#68. Kritika - Szerelem mindhalálig

Szép napot nektek!

Némi késéssel, de meghoztam legújabb kritikámat, ezúttal Sarah Morgan blogjáról, melynek címe Szerelem mindhalálig. A türelmedet ezúton is szeretném megköszönni.

Kinézet: Amikor megláttam a blogod címét, azt gondoltam magamban, már megint egy habos-babos rózsaszín, vagy piros színárnyalatú design kerül majd a szemem elé, ami annyira csilli-villi és túldíszített, mint egy swarovski kristály. Hála a jó égnek azonban kellemeset csalódtam, ugyanis a Disney hercegnős árnyalatok helyett egy nagyon kedves, lilás, mályva szín keverék uralkodik főként az oldalon, s ez meglehetősen kellemes érzéseket kelt az emberben. Szerintem kitűnő választás egy love storyhoz, mert nem olyan elcsépelt, mégis megadja az alaphangulatát.

A fejlécedről: nos, úgy hiszem, alapvetően nagyon szép, tökéletesen illik a blog designjához, ám kissé üres. Nem rohanok azonban ennyire előre, rögtön kifejtem, miért gondolom így. A két karakterrel semmi probléma nincsen. Tökéletesek, úgy, ahogyan vannak. Az elhelyezésük nagyon előnyös, főleg, hogy a fiú kicsit háttérbe van szorítva, mert így egyértelmű számunkra, hogy ki a fontosabb szereplő kettejük közül. Az elmosásukkal nagyon jó munkát végzett a készítője, szép az átmenet a képek között, igénytelenségnek, durvaságnak nyomát nem látom. A cím is nagyon szép, véleményem szerint: a külön betűtípus választása, a színei, az elhelyezése, minden tökéletes. Amivel azonban van egy kis problémám, az a háttér. Jobban mondva, az a kevés textúra, ami ezt a nagy képet adja. Lehetne belőle több is. Néhány virágot meg csillogó gyertyát látni rajta, azokat is főként középtájt. A fejléc szélei felé így egyre ritkulnak a képek, már-már üres hatást kelt a hiányuk. Én mindenképpen megpróbálnék javítani kicsit rajta, és némileg több textúrát elhelyezni rajta: olyanokat melyek illenek a blog történetéhez, vagy szorosan kapcsolódnak hozzá. Ha ezt nem tartanád jó megoldásnak, esetleg a címet helyezném át valamelyik szélre, hogy kitakarja az ürességet, amit a hiány bizonyos mértéke okoz.

Magának az oldalnak a háttérszíne tetszik, jó választás. Kitűnő kontrasztban van ez az orgona lilás árnyalat a fejléccel, illetve a bejegyzések halványabb, fehéres-rózsaszín tónusával. Az itt található fejezetek betűszíne és típusa szintén remek választás, ezzel nem is igazán lehetett mellényúlni. Azonban az már kissé bántja a szememet, hogy magát a szöveget balra zárva írod. Szerintem egy sorkizárt sokat segítene a dolgon: szebb látványt nyújtana a szemnek - bár lehet, csak én vagyok ilyen rendszerető, hogy mindent egységesnek szeretek látni. A modulokról is szeretnék említést tenni, ha már áttértünk az oldalakra.

Nos, az első megállapításom az, hogy a modulsávot picit keskenyíteni kéne, ugyanis jól látszik az oldalaknál, illetve például a chatnél is, hogy jobbra vannak tolódva, tehát picit több helyük van a kelleténél. Ha ezt meg tudnád igazítani, máris jobb lenne a helyzet. Haladjunk kicsit konkrétabban: a verseny felirat alatt kiteszed az olyan blogok "plakátját", ahová jelentkeztél, hogy megmérettesd magadat. Alatta az olvasóid száma tekinthető meg, majd a chat ablakodat láthatjuk, amely színei eléggé kezdetlegesek. Nyilván alapbeállításon hagyta a készítője - nem tudom, te voltál-e az illető, vagy a designered -, mindenesetre, sokkal igényesebben is meg lehetett volna csinálni. Én javasolni tudnám, hogy változtasd meg a színeit olyanokra, melyek harmonizálnak a blog árnyalataival, lásd: lila, rózsaszín, mályva. Ezerszer szebb látvány lenne úgy, mint alap fehér-kéken, hidd el! 

A chat alatt a három főbb szereplőt láthatjuk. Ízlésesen bekeretezett, megfelelő méretarányú képeket szúrtál be róluk, noha nem egyforma szélességűek - ez nem zavaró, de az  én rendmániás énem mindig kiszúrja a hasonló helyzeteket, szóval bocsáss meg, csak megjegyeztem a dolgot. 

No, áttérve az oldalakra: a fejezeteknél szépen, rendezetten linkeled be egymás alá időrendben a blogod történetének részeit. Ha ráviszem a kurzort, a betűstílusa dőltté változik - és ez nagyon tetszetős! Ezen az oldalon semmi problémát nem találtam - esetleg, bár ez már ízlés kérdése, beilleszthetnél a prológus elé egy olyan képet, vagy montázst, amely nagyon jól tükrözi a blog hangulatát. A trailer valami fantasztikusra sikeredet - de hát Barby ugyebár mindig hozza a szintjét -, nagyon áthatóan, részletesen adta elő, miről szól a történet, ellenben spoilert nem tartalmazott, ami miatt külön élvezetes volt végignézni. A Tőletek menüpontoddal csupán az az egy gondom van, hogy feleslegesnek tartom, hogy a másoktól kapott képekért egy külön oldalt hozz létre. Szerintem inkább a szereplőket kellene ide tenned, s ezeket a szép képeket áthelyezned a modulsávba, így sokkal rendezettebb lenne az egész. A cseréket nagyon szépen megcsináltad, külön tetszik, hogy egy-egy könyvborítót, képet kitettél a fülszövegek mellé, hogy az olvasóid láthassák. A díjakról: még sajnos nem kaptál egyet sem - pedig megérdemelnéd. Ám addig feleslegesnek tartom ezen oldal létrehozását, hiszen úgyis üres, csak a helyet foglalja a menük között - bár te tudod, ha marad, akkor sem zavar sok vizet. De én akkor hoznám létre, ha már van is miért. 

Összességében tehát úgy gondolom, a blogod designja szép, igényes, rendezett, s látszik, mennyire sok a belefektetett munka, amiért külön elismerés jár. Néhány apró változtatást ugyan megejtenék az oldalon - ezeket már fentebb részletesen taglaltam -, de ezektől eltekintve ügyes munka, garantáltan megadja a kedvet az olvasáshoz.

4/5

Történet: Jaj, jaj! Itt először is egy szidással kezdeném a véleményezést. Hallottál te már olyanról, hogy fülszöveg? Remélem, hogy igen. Mindenesetre, ez egy rövid ismertető, ami arra szolgál, hogy összefoglalja a történetedet nagy vonalakban, s az olvasók ezt látva kíváncsivá váljanak. A probléma az, hogy nálad nem találkoztam ezzel. A legtöbb blogon a modulsáv legtetején helyezik el az írók, s neked is hasonlóképpen kellene tenned. Ha egyedül nem boldogulsz a fülszöveg megírásával, akkor kérj segítséget - többek között nálunk is lehet rendelni, Sayaa Badrick szerkesztőtársam áll a rendelkezésedre ez ügyben, amennyiben igényt tartasz rá. És szerintem kellene, ugyanis ez egy nagyon fontos része egy történetnek. Te elkezdenél olvasni egy olyan könyvet, amelyről fogalmad sincs, miről szólhat, mert nem találsz egy rövidebb ismertetőt a borító hátoldalán? Hát, én sem. Lehet akármilyen szuper a sztorid, fel kell kelteni a figyelmet, s ez csak egy frappáns fülszöveggel érhető el, éppen ezért ezt a hiányosságot sürgősen pótold.

Na, áttérve magára a történetre: elég érdekes. Ez volt az első gondolatom róla, de rögtön ki is fejtek mindent, amit lehet. Először is, az alaptörténet maga tetszik. A főszereplő lány testvére meghal, ezért ő gyakorlatilag egy új életet szeretne kezdeni, egy másik városban. Az apját - és a múltat - maga mögött hagyva utazik el Miamiba. A szép, napos, mindig vidám Miamiba. Eddig egyáltalán nem sablonos a történet, legalábbis szerintem nem az. A későbbiekben viszont picit eleresztetted magadat, mert... De nem rohanok ennyire előre! Mindent sorjában:

Lindy hősnőnk, a repülőn ücsörögve rosszul érzi magát, miután a gép légörvénybe keveredik. A mellette ülő hölgy szól egy nővérnek, aki elviszi őt az orvosiba, hogy a doki megvizsgálhassa. Semmi komoly baja nincsen, csupán egy kis rosszullét, de még ott kell maradnia, hogy kipihenje magát. ÉS, ekkor csap le a villám, ugyanis érkezik a színre Adam, a jóképű, helyes, kedves srác, akivel természetesen első látásra egymásba bolondulnak. Na ez az, itt rontottad el. Enyhén szólva lassítanod kellett volna a tempón, mert egész idáig teljesen rendszerezve írtad a fejezeteket. Itt viszont, mintha átestél volna a ló túlsó felére: nagyon felgyorsulnak az események, szinte azt sem tudjuk, hány nap telik el a találkozásuk, és az első randijuk között. A helyzet az, hogy a szerelem szép, és jó dolog, s igen, gyakran megtörténik, hogy nagyon hamar, kölcsönösen egymásba szeret egy fiú, meg egy lány, de azért ennyire nem hamar. Konkrétan elkezdenek beszélgetni, pár szó után pedig telefonszámot is cserélnek. Ez még oké. Flörtölgetnek egymással, ez is rendben van, mert hát, ilyen a kölcsönös vonzalom. Viszont, az már kissé betett nekem, hogy gyakorlatilag pár óra elteltével a megismerkedésük után rögtön szerelmet vallanak egymásnak. 

Hát, nem tudom, voltál-e már valaha ilyen helyzetben, de ez annyira irreális. Komolyan, csak a mesékben van ilyen, a valóságban ennek az előfordulási aránya 1:1.000.000-hoz. Azaz semennyi. Oké, nem fogok ezen tovább lovagolni, de lássuk be, picit át kellett volna gondolnod az eseményeket, mielőtt közzéteszed a fejezeteket a blogodon. Mert rögtön, miután Lindy a szállodába ér, közlik vele, hogy valaki már várja őt fent, a szobájában. Kiderül, hogy gyermekkori barátja, Tay az, aki megörökölte apjától az egész szállodát. Hát, nem mondom, de ennek is kicsit álomvilág szaga van. Nem igaz, hogy nem lett volna egy olyan rokon, aki idősebb és tapasztaltabb nála, helyette az apja egy tinire hagyja az egész intézményt... Oké, mindegy, túlléptem rajta. 

Szóval, Lindy élete folyik tovább az új környezetében, Miamiban. Adam felhívja őt telefonon rögtön másnap, miután leszálltak a gépről. Randit kér tőle, amire a lány rögtön rá is bólint, így másnap találkoznak egy játékteremben. Fura helyszín egy első randihoz, de biztos, hogy ötletes. Nos, mielőtt kezdetét vehetné a várva várt program, elcsattan közöttük az első csók. Majd ismét szerelmet vallanak egymásnak... Ezután azonban fordulat következik be, hiszen Lindy minden ok nélkül elájul, rájön ismét egy rosszullét, ezért a fiú lesz olyan kedves, hogy a helyszínre hívja a saját háziorvosát. A doki vérszegénységet állapít meg nála, s azt javasolja, sürgősen menjenek kórházba. Ez meg is történik. Itt azonban tehetetlenek a szereplőink, hiszen a kivizsgálás eredményeire várnak. 

Eközben Lindy ismét elájul, s szörnyű, hátborzongató módon rosszat álmodik. Ebben az álomban ő maga is, illetve Adam is meghalnak, és a végső kép egy közös temetés, amely igen szívszorító látvány. Ráadásul annyira élethűen írtál le mindent, hogy egy pillanatra azt hittem, mindez valóban megtörténik. De aztán belegondoltam, akkor hogyan folytatódna tovább a történet? A kételkedésből végül kirángatottak a soraid, melyek egyúttal meg is nyugtattak. Csak egy rossz álom, semmi több. Bevallom, sajnáltam volna szerencsétleneket, hiszen alaposan rájuk járt volna a rúd, különösen Lindyre, akinek főként az apját sajnáltam ebben a helyzetben. Szörnyű lehet neki elveszíteni a feleségét, és a két lányát is, nem sokkal utána. 

A történet nagyjából most itt tart, öt fejezetnél. Ezalatt elég sok minden történt, de főleg Lindy múltjának a taglalására feküdtél rá, plusz az Adammel való kapcsolatépítésére. Összefoglalva a fent leírtakat, már említettem, hogy van egy jó alapsztorid, de a megvalósítással kissé nehezen tudsz megbirkózni. Sok benne az irreális esemény, a gyors cselekményvezetés szintén. Mindenképpen vezesd lassabban a sztorit, hogy élvezetesebb lehessen az olvasás, és javaslom a hosszabb fejezetek írását is, mert ezek eléggé rövidkére sikeredtek. Azt tudom tanácsolni még mindemellett, hogy olvass több könyvet, mert azokból is meríteni tudsz mind ihletet, mind pedig megtanulhatod, más írók hogyan vezetik végig a történetüket úgy, hogy az ne legyen elkapkodva. 

2/5

Szereplők: Hm, azt hiszem, itt megint egy kis leszidással kezdeném a véleményezést. Miért van az, hogy nem dolgozod ki a karaktereidet olyan alaposan, legalábbis ami a külsőt illeti - de végül is, belsőre is elég kiforratlanok? Annyiszor találkoztam már olyan bloggal, ahol hasonló hibát követnek el, mégis minden alkalommal érthetetlenül állok az eset előtt. Öt fejezet alatt olyan jól fel lehetett volna építeni a karaktereidet, mégsem használtad ki az alkalmat. Az egy dolog, hogy a modulsávba tettél ki róluk képeket, de attól még a történetben is jellemezned kell őket, mert hiába nézünk rájuk, fogalmunk sincs róla, milyen emberek. A probléma pedig az, hogy ezt mindegyiküknél elkövetted, de a legrosszabb, hogy ebbe a főszereplő is beleszámít, akinek az ismertetése pedig létfontosságú lenne. 

Lindy Malik, a szomorú múlttal rendelkező lány Miamiba utazik, maga mögött hagyva egyetlen létező rokonát, az apját. Noha ilyen helyzetben pont az lenne célszerű, hogy legalább ők együtt maradnak, de a te történeted, biztosan megvolt rá az okod, hogy így írd. Mint már volt róla szó, Lindy külsejéről abszolút nem tudunk semmit. Egyszer-kétszer elhangzik, hogy mennyire gyönyörű lány, de ettől eltekintve az égvilágon semmit nem tudunk róla. Milyen színű a haja? Milyen magas? Barna a szeme, esetleg kék, vagy zöld? Milyen ívben gördül a szája, amikor elmosolyodik? Hogyan öltözködik? Van-e valami jellegzetes arcvonása, amiről könnyen felismerhető? Látod, mennyi kérdés marad számunkra megválaszolatlan? Ezért kellene picit több gondot fordítanod Lindy - és a többi szereplő - kidolgozására, mert így gyakorlatilag egy árnyék számunkra, akinek nincs egyénisége, és beleveszik a tömegbe a sok, átlagember közé. A személyisége terén ugyanez mondható el. Azon kívül, hogy egy kedves, szerény lánynak tűnik, aki hamar szerelembe tud esni egy jóképű fickóval, szinte alig ismerjük. Egy távoli idegen, akit egyszer látsz az utcán, és kialakul egy első benyomás róla. Nos, ő is ez a kategória. Mivel főszereplő, tanácsolom, hogy minél előbb építsd fel teljesen a karakterét, hiszen a történet szempontjából - meg egyébként is - fontos lenne többet tudni róla.

A sztorid másik hőse Adam, a helyes, titokzatos srác, akinek hátteréről semmit nem tudni. A repülőn találkoznak Lindyvel, s rögtön feléled közöttük a kölcsönös szimpátia jelensége. Erről a fiúról is csak annyit állapíthatunk meg, hogy nagyon jól nézhet ki, legalábbis a lány így gondolja. Egy helyes, kedves idegen, aki túl tökéletes ahhoz, hogy igaz legyen. De tényleg. Nem elég, hogy jóképű, még udvarias, segítőkész is, nem mellesleg szingli, és feltétel nélkül szereti Lindyt - állítása szerint. Nekem itt valami nem stimmel körülötte. Biztosan akad rejtegetni valója, kíváncsi vagyok, hogyan alakul az ő története a folytatásban. Persze az is lehet, hogy ő tényleg ennyire hibátlan. Akkor viszont miért nem árulsz el róla többet? A külsejéről szintén annyit lehetne írni, mint Lindyéről, a tulajdonságai közül is többet megoszthatnál az olvasóiddal, mert annyira sablonnak tűnik nekünk így szegény Adam, hogy nincs semmi benne, ami megfoghatná az embert. 

A mellékszereplőiddel szintén ez a helyzet. Természetesen, az ő személyiségük nem feltétlenül fontos, de a megjelenésükről legalább néhány szót megemlíthettél volna. Fogalmunk nincsen, hogy néz ki Lindy apja, Tay, vagy éppenséggel az a kedves idős hölgy, aki a lány utastársa volt a repülőgépen. Mindenki csak úgy van, de az arcuk helyén egy nagy, tátongó, fekete űr helyezkedik el. Ez pedig azért van, mert átsiklasz felettük. Ne tedd! Gondold át, kit hogyan képzelsz el, milyen tulajdonságokkal, és próbáld meg ugyanúgy átadni nekünk! Mert ennél sokkal, de sokkal jobban is leírhatnád őket, s ez a főszereplőkre is vonatkozik.

Ha bizonytalan vagy magadban, nézd meg, mások hogyan csinálják. Kérj bátran tanácsot, ha úgy adódik, hogy egyedül nem tudsz belevágni, mert bizonyára akadnak akik szívesen segíteni fognak neked ebben. Akár én is, ha írsz nekem egy e-mailt. Hidd el, idővel majd megszokod, hogyan is kell ezt csinálni, és a következő blogodnál majd olyan magától értetődő lesz az egész folyamat, akár a babáknak a járás. 

2/5

Helyesírás, fogalmazás: Hű, itt aztán sok mindent ecsetelhetnék. Voltak negatívumok és pozitívumok is, melyekkel találkoztam a történet olvasása során, ezeket szeretném most kifejteni, s ezzel együtt segíteni neked, hogy javulhasson az írásképed.

Kezdeném a kevésbé jó dolgokkal: az első helyen egyértelműen a helyesírás áll, hiszen a prológust olvasva rögtön megütötte a szememet az a néhány alaphiba, amit az ember el szokott követni gépelés közben. Először is, soha, de soha nem szabad szóköz nélkül írni egy mondatkezdést. Példának okáért:

"-Kicsim, csak annyit kérek tőled, hogy vigyázz magadra.-mondta apu elszomorodva." --> itt rögtön két hiba is fellelhető. Egyrészt, a gondolatjelek után szóközt teszünk, ez így a helyes. Másodszor pedig, ha a mondat a párbeszédben kijelentő, nem mindig teszünk utána pontot. Ha a közlés és az utána következő elbeszélői megjegyzésed egy mondatba tartozik, a pont kitétele szükségtelen. Ilyen pl. a mondta, dünnyögte, sóhajtotta, közölte és a többi. Tehát a fenti részlet így helyes:

"- Kicsim, csak annyit kérek tőled, hogy vigyázz magadra - mondta apu elszomorodva." --> Ugye, máris mennyivel szebb látvány a szemnek?

A második észrevételem a meg- és felszólításaiddal kapcsolatos. Ha valakihez szólsz, a neve után közvetlenül vesszőt kell tenni, hiszen a hangsúlyt is ide tesszük élő párbeszéd során. A másik ilyen helyzet a köszönés. Csak hogy lásd:

"- Szia kincsem!" --> ez az írásmód helytelen.

"- Szia, kincsem!" --> így a helyes, remélem, a különbség jól látható, és ezek után nem fogod elfelejteni ezt a fontos alapszabályt. 

Ami számomra még furcsa volt, ám csupán egy észrevétel, az az, hogy néhány mondatot olyan érdekesen tagolsz, amilyet én ritkán láttam életemben. Vegyünk itt is egy példát:

"- Jó, tudod mit a kocsinál megvárlak. " --> Ez nekem leírva nem tűnik valami helyesnek. Egy szóban folytatott párbeszéd során sem így hangsúlyozzuk ezeket a szavakat!

"- Jó, tudod mit? A kocsinál megvárlak!" --> ez a formátum máris reálisabban fest, nem gondolod?

Ezeken kívül amik még előfordultak az alapvetőbb problémák közül, azok a szóismétlések, illetve a vesszőhibák voltak. Előbbi kiküszöbölésére tudom ajánlani az internetes szinonimaszótárat, mert nagyon sokat segít szorult helyzetekben. Utóbbihoz pedig azt, hogy közzététel előtt mindig olvasd át többször is, figyelmesen a szöveget, hiszen így még az utolsó pillanatokban is ki tudod javítani az esetleges hibákat. Ám az is egy megoldás, ha felfogadsz magad mellé egy bétát. A munkádat nagyban megkönnyítené, és bizonyára akad olyan önkéntes blogos csoportok keretein belül, aki segít neked helyes formában publikálni az újabb fejezeteket. 

Ami még picikét zavart a szövegedben - a vessző és alapvető helyesírási hibákon kívül - azok a hangulatjelek voltak. Szerintem egy jó író anélkül is remekül vissza tudja adni a szereplők érzéseit, a szituáció drámai hatását, hogy egy mosolygós smileyt biggyesztene a mondat végére. Feleslegesnek tartom, helyette inkább koncentrálj jobban az érzelmek, a gondolatok ábrázolására, illetve a részletesebb leírásokra, hogy azokon keresztül is jobban megismerhessük a környezetet, illetve a szereplőket. 

A jó oldaláról: nos, a helyzet az, hogy sajnálatos módon a kelleténél több helyesírási hibát fedeztem fel olvasás közben, melyek ugyebár rontják az ember presztízsét. Ellenben csak kevés pozitívumot sikerült kiemelnem - sajnos -, de most ezekről foglalom össze néhány mondatban a véleményemet.

Talán a leginkább az tetszett az írásodban, hogy rengeteg sajátos szófordulatot és hasonlatot használtál, amelyek arra kívánnak utalni, hogy stílusilag elkezdted kitaposni magadnak a saját "ösvényedet".Valóban egyre többször akadtam össze ilyen egyediségre utaló jellel, aminek kifejezetten örültem, hiszen ritka manapság, ha egy író nem veszik bele a tucat írásmodor tengerébe. 

A másik dicséret magáért az alapötletért jár. Szerintem remek sztorit választottál, jól el is tervezted, ám a megvalósításánál valahol félrecsuklott ez a dolog. Úgy értem, annyi mindent ki lehetne hozni ebből a történetből, de te túlságosan elsieted az eseményeket, nem hagysz időt a kiforrásukra, amelyek fokozhatnák az izgalmat, a kíváncsiságot. Lassíts! Mindenképpen, hiszen így válik jobbá idővel a blogod. Emellett viszont voltak részek, ahol különösen jól szemléltetted a főszereplő érzéseit gondolatait, s éppen ezért ez reményt ültetett belém, hogyha már eddig eljutottál, és ilyen hihetetlenül szépen tudsz fogalmazni néhány helyen, akkor többre is képes vagy, csak be kell bizonyítanod. 

Összességében tehát picivel több a hibád, mint kellene, de ez mindenkivel előfordul, pláne a fiatalokkal, illetve a kezdőkkel. Nem tudom, mióta írsz pontosan, de vigasztaljon a tudat, hogy mindenki elkezdte valahol, s írás közben nagyon sokat lehet fejlődni. Csak olvass rengeteget, fusd át a helyesírás alapszabályait, illetve fordíts több gondot a leírásokra, a környezet, a szereplők szemléltetésére. Hidd el, ezek egyike sem felesleges időpocsékolás - segíteni fognak, hogy jobbá válj, mert a reményt látom benned. Gyönyörű szófordulatokat használsz, és ha erre képes vagy, akkor többre is. Én szurkolok neked a célod eléréséhez! :)

3/5

Összesen: 11/20

Sok sikert a továbbiakban, és jó blogolást: