#31.Kritika - Te vagy a végzetem

http://tevagyavegzetemharry.blogspot.hu/

Kinézet:

A fejléc:
Gyönyörű! Ez volt az első és az egyetlen dolog, ami megfogalmazódott bennem, amint megláttam.
A színek harmonizálnak, és minden tökéletes összhangban van.
Sajnos nem tudtam kivenni, mi az alap textúra, de nem is annyira lényeges. Látni, hogy több kép van összemosva, és nem hanyag módon, hanem precízen, odafigyeléssel készült. A fejléced ezek alapján nem árul el sokat a történetről, az egyetlen motívum, amit észrevettem egy író kéz. Ezen kívül még épületeket látok, bár gondolom, ezek csak azért vannak jelen, hogy ne legyen annyira üres az egész.
A két főszereplő elhelyezésébe nem tudok belekötni. Ennél jobb helyet nem is lehetett volna találni nekik, és az elmosás valamint a színezés is tökéletes összhangban van a háttérrel.
A címbe sem tudok belekötni. Semmibe sem tudok belekötni, mint látod! Sajnálom, hogy ez a rész ennyire rövid lett, de jó munkáról nehéz kritikát írni!

A design
Mint azt minden eddigi kritikában megemlítettem, szeretem az egyszerűséget, így gondolom nem meglepő, hogy a designed azonnal elnyerte a tetszésemet. Ez az alap téma tökéletesen alakítható, ami ebben az esetben kellőképpen ki is lett használva.
A színek a fejléchez lettek igazítva, így az összhangba, ha szeretnék sem tudnék belekötni.
Az első szövegdoboz nagyon tetszik, és elolvasva a fülszöveget azonnal belekezdtem a történetbe. Izgalmasnak ígérkezik, és gondolom ezt a hatást szeretted volna elérni – hát, ha engem kérdezel, akkor ez sikerült.
A navigációt elnézve minden jelen van, amire szükség lenne, és a sorrend is megfelelő. Viszont két dologra felhívnám a figyelmed: Az első, hogy amint én tudom, már kaptál egy kritikát, és amint látom, van ilyen oldalad, de sajnos üresen. Az ilyenekre jó odafigyelni, hiszen ha egyszer megnyitottad az oldalt, akkor gondozd megfelelően, valamint saját tapasztalatból mondom, hogy a történet végéhez közeledve az ember szereti visszaolvasgatni mások véleményét. Legalábbis én rengetegszer olvastam át anno a kapott kritikáim, hogy fejlődjek, és hozzám hasonlóan egy nagyon jó barátnőm is ugyanezt csinálta. Valamint, kritikaíróként tudom, hogy nekünk is jól esik, ha egy ’munkánk’ nem veszik kárba, és azért megemlítenek – pont úgy, ahogy meg szokták említeni a design készítőjét. A másik, amire szeretnék kitérni a menühöz kapcsolódóan az az utolsó oldal, Oklevelek, avagy nagyon néven. Ha megnézed, te is láthatod, hogy a mondat, amit szerettél volna kiírni, nem fért ki. Ez a menü kódolása miatt van, és tényleg csak egy apróság, de meg kell említenem kritikaíróként.
A chat színei is szerkesztve lettek, ami nekem kifejezetten tetszik! Szerintem sokkal egyedibb egy témához színezett csevegő, mint egy sima átlátszó – meglehet, többet kell kallódni vele, de át a szépségnek ára van.
Dicsérendő, hogy minden kedves bloggerinát – Lexie-t aki a borítóid készítette, valamint Naomi S.-t aki a csodálatos designt és fejlécet varázsolta – megemlítettél, aki közreműködött az oldalad elkészítésében.

A történet:

A történet folyamán főképp az érzésekre fekteted a hangsúlyt, ahogy észrevettem, legalábbis az első fejezetekben hosszas leírásokat kaphattunk a főszereplő, Angel lelki világáról. Mindig jó, ha az ember hosszú leírásokkal, és szépen megfogalmazott mondatokkal találkozik, melyekből szerencsére itt nem volt hiány. Azonban sajnos te már-már átestél a ló túloldalára. Példának okául nem kell sokat keresgéli, már a prológusodban feltűnt, hogy szereted túlreagáltatni a főszereplőddel a dolgokat. Persze ahogy továbbolvastam megértettem mindent, de akkor is, egy rövidke részben túl sok volt az a negatívum, ami a lányból sugárzott, és mint említettem, nem azt a hatást érted el – nálam – hogy sajnáljam, vagy együtt érezzek vele, inkább önsajnáltatásba torkollott az egész. Szeretem a depresszív hangulatú blogokat, és előszeretettel olvasom őket, de tudni kell mértéket tartani. Pesszimista ember vagyok jómagam is, épp ezért át tudom érezni Angelnek ezt az énjét, de tényleg, nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kevesebb néha több.
Kár tagadnom, nagyot néztem, mikor a csaj egy autóbaleset után Harrynél ébredt fel. Miközben olvastam, és ugye Angel kinyitotta a szemét satöbbi, azt gondoltam, Harry egy fiatal orvos, és hát ebben a tudatban olvastam tovább. Aztán írta, hogy nála van. Na, na, na. Ne haragudj meg, de ez borzasztó nagy hülyeség. A húgom tíz éves, de még ő is tudja, hogy egy gázolásos baleset után a legelső dolog mentőt hívni, nem pedig elvinni magunkhoz az áldozatot, főleg úgy, hogy eszméletlen! Tényleg sajnálom, hogy ezt mondom, de ezzel rettentően el lett rontva az egész. Kamaszkora végét járja az illető, de nincs benne annyi felelősség, hogy elvigye kórházba. Ezt egyszerűen nem tudom megérteni, mégis hogy sikerült összehozni, már ne is haragudj. És azért Angel reakciója is hihetetlen. Ha én az után, hogy elgázoltak, majd az otthonában találom magam, teljesen kiakadnék, és valószínűleg fejvesztve rohannék – még üvegszilánkokkal a lábamban is – hogy mi a frászért vagyok nála. Egyrészt mert elütött, és rohadtul nem vitt be kórházba, azaz a részéről meg is dögölhettem volna a házába. Másrészt meg ez a gyors kapcsolat is korai, és hihetetlen. Amit eddig leírtál, abból az jött le, hogy Angel lelki beteg, komoly depresszióval küzd. Az ilyen emberek zárkózottak, és félénkek – az esetek legnagyobb részében – ennek ellenére a lány már a találkozásuk utáni órákban elmondta Harrynek az egész életét, ráadásul egy ágyban aludtak. Túl gyorsan akarod őket összeboronálni. Harryt természetesen egy igazi álom pasinak állítod be – mert az is, tudom, értem, én is Harry girl vagyok – de ez a kapcsolat – főleg Angel lelki világát nézve – korai. Tehát, remélem, érted mire gondolok. Gondold magad a főszereplőd helyébe. Te sem vagy ennyire közvetlen, és barátias azzal, aki elütött – és nem vitt kórházba basszus – és mindössze pár órája ismered. Egy ilyen kapcsolat kialakulásához több hét kell, ezt pedig már csak onnan is tudom, hogy most kezdtem a középiskolát, és így, hat hónap elteltével alakult ki köztem és az osztálytársaim között olyan viszony, hogy féltjük a másikat a bajtól. Tehát itt még a hetekkel is keveset mondtam. Egy bizalmi kapcsolathoz bizony idő kell, és ha történetet írsz, szánj időt arra, hogy a karaktereid életét megfelelően hozod össze. Gyönyörűek a leírásaid, teljes mértékben át tudod adni az érzéseket, így rettentően bánom, hogy a történet cselekményéről ennyire rossz dolgokat mondok.
Valamint, csak hogy a történetnél maradjunk: Azt sem értem, Aaron anyja miért tűri ezt. A fiú még gyerek, így az anyjának kell gondoskodnia róla. Gondolom, hogy egy szülő sem szeretné elvonóra küldeni szeretett gyermekét, de könyörgöm, ez a dolga, ennyire ő sem lehet vak! Főleg, hogy nem csak őt, de még a lányt is veri a szeretett bratyó!
Helyesírási hibából keveset találtam, azoknak is nagy része csak elütés, ami figyelmesebb átolvasással küszöbölhető.
Mint azt fentebb említettem, szép, kerek, és összefüggő mondatokat alkotsz, valamint a szókincsed is gazdag.
Ez talán még a design részhez tartozott volna, de egy idő után bántotta a szemem a fekete – vagyis inkább sötétkék – alapon lévő fehér betűk. Ezen, hogy őszinte legyek nem tudom, hogy változtathatnál, de gondoltam megemlítem.