítható, hogy a happy end valószínűleg el fog maradni. Noha picit kevesellem a mondatok számát innen - én még feldobtam volna a helyedben pár plusz infóval, néhány kétértelmű kérdéssel, ami felcsigázhatja az olvasókat -, alapvetően megállapíthatom, hogy nincsen baj a fülszöveggel, a céljának tökéletesen megfelel.
Az oldalakról: előre szeretném bocsátani, hogy nem igazán tetszik a rövid kezdőbetű, de ezt már a fülszöveg feliratánál is kiszúrtam. Szerintem sokkal igényesebben festene, ha használnád a nagy kezdőbetűket, mert így kicsit összecsapott hatást kelt. Mindegy, ha megfogadod a tanácsot, hogy változtatsz rajta, örülök. Ha nem, akkor... de nézzük is tovább! A szereplőknél található képek tetszenek, alapos munkára vall az elkészítésük, hiszen mindegyik összhangban van egymással, stílusát tekintve a bloghoz is nagyon jól illik. Középre igazítva, egymás alá vannak berakva, s minden szereplőhöz odaírtad a nevet, figyelemre éltő betűtípussal. A fejezeteknél sincs kivetnivalóm, hiszen minden egyes részt szépen, egymás alá linkeltél be, hogy könnyen el lehessen rajtuk igazodni. Azt azonban itt is megjegyezném, hogy nem tetszik a kis kezdőbetű a fejezet címének írásakor. Én a helyedben változtatnék rajta, és ennek okát már fentebb ki is fejtettem. Az elérhetőségek oldalad tartalmas, noha szükségét nem látom annak, hogy külön létrehoztál neki egy saját oldalt. Szerintem ennek a néhány információnak egy külön szöveges modulsáv is elegendő lett volna, így gyakorlatilag helyet is tudnál "spórolni", mert az oldalakhoz csak a legfontosabb dolgokat kell kitenni. A kritikáknál a kapott értékeléseidet olvashatjuk más bloggerektől. Az elrendezésük tetszik, semmi kifogásolnivalót nem látok benne.
Az információk fülnél kicsit zavaró, hogy mindent egy sorban, folyamatosan írsz, csupán egy elválasztó jellel tagolsz. Célszerűbb lenne használnod az entert, és inkább egymás alá írnod őket, hiszen sokkal szebben, rendezettebben mutatna.
Végül pedig a chatről: a színek ugyan nem sokban térnek el a bézstől és a barnától, mégis úgy gondolom, túlságosan elüt a blog alapjától. A sárga árnyalatok picit kirínak a modulsávból, élénkebb színüknek köszönhetően annyira a történet hangulatához sem passzolnak. Azt tudom javasolni, változtasd meg egy kicsit, tereld át inkább a barnásabb árnyalatok, esetleg a piszkos fehér felé. Hidd el, sokkal jobban fog úgy mutatni!
Összességében tehát egy elsőre megnyerő designról beszélhetünk, mely szemmel láthatóan szép, rendezett, látszik a belé fektetett sok idő és munka. Azonban jobban megnézve fellelhetők hiányosságok, apróbb problémák, de annyira nem vészesek, s szerencsére könnyen ki is javíthatók. Ezeket korrigálva tökéletesen szép és rendezett blog külsőt kaphatunk eredményképpen.
A design többi részéről: mint említettem, maga a blog színvilága alapvetően tetszik, hiszen egységes, harmonizálnak a részletek, ráadásul a történet alaphangulatát is megadják, így nagyjából sejteni lehet, miről fog szólni a sztorid. A külső háttér, a piszkos fehér színalappal jó választás, igen visszafogott és szolid, nem rí ki túlságosan, egyszóval barátságos a szemnek. Az külön tetszik, hogy a bejegyzések és a modulok háttere egységesen barna - vagy bézses, nem tudom pontosan, színmeghatározásban sosem voltam valami jó. A szöveg stílusa és betűszíne szerintem szintén jó választás, könnyen olvasható, és stílusát tekintve is kitűnően illik az összképhez.
A fülszövegről: örültem nagyon, hogy a modulsáv legtetején helyezted el, hiszen nagyon fontos, hogy egy, a blogodra fellépő személy ezt láthassa meg elsőként - elvégre így dönti el, tetszik-e neki a történet, bele akar-e kezdeni, avagy sem. Terjedelmét tekintve kissé rövidnek találtam, összesen három mondat, gyakorlatilag, amivel egyébként nincsen baj - a te esetedben. Ugyanis tartalmilag ebbe a pár sorba belefűzted a történet legfontosabb elemeit, tudnivalóit. Kiről szól, mi okozza benne a konfliktust - ezek mind benne vannak. Az utolsó mondatod pedig: az ő történetének soha nem lehet szép befejezése. Ezt ügyesen eltaláltad, bevallom, tetszik, hiszen kissé rejtélyes, mégis kiszámítható, hogy a happy end valószínűleg el fog maradni. Noha picit kevesellem a mondatok számát innen - én még feldobtam volna a helyedben pár plusz infóval, néhány kétértelmű kérdéssel, ami felcsigázhatja az olvasókat -, alapvetően megállapíthatom, hogy nincsen baj a fülszöveggel, a céljának tökéletesen megfelel.
Az oldalakról: előre szeretném bocsátani, hogy nem igazán tetszik a rövid kezdőbetű, de ezt már a fülszöveg feliratánál is kiszúrtam. Szerintem sokkal igényesebben festene, ha használnád a nagy kezdőbetűket, mert így kicsit összecsapott hatást kelt. Mindegy, ha megfogadod a tanácsot, hogy változtatsz rajta, örülök. Ha nem, akkor... de nézzük is tovább! A szereplőknél található képek tetszenek, alapos munkára vall az elkészítésük, hiszen mindegyik összhangban van egymással, stílusát tekintve a bloghoz is nagyon jól illik. Középre igazítva, egymás alá vannak berakva, s minden szereplőhöz odaírtad a nevet, figyelemre éltő betűtípussal. A fejezeteknél sincs kivetnivalóm, hiszen minden egyes részt szépen, egymás alá linkeltél be, hogy könnyen el lehessen rajtuk igazodni. Azt azonban itt is megjegyezném, hogy nem tetszik a kis kezdőbetű a fejezet címének írásakor. Én a helyedben változtatnék rajta, és ennek okát már fentebb ki is fejtettem. Az elérhetőségek oldalad tartalmas, noha szükségét nem látom annak, hogy külön létrehoztál neki egy saját oldalt. Szerintem ennek a néhány információnak egy külön szöveges modulsáv is elegendő lett volna, így gyakorlatilag helyet is tudnál "spórolni", mert az oldalakhoz csak a legfontosabb dolgokat kell kitenni. A kritikáknál a kapott értékeléseidet olvashatjuk más bloggerektől. Az elrendezésük tetszik, semmi kifogásolnivalót nem látok benne.
Az információk fülnél kicsit zavaró, hogy mindent egy sorban, folyamatosan írsz, csupán egy elválasztó jellel tagolsz. Célszerűbb lenne használnod az entert, és inkább egymás alá írnod őket, hiszen sokkal szebben, rendezettebben mutatna.
Végül pedig a chatről: a színek ugyan nem sokban térnek el a bézstől és a barnától, mégis úgy gondolom, túlságosan elüt a blog alapjától. A sárga árnyalatok picit kirínak a modulsávból, élénkebb színüknek köszönhetően annyira a történet hangulatához sem passzolnak. Azt tudom javasolni, változtasd meg egy kicsit, tereld át inkább a barnásabb árnyalatok, esetleg a piszkos fehér felé. Hidd el, sokkal jobban fog úgy mutatni!
Összességében tehát egy elsőre megnyerő designról beszélhetünk, mely szemmel láthatóan szép, rendezett, látszik a belé fektetett sok idő és munka. Azonban jobban megnézve fellelhetők hiányosságok, apróbb problémák, de annyira nem vészesek, s szerencsére könnyen ki is javíthatók. Ezeket korrigálva tökéletesen szép és rendezett blog külsőt kaphatunk eredményképpen.
3/5
Történet: Azt már a legelején szeretném tanácsolni neked, hogy a szöveget sorkizárttal írd, mert úgy fényévekkel összeszedettebbnek és igényesebbnek tűnik tőle a blogod.
Tehát, mint a kritika elején említettem is, a designt megszemlélve egy lehangolóbb, szomorúbb, kissé talán depressziós történetre számítottam, hiszen a külső egész hangulata ezeket az érzéseket keltette bennem - a fejléc képei, a hangulat, a fülszöveg tartalma. Csalódnom nem kellett, ugyanis pontosan azt kaptam, amit vártam. Luna Hismith története ugyanis arról szól, hogyan tud élni a mai világban egy olyan valaki, akinek elmezavar nehezíti meg a mindennapjait. Érdekes téma, és elég ritka a blogger világban, ezért örültem, hogy te ilyesmivel foglalkozol. Kitűnő kezdet lehet ahhoz, hogy végigsétálhass vele az egyediség - már sokak által járt - ösvényén.
Az előszavaidat elolvasva - melyek ugyebár a prológust takarják - úgy éreztem, kissé rövidre sikeredett a terjedelem, de rájöttem, hogy ez a te esetedben nem probléma, hiszen a tartalmát tekintve kellőképpen megfelelő volt. Szépen kezdted el a bevezetést, írva először általános dolgokról, melyek bajokat szülhetnek a mai világban, s teljesen megváltoztathatnak egy adott embert - akár negatív irányban. Ezután kicsit rátértél a személyesebb részre, azaz a főszereplőd, Luna ismertetésére. Egy tizenhat éves, gyönyörű, látszólag teljesen egészséges lány. Mi akkor a probléma vele? Az elmezavar, amiben szenved. Emiatt érzi úgy, hogy nem érti meg senki, mindenki csak bántani és csúfolni akarja, ezért ő is hasonlóképpen cselekszik másokkal, s elzárja maguktól az embereket. Barátai nincsenek, minden napja felér egy rémálommal, s még ki tudja, hány évig kell ilyen szörnyűséges élettel küzdenie, mint amelyet átél. Az különösen jó megoldás részedről, hogy az ő szemszögéből mutatod be a történetet, hiszen így belátást nyerhetünk az érzelmeibe, a gondolataiba, szembesülhetünk azzal, mennyire nehéz is neki valójában nap mint nap újabb akadályokkal szembesülnie. Prológusnak úgy érzem, megfelelő volt a rövid terjedelmű szöveged, így érdeklődve tekertem tovább, hogy belekezdhessek a fejezetek olvasásába - ugyanis az előszó alapján kíváncsi lettem, hogyan is kezdődik Luna története. Na igen, meg mindenképpen el kellett volna olvasnom, hiszen ha kritikát írok valamiről, akkor már szeretek biztosra menni.
Az első egy-két fejezetben gyakorlatilag betekinthetünk Luna mindennapos életébe. Megismerjük a szokásait, családi hátterét, s gondolataival együtt az érzelmeit is, melyek kifejezik, hogyan hatnak rá ezek az elemzavar okozta rohamok. A lány minden apróságon felhúzza magát, szinte semmi nem okoz neki örömöt: nincsenek barátai, mindenki lenézi, vagy csúfolja, s azt érzi, folyamatosan bántják őt. Szeretni nem képes, még a saját családjának tagjait és pszichiáterét is csak eltűri, sőt, egyenesen sajnálja őket, amiért ilyen nagy terhet jelent számukra. Olvasás közben ilyenkor elgondolkoztam, mennyire szörnyű lehet mindkét félnek ez a helyzet. A szülőknek azért, mert ilyen körülmények között látják felnőni a saját gyermeküket, Lunának pedig azért, mert mindennap szörnyű stressz helyzeteket kell átélnie abból kifolyólag, hogy nem egészen ép az elméje. Igazán drámai hatást keltett az írásod, legalábbis számomra, hiszen élethűen, szinte tapinthatóan adtad át azokat az érzelmeket, melyek mind a lánytól származnak.
Utána hirtelen ugrunk egy kicsit, ugyanis szemszögváltás következik - mely a későbbiek során igen gyakorivá válik. Hirtelen módon ismerünk meg két olyan fiút, akik csak nemrégiben kerültek Luna iskolájába. Természetesen olyan személyekről van szó, akik állandóan rosszban sántikálnak, és csoda - vagy pech - folytán megtalálják az elmezavarral küszködő lányt. Kicsit gonoszkodásból megviccelik, mert tudják, hogy szegény nem teljesen normális, de arra nem számítanak, hogy mentők viszik el a lányt, aki annyira rosszul viseli ezt a kitolást. Természetesen felébred bennük a lelkiismeret furdalás, így egy régi barátnőjükhöz, Maxie-hoz fordulnak, aki korábban Luna legjobb barátnője volt, de kiskorukban történt egy kellemetlen incidens, ami az elforduláshoz, a gyűlölethez vezetett. A kis titok a történet ötödik fejezete környékén napvilágot is lát, és mivel nem szeretnék spoilerezni, nem árulom el, mi az - de annyi biztos, hogy ügyes megoldás, melyet jól használtál fordulatként, ugyanis nem számítottam rá.
Ami ezen kívül még nagyon tetszett, hogy a fiúk szemszögét úgy kezdtük el olvasni, hogy teljesen új szereplők voltak a képben, nem pedig olyanok, akik már régebb óta Luna ismertségi körében vannak. Hirtelen felbukkanás, teljesen más életek, mint a lányé, ezért is volt bravúros belépésük. Ezen kívül a három barát - a két fiú és Maxie - közeledése Luna felé szintén ötletes, hiszen szinte a lehetetlennel próbálkoznak meg azzal, hogy a lány bizalmát elnyerjék. Holott hátsó szándékuk nincsen, amit persze Luna még nem tudhat.
Eddig íródott a sztori, ami meglehetősen érdekesnek tűnik eddig. Bár én nem vagyok a téma rajonója, mégis picit megfogott a történet, hiszen jól szemlélteted az egyes szereplők érzelmi válságait, gondolatait, és megmagyarázod, mi miért van úgy, ahogyan. Bár a szemszögek között gyors volt az ugrás, a váltás, élvezhető volt az olvasás. Ennek ellenére azt javaslom, vezesd lassabban az eseményeket ebből a szempontból, és legyen minél kevesebb hirtelen váltás.
Összességében a fejezetekről: javaslom a sorkizárttal való írást az igényesebb szemlélet elérése érdekében. Emellett úgy vettem észre, a részek terjedelme kissé rövid, lehetnének hosszabbak (2000 szó környékén), hiszen amint elkezdem beleélni magamat az eseményekbe, már vége is lett az adott fejezetnek, amit sajnáltam. Úgyhogy ha van rá mód, ezeken az apróságokon dolgozz egy kicsikét. Ami azonban tetszett, hogy más szereplők szemszögéből is íródik a történet, noha így nem igazán éljük át mindazt, amit Luna érez, gondol - tehát nem igazán terelődik rá a hangsúly annak ellenére, hogy ő a főszereplő. Összességében tehát kellemeset csalódtam a történetben, meg kell dicsérjelek, mert esküszöm, rosszabbra számítottam - már csak a téma miatt is. De így jár az, aki előítéletes.
4/5
Szereplők: Nos, mivel a gárda még eléggé kezdetleges - abból a szempontból, hogy nem ismerjük olyan mélyrehatóan őket. Mindenkiről egy keveset tudunk csak, így egyikről sem olyan sok mindent. A felállás egyszerű, meg hát adott a főszereplő lány, Luna - ezt is csak a fülszövegből tudjuk, no meg abból, hogy vele indul a történet.
Luna egy tizenhat éves gimnazista, aki közel sem olyan, mint az iskolatársai, ugyanis elmezavarban szenved. Ezzel együtt jár hirtelen haragú és kiismerhetetlen természete: ha valami nem tetszik neki, vagy akad egy apróság is, amin felhúzza magát, már robban, mint egy bomba. Rohamai lesznek, rosszul érzi miattuk magát, de nem tehet ellene semmit. Legalábbis így gondolja. De szerintem ez nagy részben lélekben IS dől el. ha lennének barátai, akikre támaszkodhat, akikre bármikor számíthat, bizonyára nem érezné ilyen piszkosul magát. Azonban ő mindenkit elmar aga elől viselkedésével, hiszen tisztában van azzal, milyen valójában, s váltig állítja, nem tudna szeretni senkit. Szomorú... Mindenesetre, a rohamai és a gondolatai által kitűnően betekintést nyerhetünk a személyiségébe, megismerjük alaposabban a természetét, így nagyjából azonosulni is tudunk vele. A külsejéről ellenben sok mindent nem árultál el eddig: annyit tudunk, hogy gyönyörű szép lány, aki teljesen normálisnak néz ki. Ez nem túl sok... fektess több hangsúlyt a külső kidolgozására is, hogy teljes lehessen a karaktere.
Luna egykori legjobb barátnője, Maxie, a lány gyakorlatilag szöges ellentéte. Extrém külsővel rendelkező csajszi, aki a külvilág felé agabiztosságot és határozottságot mutat. Totálisan lazának tűnhet, tipikus lázadó gyereknek, aki nem ódzkodik a bajba keveredéstől sem. Ám a belseje mást rejteget. A látszat néha csal, ez ide teljesen jól illik. Maxie ugyanis valójában rendes lány, annak ellenére, amit Luna gondol róla. Máig szereti egykori legjobb barátnőjét, és lelkiismeret-furdalás gyötri a kiskorukban történt eset miatt. Nagyon megrázta őt akkor a dolog, és szeretné elnyerni a lány bocsánatát, de ez bizonyára hosszú idő és türelem árán érhető csak el. Számomra a legszimpatikusabb karakter, hiszen annyira valósághű és ideális szereplő, hogy élvezet az ő szemszögén keresztül olvasni a sztorit.
A két fiúról összességében annyi állapítható csak meg, hogy külsőleg nem néznek ki rosszul - itt elég jól mutatod be őket -, a személyiségük azonban még nem bontakozott ki túlságosan. Azzal tisztában vagyunk, hogy mindkettejüknek tetszik Maxie, ám a lány egyikük érzelmeit sem viszonozza. Barátként tekint rájuk, mert annak tökéletesek, mint már annyiszor kiderült. A lány bármiben számíthat rájuk, mindig ellette állnak és meghallgatják. Egyszóval, pozitív karakterek ők is számomra, A későbbiekben remélem, ez változatlan marad, és többet is megtudhatunk róluk.
Összességében kissé még kiforratlanok a karaktereid, de ez lehet annak is az oka, hogy a történet elején jársz. Mindenesetre, én sok sikert kívánok a kidolgozásukhoz, mert sok fantáziát látok egyes egyéniségekben.
4/5
Fogalmazás, stílus: És most jön a lényeg - legalábbis, szerintem a fogalmazás nagyon fontos egy blog szempontjából. Így hát rátérnék a "kemény mag" alaposabb kielemzésére:
Alapvetően nincsenek nagy bajok az íráskészségeddel. Láttam én már kritikaírói pályafutásom során - hű, ez de hivatalosan hangzott! - mindenféle blogot. Volt, ahol a helyesírás katasztrofális volt, ám akadtak olyanok, akiknek javasolni tudtam volna a könyvkiadást is, annyira szépen és igényesen dolgoztak/dolgoznak. A te képességeidet valahová az arany középútra tenném, amely nálam azt jelenti: nem rossz, hiszen érthető és kitűnően olvasható minden, amit át akarsz adni, de lehetne jobb is, van hová fejlődni - és ez mindig igaz.
Először is, nagyon sok a vesszőhibád. Annyi van belőle, mint az oroszokból. Kis túlzás, de főleg az előszónál és az első pár fejezetnél látszik ez: rengeteg helyre nem teszel vesszőt, ahová kellene. Emiatt pedig kissé összecsapottnak tűnik, néhol érthetetlennek is a szöveg, de azért ki lehet bogarászni a tartalmát és a jelentését. Azt tudnám javasolni neked a probléma megoldásaként, hogy fogadj fel magad mellé egy bétát, aki minden közzététel előtt átolvassa bejegyzésedet, hogy nincsenek-e benne hibák. Mert a vesszőktől eltekintve egyébként nem igazán találkoztam más "gonddal". A szóismétléseket igyekszel elkerülni, ahogyan az elgépeléseket is, és alapvetően figyelsz a helyesírásra is.
A leírásaidból bevallom őszintén, kicsit kevés van. A szereplők külsejére, a környezet ismertetésére nyugodtan szabadjára engedheted a fantáziádat, és leírhatod, hogyan képzeled el őket, mert egy sztoriban ez is nagyon fontos, hogy el tudjuk képzelni az eseményeket. A párbeszédeid félig-meddig szabályosak. Ügyelsz arra, hogy minden érthető legyen, és tartalmilag nincs is velük baj, de néhol a kijelentő mondatok végére pontot teszel a gondolatjel elé, ami viszont hibának számít. Azonban van, ahol jól csinálod, és írásjel nélkül fejezed be a mondatot. Nem is értem, miért van ez. Mindegy, inkább az utóbbira szokj rá, ha lehetséges, elvégre az a helyes formátum.
A fent leírtakon kívül van egyfajta stílusod, amit előszeretettel használsz. Időnként humoros megjegyzéseket is beleszősz a történetbe, de alapból a drámai hatásra épül. Arra, hogyan tudod érzékeltetni Luna gondolatait és életét a külvilág felé, ami nehéz munka egyúttal, de te úgy látom, meg tudsz majd birkózni vele.
Összességében tehát: jó, egészen jó, kellemes csalódás számomra a blogod, ám mégis van még mit fejlődni. Ehhez sok szerencsét kívánok, és kitartást a sztori írásához!
3/5
Összesen: 14/20
További szép napot neked:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése