Ha már itt tartunk, előkerestem egy régi novellámat. Romantikus, úgyhogy aki szereti, az azért olvassa, aki meg nem, az azért, hogy megszeresse :)
 |
Tizenegy óra elmúlt, amikor a hatalmas kastély második emeletén megnyikordult a hercegnői lakosztály ajtaja. Előtte, s utána csend övezte a régi királyság birodalmát. A hercegnő kilépett szobájából, s lábujjhegyen, cipőjét a kezében tartva indult el a hatalmas lépcsőhöz. Arcán az izgatottság, és a félelem keveréke tükröződött, hisz nagyon jól tudta, tilosban jár. Elérte az első fokot, mire az ősöreg tákolmány megnyikordult. Ijedten dermedt meg, félt, hogy valaki meghallja ténykedését, de semmi zajt nem hallott. Óvatosan a második lépcsőfokra lépett, és örömmel konstatálta, nem ad ki hangot. Bátran lépkedett le az első szintre, ahol azonban óvatosabban kellett mozognia, hisz a király, és a királyné az első emeleten az igazak álmát aludta. A felnőttek szobája előtt megtorpant, és hallgatózott. Semmi nesz. Gyorsan továbbhaladt, egyenesen a következő lejáratig, ahol már könnyen véve az akadályt, másodpercek alatt lejutott a földszintre. A cselédbejárón osont ki az éjszakai levegőre. Szélcsend volt, csak a távoli erdőből hallatszott bagolyhuhogás. A kastély gyümölcsöse felé vette az irányt, hisz ott várta őt titkos szerelme, ki most ért haza a távoli Indiából. Körülnézett, kereste lélektársát, azonban nem látta Őt sehol. Beljebb merészkedett, hátha valahol elrejtőzött. De nem. Magába roskadva ült le a kertben található, indákkal sűrűn borított padra. Hát nem jött el. Könnyei közt azonban valaki hirtelen átölelte őt. Megdermedt egy pillanatra, nem tudta, mi történt, aztán megérezte a fiú tökéletes illatát, s minden szomorúsága elillant. Szaggatottan vette a levegőt, s felállt, hogy magához szorítsa azt az embert, akit már hónapok óta nem látott, és teljes szívéből szeretett. Némán álltak egymás karjaiban, mígnem a fiú óvatosan eltolta magától szerelmét, hogy szemébe nézhessen. Homlokot, homloknak támasztva figyelték egymás tekintetét. Lágyan hajolt le egy édes csókra, karjait a lány derekára csúsztatva. A hercegnő sem tétlenkedett: karjait a fiú nyaka köré fonta, ezzel még közelebb kerülve kedveséhez. Ekkor, halkan, megszólalt az ősöreg óra, mely jelezte egy új nap kezdetét, egy szerelem beteljesülését, az éjfélt...
LEXIE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése