#53. Kritika - Close, but not close enough

Sziasztok, sziasztok babák!

Hoztam egy újabb kritikát - ha már ez a dolgom, csináljam jól, és igyekezzek időben "elkészíteni" minden rendelést. Ezúttal a bejegyzés Poppy-hoz szól, a Close, but not close enough című blog írónője. 

Kinézet: Egy nagyon kis egyszerű, szolid bloggal találjuk szemben magunkat, amikor megnyitjuk a linket. Sokszor jobb is egy ilyen design, mint amelyiket csillámokkal, különféle kódokkal, effektekkel aggatják tele. Nekem tetszik, hogy ilyen visszafogott stílust és színeket használsz. A fehér-rózsaszín kombináció találó, nagyon illik a fejléchez, pláne, hogy az egy kicsivel erősebb tónust kapott. Tetszenek rajta az összemosott képek, textúrák, melyet a közös szín egységesít, bár picivel lehetne belőle több - persze, így sem rossz. A képen szereplő lány kicsit kezdő módon van ráhelyezve a háttérre, a körvonalát jobban lehetne élesíteni, de egyéb probléma nincs vele. Minden jól látszik, pixel nélkül, az egésznek a hangulata pedig illik magához a blog történetéhez.

Az oldal háttere szintén egyszerű, halvány rózsaszín, apró mintákkal tarkítva. Jó, bár személy szerint én inkább egyszínűvé tenném, mert az úgy picit harmonikusabbá tenné a külsőt. A modulok sötét rózsaszín szövegdoboza illik a blog többi árnyalatához, főként a fejléchez, megfelelő a színválasztás hozzá. Az információk fül kellőképpen ad tájékoztatást arról, mit érdemes tudnunk a blogról. A csevegő átlátszó, beleolvad a fehér háttérbe, ami szerintem egy szuper ötlet, de én a helyedben még készítenék neki egy körvonalat, hogy átláthatóbb legyen. 

Most pedig nézzük egyenként az oldalakat: a szereplőknél néhány kép egy kissé pixeles, vagy eltorzult, legalábbis gépről nagyon úgy tűnik. Véleményem szerint a betűtípus, amivel ráírtad a nevüket, nem igazán illik a képekhez, plusz úgy az egész blog arculatához, ráadásul a mérete is nagyobb, mint kellene. Valami olyasmit javasolnék akkor már, mint ami a fejlécen van - már csak az egységesség kedvéért is. Az idézetek amúgy ötletesek, szerintem jó, hogy azokkal kiegészítetted a karakterek leírását. A részeknél minden fejezet szép sorban, egymás alá van illesztve, rózsaszín betűszínnel, ami igen tetszetős az alap, fehér lapon. A kritikákról ugyanez elmondható: egységes, szépen vezeted az adott oldalt. 

Végül pedig a legfontosabb, a fülszöveg: kissé zavaros nekem, annyira nem kelti fel a fel a figyelmemet, pláne, hogy akad benne néhány elírás (lásd: hazugság után vesszőt kell tenni, a családi hitét egy t-vel írandó, a "Néha valamit..." kezdetű mondat végére célszerűbb pontot tenni felkiáltójel helyett, a "Tarts Zora..." kezdetű befejezőmondatban az és elé vesszőt kell tenni, mert tagelválasztó). Összességében azonban, ahogyan megfogalmazod a tartalmát, s a végén lévő néhány rejtélyes kérdés némiképp izgalmassá teszi az olvasó számára a fülszöveget. Ezek mellett azonban mégis azt javaslom, a hibákat benne korrigáld, és esetlegesen, ha van rá időd, ihleted és kapacitásod, picit írd át érthetőbbre, mert az eleje első olvasásra zavarosnak tűnik, mint már fentebb említettem.

Mindent egybevetve tehát, tetszik a szolid külső, a visszafogott, harmonizáló színek, az egyszerű kis modulok. Mai szólással mondva, nagyon kis "cuki" az egész design, nincs túlcsicsázva. Amit problémásnak találtam, azt kifejtettem már korábban. Ha változtatni szeretnél rajta, ne késlekedj vele, hiszen minél jobban összhangban van minden apróság egy blogon, annál inkább tűnik pompásabbnak egy olvasó szemében. 

4/5

Történet: Kezdeném a prológussal: én egy kicsit összecsapottnak éreztem. Túlságosan hirtelen történnek benne a cselekmények, amik között semmiféle átmenet nincsen. Lassabban kellett volna végigvezetned a sztorit, hogy az, aki most kezdte el olvasni, be tudjon kapcsolódni, és az elejétől kezdve megérteni, miről is fog ez szólni valójában. Te viszont rögtön az elején robbantottad azt a bizonyos bombát: Harry megtudja, hogy van egy ikertestvére, valahol távol tőle. Ez így rendben van, meg az is normális, hogy nem igazán tudja kezelni a helyzetet, elvégre ennek feldolgozása nem egy könnyű feladat. Viszont amennyire jól ki lehetett volna dolgozni az eseményeket, annyira sietve vezetted őket végig, annyira gyorsan, hogy kettőt pislogunk, és már vége is a bevezetőnek. Na igen, a másik apró probléma a hosszával volt: ha többet írtál volna, de ugyanezt a témát ölelnéd körül, sokkal jobban ki lehetett volna fejteni. Egy alaposan, átgondolva megírt történet kíváncsivá teszi az olvasót, s csak úgy vonzza őket a bloghoz. Amibe még bele tudnék kötni: sokszor keveredik benne a jelen és a múlt, így néha kicsit összezavaró lehet olvasás közben. Válaszd ki az egyik időt, s aztán végig abba írj! Így te sem fogsz összezavarodni, és az olvasók is jobban megértik majd, mit szeretnél átadni nekik a sorok között.

Alapvetően a fejezetekről: szerintem túlságosan rövidek, hosszabban ki lehetett volna dolgozni őket, mert így elég rövidek, s összecsapottnak tűnnek. Az első fejezetnél például nagyon gyorsan zajlanak le az események, eléggé el van sietve a történet menete. A két testvér találkozását meglehetősen felszínesen írod le, olyan, mintha semmi jelentősége nem is lenne. Zora viselkedése pedig egyenesen irreális: életében először meglátja az ikertestvérét, akivel azelőtt soha nem is találkozott, de még csak nem is beszélt, aztán boldogan elmegy egy kerti partira. Miért? Senki nem reagálna hasonlóan hozzá. Normális esetben azon kellene tépelődnie, mit kezdjen most, hogy mindennap látja majd Harryt a közös koncert végéig. A fiú viselkedése már valamivel hihetőbb, de nem egészen értem azt sem, miért nem jön rá, hogy Zora az, akit keres, ha még a többiek, akik tudják a titkot, célozgatnak is neki? Természetesen érhető, hogy nem akarod rögtön az elején lelőni a poént, de ez így akkor is valahogyan zavaros nekem. A harmadik fejezetben hirtelen szemszögváltás történik. Nem valamelyik testvér mesél, hanem az egyik bandatag, Luke, ami elsőre megtéveszti kissé az embert, mert hát ha egyszer az ikrekről kellene szólnia, miért kap szót egy kívülálló is? Bár baj igazából nem volt vele, eléggé eseménydúsnak nem mondanám akkor sem ezt a részt. A negyedik fejezet szinte káosz volt, már elnézést a kifejezésért : alig lehet nyomon követni, mi történik, a párbeszédes zavarosak, nem tudni, ki kihez beszél és iszonyúan kevés leírás van benne, ami pedig szerintem szükséges ahhoz, hogy jól szemléltesd a történetet. Az ötödik fejezetnél éreztem azt a fordulatot, amit már a prológusnál kellett volna: kicsit összeszedettebbé válik az írásod, lassabbra veszed a tempót, s így érthetőbb, mit is akarsz átadni az olvasóidnak. A hatodik fejezet az egyik kedvencem az eddigiekből: elcsattan egy ártatlannak nem mondható csók Zora és Luke között. Megmondom őszintén, ügyes fordulat volt, nem számítottam rá, már csak azért sem, mert a lánynak barátja van. Az eddigi utolsó részt pedig magadhoz képest egész izgalmasra sikerült megírnod, bár vannak benne számomra irreális történések. Ilyen például Zora viselkedése: egyszer gondterhelt és bűntudata van a csók miatt, másszor boldogan viháncol Luke karjai között. Egy normális ember, aki ilyen helyzetben van, nem ezt érzi. Annál általában az első variáció nyer, feltéve, ha van lelkiismerete az illetőnek. Amikor pedig elérünk a veszekedéshez, ami a lány és Cole között történik, megint elkövetted azt a hibát, amit annyiszor: felszínesen, túl gyorsan siklasz át rajta. Sokkal lassabban, mélyebben bele kéne menned az ilyen fontosabb dolgok leírásába, hiszen úgy érzi át igazán az olvasó a blog hangulatát. 

Összességében tehát van hová fejlődnöd, de ha megfogadod a fent leírt tanácsaimat, máris javulni fogsz az én szememben legalábbis. 

3/5

Szereplők: Itt egy picit nehéz dolgom lesz, hiszen jó néhány szereplő tűnik fel a blog története során. Ezek közül azonban csak a főszereplőt elemezném, s nagy vonalakban elmondanám, mi a véleményem a többiekről. 

Igazából Zora az egyetlen karakter, aki viszonylag jól kidolgozott. Ismerjük őt belsőleg, külsőleg is. A legtöbb információt róla tudjuk, például a múltjával, családi hátterével, kedvenc szokásaival kapcsolatban. Valójában egy kedves lányról beszélünk, aki lelkileg mondhatni, sérült, mert nem igazán nyit az emberek, az új barátságok felé. Fél, hogyha közel enged magához valakit, akkor el is fogja veszíteni, így inkább meg sem próbálja. Remélem, valamennyire ez a fajta véleménykialakítása a későbbiekben változni fog, mert nem élhet így örökké valaki, egy burokban, állandó rettegésben, ami az emberi kapcsolatait illeti. Egészen szimpatikus karakter számomra, bár néha kicsit irreális a viselkedése, és érthetetlen, mit miért csinál. Ez főként abban mutatkozik meg, ahogyan Harryvel bánik. Normális esetben az ember elvégre nem így reagál, ha találkozik az ikertestvérével!

A többiekről: rendben van, hogy a blogod egy One Direction és 5SOS fanfiction, így feleslegesnek tartod bemutatni vagy jellemezni őket, de ez nagy hiba. Annak ugyanis, aki nem ismeri például egyik zenekart sem, meglehetősen zavaros lesz a sok szereplő jelenléte, akikről összességében annyit tud, hogy fiúk és bandában zenélnek. A külsejüknél semmi meghatározóról nem írsz, jellemvonásilag sem ismerjük meg őket jobban, talán csak Harry az, aki kivétel valamennyire, mert az ő szemszögéből kezdődik a történet, róla elejtesz némi információ morzsát, de még ez is kevés.

Ha elfogadsz velük kapcsolatban egy jó tanácsot tőlem: a későbbiekben fektess nagyobb hangsúlyt a karakterek, még a mellékszereplők kidolgozására, leírására is, mert sokkal jobban beazonosíthatóak és szerethetőbbek lesznek akkor, ha jobban megismerjük őket, s lesz bennük valami, ami egyedivé teszi őket. 

3/5

Fogalmazás, stílus: Mint már fentebb említettem, a cselekményvezetésed túlságosan gyors, számomra legalábbis. A történések között nem igazán van átmenet, ezért összességében eléggé összecsapott hatást kelt, ami, valljuk be, nem éppen jó tulajdonság egy blognál. Viszont, mint ahogyan mindenre, erre is van megoldás, mégpedig a leírások. Minél többet használsz belőle, annál jobban ki fogod tudni fejezni magadat, s alaposan, mélyrehatóan leírva egy-egy történést, sokkal nagyobb olvasótábort szerezhetsz majd, hiszen ennek segítségével sokkal jobban, élethűbben magunk elé tudjuk képzelni az egyes dolgokat, eseményeket, így jobban képben is vagyunk azzal, éppen i történik, miért és hogyan. 

Emellett egyéb problémák is felvetődtek az írásoddal kapcsolatban, amiket szintén korrigálni lehet a későbbiekben. Sok helyen találok helyesírási hibát (például, az ikertestvér szó egybe írandó, az igekötőket, ha az ige előtt állnak, mindenképpen egybe kell írni, és a többi), amin esetleg azzal segíthetnél, hogy word dokumentumban helyesírás-ellenőrző programmal végigfuttatod publikálás előtt az adott fejezetet. Ezen kívül akár egy bétát is felfogadhatsz a blogodra, akinek az lenne a dolga, hogy közzététel előtt átolvassa a részeket, hogy azokban ne legyen lehetőleg semmiféle hiba. Sok ilyen vállalkozó szellemű blogger akad manapság, különböző csoportokban hirdetve akár találhatsz is egyet, akinek lenne kedve melletted "dolgozni". 

Az utolsó, amire kitérnék, a szóismétlések. Nem olyan vészesen sok van belőle, mint más, kezdő blog írónál, de azért akad. Erre nagyon oda kell figyelni! Alapvető hiba egyébként az embereknél, de az internetes szinonima szótár használatával ki tudod küszöbölni a bajt. Minél többet használod, annál gazdagabbá válik egy idő után a szókincsed úgy, hogy észre sem veszed, s egy nap majd úgy publikálsz egy fejezetet, hogy még csak a szótár segítsége sem kellett hozzá, annyit fejlődtél. 

Egyébként összességében nem olyan rosszak a megfogalmazásaid, mint az átlag, de van hová fejlődni. Gondold át a tanácsaimat, és ha segítség kellene, akár fordulhatsz hozzám is, amennyiben valami nem világos számodra. 

3/5

Összesen: 13/20

Sok sikert kívánok a továbbiakban: