 |
| Impossible |
Fejléc:
A fejléc alapja nagyon szép, a háttérben lévő összemosásokon látszik, hogy aprólékos, és hozzáértő kezek munkája. Ugyanez nem mondható el azonban a ráillesztett képekre és feliratokra. Harryre még azt mondanám, hogy beleillik a kinézetbe - de az a lány, ott, odabiggyesztve a szélére nagyon csúnyán hat. Eleve nincsen bal könyöke, valamint a feje teteje és az ujjai sem látszódnak, ugyanis ott vége a képnek. A fényerő-kontraszt egyensúlyon is lehetett volna mit állítani, de nem ez az alapvető hiba, hanem a rossz képválasztás. Az "Impossible" címet érdemesebb lenne a fejlécre ráírni egy szép betűtípussal, semmint csak simán megjelenítendő feliratként ott hagyni. Az "I can't change it" a kép közepén - bár illik a történet témájához - szintén nem túl szép. Az Emma és Harry neveket is feleslegesnek tartom - egyszóval azt ajánlom, mindenképp kérj segítséget egy hozzáértőtől, aki egy szép fejlécet tud neked készíteni. Ugyanez igaz a designra is, de erről kicsit lejjebb.
10/4
Design:
A designnál sem tudok sokkal több pozitívumot felsorolni - a színek nem passzolnak egymáshoz, a külső háttért nem is értem, hogy kerülhetett szóba, a fejléchez egyetlen momentum sem illik a blogon, hiányoznak az alapvető modulok, mint az információs box, a chat, a menü, esetleg cserék, így tovább. Az alap betűtípus a lehető legunalmasabb az összes közül - történetes blogra általában talpas betűtípust szoktam javasolni az ilyen egyszerűek helyett -, nincs egy rendezett kinézete a blognak, amit értékelni tudnék. Ahogy feljebb is említettem, azt javaslom, kérj segítséget a kinézet elkészítésében!
10/1
Történet:
Nos, valójában nem vagyok annyira előítéletes a Harry Styles fanfictionökkel szemben, mint manapság olyan sokan a blogvilágban, épp ezért tisztáznám, hogy a most következő sorok mind-mind az őszinte véleményemet tartalmazzák a blogról - ugyanúgy tekintek rá, mint akármelyik másikra.
Tehát, kezdjük az elején. Az "Impossible"-t, mint blogcímet, már alapjában véve elcsépeltnek találom. A címválasztás fontos momentuma egy történet megírásának - a tiéd azonban azt tükrözi, hogy vagy egy nagyon gyakori, nagyon agyonhasznált szót kerestél, ami kicsit azért illik a sztorihoz, vagy csak simán nem tudod elképzelni a blogot más címmel, ezért leírtad az első eszedbe jutó, melankólikusnak ható angol szót. Ugyanígy nem vall sok kreativitásra már rögtön a főszereplő neve sem: Emma White. Sajnos szintén agyonhasznált nevek, és nagy valószínűséggel minden negyedik fanfiction lány karakterét így hívják. Ugorjunk.
A bevezető - azt hiszem, mondhatom prológusnak - rövidnek rövid, de ez csupán egyfajta fülszöveg, egy figyelemfelkeltő leírás, amit általában a modulsávba szoktak illeszteni a blog írói. A prológus feladata az, hogy felvázolja az alaphelyzetet (vannak extrém esetek, azaz kivételek, de ritkán), bemutassa a környezetet és a szereplőket, ezáltal felkészítve az olvasót a sztori megértésére. Ez a beveztő, mint mondtam, csupán fülszövegnek lenne jó, ugyanis pár apróságon kívül semmit nem tudunk meg a történet alapjáról.
Az ötletet egyébként rendkívül érdekesnek tartom, a szó legjobb értelmében. Nagyon tetszik ez a gondolatmenet, miszerint minden, amit a lány megírt a blogjában, a valóságban is megtörténik. Azonban sajnos belerondított itt-ott pár sablonos jelenet, egy-két valószerűtlen fordulat, ami miatt a különlegesnek mondható alapötlet nem tud érvényesülni. Már maga az a bizonyos "első látásra" dolog is eltántorított, ráadásul a több éves párkapcsolatokra jellemző párbeszédek és megszólítások is valószerűtlenné tették az egészet. Mivel még nagyon az elején jársz, azt tanácsolom, próbálj mindig reális maradni, mert minél több a sablonos fordulat, annál jobban beigazolódik a fanfictionökkel szembeni előítélet.
10/4
Helyesírás:
Sajnos itt is rengeteg hibát találtam, azonban remélem, hogy miután ezeket leírtam, már könnyebben fog menni a helyesírás is. Kezdjük a bevezetőnél. Az az igazság, hogy az első pár mondatban konkrét helyesírási hibát nem találtam, de néhány kifejezés rosszul van megfogalmazva. Olyan, hogy "kerítette úrrá", nem létezik. Vagy "kerítette hatalmába" vagy "lett rajta úrrá". Az "e" kérdőszócskát mindig kötőjellel választuk el a szótól, tehát "lehet-e". Sok a vesszőhiba is, legtöbbször egyáltalán nem is teszed ki oda, ahová kellene. Az első fejezetnél már kezdtek súlyosodni a hibák, úgy, mint; a számokat nem betűkkel írod le (egy történetben minden számot betűvel jegyzünk le, kivéve persze az évszámokat), a párbeszédeknél nem ütsz szóközt minden kötőjel előtt és után, és persze a leggyakoribb hiba, amivel szinte minden blognál összefutok: az a bizonyos pont a szereplő megszólalása után és az utána lévő kötőjel előtt. Jól jegyezd meg, oda SOHA nem kerülhet pont (van kivétel, amikor a kötőjel utáni mondat nagy betűvel kezdődik, azonban ez egy bonyolultabb kategória, és nem szeretnék feleslegesen nyelvészórát tartani). Ezenkívül ott vannak az igekötőkkel kapcsolatos hiányosságok, a mondatvégi írásjelek halmozása vagy helytelen használata (egy mondat végén egy, különleges esetben - például hármaspont - három írásjel szerepelhet, kettő, négy és tizenegy sosem), szóközök hiánya, ami által néhány bekezdés tömör és zavaros lesz, végül pedig a teljesen általános, egyébként alapismeretnek számító, köznapi helyesírási hibák.
5/2
Írásmód:
Bár az elején kevés helyesírási hibával futottam össze, már akkor is sántított valami a szöveg olvasása közben. Sajnos egyáltalán nem elég, ha az ember megtanul helyesen írni, ugyanis ez csak egy kis részét teszi ki az olvasók által szemügyre vett írásbeli jellemvonásoknak. Rengeteget számít a szöveg megfogalmazása, a mennyisége, a kinézete - itt sajnos mindben találtam valami hiányosságot. A fogalmazásmódod nem kifejlett, olyan, mintha még tanulnád az irodalmi nyelvet. Egyszerű kifejezéseket használsz, éppen ezért sok a szóismétlés - érdemes olvasással bővíteni a szókincset, ezzel kiküszöbölve az ehhez hasonló hibákat. A párbeszédek nem kiforrottak, ez alatt pedig azt értem, hogy olyan érzésem van az olvasásuk közben, mintha egy álomvilágban játszódó, szürreális és műanyag beszélgetést olvasnék - azaz nem élethű, sőt sokszor rettenetesen eltér a valóságtól. Kevés mondattal írod le az eseményeket, szinte nulla leírással, amiből már rögtön az következik, hogy alig tudunk meg valamit a közegről, amiben a történet játszódik. Talán pont emiatt a tömörsége miatt válnak a fejezetek röviddé, ami szintén nem túl szerencsés dolog. Azt ajánlom, gyakorold sokat, hogyan lehetne terjedelmes, szép és kerek elbeszéléseket írni - mindenbe bele lehet tanulni, csak akarat kérdése.
5/2
Íráskép:
Ne haragudj, amiért csak negatívumokat sorakoztatok fel előtted, de reményedem benne, hogy ezzel valamennyire segítséget nyújthatok a hibák kijavításában. Az írásképed sem sokkal jobb. Bár nem kötelező, érdemes mindig sorkizártra állítani a szöveget - az egész sokkal szebbnek rendezettebbnek fog hatni, higgy nekem. A tagolásban is találtam pár hibát, többnyire egy-egy felesleges, vagy szükséges entert, vagy párbeszédbeli zűrzavart. Ahogy már feljebb is említettem, rengeteg helyen kihagyod a szóközöket - pedig nagyon is szükséges lenne minden mondat és írásjel után leütni, ugyanis így túl tömörnek, átláthatatlannak tűnik a szöveg.
5/3
Összesen: 45/15
5/2
Írásmód:
Bár az elején kevés helyesírási hibával futottam össze, már akkor is sántított valami a szöveg olvasása közben. Sajnos egyáltalán nem elég, ha az ember megtanul helyesen írni, ugyanis ez csak egy kis részét teszi ki az olvasók által szemügyre vett írásbeli jellemvonásoknak. Rengeteget számít a szöveg megfogalmazása, a mennyisége, a kinézete - itt sajnos mindben találtam valami hiányosságot. A fogalmazásmódod nem kifejlett, olyan, mintha még tanulnád az irodalmi nyelvet. Egyszerű kifejezéseket használsz, éppen ezért sok a szóismétlés - érdemes olvasással bővíteni a szókincset, ezzel kiküszöbölve az ehhez hasonló hibákat. A párbeszédek nem kiforrottak, ez alatt pedig azt értem, hogy olyan érzésem van az olvasásuk közben, mintha egy álomvilágban játszódó, szürreális és műanyag beszélgetést olvasnék - azaz nem élethű, sőt sokszor rettenetesen eltér a valóságtól. Kevés mondattal írod le az eseményeket, szinte nulla leírással, amiből már rögtön az következik, hogy alig tudunk meg valamit a közegről, amiben a történet játszódik. Talán pont emiatt a tömörsége miatt válnak a fejezetek röviddé, ami szintén nem túl szerencsés dolog. Azt ajánlom, gyakorold sokat, hogyan lehetne terjedelmes, szép és kerek elbeszéléseket írni - mindenbe bele lehet tanulni, csak akarat kérdése.
5/2
Íráskép:
Ne haragudj, amiért csak negatívumokat sorakoztatok fel előtted, de reményedem benne, hogy ezzel valamennyire segítséget nyújthatok a hibák kijavításában. Az írásképed sem sokkal jobb. Bár nem kötelező, érdemes mindig sorkizártra állítani a szöveget - az egész sokkal szebbnek rendezettebbnek fog hatni, higgy nekem. A tagolásban is találtam pár hibát, többnyire egy-egy felesleges, vagy szükséges entert, vagy párbeszédbeli zűrzavart. Ahogy már feljebb is említettem, rengeteg helyen kihagyod a szóközöket - pedig nagyon is szükséges lenne minden mondat és írásjel után leütni, ugyanis így túl tömörnek, átláthatatlannak tűnik a szöveg.
5/3
Összesen: 45/15
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése