Tipikus hibák, amelyektől a falnak megyünk

Íme egy újabb cikk, ami arról szól, hogy kezdő íróként melyek azok a hibák, melyet könnyen elkövethetünk. (Sőt, még haladóként is.)

A cikk létrejöttéért nagyon hálás vagyok a Blogok nevezetű csoport tagjainak, segítettek összesíteni és újabb ötleteket adtak. (Majd idézek tőlük is.) Nagy segítséget kaptam Lucy Bloodtól, aki segített nekem összesíteni a dolgokat! Örök hála csajok! 

Kezdjük a kinézettel, hiszen már ez is lehet olyan szörnyű, hogy a kurzor rögtön a sarokban lévő kis x felé kússzon. 

1. Szörnyű design

Ne értsetek félre, senki sem kéri, hogy tökéletes alkotásod legyen. De ha te nem értesz a designhoz vagy a fejléc készítéshez, kérlek ne vágj magad bele! Ha egy csomó kép össze van dobálva (jobb esetben össze is van mosva), és valami élénk színnel és Times New Roman betűtípussal van valami rádobálva… Hát, engem eléggé megrémít. Ettől persze a történet lehet remek, de mire gondol az ember ilyenkor? Ha annyira nem ad a blogjára, hogy egy egyszerű kis dizit kérjen (még ha deviantartos is egy az egyben), milyen lehet a történet? Ha nem akarsz nagy felhajtást, akkor inkább maradj a sima sablonnál!

A másik, amitől az ember a haját tépi: Fekete alapon fehér betűk vagy neon színek. Hidd el, fél perc is elég ahhoz, hogy az illető sikítva pattanjon fel a monitor elől és szaladjon körbe a ház körül, majd rogyjon sírva a sarokba, hogy a szeme már sose lesz a régi. 

Visszatérve az egyszerű designra. Érdemes mégis rendelni valami kis egyszerűt, mert ha az olvasó el akar igazodni, szüksége lenne legalább egy fejezet menüpontra, hogy tudja követni a történetet. Nem fog húsz oldalt visszalapozni, hogy megtalálja a prológust. Valamint nem árt, ha van egy fülszöveged, hogy az olvasó mégiscsak tudja, mit fog épp olvasni, hogy rögtön tudja, hogy „Hmm, ez épp nekem való” vagy „Jujj, ez nem az én világom.” Mindenki dolgát megkönnyítitek vele. 

Amit még a designnál megemlíthetjük a zenelejátszót. Ha van, hát istenem, legyen. De ha önmagától elindul (ráadásként valami ütős rock szám), akkor alighanem előbb kapunk infarktust, minthogy beleolvassunk az elejébe. (Taskovics Tímea írta: Magától induló zene!!!! (Bár ez nem olyan hiba, amitől falnak megyek, ugyanis a szívroham mindig gátol benne.) 

2. Ami rontja az összképet

Összefoglalva így tudtam csak meghatározni. Nos, ide tartozik, amikor valaki zárójelben, vagy a szöveget lehúzva ír valamit. Jó, ez egy design vagy mindenes blognál okés, na de egy történetesnél? Melyik könyvben láttunk ilyet? (Jó, zárójel előfordul, de én azt sem szeretem.) A smiley-kat ne is említsük. Milyen az már? Nem facebook beszélgetéseket írunk, hanem történeteket. (Sós pálcika: amikor a zárójelbe írnak írásjeleket a mondat közepén. pl Ott voltam a szobában és ott volt egy hal (???) meg Dani.)

Amit még sokan nem szeretünk az a rengeteg kép egy bejegyzésen belül. Én szeretem, ha a történet elején (ha hosszú, egy-egy a közepén) van egy kis kép vagy gif. Legtöbbször megalapozza a jó hangulatot, de hogyha minden egyes nap, mikor a kis főhősnőnk átöltözik beraksz egy képet, hogy nesze, így nézett ki… Akkor inkább írj képregényt. (Tóth Anett Nikolett: Helyesírási hibák, képek messenger beszélgetésekről, ruha összeállításokról... le lehet írni szavakkal, nem? ._.)

3. Alapvető elvbéli hibák

Az első és legfontosabb. A fülszöveg nem prológus és fordítva. Ez kismilliószor ki volt fejtve, én nem tervezem. Ha valaki annyira kíváncsi, akkor Google a barátod. Mielőtt bárki is nekikezd írni, nézze át alaposan az ilyen és ehhez hasonló hibákat. 

Nagyon sokan panaszkodnak, hogy minden történet helyszíne New York, London vagy Párizs. Azonban mielőtt beleugranánk a mélybe, nézzünk utána a szokásoknak, hagyományoknak. Ennyivel könnyebb Magyarországról vagy Amerikáról írni. Magyarországot ismerjük, Amerika pedig eléggé kötetlen. Ha mégis különleges helyet akarunk, mint például Anglia, nézzünk utána a dolgoknak (Kaptam egy fülest, hogy ott tizenhat éves korig járnak iskolába). Ha Skóciáról akarunk írni, tudjuk, hogy ott már tizenhat éves kortól felnőttnek számítják az ember (míg a legtöbb helyen tizennyolc, vagy huszonegy, többek között Amerikában is). Ha különleges helyet akarunk, mint például Japán, tudjunk a különleges ünnepekről vagy szokásokról (ha bemész a házba vagy az iskolába, cipőt kell cserélned, ha ott evés közben szürcsögsz, akkor az dicséret, valamint mindig megköszönik az ételt, mégha egyedül is esznek). Ha azt mondod, egye fene, Dél-Koreáról írok, akkor tudd, hogy ott az emberek egy évvel idősebbek, mint nálunk, mert ott a méhben töltött időt egy évnek számolják és mikor a kisbaba megszületik, már egy éves. (Azért ezeket a példákat írtam, mert ezt ismerem.)

Ha helyszínt választasz, nézz alaposan utána (ha más nem wikin), hogy milyen az éghajlat. Londonban sokat esik, Alaszkán hideg van, Hawaiin meg kókuszmelltartót hordanak (ez nem igaz, de poénos. Ez is elvbéli baki.) Ó, és hogy ismét a csoportból idézzek: Londonnak nincs tengerpartja és Moszkvának sincs sivatagja.

4. Mindegy egyéb

Ide tartozik például a rossz szereplő és kép társítás. Le van írva, hogy a szereplő kövérkés és pattanásos és mellé van bökve egy Selena Gomez kép. Ennyi erővel oda írhatnátok, hogy a kép csupán illusztráció. Ha nincs megfelelő kép, akkor ne rakj be, ilyen egyszerű!

Amit még fontos megemlíteni, az az írók hozzáállása. Nem egy helyen láttam, hogy valaki komment-, pipa- vagy feliratkozó határt szab, különben bezárja a blogot. Hát Istenuccse, én nem fogom visszatartani. A másik nagy kedvencünk volt még a csoportban az az, hogy ha az író nem válaszol a kommentekre, vagy soha nem köszöni meg a támogatást és a szép szavakat. (Lucy Blood: Az is olyan amikor valaki azzal zsarolja az olvasóit, hogy ha nem lesz x komment és x feliratkozó vagy x pipa akkor törlöm a blogot. Ez egy rohadt rossz hozzáállás és hű... de ideges lettem.)

(Ivett Filimon: Ez a kommenthatár olyan, mintha reggel az iskola előtt az anya azt mondaná a lányának: "csak ügyesen Petra, tudod csillagos ötös vagy a kutyaólban alszol".)

Amit még nem ajánlok elkövetni: hogyha nem vagy abban biztos, hogy egy új blog megnyitásánál az újat és a rég(ebb)ieket nem tudod folytatni, akkor el se kezd! Higgyétek el, tapasztalatból mondom. Nekem is több blogom meg van nyitva, de nincsenek nyilvánosságra hozva és nem is lesznek addig, amíg úgy nem érzem, hogy elindíthatom anélkül, hogy a többi blog rovására menne. (Taskovics Tímea: utálom, ha egy bloggernek van 30 blogja, és mindenhol csak 1-2 rész van. soha, egyiknél se jut tovább, de azért még elkezd írni egy másikat is)

Végül pedig a lopás! Higgyétek el, nem éri meg. Velem is megesett, hogy a történetemet majdnem egy az egyben láttam valaki másnál. Tudom, hogy lopta, hisz követte a történetet. Elhihetitek, nem esett jól. Másnak sem fog, és ráadásként ha rájön erre az illető, akkor elég csúnya következményei lesznek! Ne tegyétek! (Lucy Blood: Ennél rosszabb már csak az amikor azt amivel más órákat (akár napokat) is küszködött magunkénak tüntetjük fel. Hú... legszívesebben pofon verném az illetőt aki erre képes. Szegény designerek, ilyenkor iszonyatosan sajnálom őket.)

Várlak titeket! Ha van hozzáfűznivalótok, várom válaszotokat és véleményeteket! Ne féljetek megmondani miben értetek egyet és miben nem!

Mára ennyi voltam.