Megköszönni luxus?

Igen, panasz jön. Több ilyet is olvashattatok már különböző design blogokon, de előbb utóbb mindenhol betelik a pohár. Itt is megtörtént. 

A minap dolgoztam a munkahelyemen, ahol épp egy üres dobozokkal teli tárolót vittem, aminek a tetejéről lepotyogott pár darab. Egy kissrác odajött hozzám, és segített nekem összeszedni, majd mikor minden a helyén volt, egy mosoly kíséretében elköszönt. 

Teljesen feldobta a napom ez az aprócska gesztus, pedig csak önszántából felajánlotta, hogy segít. Egy fiatal fiú képes erre, de ti nem? Hova lett a jó modor?

Én még csak dizis sem vagyok, mégis mikor bele-belelesek egy-egy levélbe, akaratlanul is felmegy bennem a pumpa. Odavetik: Kérek egy dizit. És ennyi. Egyrészt le sem írja, mit szeretne, köszönni természetesen nem kell, és a végén még egy köszt sem lök oda. (Mondjuk én személy szerint azt sem szeretem, ha csak ennyit löknek oda, mondván nesze, mint kutyának a csont.) 

Mondjátok, olyan nagy kérés azt odaírkálni? A lányok egy szót sem szólnak, tűrnek, mert mindent szeretnének értetek megtenni, de én tudom, mi fortyog a felszín alatt. Miért van az, ha két napon belül valaki nem kapja meg a rendelést, már panaszkodik ("érdeklődik")? Szerintem az egyik legjobb dizisek állnak a rendelkezésetekre, akik mindössze pár nap alatt elkészítik a rendelést, máshol heteket kell várni. 

Most nagyon kérek szépen mindenkit, hogy mikor rendelést kér tőlünk:

1. köszönjön,

2. mondja el tisztán és érthetően mit szeretne, és fejtse is ki,

3. mondjon köszönetet.

Nem kell kisregényt írni, elég egy: "Nagyon szép lett, köszönöm szépen." Higgyétek el, sokkal jobban esik így dolgozni. 

Sajnálom a kifakadást, általában nem vagyok ilyen, de a végtelenségig én sem tűrhetek.

(Természetesen akinek nem inge, ne vegye magára!)

Üdvözlettel és hatalmas kitartással vár titeket továbbra is: a BD csapata!