2015. március 14.

Párbeszédek és Leírások. Mit és hogyan?

Az előző cikkem sikerén felbuzdulva úgy döntöttem, hogy nekilátok a cikksorozatom következő részének. Egy kedves lány megkért, hogy írjak egy kis segítséget a párbeszédekről és a leírásokról. Nos, akkor már el is mondtam, miről fogok írni. A cikk ezúttal is csak saját, egyéni véleményen alapul, senkinek sem kötelező megfogadni. Ha valakinek segíteni tudok vele, akkor már megérte bepötyögnöm. Igyekszem mindent példákkal szemléltetni, egyrészt mert érdekesebb úgy, másrészt pedig szerintem könnyebben érthető. Hát akkor, lássunk is neki. 

I. Párbeszédek:


A történet leírások és párbeszédek sokaságából áll, ha ezek írását nem tudjuk kellőképp elsajátítani, akkor már is bukik a történet. Vegyünk néhány alap dolgot, amit mindenképp tudnod kell a párbeszédek helyesírásáról. 

1. A párbeszédet mindig gondolatjellel kezdjük. Azt hiszem ez alapvető dolog, nincs is mit magyaráznom. 
2. Ha új szereplő szólal meg, akkor az ő mondatát új sorba kezdjük. Ez is alapvető, de sokszor láttam már, hogy folyamatosan írták a párbeszédet, ezzel teljesen összezavarva az olvasót. 
3. Gondolatjelek előtt és után MINDIG szóközt kell tenni. Ezt rengeteg kezdő elrontja, ezért gondoltam ezt is leírom ide. 
4. Nos, akkor lássuk a párbeszédek helyesírását:

a.) mondta, csinálta, suttogta, biccentett, intett, csettintett, sóhajtott, morogta stb.

Minden ilyen, és ehhez hasonló szavak esetén az igét kisbetűvel kezdjük és a gondolatjel előtti mondat végére NEM teszünk pontot. Pl.:


- Nem tehetek róla - vonta meg a vállát Mary.

Kérdőjelek és felkiáltójelek esetében más a helyzet. Ott természetesen kitesszük az írásjelet, de az igét itt is kis kezdőbetűvel írjük. Pl.:

- Már nem szeretsz? - kérdezte Hope elkeseredetten

- Ez nem lehet igaz! - kiáltotta Jack.


b.) Mondat végén pont, aztán nagy kezdőbetű: 

Ezt folyamatosan látom, hogy rosszul van írva, ezért ezt most szeretném tisztázni. Ha a gondolatjel utáni mondat önálló mondatként is megállná a helyét, akkor a gondolatjel előtti mondat végére pontot teszünk, és a következő mondat első szavát nagybetűvel írjük. Pl.:

- Többé már semmi sem lesz a régi. - Elkeseredésemben lerogytam az ágyra és az kezembe temettem az arcomat.

A gondolatjel utáni mondat egy leírás közepén is megállná a helyét, ezért írjuk nagy kezdőbetűvel, és a gondolatjel előtti mondat végére pontot teszünk.

c.) Mondat ékelődik a párbeszédbe:

Amikor egyfajta kommentár ékelődik a párbeszéd közbe.

- Azt hiszem ez olyan dolog - gondolkodott el Catherine -, amit sosem fogunk megérteni.
Ilyenkor a közbeékelődött mondatot kis betűvel írjuk és az azt következő gondolatjel után vesszőt teszünk. Ezek a formák helytelenek:

- Azt hiszem ez egy olyan dolog -, gondolkodott el... 
- Azt hiszem ez egy olyan dolog, - gondolkodott el...
Azt hiszem ennyi lenne a párbeszédek helyesírása.

Amire mindenképp figyelj!

- Ha a történet más időben játszódik (középkor, 18. század, a jövő), akkor a párbeszédek passzoljanak az adott kor szóhasználatához.
- Mindenképp figyelj a beszélő korára! Egy harminc éves, érett nő nyilván nem fog olyat mondani, hogy: Csákó, haver! Mi a pálya?
- Igyekezz ne olyat írni, ami olyan, mintha egy "zs" kategóriás, spanyol szappanoperában hangzott volna el. Pl.:
- Juan Miguel, a mi szerelmünk soha nem teljesülhet, tudod jól, hogy a szüleink sosem bocsátanák meg nekünk, ha egymáséi lennénk.
- Találd meg az egyensúlyt! Ne aggódjatok, ezt kifejtem bővebben.

Észrevettem, hogy sokan - főleg a kezdő írók - nem tesznek megjegyzéseket a párbeszédeikbe. Mintha félnének attól, hogy leírják mit tesz egy-egy szereplő a mondat közben. Például, ha egy veszekedést szeretnél leírni:

- Mert persze, te tökéletes vagy! - ordította Mary.

- Én soha nem mondtam ilyet! - válaszolta Jack.

Szerintem ez így eléggé unalmas, hiszen olyan, mintha csak úgy állnának egymással szemben a szereplők és még csak meg sem mozdulnak. Tedd kicsit színesebbé! 

- Mert persze, te tökéletes vagy! - ordított magából kikelve Mary, keze remegett visszafojtott dühében.

- Én soha nem mondtam ilyet. - Jack hangja ijesztően nyugodt volt, mint aki már beletörődött a veszteségbe.

Na, ugye hogy érdekesebbé tettük kicsit a párbeszédet, érezni lehetett a feszültséget. Azzal, hogy megosztjuk szereplőink gondolatát, cselekedeteit, így sokkal élethűbb lett a jelenet.

Ugyanakkor nem szabad átesni a ló túloldalára sem!
A túlzott részletes leírás elvonhatja a figyelmünket a lényegről, megzavarja a párbeszéd folyását. 
Pl.: (maradjunk továbbra is Jacknél és Marynél) 


- Mert persze, te tökéletes vagy! - ordította Mary magából kikelve, miközben a keze egy mahagóni fából faragott, gyönyörű széket markolt, amit még az összeköltözésük napján vettek az Ikeában.

- Én soha nem mondtam ilyet. - Jack hangja nyugodt volt, senki nem gondolta volna, hogy közben már azon gondolkodik, hogy az tűzvörös, vadonatúj Ferrarit, amelyet két hónapja vásároltak, ő viszi magával, vagy pedig barátnője.

(Valamit ki kellett találnom.)
Remélem sikerült érzékeltetni a különbséget. 

Nos, akkor ennyi lenne, amit a párbeszédekről mindenképp el szerettem volna mondani.

II. Leírások: 


A leírások teszik ki a történetünk hetven százalékát (vagyis nagyjából), és azért ilyen nagy ez a szám, mert a leírásoknak több fajtája is van, én ebből igyekszem minél többet bemutatni.

1. Tájleírás:  

Azt hiszem ez a legegyszerűbb. Mindenki látott már különböző tájat (téli, nyári, tavaszi, teljesen mindegy) így nem nehéz magunk elé képzelni egyet. Próbáljunk mindent részletesen írni, de persze túlzásokba se essünk, nem akarunk orosz irodalmat olvasni. Ami nagyon fontos: ne csak azt írd le, amit látsz, hanem azt is, amit érzel. Hangok, illatok, színek. Ha fontos a tapintás szerepe, azt is írd le! 
Például egy téli forgatag:


"Amerre a szem ellátott, árusok végtelen sora tekergőzött, lehetséges vásárlók kóboroltak a téren és nézték a kínált portékákat. Kürtöskalács és sült gesztenye illata érződött a levegőben. Az eladók és vásárlók zaja betöltötte a teret, kutya csaholását és kisgyermekek kacaját hozta a szél. Kezemmel végig simítottam a felállított, több méter magas fenyőfán, tüskéi furcsamód nem szúrták a tenyeremet. Leheletem párafelhőként tört elő a számból, ujjaim lassan elgémberedtek a hidegben. Csábítóan hívogatott a forró csokoládé édes illata."

Ne féljetek jelzőket használni, attól sokkal színesebb lesz a történet.

Én még ideveszem a szobák, különböző helyiségek, jelenetek (például bűnügyi helyszín) leírását is. Ez nekem nagyon nehezen szokott menni, valahogy nehezen megy a leírása, ezért én nem is próbálok ide példát írni. Próbálj meg magad elé képzelni egy szobát, ha nem megy, keress képeket és abból rakj össze egyet. Használj színeket, formákat, hogy milyen érzéseket kelt benned a szoba látványa.

2. Személyek leírása:

Elismerem, nem ez a legkönnyebb leírás. Ha van karakterképed, akkor egy kicsivel könnyebb a dolgod, de a nélkül is meg lehet oldani. A személyeknél én első sorban az illető korát, nemét és hozzávetőleges magasságát szoktam megadni. (Az én szereplőmmel egymagas, magasabb, alacsonyabb-e.)

Utána kezdem el részletesebben leírni. Szem- és hajszín, haj formája (lányoknál főleg a hajhosszt, fiúknál pedig a stílust veszem figyelembe), testalkat és ha úgy van, akkor bőrszín. 

Ezután jöhetnek ezek az apróságok, szemöldök formája, a száj íve, az orr alakja. Apró kis védjegyek, mint a szeplő vagy az anyajegy, megemlíthetünk olyan kis apróságokat, mint hogy hosszú ujja, vagy hogy nagy füle van. 

Végül pedig jöhet az öltözködés, hogy szemüveges-e vagy hogy mondjuk dohányzik. Viszont azt ajánlom - főleg ha sok szereplőd van -, hogy ezeket lassacskán csepegtesd, mert ha egyszerre rázúdítod az olvasóra, belezavarodik. Valamint, ha az adott szereplő fontos szerepet játszik a történetben, akkor azon a véleményen vagyok, hogy többször is említs meg egy-egy dolgot. Például a magasságát ("fölém tornyosult"), vagy a szeme színét ("smaragdfényű szeme ragyogott a sötétben") és így tovább. Jobban megjegyzi az olvasó (főleg azok, akik nem szokták megnézni a szereplő modult, vagy ha nincs is olyan).

3. Érzelmek leírása:

Személy szerint, hozzám ez áll a legközelebb. Szörnyen érzékeny természetű vagyok, könnyebben le tudok írni egy szerelmes jelenetet, mint mondjuk egy csatát. Sokak szerint hat alap érzelem van. Ezek a: boldogság, szomorúság, félelem, meglepettség, düh és undor. Hogy ez igaz-e, vagy sem, hogy ebben ki hisz és ki nem, azt már nem tudom megmondani, és nem is akarom, mindenki azt gondol és hisz, amit akar.

A lényeg, hogy ezeket az érzelmeket különböző módokon fejezzük ki, és ami fontos, hogy mindenki másképp mutatja ki. Én úgy hiszem, mindenkinek vannak érzelmei, a leggonoszabb embernek, a legveszélyesebb bűnözőnek is. Az hogy ez az érzés lehet valami eltorzult elképzelés is, az már más lapra tartozik. 

Amire ki akarok lyukadni, az az, hogy ezeket az érzéseket többféleképpen is ki tudjuk mutatni, le tudjuk írni. Ebből a szempontból úgy érzem, könnyebb E/1-ben írni. 

Könnyebb érzékeltetni egy ember szomorúságát, könnyebb átérezni, ha ezt saját érzésként írjuk le. Persze a legjobbak képesek ezt E/3-ben érzékeltetni is (példának okáért a kedvenc írom Nora Roberts is), de kezdőként ez igencsak nehéz. 

Az érzelem leírások egyszerre nagyon könnyűek és nehezek. Könnyűek, mert mindenki érzett már örömöt, bánatot, félelmet vagy dühöt, de nehéz is, mert nagyon összeszedettnek kell lennie. Ki kell tárnod a mellkasod, kitépned a szívedet és az olvasók elé vetned. Fel kell tépned régi sebeket, meg kell ragadnod a legnagyobb álmodat és meg kell birkóznod a legnagyobb félelmeddel. Én minden egyes érzelem leírásnál ezt teszem, ez egy lassú és mélyre ható folyamat, de ha jól csinálod, akkor az olvasó a szereplőddel együtt fog sírni, nevetni, félni és álmodni. Például:


"A vállam megrázkódott az elfojtott sírástól, a szemem égett a visszanyelt könnyektől. Nem akartam megadni neki azt az elégtételt, hogy lássa, ahogy szilánkokra török. Négy éve élem a kalózok életét, és ez az első eset, hogy valakinek sikerült elkapnia. Kétségbe esetten gondoltam arra, hogy talán többet nem láthatom a napvilágot, a tengert, a legénységet. Négy éven át nem féltem annyira, mint most. Lerogytam a földre és az önsajnálatomba temetkeztem. Nem tudtam hol vagyok, hogy fogok innen kijutni, vagy hogy túl élem-e ezt az egészet. Átkoztam a fejem, hogy nem vigyáztam jobban. Fáradt voltam, kiszáradtam és korgott a gyomrom. Mindössze néhány órája voltam eszméletemnél, de máris álmos voltam. Megpróbáltam a földre feküdni, de a láncaim nem engedték, így kénytelen voltam ülve álomra hajtani a fejem. Kínkeserves rémálmok gyötörtek, mindegyikben az a különös férfi szerepelt, aki elrabolt. Mindegyikben az életemre tört."
(A részlet a saját történetemből van.)

Itt igyekeztem érzékeltetni az elkeseredést, a végső kétségbeesést. Ha ez sikerült, ha az olvasó beleélte magát a szereplő helyzetébe, akkor sikerült megírnod egy jó kis érzelem leírást.

Egy tipp: ne féljetek szinonimákat és hasonlatokat használni, sokkal színesebb lesz tőlük a leírás.

3. Cselekmény leírások:

Ennek több fajtája van, ezért szét szeretném őket szedni, és mindenről írni pár szót és tanácsot. 

a.) Egyszerű cselekmény:

Nos, ez a hétköznapi dolgok leírása. Azt hiszem, ez teljesen egyértelmű, nem szeretnék róla sok mindent mondani. Ami viszont nagyon fontos, és amit sok helyen látok, mint hiba, az az, hogy túl hosszan ecsetelik a hétköznapi dolgokat. Pl.:


"Másnap reggel fél nyolckor keltem. Nagyot ásítva nyújtózkodtam az ágyon, majd beslattyogtam a fürdőszobába. Megmostam a fogam és az arcom, majd megfésültem hosszú, barna hajamat. Ezután visszasétáltam a szobámba és megálltam a szekrény előtt, hogy eldöntsem mit vegyek fel aznap. Kis gondolkodás után a választásom egy fekete topra és egy szűk szárú nadrágra esett. Miután felöltöztem, elővettem a sminkemet és felkentem egy alapozót, egy kis szemceruzával és szempillaspirállal kiemeltem zöld szememet, az egészet megkoronázván pedig felvittem egy kis szájfényt. Elégedetten szemléltem meg magam a tükörben."

Hét sornyi dögunalom. És ezt a saját írásomra mondom. Szerintem eleinte mindenki így kezdte (én is, tudom, mert visszaolvastam), szóval nem kell rögtön megrémülni, de ha lehet, akkor írjátok le két-három mondatban a reggeli készülődést, nem kell ilyen apró részletességgel leírni mindent, az űrt az olvasó fantáziája úgy is kitölti majd. 

b.) Harcjelenetek:  

Nos, az igazat megvallva, ezek az én mumusaim. Saját meglátásom szerint borzalmasak a harcjeleneteim, bár mások azt mondják, hogy teljesen jól megállják a helyüket. Szóval azt hiszem, sosem tudom meg az igazat. Számomra - mint olvasónak -, akkor jó egy harcjelenet, ha izgalmas, pörgős, hogy alig várjam, mi fog történni. Itt nem szabad túlzott részletességgel fogalmazni, mert az elveszi a történés izgalmát. Pörögjenek az események, hogy csak úgy kapkodjam a fejem, hogy úristen, mi folyik itt? Tudom, mondani könnyű, hiszen én magam sem tartom magam ebben jónak, de megpróbálok valami példát hozni.


"Nehéz volt a bokáig érő hóban menekülni, miközben a ruhám súlya lefelé húzott, a szél tombolva fújt körülöttem, az ágak pedig mindenhol a hajamba és a ruhámba téptek. Könnyek patakzottak az arcomon, a félelem mindenemet átjárta. Az élni akarás volt az egyetlen, ami erőt adott, máskülönben már rég a hóban feküdnék, hagyva, hogy a bábuk megöljenek. Hallottam az ágak recsegését, a hó ropogását magam mögül, néha-néha elrepült egy-egy tör vagy nyílvessző mellettem, azonban ezzel nem törődtem. Túl messzire jutottam már ahhoz, hogy most feladjam. Kezeimet előre nyújtva tapogatóztam a hózáporban, hisz szinte semmit sem láttam a kavargó fehérségtől. Ujjaim hirtelen akadályba ütköztek, én pedig kérdőn néztem fel, hogy vajon mi koppant, azonban semmit sem láttam. Tenyeremet ráhelyeztem a üvegre, és ahogy oldalra haladtam, észre kellett vennem, hogy nem fogy el, végtelenül nyújtózik tovább az erdőben."
(Egy novellám részlete.)

Igyekeztem érzékeltetni a kétségbeesést, a menekülés utáni vágyat, a fájdalmat és a kitartást. A cselekmények gyorsan folytak, és ez az egyetlen leírás - legalábbis szerintem -, ahol ez teljes mértékben megengedett.

c.) Szerelmi jelenetek:

Igen, igen, itt arra gondolok, amire gondoltok. A szex jelenetekre. Nem szeretnék most senkit sem kioktatni, miszerint a fiataloknak nem kellene ilyet írniuk. Ha akarnak, hát Isten úgyse, én nem fogom őket megakadályozni. Azonban az már nekem is sok, ha égbe kiáltó hülyeségeket írnak le. 
Mielőtt azonban nekikezdenék a példabeszédnek, szerintem két lehetséges módja van annak, hogy ezeket a jeleneteket leírjuk. 

Az első: Csak az előjátékot írjuk le. Akik olyan prűd emberek, mint én, azok nyugodtan kihagyhatják az aktus leírását, elég csak a kezdeteket leírni. Bevallom, én ezeket a leírásokat jobban szeretem, mivel nagyon ízlésesen lehet megfogalmazni. Ide még példát is tudok írni. (Elolvasni nem kötelező, én is fülig pirulva írtam.)


"Keze óvatosan az arcomra vándorolt, mint aki attól fél, egyetlen érintésétől köddé válok. Megnyugtatásképp lágyan elmosolyodtam, és egy lépéssel közelebb léptem hozzá. Ujjaimmal végigsimítottam arccsontján, míg az ő tenyere a tarkómra vándorolt. Őrjítő lassúsággal közeledett a szája az enyémhez, ám mikor ajkaink találkoztak, szinte úgy éreztem, tűzijáték hangját hallom a fejemben. Lehunytam a szemem, és kiélveztem a csók minden percét. Szája lágyan ostromolta az enyémet, nyelvünk ősi, vad táncot járt, melyet már évszázadokkal korábban is ismertek az emberek. Ajka lágy volt, és enyhén mentolos ízű. Mikor szétváltunk, éreztem, hogy térdem megremeg és szaporán veszem a levegőt. Tekintetem az övét kutatta, és örömmel tapasztaltam, hogy szeme éjfekete a vágytól. Óvatosan felemelt, majd az ágyra helyezett. Tagjaim reszkettek, nemcsak a szerelemtől, de a félelemtől is. Ő a fejem mellett megtámasztotta magát, majd nyugtatóan rám mosolygott. Tekintette azt üzente: Ne aggódj, minden rendben lesz. És én hittem neki. Perceken át csak néztük egymást, majd mire észbe kaptam, már repültek is a ruhák. Aznap éjszaka olyan gyönyörben volt részem, mint soha ezelőtt."

Nem írtam le semmi konkrétumot, mégis mindenki tudta, mi történt. A továbbiakat az olvasó fantáziájára bíztam, nem szerettem volna leírni, mégis írtam róla valamit. 

A második verzió: mindent leírunk. De persze mindent csak ízlésesen. (Remek példa Nora Roberts könyvei, ajánlom mindenkinek átolvasásra.) Ha durva szexet akarsz olvasni, olvass pornót vagy Szürke ötven árnyalatát. Szerintem abban semmi jó nincs. Ide példát nem fogok írni, egyrészt azt nem egy design blogon kell leírni, másrészt nem hinném, hogy mindenféle pirulás nélkül közzé tudnám tenni.
Azonban egy kis segítség azoknak, akik szeretnének ilyet írni, de nem volt még szexuális kapcsolatuk:

- Az első alkalom eleinte fáj. Vagy ha nem is fáj, szörnyen kényelmetlen. Ezáltal következik az, hogy az első néhány alkalommal a nő nem élvezi úgy, mint a férfi. 
- Az első alkalommal a nők nagy része vérzik. Hallottam olyat, hogy nem, ezt nem tudnám biztosra mondani. 
- Aki durva szexet akar írni, esetleg olyat, amikor a hölgyemény két férfivel van, gondolja át alaposan a dolgokat. Egy nőnek a szexuális együttlét nagyon fontos dolog, mind testileg, mind érzelmileg megterhelő lehet. Erről jó nem elfeledkezni.
- Senki nem említi sem az óvszert, sem pedig a fogamzásgátlót. De kilenc hónap múlva a gyereket sem, Hogy is van ez?
- Szintén az első alkalomhoz visszatérve. A hölgyemény nyilván szégyenlős lesz, vagy legalábbis ügyetlen, senkinek sem könnyű elsőre, mégis mindenki úgy írja le, mintha teljesen rendben lenne, hogy igazi lepedő akrobata.

Nos, azt hiszem mindent leírtam erről a leírásról is, akinek hiányzik valami, az nyugodtan említse meg.


Összességében még annyit, hogy a leírásoknál vigyázzunk, hogy ne vigyük túlzásba a dolgot. Ne adjunk meg túl kevés vagy túl sok információt. Ne hagyjuk az olvasót kételyek közt, de ne is rágjunk mindent a szájába. Igyekezzünk megtalálni az egyensúlyt, ami elsőre nehéz lehet, de sok gyakorlással mindenki rátalál.


Remélem tudtam valakinek segíteni, igyekeztem mindenre kitérni, ha valamit kihagytam, kommentben és chatben megtaláltok. 

Puszil mindenkit:

12 megjegyzés:

  1. Wooow, ez nagyon sokat segített! Köszi szépen :3
    A leírásokkal volt csak gondom, és talán mostantól majd sikerül kicsit korlátoznom a mennyiséget. :D

    xx, reasonelll

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök annak, hogy tudtam segíteni. :)

      Már megérte megírnom :)

      Puszil: Sayaa.

      Törlés
  2. Teszünk pontot a mondatok végére, MINDEN könyvben a gondolat jel előtt pont van. Sőt még a gondolat jel után is nagy betűt használnak. Bár ez attól függ, hogy melyik kiadó. Szóval mind a kettő helyes.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Édes, Névtelen hozzászóló!
      Nem én írtam a cikket és nem is ennek a blognak a szerkesztőségébe tartozom, de ezt az orbitális nagy hülyeséget nem bírtam megállni, úgy, hogy ne szóljak hozzá.
      Látszik, hogy a könyvekről csak hírből hallottál, ha pedig néha a kezedbe került egy, akkor az is csak azért, mert letörölted a borítójáról a port.
      Kezdjük azzal, hogy az első öt szavad még helyesnek vélhető, ugyanis igaz az, hogy minden mondat végére pontot kell tenni, de! Tudod a párbeszédekben általában található egy közbeékelés, ami azt tartalmazza, hogy ki mondta vagy, hogy hogyan. Ezt hasonló képen támasztanám alá egy példával:
      – Képzeld, találkoztam ma a barátommal – mondta Zita Nikinek.
      Ez az egész egy mondat! Tehát nem, így néz ki, mint ahogy te leírtad:
      .– Képzeld, találkoztam ma a barátommal. – Mondta Zita Nikinek.
      Nem kell MINDEN gondolatjel elé pont, édesem.
      De a következő mondatban, pedig ezt a mondatot írod körül:
      .–. Képzeld, találkoztam ma a barátommal. –. Mondta Zita Nikinek.
      Ha látsz egy könyvben egy ilyen mondatot, akkor valami nagy gond lehetett annál a lektornál, aki átolvasta a regényt.
      Ez nem kiadótól függ, hanem az érdekes véleményedtől, ami a könyveket ócsárolja.
      Egyik állítás sem volt helyes.
      Az viszont elképzelhető, hogy a megszólalással nem foglalkozunk tovább, hanem egy új cselekvés leírása van a gondolatjel (igen, egyben van) után:
      – Képzeld, találkoztam ma a barátommal. – A lány ferde szemmel pillantott a lányra.
      Sajnálom, ha megbántottalak, tudom, hogy most egy kicsit durván fejeztem ki a véleményem, de ez nem igaz és eléggé fáj, ha valaki badarságot állít, úgy, hogy azt hiszi, hogy még igaza is van... mert szerintem te olvastál könyvet, csak, elég érdekes dolgot írtál körül a megjegyzésedben.
      Legközelebb szerintem nézz utána, mielőtt ilyeneket állítanál.
      Ölel, Redy ♥

      Törlés
  3. Köszönöm. Sokat segítettél :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy segíthettem ^^ <3

      Puszil: Sayaa.

      Törlés
  4. Köszönöm szépen, hogy rávilágítottál arra, hogy a párbeszédeknél mi helyes, és mi helytelen. Ezzel hadilábon álltam, de azt hiszem, a segítségeddel könnyebben tudom majd kiköszörülni a csorbát. Egyszóval örülök, hogy elolvashattam a cikket :)
    Abigail

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *könnyebben ki tudom majd köszörülni (Már a szórend sem megy? Jelentem, visszafelé fejlődöm)

      Törlés
    2. Semmi gond, én értettem mire gondoltál :)
      Ne aggódj, ezzel sokan hadilábon állnak, az is, aki egyébként nagyon jól ír/fogalmaz :)
      Örülök, hogy segíthettem :)

      Törlés
  5. Szia! Nem tudom, hogy még jársz-e erre, mivel ez az első cikk, amit tőled olvastam, de hagyok nyomot.
    Én teljes szívemből szeretek írni, a leírásokkal állok hadilábon, olyannyira, hogy többször ezért már el is vetem annak a gondolatát, hogy írjak most azonban visszahoztad kicsit a kedvem. Remélem leküzdőm ezt az akadályt is valahogyan.

    VálaszTörlés
  6. Wow! nagyon szépen köszönöm, sokat segítettél! :)

    VálaszTörlés