Halihó, drágák!
Újabb kritikát hoztam ezen a csodás, néha esős, néha napsütéses, kiszámíthatatlan napon. De egy a lényeg: elkezdődött a nyári szünet, szóval mindenkinek jó vakációzást és sulimentes hónapokat kívánok!
Most pedig jöjjön a kritika Rikkinek, a Without Shadow című blog írójának:
Kinézet: A bogot megnyitva
elsőként ez a kép tárul a szemünk elé. Kezdjük is a kielemzését!
A fejléc alapvetően nekem tetszik. A színek kiválóan egybe vannak mosva, a felirat is tökéletesen passzol hozzájuk. Ez a tükrös megoldás különösen tetszik, így csak még jobban figyelemfelkeltővé teszi a blogod kinézetét. A lány elhelyezése középen találó, ráadásul szépen meg lett oldva a beillesztése is, ugyanis nem ütnek el a színei a háttér színétől, mégis rá terelődik az olvasó figyelme, elvégre ő a központi karakter a fejlécen.
A fejléc alapvetően nekem tetszik. A színek kiválóan egybe vannak mosva, a felirat is tökéletesen passzol hozzájuk. Ez a tükrös megoldás különösen tetszik, így csak még jobban figyelemfelkeltővé teszi a blogod kinézetét. A lány elhelyezése középen találó, ráadásul szépen meg lett oldva a beillesztése is, ugyanis nem ütnek el a színei a háttér színétől, mégis rá terelődik az olvasó figyelme, elvégre ő a központi karakter a fejlécen.
A design színvilága alapvetően tetszik, a kék és
fekete szépen harmonizálnak egymással (néhol a piros is felbukkan, hogy még több izgalmat csempésszen az oldal külsejébe), és ügyesen megoldottad a betűszín
kombinációját is: nem folyik ki a szemem a blog olvasása közben, - még mobil
nézetben sem -, amiért óriási köszönet jár. Amivel viszont nem tudok
megbékélni sehogy sem, az a korall szín, például a dátum fejlécénél, vagy a
fülszövegnél. Szerintem elüt a többi, megszokott sablontól, és talán sok is: úgy tűnik, mintha alapvetően pirosat szerettél volna beállítani, de figyelmetlenségből félrenyomtál közben. Amivel korrigálni
lehetne ezt, talán a sötétítés, hogy kissé vörösebb árnyalatot vegyen fel. A
modulok alatti piros vonalat én személy szerint feleslegesnek tartom, anélkül is szemet gyönyörködtető a blog, de nélküle talán szebb lenne a valamennyivel kinézete - ez azonban már az ízlések és pofonok kategóriája.
Ha elfogadsz egy tanácsot: a fülszöveget én
legfölülre tenném, mert véleményem szerint az fontosabb egy blognál, mint
mondjuk az online olvasók száma, vagy az esetleges szavazások, hiszen egy új olvasó számára nagy részben az a rövid tartalom dönti el, bele akar-e kezdeni a blogba, avagy sem.
Az oldalak szépen el vannak rendezve, ahogyan
kell, a fülszöveg alatt. Amint ráviszem az egeret valamelyikre, tetszik, amit
látok: a dőlt betűtípussá és kék háttérré való elváltozás illik a blog
színeihez. Az évadoknak külön menüpontokat szántál, így sokkal átláthatóbb az egész. A fejezeteket szépen, egymás alá rendezed el, könnyen ki lehet igazodni rajta. Szerintem minden, ami a modulokat illeti, szép munka!
Ami pedig különösen elnyerte a tetszésemet, az
maga a chat ablak. Iszonyatosan jól és találékonyan van megcsinálva: amint ráviszem a
kurzort a díszes képre, ami helyette van, az azonnal megfordul, és láthatóvá
válik a beszélgetések sokasága. Ilyet más blogokon még nem igazán láttam, ezért is merem kimondani, hogy egyedi ötlet.
Összességében tehát tetszik, amit látok, bár a
fentebb leírt apró „hibákon” javítanék.
4/5
Történet: A fülszöveget elolvasva
megmondom őszintén, felcsigázott a sztori. Nem sablonos, a megfogalmazása is
nagyon egyedi. Alapvetően mindent beleírtál, amit bele kell írni egy
fülszövegbe: kiről fog szólni, hol is játszódik, miből alakul ki a konfliktus.
És a végére jönnek a rejtélyes kérdések, amikre az olvasók még nem tudják a
választ: „Vajon minden igaz, amit eddig
maga mögött hagyott? Vagy örökké árnyék nélkül kell élnie?” Ügyes, elérted, hogy felfigyeljek a
blogodra!
Kíváncsian vártam így hát, hogy elkezdjem
olvasni magát a történetet:
A bevezető szerintem nem sikeredett túl
hosszúra, ami általában probléma másoknál, de nálad nem, hiszen érdekesen és
egyedien írtad meg. A részlet a jóslatból egyszerűen zseniális, az utána
következő legenda szintén. Az előírásoknak megfelel: múltban történt eseményt
ismertet, nem is akárhogy. A leírás aprólékos, szépen megfogalmazott, még
helyesírási hibát sem találni benne. Nem minden prológus kezdődik így, ezért
joggal mondhatom, hogy az eddig is kibontakozásban lévő kíváncsiságomat csak
tetézte ennek elolvasása.
Mivel két évadot ölel fel az egész sztori, két
részre is szeretném bontani az elemzést, hogy mindenki számára jobban
áttekinthető legyen:
Az első
évad
elején megismerjük Barbarát, aki egy új iskolába iratkozik be, ami ráadásul
kollégium, így naphosszat össze lesz zárva furábbnál furább alakokkal.
Beilleszkedése alkalmával akadnak olyanok, akik rögtön elnyerik szimpátiáját,
mint például a segítőkész és figyelmes Martin, vagy a szobatársa, a népszerű
Vanessa, aki azonban (nagy döbbenetemre), váratlanul, rejtélyes
körülmények között hal meg egyik este, a gyilkosának kilétére viszont nem derül
fény. Akadnak ellenszenves alakok is, akik nem szimpatizálnak túlságosan
Barbival, mint például a szőke szépség, Mercedes, vagy a titokzatos rosszfiú,
Aaron. A fordulat viszont akkor következik be, amikor kiderül, Martin „lehet”,
hogy többet érez hősnőnk iránt, mint barátság, őt viszont teljesen lenyűgözte
és hatalmába kerítette Aaron, aminek következménye később az lesz, hogy egy párt
fognak alkotni. Eddig hangozhat sablonosan a sztori, de nagyot téved, aki ezt
hiszi, ugyanis Rikki annyira jól oldotta meg ezt a hétköznapi történetet, hogy
szinte leszögez bennünket a monitor elé. Izgalmassá, fordulatossá,
kiszámíthatatlanná varázsolja minden egyes pillanatát, így sosem lehet
kikövetkeztetni, mi fog történni. Legfőképpen, mivel csak ezután veszi kezdetét
a bonyodalom, amikor is Barbara rájön, milyen különös képessége van (a lányban
lejátszódó érzelmeket ekkor is nagyon ügyesen fogalmaztad meg, öröm volt
olvasni), és barátaival, Martinnal és Nathalie-val azon dolgoznak, hogyan
tartsa ezt kordában, elvégre nem csak másokra, de magára is veszélyes a benne
rejlő démon. (Na, ekkor azt hittem, egy újabb sablonos démonos sztori, hiszen
annyit olvastam már…) A magyarázat az olvasók számára nincs elsietve,
részletes, hogy bárki meg tudja érteni az aktuálisan zajló cselekedeteket. A
helyzet később egyre durvábbá és izgalmasabbá válik, így nemsokára elérkezünk
az évad végére, ami meglepő módon nem happy enddel zárul. Kimondottan tetszett,
hogy nem sablonosan oldottad meg a lezárást: a főszereplő „meghal”, de rengeteg
kérdés megválaszolatlan marad, amikre csak a következő évadban derül fény:
A második
évad eleje nagyon tetszett, mivel gyakorlatilag a temetőben játszódik, ott,
ahol az első véget ért, ezzel keretes szerkezetet adva az eseményeknek. Rögtön
bonyodalomra kerül sor, már az első fejezetben, mely Matt eltűnését és későbbi
felbukkanását foglalja magába. Az, hogy megszállta egy démon, jó megoldás volt
részedről - elvégre nem létezhet az, hogy ma Smith fiúk mindegyike erős és
legyőzhetetlen, mint valami tündérmesében. Ezután terelődik
szemszögváltással újra Barbarára a figyelem, aki sikeresen túlélte a halált, de
még nem tért vissza a normál életbe. Több megrázkódtatás is éri a két világ
között: találkozik az igazi anyjával, aki sok dologra rávilágítja, ki kell
állnia az ördög próbáit ahhoz, hogy újra az élők sorában lehessen, ráadásul
saját, gonosz énje ellen kell megküzdenie. Bevallom, ez a rész nagyon
felvillanyozott, mert izgalmasan írtad le a történteket, nem siettél el
semmilyen cselekményt, ráadásul a feszültséget is fokoztad nem várt
fordulatokkal. Amikor Barbi az utolsó próbánál elbukva mégis visszatérhet - totál
érzelemmentesen - a Földre, vele tart egy, a Lucifer szolgálatában álló
„fura” lény (elég egyedire sikeredett: madár, ember, patás és kígyó keveréke?),
Marlo, aki emberi alakot ölt az új helyen, és boldogítja Barbarát kalandjai
során. Elég váratlan, hogy a gonosz szolgája, a félelmetes szörnyszülött azt
mondja, megunta a „poklot”, és szeretne Barbihoz csatlakozni, mert sosem látta
még a Földet… Érdekes megoldás, kissé elképzelhetetlen, de nem mondom, hogy nem
tetszik. Újabb váltás: Martinék szemszöge. Az álomban az álom megoldás nagyon
kreatív, ötletes. Sokáig nem derül ki, mi folyik körülöttük, ami fokozza az
izgalmakat. Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, a blog függőjévé váltam. Utána
ismételten egy fordulat: kiben bízhat Barbara? A levegőben kérdések függenek,
melyekre nem tudni a választ még az évad végén sem, ami egy kifejezetten jól
illusztrált csatajelenettel zárul. Izgalmasan várom a harmadik évadot!
Összességében: a bejegyzések megfelelő
hosszúságúak, nem unatkozunk az olvasásuk közben, mert mindig történik valami,
még ha lassan is adagolod számunkra az információkat. Az pedig különösen
tetszik, hogy minden rész elején van egy kis kép, ami kötődik az aktuális
fejezethez.
5/5
Szereplők: Azt már az elején
elmondanám, hogy egytől egyig minden szereplőd egyéniség. Ritka az, hogy valaki
ennyire jól át tudja adni az olvasóknak a különböző karakterek személyiségét,
így mindegyiket egyedivé varázsolva vele. A blogodon még a mellékszereplőkről is
sokat lehet tudni, ami fontos egy történetnél. Aminek még igazán örülök:
adagonként, részről-részre tudatod velünk azokat az információkat, amelyeket
tudnunk érdemes róluk, így nem zúdul minden ránk egyszerre, hanem van időnk
beleszokni az általad kialakított kis közösségbe.
A főszereplő, Barbara egy kissé naiv, szimpatikus lány, akinek a helyébe
bármelyikünk bele tudná magát képzelni. Új suli, új ismertségek: nem könnyű a
környezetváltozás, ezt bizonyára mindenki tudja tapasztalat alapján, így már az
első fejezetben barátunkként kezeljük őt. Egy rövid idő elteltével (mikor
összejön Aaronnal) megmutatkozik másik benne lakozó énje is: a félénkebb,
mindenkinek megfelelni vágyó lány helyébe egy bátrabb, határozottabb, népszerű
méhkirálynő lép, ami a későbbiek során több bonyodalmat is fog okozni (a
poénokat előre nem szeretném lelőni). A karakter iszonyat jól meg van
formálva, tipikusan átlagos lánynak tűnik, de átlag feletti képességekkel
rendelkezik, ami érdekessé varázsolja őt, és a körülötte kialakult kis világot
is. Azt az egyet nem értem, miért ilyen magyaros a beceneve, ha ez nem egy
Magyarországon játszódó blog? Lehetne mondjuk simán Barby, de nyilván
megvolt rá az okod, hogy így nevezd.
Második - fontosabb - szereplőként Martint ismerjük meg, aki egy udvarias,
segítőkész osztálytársa Barbinak, s már a kezdetektől kialakul közöttük valami
különleges kötelék, aminek hatására a fiú úgy érzi, mindentől meg kell óvnia a
lányt (mintha csak a bátyja lenne). A kapcsolatukat viszont időnként a
hullámvölgyes szóval lehetne jellemezni: többször is vitát generál köztük
néhány buta apróság, de végül mindig sikerül megbeszélniük a dolgaikat.
Számomra ő az egyik legkidolgozottabb, legidealizáltabb karakter az egész
történetben, így a kezdetektől nagy szerepet reméltem neki.
Aaron, a tipikus macsó
rosszfiú, aki rejtélyességével a hatalmába keríti Barbarát, s később felkéri,
hogy legyen a barátnője. Azt gondolhatnánk, de romantikus, érzelmes, meg
hasonlók, de olvasás közben jön rá az emberre az a furcsa érzés, hogy a sráccal
nem stimmel valami. A későbbiekben ez be is fog igazolódni…
Martin ikertestvére, Tina imádnivaló lány: cserfes, általában nagyon vidám, élettel teli
teremtés, akivel bizonyára öröm barátkozni. Különleges kötelék fűzi Martinhoz,
ami abból áll, hogy ugyanazt érzi, amit a testvére is, ezért törekszik az
állandó boldogságára. Nathalie-val
nincs túl jó viszonyban, mert meglehetősen furcsának találja a kezdetben goth
stílusú lányt, aki Barbi második szobatársa és nagyon jó barátnője lesz. Ő is
fontos szereplő, elvégre nem mindennapi képességgel rendelkezik: valójában
látnok. (Istenem, az a rész elég para, amikor elárulja a többieknek, hogy
látta a saját halálát…) Rose nagyijával
együtt világosítják fel a „másik világról” Martint és Barbarát, s próbálnak
nekik segíteni feldolgozni a kapott információkat. Nath-ot egyszerűen imádom, a
kedvenc női karakterem az egészben. Nem vegyül el a többi plázacica között,
kimondott egyéniség, és Barbi hű barátja.
Matthew, Martin végzős bátyja
szintén örökli a családon belüli képességeket. Ahogyan azt egy jó konfliktustól
elvárnánk, neki is megtetszik Barbara, ami egy kis viszályt okoz a testvérek
között. Alapvetően az ő karaktere is jól felépített,bár nekem Martiné kicsivel
hitelesebb, bár lehet ehhez az is közrejátszik, hogy némely fejezet az ő
szemszögéből íródott.
Ki nem hagynám végső soron Marlót, az imádnivaló „másvilági” srácot, akinek a karakterét nem
lehet nem szeretni. Humoros, ahogyan keresi a helyét a Földön, és nagyon
aranyos, hogy kezdetben semmit sem tud róla. Valamiért ő az egyetlen szereplő,
aki valahogyan igazán magára vonta a figyelmemet, pedig a többiek egy évad
előnyben voltak vele szemben. Egy szó mint száz: nagyon eltaláltad őt!
5/5
Fogalmazás,
stílus:
Ez az a rész, ahol nem fogok tudni semmibe belekötni. Gyakorlatilag néhány
elgépelési hiba kivételével (lemarad egy betű a szó végéről, más betű van
helyette,stb…), ami ugye mindenkivel megesik, tökéletes a fogalmazásod. A
leírások részletesek, aprólékosak, annyira kidolgozottak, hogy úgy érezzük, mi
is részesei vagyunk az általad megteremtett világnak. A párbeszédek is
szabályosak, mindig nyomon lehet követni, ki beszél kihez. A megfogalmazásaid
választékosak, az írási stílusodat pedig élvezet egyre jobban megismerni. Az
érzelmesebb részeket annyira meghatóan írod le, hogy bizonyára sok olvasód
szemébe csaltál már könnyeket vele. A történetedben nem csak monoton módon a
sztorit vezeted le, hanem tarkítod néhol humoros jelenetekkel, amik még szimpatikusabbá
teszik a blogot.
Tényleg csak gratulálni tudok hozzá!
5/5
Összesen: 19/20
A továbbiakban is nagyon sok sikert kívánok Neked:
Kedves M.Gin! Nagyon szépen köszönöm a kritikádat :) Jól esett, hogy ennyire részletesen is kifejtetted a véleményedet. Végre egy olyan blog, ahol látszik, hogy komolyan veszik és nem két sorban zárják le :D Szóval én nagyon hálás vagyok, hogy szakítottál rám időt, és el is olvastad a történetemet. A blogajánlód után picit váratlanul ért, hogy még egy ilyen nagyszerű kritikát is kapok tőled, de persze nagyon örültem neki!! :D
VálaszTörlésA korall színről annyit, hogy próbálkoztam a piros árnyalataival, de azok annyira nehezen olvashatóak lettek, hogy inkább maradtam ennél :) de még majd keresgélek további árnyalatot, hátha :)
További jó blogolást!
Sok puszi és ölelés,
Rikki
Drága Rikki! :)
TörlésÖrülök, hogy segíthettem a véleményemmel, tanácsaimmal, noha ilyen nagyszerű blog mellett aligha lenne szükséged rá. A történetedet külön boldogság volt olvasni, a két évaddal együtt konkrétan 3 napig tartott, míg mindennel végeztem, annyira lekötött.
A korall szín pedig nem vészes egyébként, semmi konkrétabb gond nincsen vele, csupán egy apró észrevétel volt részemről, hogy mi lenne ha más színnel is próbálkoznál? :)
Sok sikert a bloghoz a továbbiakban is,
M. Gin