Hogyan neveznek bloggertársaid?

Sziasztok!

A mai napon meg is hoztam az első cikkemet, amit még novemberben írtam egy szerkesztőfelvétel keretében. Most eljött az ideje, hogy ezt publikáljam is. A cikk megírásához készítettem egy kérdőívet is, ezúton is köszönöm annak a száz emberkének, aki kitöltötte, ezzel segítve a munkámat. 

Hogyan szólítanak bloggertársaid?

Avagy mi lapul az írói álnevek mögött

 

Mint az bizonyára mindenkinek feltűnt, a mostani írók között igazán elterjedt lett az írói álnév használata. A bloggerek közel 80%-át máshogy szólítják a való életben, és máshogy az írói körökben. Általában ezek az elnevezések angolul vannak, de előfordulnak magyar, illetve francia (és nagy ritkán más nyelvű) nevek is. Van, aki gyakran váltogatja őket, de legtöbbször több éven keresztül viselik a bloggerek ugyanazt. A nevek - amik vagy egy ismert embertől, vagy a neten keringő keresztnév/vezetéknév listákból (esetleg névgenerátorból) származnak, vagy az adott személy igazi nevének átalakított/más nyelvű változata – legtöbbször kettő, ritkábban pedig egy, illetve három tagból állnak. Előfordulnak még a rövidítések, akár az eredeti vezetéknév kezdőbetűjeként, akár a név közepén szereplő keresztnévként, amit az adott blogger nem ír ki teljesen. Rengeteg különböző név születik így, és nagyon ritka, hogy két ember ugyanazt a nevet viselje  - ha mégis, akkor is csak a leggyakoribb neveknél fordul elő. 

Forrás: We<3It

De miért?

A sok adat mellett jogosan megfogalmazódhatott mindenkiben a kérdés, hogy még is miért van szükség arra, hogy valaki álnéven publikálja gondolatait, érzéseit, történeteit, képeit, vagy akármi mást? Többen úgy gondolják, hogy nincs értelme annak, hogy más nevet használjanak, hogy elrejtsék mások elől valódi kilétüket. Van, aki egyenesen szánalmasnak tartja azokat, akik álarc mögé bújva figyelik a körülöttük zajló eseményeket, hiszen akkor miért publikálját egyáltalán írásait?! (Erre még a következő bekezdésben visszatérek.) Emellett még van, aki feleslegesnek tartja a használatukat; esetleg már korábban elkezdte a saját nevével, megszokta, és már nem akar változtatni. Valaki azt vallja, hogy a név nem tesz semmit, amúgy sem találják meg őt (és műveit) azok, akiket nem akarja, hogy megtalálják. Még szintén érdekes az a gondolat, hogy az írás „felelősségétől” fosztanak meg az álnevek. Ezen én is elgondolkodtam, lásd utolsó bekezdés.

De mi van azokkal, akik használják azt a menedéket, álarcot, ismertetőjegyet, amit írói álnévnek hívnak? Ők miért teszik? Több blogger is leírta indokait, amiknek egy részét most elétek tárom. Először is leszögezném, hogy ebben a cikkben most nem fogok bővebben írni azokról, akik azért rendelkeznek álnévvel, vagy szimplán azért blogolnak mert az „menő”, róluk majd talán egy másik cikkben. Tehát miért is bújnak az írok álarc mögé? Érdekes választ adott egy lány a kérdésemre, mert úgy gondolja, hogy az álnév levesz egy nyomást a válláról, megkönnyebbül, ha elbújhat a bloggerkuckójába és írhat. Előfordul olyan is, aki túl egyszerűnek érzi a saját nevét az íráshoz, mert sok van belőle. Valaki szerint azért jó az, hogy más elnevezést használnak az írók, mert ezzel megmarad az anonimitásuk, és mindenkiben lesz egy kis kíváncsiság. Többen is azt mondták, hogy ezzel választják külön a való és a virtuális életüket, ezzel lesz teljes a blogger mivoltuk. Mások azt nyilatkozták, hogy azért kell nekik egy másik személyiség, mert nem szeretnék, hogy ismerőseik, osztálytársaik, vagy nemkívánatos emberkék is olvassák, amit pötyögnek, mert úgy érzik, nem tartozik rájuk.Azért érdekes, hogy valaki pont azért nem használja, amiért a másik igen.

Itt van a következő probléma, ami az álnevek között megbújik, és amit egy-két író megfogalmazott. Aki ír, az általában hobbiból ír, és mindezt magának teszi (jobb esetben). Akkor, ha mégis publikálja személyes írásait, miért nem vállalja fel, hogy ezt ő írta? Erre nagyon egyszerű a válasz: azért, mert az emberek ítélkeznek. Igen, nap, mint nap halljuk ezt a szót, mert minden ember, akarva-akaratlanul ezt teszi. Emiatt az álnévvel rendelkezők 75%-a azért nem meri felvállalni valódi kilétét, mert fél. Fél attól, hogy megítélik a kinézete, a kora, az írása, a gondolkodásmódja, az érdeklődési köre, vagy bármi más miatt. Ez teljesen elfogadható dolog, hiszen senkinek nem esik jól, ha rossz véleménnyel vannak róla (de azért nem szabad túlzásokba esni). Az álarc pedig segít abban, hogy úgy tudja publikálni írását, hogy ha elítélik, akkor azt a saját munkája, és ne a kinézete, kora, vagy bármi más miatt tegyék. Ez is egy más téma, de nem véletlenül van mostmár a legtöbb blognak legalább egy fejléce, de általában igényes kinézete.

Mi lenne álnevek nélkül?

Többen úgy gondolnák, hogy semmi, minden ugyanolyan lenne. Szerintetek ez igaz? Most tegyük fel, hogy mindenki felvállalja önmagát a nagyvilág előtt. Mindenki tudja, kivel áll szemben, és könnyebben információhoz juthatna az adott személyről. De ha mindenki az igazi nevét használná, kicsit érdekes lenne, elvégre számtalan Kovács Lili, vagy Fazekas Petra él a világon, az álnevekből meg (főleg ha kettő, esetleg három tagból áll) a írok között kevesen találnak névrokont. Emellett pedig a bloggerek nagytöbbségének elveszne az a titokzatossága, ami bár néha őrjítő lehet, mégis különleges, hiszen az írások által mindenkiről meg lehet tudni információkat, le lehet szűrni következtetéseket, még akkor is, ha ez nem észrevehető formában történik. Mindenki, aki ír, lénye egy részét beleszövi soraiba, és aki tud azok között olvasni, felfedezheti az álnév mögé bújó személyt. 

Személyes véleményem az álnevekről:

A többi blogger társam mellett én is élek ezzel a bizonyos álarccal. Személyes indokaimnak az vallom, hogy ezzel válok azzá az íróvá, aki vagyok, ezzel én az elválasztást alkalmazom. A valós életben az emberek többsége nem ismeri a blogomat, és ott én, mint bloggerina nem létezem (mondjuk ehhez hozzátartozik, hogy az ismerőseim nagy része nem értené). A cikk megírása közben nekem is rá kellett döbbennem: álnevem mögött sokkal több rejtőzik, mint az gondoltam volna, és szerintem valahol mélyen mindenkiben megfogalmazódtak a fenti gondolatok, még ha tudat alatt is. Emellett pedig eszembe jutott, hogy a blog, mint olyan, eredetileg egy internetes napló, és aki személyesebb oldalt vezet, az, ha publikálja az életét, nem feltétlenül szeretné, hogy azért őt ítéljék el. Akinek tényleg jobb oka volt felvenni az álnevet, mint az, hogy egy jól csengő, angol név jól mutat a bejegyzése alatt, annak érdemes elgondolkodnia ezen. Szerintem bámulatos, hogy mennyi minden rejlik ezekben a nevekben, olyan dolgok is, amiket nem is gondolna az ember. Sokaknak már természetes, hogy ha berobbanak a köztudatba, akkor azt nem a valós nevükön teszik. Mondjuk ez nem csak bloggerek között van így, nézzétek csak meg a sztárokat.

Emellett én azokat is megértem, akik úgy érzik, ha álarc mögé bújnának, azok nem ők lennének, akikben nem olyan erős a félelem, vagy csupán megfelelőnek érzik saját nevüket is. Ugyanakkor az, hogy az olvasó ne azt nézze, hogy ki, hanem hogy mit ír, egy elég jó perspektíva, hiszen ha valaki mindenképp ítélkezik, akkor inkább azt ítélje el, amit az adott személy alkotott, és ne azt, amiről nem tehet.

Ti hogy vagytok ezzel?

Szerintetek jó vagy rossz, ha valaki álnevet használ?