Vannak az embernek rossz és jó pillanatai, ezt mindenki tudja. Van olyan, amikor az egyik időszak elnyúlik hónapokra, évekre. Van olyan is, amikor pár percig tart csak.
Amikor minden a boldogságról szól, olyankor a fellegekben lebegünk, nem is akarjuk, hogy az a pillanat véget érjen. Ez így van jól, annyi idősen, mint ti, én is így csináltam. A pillanatnak élni, hiszen ki tudja, hogy a holnap mit tartogat számunkra. Általában semmi jót, de a remény hal meg utoljára.
Mondják még azt is, hogy a rosszat, mindig jó, a jót pedig mindig rossz követi. Ez viszont pontosan így van.
De a legigazabb, amiben most én is benne vagyok, amikor ugyanis jön a rossz.
Folyamata
Úgy közeledik, mint egy kellemes nyári zápor. Először megérzed a szellő által elcipelt esőillatot. Futsz előle, mert nem akarsz megázni. Majd megérzed a karodon az első cseppet, azt követi a második és szépen sorban a többi. Egyre közelebb vagy a célhoz, de egyre messzebb érzed magad, s emiatt kétségbe esel. A pánik pedig - mint tudjátok is - nem tesz jót az ilyen helyzetekben. Az ilyen helyzetekben kell megnyugodni, nagy levegőt venni és átgondolni a dolgot, majd tiszta fejjel tovább futni - mint jelen esetben. Viszont ilyenkor, amikor a tiszta fejre koncentrálsz, leszakad az ég és bőrig ázol. Az eső miatt nehezebb futnod, nem látsz, elesel a vizes fű miatt. Minden hátráltat még így is. Amikor végre elérted a célt, van időd megpihenni, de a paradicsom várat magára. Megfázol, ami miatt táppénzre kell menned a munkahelyeden - jelen esetemben -, vagy kihagyni pár napot az iskolából. Minden opció veszteséggel jár. Kevesebb fizetés, kevesebb információ, ami eljut hozzátok. Az innen való felépülés pedig nem egy-két napos.
Mire akartam ezzel kilyukadni? Csak arra, hogy engem is elkapott a zápor, megfáztam - tényleg megvagyok fázva, de ennek semmi köze ahhoz, amit mondani akarok.
Kaptam, nem követlenül - ami kicsit rosszul is esik -, pár visszajelzést, hogy mostanában nem remekelek. És ezt tudom, nem újdonság. De... lényegtelen, a blogger világban nem fontos a másik magánélete, a problémája és minden, ami egyébként vele jár. A blogger világban az érdek kapcsolatok, a "nyali-fali", nemtörődömség, a trehányság és a másik oltogatása. Emiatt nem kezdek bele a magánéletem és problémáim ecsetelésébe. A szerkesztőtársaim tudják, bár erről régebben beszéltem nekik. 9 hónapja tartó szenvedés - NEM VAGYOK TERHES - és még több vár rám és az érintettre. S mivel tudjuk, hogy nem sokáig tölthetem a mindennapjaimat és a szabadidőmet ezzel a bizonyos illetővel, aki születésem óta az életem része, hiába nem tudtam akkor még róla, így próbálok arra törekedni, hogy ezt kihasználjam!
Ha emiatt megköveztek és lángcsóvákkal kergettek meg, nem tudok neki mit csinálni. Sajnálom!
NEM LÉPEK KI!
Csak szünetet tartok! Az idő alatt semmilyen formában nem fogok elfogadni semmilyen felkérést. Amik pedig eddig összegyűltek és fel vannak írva, elkészülnek, viszont a mai napon kiderült információhalmazok miatt, több időt vesznek igénybe!
Májusban mindenki megkapja, aki rendelt, nyugalom!
Imádlak benneteket, de nem akarok sz@r munkákat kiadni a kezeim közül. S ez amiatt is van, hogy
eláztam és megfáztam.
Meggyógyulok és visszatérek!
Csókol mindenkit a ti egyetlen (remélem)
Rinátok!
♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése