#52. Kritika - Mischief and Blood

Szép napot!

Ebben a bejegyzésben a Mischief and Blood című blogról olvashattok kritikát, melynek írója Ziio. 

Kinézet: Első ránézésre tetszik a blog külseje. A fejléc nem zsúfolt, egészen jól össze vannak mosva az apróbb képek rajta, kivéve a férfi fejénél. Kicsit túl halvány lett, mert a sárkány farka erőteljesen látszik benne. Ezen javítanék egy kicsit, de egyébként minden más igényes rajta. Bár nem tudom, a lány körül direkt van-e ott az a fehér körvonalazás, ám ha csak véletlen, szerintem szedd le róla, mert így összecsapott hatást kelt pláne, hogy ő van a fejléc középpontjában, ráadásul még színes is a többi részlettel ellentétben. A cím egyébként színben és stílusban is passzol rá, ügyesen eltaláltad. 

A fülszöveget elolvasva még nem izgatott túlságosan a történet. Az eleje egészen jó, de a végére valami nagyobb csattanót vártam volna, nem azt a tipikus "a történetből megtudhatod" nevezetű leírást. Ha tudsz, ezen a mondaton változtass, hogy valamivel figyelemfelkeltőbb, érdekesebb legyen. Pozitívum azonban, hogy rögtön a blog legtetejére tetted: mások sokszor lejjebb helyezik el a fülszöveget, pedig nagyon fontos, hogy szem előtt legyen, elvégre azt elolvasva tájékozódik az ember a történet tartalmáról és dönti el, bele akar-e kezdeni az olvasásba. 

A bejegyzések betűtípusa és színe megfelelő, úgymond barát a szemnek, amiért nem virít ki a lapról, ám a méretét kifogásolnám. Rendben van, hogy nagyjából minden szöveg, ami a blogon található, kis betűméretű, de a bejegyzéseknél szerintem nagyíthatnál rajta, mert gépi nézetben egy idő után már elfárad az ember az olvasásban, összefolynak a betűk, annyira aprók.

A teljes színvilága egyébként nagyon tetszik, bár talán a hátteren változtatnék. Az a sötétes, majdnem fekete benyomás komorabb, mint a blog többi részlete. Én a helyedben kicsivel világosabb színre cserélném, amennyiben lehetséges. A jobb oldali modulokkal nincsen semmi gond, a chat színei is passzolnak az összhatáshoz, a betűk jól látszódnak benne. Az oldalak menüpontnál tetszik a balra igazított, kör alakban kivágott megoldás, bár a fejjel lefelé forduló effektet kicsit feleslegesnek tartom. Szerintem az már túlzás, kissé csicsás lesz tőle a modul. Ha azt le tudnád szedni, máris jobban funkcionálna. A szereplők képei egyszerűek, színesek, és talán még tetszenének is, ha nem lenne rajtuk zölddel a név: miért pont zöld? A blog színei között főként a kék és a fehér uralkodik, ehhez pedig igazán nem jó választás. Ha van rá mód, ezt cseréld le. Tudom, már írtam ezt korábban néhány apróbb dologra, de hidd el, ha ezeken változtatsz, máris láthatóan szebb lesz a blog külseje. Mert nem a nagy dolgokban rejlik ez, hanem a kisebb részletekben, amin alapul az egység. Ha azok a kisebb részletek igényesek, passzolnak egymáshoz minden tekintetben, a végeredmény szemet kápráztató lehet.

3/5

Történet: Mivel prológus nincsen, az első fejezetet tekintettem annak, amit viszonylag rövidnek találtam, és sok eseménydús történést nem véltem benne felfedezni. Hiányoltam azt is, hogy elég kevés dolgot tudtunk meg a felbukkanó szereplőkről benne, főképpen Harley-ról, aki mégis csak a blog középpontja (lesz). Az a személy, aki a bonyodalmat fogja okozni, Loki, már rögtön fel is bukkan, ha nem szó szerint, de beszélnek róla. Úgy gondolom, kicsit korai volt rögtön így elkezdeni a sztorit. Jobb lett volna, ha felvezeted, előkészíted előtte néhány fejezetben, mert úgy az olvasó is jobban követni tudná az eseményeket. 

Az első évad gyakorlatilag végig arról szól, hogy Harley és Loki hogyan kerülnek egymáshoz közelebbi viszonyba. A lánynak elege van már a S.H.I.E.L.D-ből, csupa rossz emlékek kötik oda néhány személyt kivéve, akik mindig a barátai voltak. Éppen ezért határozza el, hogy amikor felbukkan az ellenség, Loki, aki ajánlatot tesz neki, hogy álljon mellé, elfogadja azt, s ezen túl vele fog tartani, bármerre is sodorja őket a Sors. Több dolgot is kicsit irreálisnak tartottam: Harley rögtön rábólintott az ajánlatra(ez eléggé meggondolatlan volt tőle), cserben hagyta a barátait, akik kiálltak mellette (nagyon kedves gesztus, mondhatom), Loki, aki elméletileg egy isten, mégsem olyan erős és sérthetetlen minden helyzetben (teljesen olyan, mind egy földi halandó, azt leszámítva, hogy külsőleg nem sérül annyira sokszor), a S.H.I.E.L.D ügynökei pedig szó nélkül tűrik, hogy Harley ezt tette, sőt, még ki is állnak mellette a főnökkel, Nickkel szemben szép dolog a barátság, de mindennek van határa). Ezektől eltekintve végül is egy egészen élvezhető történetet alkottál: nyomon követhetjük az első évadban, miként jön rá Harley arra, mi is ő valójában, hogyan tudja használni az erejét és a többi. Tetszik, hogy a főszál mellett (Loki és a lány kapcsolata, a viszály az ügynökséggel) még ezt az apró, de lényeges mellékszálat is (Harley múltjának, kilétének a felkutatása). Az évad vége izgalmas fordulattal fejeződik be: a két jómadarat elkapják az ügynökök, és később átszállítják őket Asgardba. Kicsit érdekesnek találtam, hogy megszűnik mindenféle kapcsolat így a S.H.I.E.L.D-el, és nem hallunk többet felőlük. Összegezve, a történet első része még nem mozgatott meg annyira. Sokáig úgy éreztem, szinte semmi nem történik, vontatottan követik egymást a cselekmények, sokszor csigalassúsággal, de a végére azt hiszem, kezdted megtalálni azt a fonalat, amely valamennyire is izgalmassá képes tenni a sztorit. 

A második évad arról szól, hogyan illeszkedik be Harley az új világba, és miként kerülnek egyre közelebb egymáshoz Lokival. Aztán jön egy váratlan fordulat: az isten csak kihasználta őt a hatalomra jutásához, amit végül nem ért el. Ennek eredményeképpen Harley megharagudott rá, s ezt még Valor halála is tetőzte (annál a résznél azt hittem, meg fogok bolondulni), amiért szintén Lokit okolta. Sok herce-hurca és galiba után azonban a lány megbocsát neki, újra a régi lesz minden - illetve majdnem. Ebben az évadban, habár a szuperhőseinkről már nem hallunk többet, megismerünk néhány új szereplőt, akik szerves részét képzik a blog történetének. Megismerjük Harleyval együtt az új világot, Asgardot, számos információt szerzünk róla és a benne élő lényekről. Az első rész után úgy éreztem, ez már nincs annyira összecsapva. Nem tudom, ott mi lehetett a baj, de szerintem túl sokáig vezetted fel a bonyodalmakat, ezért tűntek olyan lassúnak a cselekményszálak. Mindenesetre, a második évadnál az események fordulatot vesznek, kissé fel is gyorsulnak, ami izgalmasabbá teszi a sztorit, nagyobb kedve lesz elolvasni azt az embernek. Valor halála, Harley apjának felbukkanása, Edmund történetbe lépése: mind váratlan események, amelyek gördülékenyebbé tették az olvasást. Az első komolyan elcsattanó csók pedig Loki és Harley között csak hab volt a tortán: ez kellett bele igazán! Erre várt az olvasó harmincöt részen keresztül, és a végére meg is kapta. Kicsit hosszú idő. Úgy gondolom, mivel már többször is kerültek "közelebbi" helyzetbe egymással, ennek már jóval előbb meg kellett volna történnie, de hát így volt jó, örüljön a fejének az olvasó.

Eddig csak a harmincötödik fejezetig íródott a történet, de azt kell mondanom, amilyen vontatott volt az elején, a végére úgy szőtted a szálakat, hogy izgalmas és fordulatos legyen. Remélem, a folytatásban is legalább ilyen fejlődést várhatunk el tőled!

3/5

Szereplők: Kezdeném rögtön a főszereplővel, Harleyval: ő az, akiről a legtöbb információ van a birtokunkban. Tudjuk, milyen volt a múltja, a gyermekkora, a szerelmi kapcsolatai, miket szeret és miket nem, milyen szokásai vannak, stb. Egyszóval, meglehetősen kidolgozott karakter, a második évad végén a külsejéről is elképzelhető leírást adtál, ami még egységesebbé tette. Első pillanatban még nem szimpatizáltam vele, mert nem tudtam elképzelni, miért nem szeret a S.H.I.E.L.D-nek dolgozni. A későbbiekben azonban, amikor minden világossá vált ezzel kapcsolatban, kezdtem megérteni az ő álláspontját is - noha először nehéz volt -, és elfogadni azt. Így vált számomra szerethetőbb karakterré, bár a kedvenc titulust így sem ő érte el nálam, hanem Valor, aki, mint később kiderül, valójában a lány testvére. Minden alakjában, a kezdettől fogva óvta és védelmezte őt, társa volt mindenben, mellette állt akkor is, mikor magára maradt. A halálával nagy zűrt kavartál a lelkemben, ha szabad ezt mondanom: nagyon sajnáltam, hogy bent égett az istállóban, de hát pozitívum, hogy fokozta a sztori izgalmát. 

Loki, aki talán a másik olyan karakter Harley mellett, akiről viszonylag sok információ derül ki, a szélhámosságától és hazug életétől eltekintve nagyon szerethető karakter. A jégszíve alatt ott lapul némi szeretet, amit főként a lány iránt érez már első találkozásuktól kezdve. Akárcsak Valor, ő is próbálja védeni mindentől és mindenkitől, noha egy-két alkalommal nem ezt lehet kiolvasni az események soraiból. A külső jellemzését több részben is leírod nekünk, hogy erős képet kapjunk róla. Főbb jellemvonásait ismerjük, de szerintem ez kevés ahhoz, hogy konkrétabb véleményt alakítsunk ki róla. Picit felszínesen ismerteted velünk a karaktert, így azt javasolnám, beleírhatnál több konkrétumot esetleg a férfi múltjából, vagy állandó szokásairól. 

A S.H.I.E.L.D ügynökei mellékszereplők, és az a mennyiségű információ éppen elég róluk, amennyit te adsz nekünk. Főképp, mivel a második évadban már nincsenek jelen, az ő történetüket ügyes megoldással zártad le: az elbúcsúzás pillanatával, amikor Harleyt útjára engedik Asgardba. 

Mindent egybevetve tehát a karakterek kidolgozása egészen megfelelő, noha én a főbb szereplők ismertetésére - lásd, Loki - több leírást szánnék. 

4/5

Fogalmazás, stílus: Amikor elkezdtem olvasni a blogodat, feltűnt, hogy a helyesírásod nem éppen a legjobb: gyakran fordultak elő elírások, írásjel-hibák, szóismétlések. Azt gondoltam, ez nyilván annak tudható be, hogy régen kezdted el írni a történetet, így arra asszociáltam, mára biztosan sokat fejlődtél. Ez nem egészen jött össze, ugyanis hibákat még mindig találni, igaz, már nem lépten-nyomon. Amit javasolni tudok neked tanácsként: az internetes szinonimaszótár használata. Viccen kívül, kezdetben sokan dolgoznak vele, mert rengeteg segítséget nyújt, és annyira ránevel téged arra, hogy választékos szókinccsel vezesd a blogodat, hogy egy idő után természetessé válik a rokonértelmű szavak használata. A másik, amit mindenképpen le szerettem volna írni neked, egy béta felvétele a blogra, aki a bejegyzés publikálása előtt átolvassa a szöveget, hogy abban ne legyen semmiféle hiba. Manapság akadnak ilyen vállalkozó szellemű egyének, így javaslom, keresd fel őket, hogy kiküszöböld ezt az apróbb, de lényeges hibát is. 

Magáról az írásképedről: a párbeszédeid nagyjából szabályosak, a leírásaidba azonban bele tudnék kötni. Az a probléma, hogy nem írsz részletesen a szereplőket körülvevő dolgokról, értsd úgy, tárgyakról, helyszínekről, tájakról. Felszínesen kifejted a néhány főbb dolgot, amit tudnunk kell róluk, de egyébként elsiklasz felettük, ami nagy hiba. Azt a hasonlatot tudnám mondani, amikor valaki színházban van, és nézi az előadást, ami fergeteges, jók a szereplők, a párbeszédek kiválóak, de a teljes díszlet hiányzik. Ugye, hogy nem élvezhető úgy a darab? A díszlet tehát egyenlő itt a leírással. Ha nagyobb hangsúlyt fektetsz rá, részletesebben dolgozod ki a szereplőket körülvevő dolgokat, máris élvezhetőbb lesz a blog olvasása. 

Ezektől eltekintve egyébként tetszik, ahogyan írsz, sokszor csempészel a szövegbe humoros részeket, ami megnevetteti az olvasót. Ezt semmiképpen se hagyd abba, sokat dob a sztorin! Különös, ám poénos hasonlataid, megjegyzéseid szintén színesítik az írásképedet, így a szöveg olvasása közben sosem unatkozunk, ami egy pozitívum. Ha már ezt sikerült elérned, és még hangsúlyt fektetsz a fent említett hibákra, szuper blogot hozhatsz össze a feliratkozóid számára.

3/5

Összesen: 13/20

Sok sikert a továbbiakban is: