48#. Kritika - Don't speak

Szép napot nektek!

Újabb kritikát hoztam, ezúttal Skyler Wilsonnak, aki a Don't Speak című blog írója. 

Kinézet: Elsőre talán kicsit sötétnek tűnhet maga a színvilág, de aki jobban belemerül az oldal tanulmányozásába, az rögtön rájöhet, hogy bizony nagyon is illik a hangulathoz: erotikus, szenvedélyes, halálos. Ezzel a három szóval lehetne ugyanis jellemezni a blogot.

Kezdeném a fejléccel. Láttam, hogy nem saját munka, így nyilván abba nem fogok belekötni - bár őszintén szólva, nem is lehet, mert tökéletesen el lett találva: nagyon szépen van elmosva a háttér, a rózsa elhelyezése is előnyös, a lekerekített, fekete sarkak igazán jól szemléltetik a sztori stílusát. A véres kézlenyomatot is ügyesen belemosta a készítő a háttérbe, a központi figura elhelyezése pedig csupán hab a tortán. A fejlécen található cím jól olvasható, a betűtípus illik a többi apró, kidolgozott részlethez.

A fülszöveget egy kicsit rövidnek találtam, nem is annyira lényegre törő vagy kíváncsiság keltő, de láttam már rosszabbat is (sőt, volt, ahol konkrétan hiányzott a fülszöveg). Igazából a lényeg, amiről szólni fog a sztori, az mind benne van. Én a helyedben azonban kibővíteném némi információval, esetleg érdekfeszítőbb megjegyzésekkel, de manapság már különböző design blogokon (például nálunk is) rendelni is lehet fülszöveget olyan íróktól, akik aztán tényleg tudják a dolgukat. Persze hogyha te meg vagy vele elégedve, és nincs vele bajod, nem muszáj változtatnod rajta, csupán egy apró észrevétel volt részemről. Egy másik lehetőség: a Bővebb tartalomnál található szöveget illeszted be erre a szerepre, mert szerintem az ott leírtak megállnák a helyüket fülszövegként. :)

Az Oldalak modul igen tetszetős: jó ötletnek találom a rápakolt effekteket, mert egy az egyben tükrözik a blog tartalmát. Az információknál bőven kifejted azt, amit egy ide téved olvasónak tudnia szükséges. A chatbox színei összhangban vannak az egész bloggal, a betűk olvashatóak benne, ezen sincs semmi kivetnivaló.

A Fejezetek oldalon nagyon kreatívnak találom azt a megoldást, ahogyan a bizonyos számú részeket egy kép alá helyezed el. A Karakterek topik is rendezett, egységes: a szereplők képei szürkeárnyalatosak, középre vannak igazítva, szép látványt nyújtanak egymás alatt elhelyezve. A többi oldalról külön nem írnék, hiszen azok kevésbé fontos menüpontok, ellenben ügyeltél az elrendezésükre, a kinézetükre: nem lehet belekötni. 

A bejegyzések betűszínébe viszont inkább: szerintem a fekete háttér miatt nem tesz jót az, ha világosak a betűszínek, mert egy idő után az olvasó szemének a kifolyását eredményezi (természetesen képletesen szólva). A te betűid még nem is annyira világosak, mint amilyeneket más blogokon látni, de ha javasolhatom, vagy a fekete hátteret világosítsd ki egy kicsit, vagy a karakterek színét sötétítsd még, amennyiben ez lehetséges. 

4/5

Történet: Az biztos, hogy nem egy sablonos sztoriról van szó. Nem mindennapi sztorit találtál ki az olvasók szórakoztatására, aminek a megvalósítása igen nehéz feladat, de nekem úgy tűnik, képes vagy megbirkózni vele. Először is: a prológus nem sikeredett túl hosszúra, ami általában kifogásolható a blogoknál, de nálad ez éppen ellenkezőleg hatott - ütősre, izgalmasra sikeredett, minden benne volt, ami elvárható egy bevezetőtől. A Harley szemszögéből olvasott rész többek között azért sem volt unalmas, mert megtudtunk róla néhány apró információt, de éppen csak annyit, amennyi szükséges ahhoz, hogy kíváncsian áttérhessünk az első fejezet elolvasására.
Eddig 8 részt írtál meg, így ezekről tudok röviden véleményt mondani: tetszenek a szemszögváltások. Pontosan olyankor térsz át a másik karakter elbeszélésébe, amikor egy izgalmas, akció-dús jelenet következne, így az olvasó kénytelen kivárni a folytatást. Meg kell mondanom őszintén, az elején nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog a történet - már csak a fülszöveg alapján -, de kellemeset csalódtam benne. Egyedien írod meg a cselekményeket, szépen vezeted le az eseményeket és bőven elárasztasz bennünket olyan információkkal, melyeket szükséges tudnunk a sztori olvasása során, például a szereplőkről vagy a múltjukról. Az egész eddig leírt történetben leginkább a két főszereplő véletlenszerű találkozása tetszett igazán: a sors akarata, hogy mindketten egy helyen, egy bárban legyenek azon az estén, amikor Harley-ra rátörnek, és ennek a levét néhány ártatlan emberen kívül Evelyn is megissza. Az a rész, amikor a férfi hazaviszi magával őt, és ellátja a sérülését, egyszerűen fenomenálisra sikeredett. Legalább háromszor olvastam újra, annyira tetszett. Valahol már a legelejétől kezdve arra vártam, mikor történik már meg a nagy találkozás, de nem sietted el, aminek valamilyen szinten örültem, hiszen nem jó minden poént az első fejezetben lelőni. Jó, hogy nem sieted el a dolgokat, hanem lassanként, megfelelő mennyiségű dózisban adagolod azt a kíváncsiságtól túlfűtött olvasóknak. 

Az orosz rulett című fejezeted is eszméletlen jóra sikeredett, talán az egyik leginkább érdekfeszítő rész, amivel eddig találkoztam a blogodon. Szinte tapintani lehet monitoron keresztül a feszültséget, mikor sor kerül arra a bizonyos párbajra Harley és az orosz bűnöző között, ami szerencsére - várhatóan - számunkra pozitívan végződött. 

A másik kedvencem, amikor Evelyn ügyvédje által informálva rájön, hogy kicsoda valójában Harley, mi a foglalkozása, és miféle aljas gyilkossággal vádolják őt többen is, különböző bizonyítékokra hivatkozva. Bármennyire is brutálisan hangzott, amit a lány hallott elsőre Harleyról, szép dolog volt tőle, hogy nem dobta fel őt a törvényszékieknek, noha alig ismeri, és akár igazak is lehetnének azok a tévhitek, amelyeket róla állítanak. 

Mivel még nagyon az elején jársz, de már kellőképpen előkészítetted a sztori izgalmas cselekményvázlatát, több hozzáfűznivalóm nincs a történethez azon kívül, amit már hangoztattam az imént: nagyon tetszik, csak így tovább!

5/5

Szereplők: Kezdeném rögtön Harley-val, elvégre ő az első karakter, akit megismerünk a történet során. Egy jóképű, laza, olykor kíméletlen, hűvös férfiról beszélünk, akinek a stílusa egyszerűen magával ragadó. Nem csak azért, mert első benyomásra egy szívtelen gyilkos alakja rajzolódik ki a szemünk előtt, hanem mert megvan benne minden, ami valódivá teszi: humor, könnyedség, profizmus. Joggal mondhatom, hogy a sztori olvasása alatt a kedvenc karakteremmé vált. Ahogyan megismerteted őt velünk, minden egyes porcikájáról és jellemvonásáról éles képet kapunk tőled. Ennyire élethű és emberi szereplővel a blogvilágban talán még soha nem is találkoztam eddig. Látszik rajta, hogy első pillanattól kezdve rabul ejti őt Evelyn lénye, de minden szempontból jobb neki, ha ezt egyenlőre nem mutatja ki. Hiába állítanak mások róla hamis, kíméletlen ábrázatot, egyáltalán nem tükrözi a valóságot, nem mellesleg ő csupán a munkáját végzi, ami csakis ilyen viselkedéssel állja meg a helyét. Remélem, a későbbiekben több információt kapunk majd róla, a múltjáról és az Evelynnel való kapcsolatáról. 

Evelyn számomra semleges karakter. Tekintve, hogy ő a másik főszereplője a történetnek, róla is rengeteg lényeges dolog derül ki, amit mindig jókor, jó időben osztasz meg velünk. A stílusa határozott, könnyed, olyan, amilyen minden lány lenni akar majd, ha egyszer felnő. Pozitív színben tünteted fel őt, kellemes személyiségekkel felruházva, nekem mégis kicsit olyan érzésem van, hogy több rész kell ahhoz, hogy megkedveljem. Természetesen, problémám nincsen vele kritikus szempontból, elvégre jól kidolgozott a karaktere, csupán a szimpátiámat nem nyerte el, de ez a későbbiekben még változhat. 

A mellékszereplők közül - ,akiket szintén nagyon jól szemléltetsz nekünk mind külsőleg, mind pedig belsőleg, - talán Jenna a legszimpatikusabb, aki Evelyn ügyvédjét alakítja a történetben. Meglehetősen karakán, határozott, céltudatos nő, aki tudja, mit csinál, és amit kigondol, azt véghez is viszi. Emellett a fagyos külső mellett van egy kedvesebb, emberibb oldala is, melyet csak ritkán mutat meg, de ettől válik igazán érdekes és egyedi karakterré. A későbbiekben őt javaslom, mindenképp tartsd meg, hiszen egyáltalán nem sablonos szereplő, akinek több lehetősége is lehetne a jövőbeli fejezetekben.

5/5

Fogalmazás, stílus: Attól eltekintve, hogy a történet végig jelen időben íródik, ami kevésbé megszokott manapság a blogvilágban, egészen élvezhető. A stílusod meglehetősen egyedi: lazább, közvetlenebb hangot üt meg az olvasóval szemben, ami szerintem egy pozitív dolognak tudható be. A leírásaid nagyon szépek, aprólékosak, úgy írod körbe a különböző tárgyakat/helyszíneket/embereket, hogy azok megjelennek a lelki szemeink előtt, el tudjuk őket képzelni teljes nagyságukban. A párbeszédeid hibátlanok, élettel teliek, sokszor csempészel beléjük humort, ami megnevetteti az embert. Helyesírási hibát szinte nem is találtam, bármennyire is kerestem: öröm volt olvasni a történetedet. A szóismétlések elkerülése végett ügyesen használtad a szinonimákat, ami újabb plusz pont, hiszen nem egy vontatott, akadozott szöveg hatását keltette így a sztori, hanem gördülékennyé és élvezhetővé varázsoltad számunkra széleskörű szókincseddel.

Több hozzáfűznivalóm ide nincs is, elvégre nem tudok belekötni abba, ami szinte tökéletes. 

5/5

Összesen: 19/20

Nagyon sok sikert kívánok Neked a továbbiakban is: