#20 Kritika ~ I need more

Na, egy újabb kisebb szünettel, de megint itt vagyok, hogy boldogítsalak titeket! Így késő este!

Ma egy újabb kritikával érkeztem, ami Briana T. I need more blogja lesz.

No, akkor vágjunk is bele...

Fejléc: Először is tudnod kell, hogy imádom ezt a színt (Bár fogalmam sincs mi a neve...), valahogy megalapozza a történet egész hangulatát, egyfajta melankolikus érzést nyújt. Ha gonosz lennék, azt mondanám, meg sem lepődöm, kik vannak a fejlécen. Aztán megláttam, hogy már több, mint egy éve megy a blog, így rögtön ki is húztam a listáról a sablon szereplők szót. Nem tudom, hogy te, vagy M.Mircsi csinálta-e a fejlécet, de meg kell, hogy mondjam, megnyertetek vele. Imádom rajta a rózsát és az óratornyot. Szívesen mondanék a technikai részéről is valamit, de sajnos ahhoz nem értek, így maradok átlagos szemlélődő. Külön kiemelném az aprócska madarat a szöveg mellett. Talán nem fontos, csak mellékesen lett rápakolva, de mégis nekem az az egyik kedvenc részletem rajta. Szóval összességében... igen... nos, semmi rosszat nem tudok mondani rá.

10/10

Design: El kell mondanom, hogy imádom a hátteret. Általában azért nem szeretem ezeket a régi, jól bevált diziket, mert nem szeretem a hátteret. A tiéd viszont remekül passzol a fejléchez, az oldalsávhoz és úgy az egész dizihez. Kiemelném felül a gifet, ami nekem nagyon tetszik. Fogalmam sincs miért, de nagyon tetszik. Tetszik a menü kódolása is, nem átlagos, és amikor először a blogra léptem, percekig csak azt néztem. Nagyon jó a borítód (ha jól tudom, Lexi munkája), és hogy azt tetted a chatbe is be. Láttam már ilyen megoldást és mindig jó ötletnek tartottam, ha illet a blog kódolásához. Ami kifejezetten jó pont, hogy te, mint író, legalulra kerültél. Na, nem azért, mert nem vagy fontos (SŐT), csak szerintem, ha valaki meg akar találni, akkor az úgy is megkeres, nem kell legfelül virítani. Tudod az a rossz hír, hogy rettentően tetszik a dizi, egy rossz szavam sincs rá. (Imádom a fejezetek címének a kiírását, nagyon ötletes.)

10/10

Összhatás: Mint fentebb írtam, a háttér jól megy a dizihez, semmi gond nincs vele. A betű színe és típusa sem égeti ki a retinámat, A szöveg sorkizárt és nincs teletűzdelve képekkel és/vagy gifekkel, csak néhol láttam fejezetenként kettőt, de ez sem volt zavaró. Egy dolgot megemlítenék. A pipálós részben csak két lehetőség van, Tetszik és Elolvastam. Ez egy jó és egy semleges válasz, de rosszat (avagy Nem tetszik) nem láttam. Megértem, hogy az író eleinte tart ettől a funkciótól (én is tartottam), de be kell iktatni, hogy tudjam, a tömeg nagy részének tetszett-e az adott fejezet, avagy sem. Nem hiszem, hogy neked tartanod kellene az utóbbi lehetőségtől, ennyi feliratkozó, kommentelő és rajongó mellett nem kell aggódnod. Én azt javaslom, vezess be egy harmadik lehetőséget, ne tarts a rossz véleményektől. (Ui.: Tetszik a cím ^^)

5/5

Hűha, fel kell kötnöm a gatyámat, még a végén azt hiszik, túl jószívű vagyok!

Alapötlet: Őszintén bevallom, eléggé berzenkedtem ettől a blogtól. Félre ne érts, nem veled van a baj, csak nem szeretem az effajta depis blogokat. Én jobban szeretem a romantika-fantasy-akció-vígjáték kombót. Két dolog miatt nem passzoltalak le. Az első (és legfontosabb), hogy tőlem kérted, én pedig megtartom a szavam, és meg is írom. A második pedig a piszok jó fogalmazásod (ezt majd a Fogalmazás pontnál jobban kifejtem.) Szóval az alapötlet jó. Ugyebár az alapötlet nálam a fülszöveg és a prológus (ha nincs, akkor első fejezet), és már a fülszöveg olvasásánál tudtam, hogy ez bizony egy egyedi blog a javából. Csak ne lenne ilyen depis hangulata. Ez az: olyannal vagyok, akit igazándiból nem is szeretek téma... hát, nem a szívem csücske, nagyon nem is értem a dolgot, hiszen én nem érzem át. Boldog párkapcsolatban élek (Jézus, mintha vagy harminc éves lennék), így én nem tudom elképzelni, milyen, ha olyannal vagy, akit szeretnéd szeretni, de nem tudsz. De hát ízlések és pofonok, ugyebár. 

15/13 

Megvalósítás: Próbáltam sorban haladni a történésekkel, hogy minden egyes fejezetet kifejtsek, de rájöttem, hogy kissé nagy fába vágtam a fejszém. Nehéz elkülöníteni a fejezeteidet, mert úgy az egésznek van értelme, külön-külön kritikázni pedig iszonyú nehéz. Elkezdtem fejezetről fejezetre értékelni, egészen a második fejezetig jól is ment. Aztán olvastam tovább és tovább, és végül úgy döntöttem, igyekszem egészként értékelni. Ugyebár öt fejezetet kezdtem el olvasni, de az a fejezetet úgy ért véget, hogy félvég lett, ezért tovább olvastam. Aztán mire észbe kaptam a 17. fejezetnél jártam. Na, nem olvastam el az egészet, csak a leírások egy részét és az összes párbeszédet, hogy tudjam követni az eseményeket. 

Szóval az elején megismerhetjük a lány (Roxanne) érzéseit. Bevallom, nem értettem. De azt hiszem ez nem is annyira nagy gond, nem mindig kell megérteni az érzéseket, elég ha mi is érezzük. Az első fejezetben nem valami szimpatikus a lány, hagyja, hogy a srác csak úgy kínlódjon, azért, hogy neki jobb legyen. 

Aztán ahogy halad a történet, egyre inkább megmagyarázod a dolgokat. Azt hittem főként ezen a se veled, se nélküled viszonyon lesz a hangsúly, de igazándiból ezt a részét elég hamar lerendezted, a fő szál inkább a lány különös, kettős érzése Zayn iránt, és a főiskola élet. Barátok, bulik, balhék, cselszövések. 

Nagyon, de nagyon kettős érzéseim vannak a történeted iránt. Egyrészt nagyon jók a leírásaid, ezért is volt kedvem tovább olvasni, ahogy a szálakat forgatod és csavarod, egészen lenyűgöző. Másrészt a történet. Egyszerűen nem nekem való, kész depitenger. Voltak benne aranyos és vicces részek, azokon jókat mosolyogtam, de rengetegszer csak a szememet forgattam.

Először is ahogy Rox Zayn és Nathan között őrlődött, engem nagyon zavart. Mármint értem én, hogy nem szereti Nathant igazán, és hogy Zaynhez vonzódik, de hogy csak így lecuppantja az utca közepén... hát csak hápogni tudtam. Végül persze elmondta mindkettejüknek az igazat és végül a két szék közé esett. Nem lepett meg. Aztán jön pár fejezetnyi szenvedés és "játszadozás", és igen, ez sem lepett meg. Viszont ami nagyon meglepett az Nathan és Nicole. Nem írom le, mi is volt, mert ha esetleg valaki olvassa ezt a kritikát, és el szeretné olvasni a történetet, annak ne legyen spoiler. De nagyon kíváncsi vagyok, végül mi lesz ebből, nagyon megkutyultad a dolgokat. Amit még plusz pontként számolhatsz fel, az a az érzelem leírások. Volt, hogy elpityeredtem, ami mondjuk nem ritka, de tényleg nagyon jók voltak. 

Ami Zayn és Rox kapcsolatát illeti, eléggé kettős (igen, ezt a kifejezést sokszor fogom még itt használni). Egyrészt tetszenek a könnyed vitáik, a kis csevejek, de aztán ahogy Zayn viselkedik, majd ahogy megváltozik a viszonyuk... Végül is minden teljesen reális, normál emberek reakciói, de kicsit... drámai, kicsit túlzó volt. Néhol úgy éreztem, mintha anyám egyik szappanoperáját olvasnám, néha pedig hogy úr isten, ez bárkivel előfordulhatna... Nagyon elbizonytalanítottál (hű, de jó volt ezt leírni...), és nem tudom, velem van a baj, hogy nem tetszik ez a történet, vagy te írod direkt úgy, hogy ilyen kettős érzelmeket váltson ki az olvasókból. 

Sajnos többet ide nem tudok írni, nagyon lassan halad a történet, és a fontosabb szálakat kifejtettem. 

15/13

Fogalmazás: Na, erre nem sok rosszat tudok mondani. A fogalmazásod könnyed, gördülékeny és letisztult. Semmi cicoma, semmi cifrázás. És ez nem is baj, ehhez a történethez kifejezetten illik. Nem kellenek a bonyolult leírások és melléknevekkel és jelzőkkel teli mondatok. Az érzelmek nem bonyolultak, csak az emberek annak állítják be. Néhol vannak cifra mondataid, általában jóóó hosszúak, és mire a végére érek, az elejére nem is emlékszem. Valamint volt néhány olyan furcsa mondatod, hogy a végén volt egy szó, amit nem külön mondatként írtál, hanem a hosszú mondat végére biggyesztetted. 

Például: 

"– Akkor ott – rakja le a telefont minden köszönés nélkül, kedves."

Így szerintem jobb:

"– Akkor ott – rakja le a telefont minden köszönés nélkül. Kedves."

Szóval remélem érthető, mire gondoltam. Nem nagy hiba, de engem kissé zavart, olyan furcsán hatott az egész. Egyébként csak gratulálni tudok, nagyon jó a fogalmazásod.

15/14

Párbeszéd: Először is: Nem volt gond a párbeszédek helyesírásával, aminek nagyon örülök, mert már nagyon untam, hogy megint elmagyarázzam, mit miért kell írni. Az, amit én itt nagyon figyeltem, hogy a szereplők korukhoz illően beszélgetnek-e. Az átlag életkoruk húsz év volt, így azt reméltem, hogy mind tinikhez méltóan fognak megszólalni. Szerencsére nem kellett csalódnom. Mivel magam is húsz vagyok, így azt hiszem tudom, hogy beszélnek a húsz évesek. Néhol ugyan volt, hogy úgy beszéltek, akár az aggastyánok, főleg a komoly részeknél, de nem volt feltűnő. Nagyon tetszettek a játékos párbeszédek, amiket Rox és Zayn, valamint Rox és Zoe folytatott, nagyon élethűek voltak. A nők nők voltak (néhány megnyilvánuláson kívül, de hát ki nem szokott káromkodni?), a pasik meg pasik. Aminek örültem, ugyanis rengeteg helyen olvastam, hogy pasik elég lányosan szólaltak meg, attól a falat kapartam és a fejemet vertem az asztalba. Nagyon megkönnyebbültem, hogy ez veled nem fordult elő. 

10/10

Leírás: Azt hiszem, nem fog meglepni, ha azt írom, hogy nagyon jók. Az érzelem-, a táj-, és a szereplőleírások nagyon jók. Élethűek, nem túl kevés, nem túl sok. Az egyszerű cselekményt is úgy tudod leírni, hogy az érdekesnek hasson. Az érzelmeid nagyon jók, mint mondtam, többször is megkönnyeztem egy-egy leírást. Az, ahogy bemutatod egy-egy helyiséget vagy tájat, nagyon jó, mert nem untatsz vele halálra, de leírod, hogy néz ki. A szereplő leírásaid is nagyon jók, bár van, akit nem írsz le olyan részletesen, mint másokat és egy-két dolgot nem említesz meg. Például hogy milyen magasak, vagy milyen különleges ismertetőjegyük van (szeplő, anyajegy, szemüveg). Minden szereplőd gyönyörű, így nem mondom, hogy olyanokat is írj le, hogy eláll a foga vagy nagy a füle, de néha egy kicsit több mindent is írj le. 

10/10 (de kérlek a szereplő leírásokat kicsit jobban részletezd)

Szereplők:

Roxanne: Őszinte leszek... Nem ő a legszimpatikusabb szereplő, akivel valaha találkoztam. Lehet, hogy az a gond, hogy nem tudtam magam igazán a helyébe képzelni, nem tudtam vele azonosulni. Ez nem feltétlenül a te hibád, hiszen nem mindenki egyforma, nem mindenki gondolkodhat ugyanúgy. Néhol nagyon együtt tudtam vele érezni, sokszor megsajnáltam vagy biztattam. De sajnos sokszor a legszívesebben a falhoz vágtam volna szegény telefonom, hogy hogy lehet valaki ennyire... vak? Együgyű? Felelőtlen? Mint az egész sztori, ő is kétes érzelmeket keltett bennem, néhol magamra (vagy a barátnőmre ismertem... ő is alkalmazott matematikus akar lenni), néhol pedig nagyon ellenszenves volt. 

Zayn: Az elején imádtam a karakterét! Mindig is imádtam ezeket a szemtelen pasikat, akiknek mindig huncut mosoly játszik az ajkukon, akik mindig tudják mikor mit kell mondani. Na, Zayn pont ilyen volt. Könnyed, humoros, titokzatos. Aztán bunkó lett. Aztán megint cuki. Aztán újra bunkó. Ettől a hirtelen hangulatváltásoktól - akárcsak Rox - én is kiakadtam. A végén végül mégis cuki lett, szóval megbocsátottam neki, mert olyan kis izé volt, mert végül is érthető, hogy miután kiderült Roxanne kis titka, berágott. Teljesen normális reakció, de akkor sem szeretem a bunkó pasikat. Szóval ezért jár neki a dádá, de egyébként szerethető karaktert faragtál belőle.

Nathaniel: Először nagyon sajnáltam... Szegény kicsi Nat, a csúnya kislány folyton megbántja őt. Okos, intelligens, aranyos, szerethető figura volt. Aztán jött a pofon. Kicsit kellett egy kis idő, mire újra levegőhöz jutottam a sokk után. Ugyanarról a fiúról van szó, aki az elején olyan kis aranyos volt? Meglepődtem. És fejet hajtok előtted. Mert amikor a dolgok száznyolcvan fokos fordulatot vettek, nem csak úgy odavetetted az eseményeket, mint kutyának a csontot, hanem valóban megmagyaráztad, hogy miért történhetett az, ami. Gratulálok!

Nicole: Újabb BUMM! Az elején sem volt túl szimpatikus, rámenősnek és túl... ribancosnak tűnt nekem, mint aki szőkének mutatta magát, de belül egy körmönfont kígyó. Most kivételesen igazam volt a karakterrel kapcsolatban. Újabb sikert könyvelhetsz el magadnak, ő is jókora változáson ment keresztül, bár őt nem magyaráztad meg, mit, miért tett. Ezt remélem a későbbiekben pótolod, mert kíváncsi vagyok a lány gondolataira, a cselekedetei miértjére.

Zoe: A legjobb barátnő tipikus típusa. Ami nem baj, mert én szeretem. Olyan kis aranyosak tudnak lenni. Emlékeztet az egyik legjobb barátnőmre, így rögtön a szívembe zártam. Már mikor bevezetted a történetbe, akkor megszerettem, mert már akkor látszott, hogy egy jószívű, aranyos lány, aki mindig kiáll a mellett, akit szeret.

Roxanne édesanyja: Nem fontos szereplő, de meg kell említenem. Az egyik legjobb karaktered. Igazi anya. Féltő, gondoskodó, kiáll a lánya mellett akkor is, amikor tudja, hogy rosszat tett. Mert ez a dolga. Mert ez egy anya feladata. Ráismertem benne a saját édesanyámra, és ezért nagyon meghatott, mikor főszereplőnk olyan szeretetteljesen gondolt rá, beszélt róla.

Noel és Brian: Két különböző karakter, de azért említem őket együtt, mert mind a kettő még csak gyenge kis mellékszálon fut, és csak lassan kezdenek majd főszerephez jutni. Noelt már imádom. Aranyos, szerethető, igazi cukipofa és az egyetlen személy (Zoen kívül), aki kiállt Rox mellett, mikor körülötte minden összeomlott. Bevallom, eleinte azt hittem meleg, de remélem boldogok lesznek Zoeval. (Igen, happy end párti vagyok.) Brian már egy másik téma, őt eleinte kedveltem, az a laza vagyok, majd szétesek típus volt. Idegesítő, de nem rossz. Aztán itt is, puff. Meggyűlöltem, mikor Roxnak olyan csúnyán beszólt (bár egy részét megérdemelte), de akkor is durva volt. Akkor tátott szájjal néztem a telefon képernyőjére, mert lehet rosszul olvastam. De nem. Szóval igen, sikerült nagyon alkotnod.

10/8

Helyesírás: A helyesírásoddal nem voltak különösebb gondok. Nem tudom, bétád van, esetleg te magad nézed át a fejezeteket, de akárki is volt, ügyes munkát végzett. Voltak néhol elírások, vagy vessző hibák, itt-ott szóismétlések, de ez a hosszú fejezetekben el-eltűntek. Szóval nem nagyon akarom itt fecsérelni a szót, az apróbb figyelmetlenségekre kicsit figyelj oda (vagy a bétád, ha van)!

20/19

Összesítés: Bár végig olvastam a történetet, mert nagyon kíváncsi voltam a történésekre, továbbra sem az én világom. Nekem túl szomorú, túl nagy hangsúly van az érzelmeken (érzelmes ember vagyok, de szeretem mellette az akciót), átlagos kis történet (mármint semmi fantasy elem), és az ezt kedvelőknek bátran ajánlom, mert remek kis történet a műfaj kedvelőinek. Semmi rosszat nem tudok mondani a fent leírtakon kívül, még azt sem kérem, hogy javíts ezeken, mert ezek csak az én véleményeim. Igyekeztem szubjektívan vélekedni, de lehet kicsit kihatott rá, hogy nem igazán az én világom volt.

Mindenesetre további sok sikert és olvasókban gazdag elkövetkezendő hónapokat kívánok!

És végül a pontszám:

120/112