Friction

I'm a half a heart without you

Előtte

Utána xxx

Like no one's watching

Előtte

Utána xxx

 Szonidea

Előtte

Utána xxx

A RENDELÉSRE KÉSZÍTETT FEJLÉCEKET TILOS SAJÁTKÉNT FELHASZNÁLNI!

FRICTION

Not Afraid

Elkészült könyvborító :) xx

xxx

NA

#56. Kritika - Wolf, blood, honor

Sziasztok drágák! 

Újabb kritikával érkeztem. Ezúttal Kyra Chan blogját, a Wolf, blood, honort véleményezem. Sajnálom, ha picit késve hoztam meg a bejegyzést, de sok a rendelésem - nem csak itt, egy másik design blogon is. A lényeg, hogy most már elkészült a kritika, így bele is kezdenék a blog elemzésébe:

Kinézet: Először is, kezdeném azzal, hogy a fejléc valahogyan nem nyerte el a tetszésemet. Üresnek tűnik a textúrák és apróbb képek hiánya miatt, mégis zsúfolt, mert négy karakter szerepel rajta, plusz még a két farkas feje, ami igazából teljesen fölösleges ebben a felállásban. Gyakorlatilag semmi háttér nincs, ahová be vannak illesztve a szereplők, csak úgy állnak a semmiben. Ez azért baj, mert így nem tudjuk elképzelni első látásra, miről is szólhat majd a történeted: ha rakatnál bele textúrákat, kisebb képeket, effekteket, amik nagyjából tükröznék a blog világát, máris kialakulna az olvasóban egy vélemény, hogy mit is tükröz valójában ez az egész. Egy fejléc akkor szép, ha maximum két karakter van elhelyezve rá. Itt túllépted ezt a korlátot plusz két fővel. Nyilván azért van ez, mert mind a négy szereplő fontos a történeted során, értem én. Viszont, szerintem ragadj ki közülük egyet, akinek ténylegesen meghatározó szerepe van benne, s helyezd el őt a középpontba, a többieket pedig felejtsd el! A farkas képét sem egészen értem: miért kétszer van, ráadásul egymás mellett, más méretben? A nagyobb totálisan belelóg a fölötte lévő lány testébe, alig látni belőle valamit, ami a zsúfoltság érzését kelti az emberben. Amennyiben megtartod a farkas karakterét, szerintem már olyat érdemes rátenni, ahol az egész teste látszik. Egy ilyen kép, és a főszereplő képe pedig bőven elegendő ahhoz, hogy a textúrák mellett kitöltse az egész fejlécet. Máris megoldódik a zsúfoltság kérdése, és talán ízlésesebb benyomást is kelt majd. Az igaz, hogy az elmosások rajta viszonylag jó munkák, a mattított színvilág is egészen előnyös, a betűstílus azonban nekem túl egyszerű. Vannak sokkal szebbek is, amikkel pluszban fel lehetne dobni a fejlécet, ami valljuk be, szerintem ráfér. Tényleg nem bántásból mondom, de ha rendelnél mondjuk egy design blogtól új fejlécet, biztosan javítana a blog külsején. 

A színvilág egyébként tetszik. A szürkés-feketés árnyalatok illenek egymáshoz. A betű típusa megfelelő, a színe szintúgy. Jó pont, amiért nem egy sötét háttér-világos betű kombinációt választottál, mert ez a jelenlegi kinézete nagyban megkönnyíti az olvasást. 

A modulokat hiányolom. van egy főoldal, és egy információ menüpont. És? Hol a többi? Sokkal átláthatóbb lenne, ha készítenél mondjuk egy külön részt a fejezetekről és a szereplőkről, ahová névvel ellátott képeket raksz róluk. Megkönnyítené a te dolgodat is, de főképpen az olvasóét, akinek nem kellene az archívumban böngésznie, hogy megtalálja a legelső fejezetet, amikor már jócskán meghaladtad fejezetek terén a húszat. Ezen mindenképpen javíts: tegyél még oldalakat, modulokat a blogra, mert könnyebben el lehet igazodni rajta.

Amit nagyon hiányoltam még, az a fülszöveg. Ez nem hiányozhat egy blogról sem! Szinte a legfontosabb részét képzi, ugyanis az olvasó ezt látja meg elsőként, amikor az oldaladra téved. Egy rövid ismertető a történetről, ami eldönti, hogy bele akar-e kezdeni, vagy sem. Nos így, fülszöveg hiánya miatt valószínűleg neki sem kezd majd a most bekapcsolódni akaró személy, mert meglátja, hány fejezet van fent. Ehelyett inkább legyint egyet, hogy ezt elfelejti. Ha legalább lenne kint fülszöveg, talán motiválhatná őt arra, hogy megmásítsa a döntését, de így sajnos megértem, ha továbblapoznak a blogodról. Ha a fentebb leírt tanácsaimat nem is fogadod meg valamilyen okból kifolyólag, legalább ezt az egyet mindenképp: manapság több design blognál rendelni lehet fülszöveget olyan embertől, akik értenek ezek megírásához. 

2/5

Történet: Na, ez egy kicsit kemény dió lesz. Sosem rajongtam igazán az ilyen koreai/ japán/ kínai történetes blogokért, de gondoltam, mivel kértél kritikát, teszek egy próbát, és belekezdek. Már az elején érdekesnek találtam, hogy a főszereplő lány egyébként magyar, de hát fő az egyediség! Tehát, Mira a nővérével, Dinával elutazik Gangnamba, hogy megmutathassa tánctehetségét egy bandának abban a reményben, hogy ezután majd náluk dolgozhat. Persze nem megy minden ilyen egyszerűen, hiszen a bátyja először nem akarta elengedni, de végül nagy nehezen rábólintott. Az utazás alatt semmi jelentős dolog nem történt. Odaérve a városba összebarátkoztak a taxissal, aki megmutatta nekik, melyik szállodában érdemes lakni - később kiderül, hogy John nem csupán egy sofőr, hanem emellett rendőr is, akivel egy éjszaka Mira nyomozni kezd a rejtélyesen felbukkanó farkasok után. Jó fordulat, de itt kicsit irreálisnak éreztem a történetet: egy felelősségteljes rendőr egy gyerek kezébe, fegyvert ad, és olyan veszélynek teszi ki, hogy erősítés nélkül elviszi magával farkast vadászni az erdőbe, mikor már besötétedett?! Ugyan, kérlek. Ez minden, csak nem felelősségteljes. Persze, izgalomnak jó volt a sztoriban, de akkor is kissé hihetetlen. Mindegy, túlléptünk rajta.

Ezután jött az "emberibb" része: az SM székházába megy egyik nap Mira, hogy gyakorolhasson a neki odaígért terembe. A véletlen (vagy szerencse?) folytán abba a szobába kerül, ahol egyébként a banda szokott próbálni, s miközben táncol, imádott példaképe, Tao rögtön rá is jön, hogy valaki "betört" a saját termükbe. Persze először nagy az ijedelem, végül a félreértéseket megbeszélik, és nyugodtan folyhat tovább a próba - de csak egy rövid ideig. A következő részek azzal telnek el, hogy izgalmasan felépíted a fokozódó bonyodalmat, ami főleg az Exo banda körüli rejtélyességet foglalja magába. Már amikor a lányok megismerik a bandát, akkor érezzük, hogy valami megváltozott, nincsen egészen rendben: a fiúk hangulata meglehetősen gyorsan változik, némelyikük elég agresszív, sokszor furcsán csillan a szemük és védik azokat farkasokat, akikre Mira a rendőr barátjával vadászik. Az erdőben történő kalandokat a "fenevadakkal" mindig úgy írod le nekünk, hogy gyakorlatilag kötelességünk végig izgulni minden egyes pillanatát: alapos, élethű, lebilincselő. A legutolsó kaland Johnnal végzetesre sikeredik: a férfi sajnos váratlanul meghal, de egyenlőre nem derül ki rögtön, mi is ennek az oka. Mirán kívül azonban senki nem emlékszik a történtekre, olyan, mintha a férfi nem is létezett volna.

Na, itt éreztem egy olyan fordulatot, ahol elkezdett felcsigázni a történet menete. Izgatottan olvastam tovább, vajon mi mindenre derül fény a folytatásban: a próbák folytatódnak, a két testvér elhagyja a szállodát, és a fiúk által odaajándékozott lakásban fognak élni ezután (hű, ez kissé... irreális, de mindegy, mert felkelti az érdeklődést a blog iránt, ha eddig valakinek még nem tette volna meg). Edina és Yifan lényegében elkezdenek egymással járni, és az is nyilvánvaló, hogy Mira és Tao közt is alakulóban van valami. Amikor majdnem elcsattan köztük az első csók, ez egyértelművé válik. Azonban te ügyes módszerrel halasztod még ezt a köztük kialakuló párkapcsolatos dolgot - az olvasóid nagy bánatára -, ami tovább fokozza az izgalmakat, s mi egyre jobban arra asszociálunk, mikor jönnek már végre össze azok ketten. 

A szerelmi szál írása mellett azonban a többit sem hanyagolod el: Mira meghallgatása többé kevésbé sikeres. Gyakornoknak ugyan nem veszik fel, de egy megtisztelő állást kap helyette, elvégre nagyon tehetséges: a banda hivatalos tánctanára lesz, így egyre több időt kell velük eltöltenie. Őszintén, nem hittem volna, hogy egy ilyen nem várt fordulatot raksz bele, de ügyes megoldásnak tartom. A farkasvadászat közben folytatódik tovább: Mira egyedül megy el az erdőbe, de a fekete farkas az életére tör. Az utolsó pillanatban menti meg őt a Kékszemű, s viszi haza épségben, miután megmutatta neki John szétmarcangolt holttestét (hát, az a rész minden volt, csak nem gusztusos - elég élethűen írtad le, ami jó pont, mégis a hideg futkosott a hátamon tőle). Ezután a próbák folytatódnak tovább, mintha mi sem történt volna korábban. Mira két lány és néhány alkalmazott személyében új barátokat szerez, túlteszi magát élete első berúgásán és részt vesz az SM által szervezett Olimpián. Eddig íródott a sztori, szóval az olvasók izgatottan várják a folytatást:

Mi lesz a verseny végeredménye? Hová tűntek el a fiúk? Miért titkolnak ennyi mindent Mira elől? Mi van a farkasokkal, akik az erdőben élnek? Rengeteg a kérdés, de válasz még nem érkezett rájuk. Talán később... Viszont annyit még hozzátennék, hogy remélem, minél előbb hozod a folytatást, mert a végére teljesen felcsigázott a történet. Nagyon egyedi stílusod van, és egyáltalán nem írsz kiszámíthatóan, amit csak két szóval tudok illetni: Szép munka!

Összegezném tehát a lényegesebb megállapításaimat: a történet egyáltalán nem sablonos, élvezhető az olvasása, amiért külön plusz pont jár. Igaz, néhol az események kissé irreálisak és kiszámíthatóak, de a tökéletességet nehéz elérni - viszont törekedni kell rá.

4/5

Szereplők: Mivel meglehetősen sok karakter bukkan fel a történet során, legjobb lesz, ha csak a lényegesebbekről írok véleményt, a kevésbé fontos szereplőket pedig egy kupacba véve fogom jellemezni.

Tehát, főszereplőnk Mira, egy magyar lány, aki hihetetlen tánctudással van megáldva - nyilván ennek is köszönhetni, hogy Gangnamba hívják őt az SM-hez, mint gyakornok. Egyébként egy nagyon kíváncsi, talpraesett, karakán fellépésű, de törékeny, beteg lányról van szó, aki szeret a saját feje után menni és jót cselekedni másokkal szemben is. Mindig próbálja beleütni az orrát a más dolgába, így nem csoda, ha sokszor keveredik bajba. Valójában egy nagyon szimpatikus lány számomra, csak külsőleg nincs annyira kidolgozva. Annyit tudunk róla, hogy nagyon vékony, törékeny, de mást nem. A belső felépítését, jellemvonásai t nagyon jól szemléltetted nekünk, azzal nincsen gond, de talán a kinézetének leírására fektethetnél némileg nagyobb hangsúlyt.

Edina szintén ilyen. Belsőleg ismerjük őt nagy vonalakban, külsőleg viszont azon kívül, hogy magas, semmi konkrét dolgot nem tudunk meg róla. Számomra ő a legkedvesebb karakter: óvja a húgát minden veszélytől, támogatja, amiben tudja, ésszerűen gondolkodik és nagyon karakán a személyisége. Ahhoz képest, hogy nyilvánvalóan nem ő a főszereplő - hála az égnek -, elég sokat szerepel, majdnem minden egyes részben felbukkan, az én nagy örömömre. Remélem, a későbbiekben is nagy szerepet szánsz neki, mert ő kifejezetten olyan karakter, akiről szívesen olvasnának az emberek.

John semleges szerepet töltött be az én szememben. Egy jó fej, segítőkész taxis és rendőr volt egyben, aki nem mellesleg "helyes" is a lányok szerint, noha róla még annyit sem tudunk, mint az előbb leírt két szereplőről. Megszállottan vadássza a farkasokat, ám igazságos, hiszen csak azokat akarja befogni, akik bizonyára tettek is valami rosszat a város lakói ellen. Mirával egészen jól kijöttek, már azt hihettük volna, lesz valami közöttük, ám a sors közbeszólt. Johnnak meg kellett halnia egy vadászat során az erdőben, rejtélyes körülmények között. Akkor sajnáltam egy kicsit, de úgy gondoltam, nem egy nagy veszteség a történet számára. 

Az Exo tagjai kicsit sokan vannak, remélem, megérted, ha nem jellemezném az összeset egy-egy bekezdésben. Összességében vannak, akiknek a neve gyakrabban visszatér, mert több szerepet kapnak, jobban érvényesülnek a sztori előrehaladtával. Ilyen például Tao, Yifan, vagy éppen Yixing (néha Sehun is). Személy szerint nekem ők hárman tartoznak a kedvenceim közé. A karakterük sokkal alaposabban kidolgozott, mint a többieké, és több információt is tudunk meg róluk. Amivel azonban itt is akad némi problémám: ez a blog nyilvánvalóan egy Exo fanfiction. Ez így rendben van, de mi van akkor, ha valaki úgy kezd bele a történetbe, hogy nem ismeri ezt a bandát? Azoknak nem fog mindent elárulni egy-egy név. lehet, hogy te és a többi rajongó kapásból tudja, hogy néz ki az illető, milyen a viselkedése, stb. Éppen ezért szeretném javasolni, hogy fektess több hangsúlyt a fiúk kidolgozására is mind külsőleg, mind pedig belsőleg, és úgy legalább mások is jobban megértik majd.

4/5

Fogalmazás, stílus: Alapvetően tetszik, ahogyan írsz. Szóismétlési hibák nincsenek benne, mert igyekszel választékosan fogalmazni, ami nagyrészt sikerül is. A szöveget szépen, sorkizárttal írod, a betű stílusa és színe pedig nagyon jó passzol a blog alapvető hangulatához. A fogalmazásod tetszik, gyakran írsz humorosabb szófordulatokat, amelyek megnevettetik az olvasót. 

Látszik, hogy a blogot régebben kezdted el, mert az elején sokkal több apróbb, helyesírási és elgépelési hibát találni, mint most. Sokat fejlődtél azóta, jobban tisztában vagy az írás szabályaival, mert élvezhetőbbé és gördülékenyebbé vált a blog olvasása. 

Amivel egyébként lenne egy kis problémám - ahogyan azt már fent is említettem -, kevesellem a leírásokat, amik pedig fontosak, elvégre azon keresztül tudjuk elképzelni, mi zajlik éppen a történetben. Ahogyan észrevettem, inkább a párbeszédekre helyezed a hangsúlyt. Ezzel nincs is baj, mert az sem elhanyagolható, de szerintem találnod kellene egy arany középutat, ahol egyensúlyba állítod a kettőt. 

Összességében tehát jól írsz, semmiképpen se hagyd abba. Szívesen megnéznélek egy más történet írójaként is, ami nem egy fanfiction mondjuk. Látok benned tehetséget, csak hagyd, hogy kibontakozzon!

4/5

Összesen: 14/20

Nagyon sok sikert kívánok Neked a továbbiakban:

Búcsú

Sziasztok!

Sajnálom, hogy eljött ez a bejegyzés is. Rövid leszek, mert így is rossz érzés, nem szeretném sokat húzni. Igen, jól láttátok a címet. Búcsúzom. Elvesztettem a lelkesedésemet. Eddig örömömet leltem a kódolásban, kritika írásban, de a sok hálátlan, még a tiszteletet sem megadó rendelő után már nincs kedvem design-t készíteni, ahogy már kritikákat és cikkeket sem szeretnék írni, úgy, hogy megszabják, mit és hogy. Elnézést, hogy így alakult, pedig egy csodálatos csapat része lehettem, ilyen összetartó társaságban még nem voltam. Nem akartam, hogy eljöjjön ez az idő, de itt van. Ne haragudjatok! :( <3

Puszi: Lyla

Trailer - On The Road Again

Egy újabb trailerrel érkeztem :) A blog címe: On The Road Again
Az írója pedig: Chamomile

On The Road Again

#55. Kritika - Without Shadow

Halihó, drágák! 

Újabb kritikát hoztam ezen a csodás, néha esős, néha napsütéses, kiszámíthatatlan napon. De egy a lényeg: elkezdődött a nyári szünet, szóval mindenkinek jó vakációzást és sulimentes hónapokat kívánok!

Most pedig jöjjön a kritika Rikkinek, a Without Shadow című blog írójának:

Kinézet: A bogot megnyitva elsőként ez a kép tárul a szemünk elé. Kezdjük is a kielemzését!
A fejléc alapvetően nekem tetszik. A színek kiválóan egybe vannak mosva, a felirat is tökéletesen passzol hozzájuk. Ez a tükrös megoldás különösen tetszik, így csak még jobban figyelemfelkeltővé teszi a blogod kinézetét. A lány elhelyezése középen találó, ráadásul szépen meg lett oldva a beillesztése is, ugyanis nem ütnek el a színei a háttér színétől, mégis rá terelődik az olvasó figyelme, elvégre ő a központi karakter a fejlécen.

A design színvilága alapvetően tetszik, a kék és fekete szépen harmonizálnak egymással (néhol a piros is felbukkan, hogy még több izgalmat csempésszen az oldal külsejébe), és ügyesen megoldottad a betűszín kombinációját is: nem folyik ki a szemem a blog olvasása közben, - még mobil nézetben sem -, amiért óriási köszönet jár. Amivel viszont nem tudok megbékélni sehogy sem, az a korall szín, például a dátum fejlécénél, vagy a fülszövegnél. Szerintem elüt a többi, megszokott sablontól, és talán sok is: úgy tűnik, mintha alapvetően pirosat szerettél volna beállítani, de figyelmetlenségből félrenyomtál közben. Amivel korrigálni lehetne ezt, talán a sötétítés, hogy kissé vörösebb árnyalatot vegyen fel. A modulok alatti piros vonalat én személy szerint feleslegesnek tartom, anélkül is szemet gyönyörködtető a blog, de nélküle talán szebb lenne a valamennyivel kinézete - ez azonban már az ízlések és pofonok kategóriája.

Ha elfogadsz egy tanácsot: a fülszöveget én legfölülre tenném, mert véleményem szerint az fontosabb egy blognál, mint mondjuk az online olvasók száma, vagy az esetleges szavazások, hiszen egy új olvasó számára nagy részben az a rövid tartalom dönti el, bele akar-e kezdeni a blogba, avagy sem.

Az oldalak szépen el vannak rendezve, ahogyan kell, a fülszöveg alatt. Amint ráviszem az egeret valamelyikre, tetszik, amit látok: a dőlt betűtípussá és kék háttérré való elváltozás illik a blog színeihez. Az évadoknak külön menüpontokat szántál, így sokkal átláthatóbb az egész. A fejezeteket szépen, egymás alá rendezed el, könnyen ki lehet igazodni rajta. Szerintem minden, ami a modulokat illeti, szép munka!

Ami pedig különösen elnyerte a tetszésemet, az maga a chat ablak. Iszonyatosan jól és találékonyan van megcsinálva: amint ráviszem a kurzort a díszes képre, ami helyette van, az azonnal megfordul, és láthatóvá válik a beszélgetések sokasága. Ilyet más blogokon még nem igazán láttam, ezért is merem kimondani, hogy egyedi ötlet. 

Összességében tehát tetszik, amit látok, bár a fentebb leírt apró „hibákon” javítanék. 

4/5

Történet: A fülszöveget elolvasva megmondom őszintén, felcsigázott a sztori. Nem sablonos, a megfogalmazása is nagyon egyedi. Alapvetően mindent beleírtál, amit bele kell írni egy fülszövegbe: kiről fog szólni, hol is játszódik, miből alakul ki a konfliktus. És a végére jönnek a rejtélyes kérdések, amikre az olvasók még nem tudják a választ: „Vajon minden igaz, amit eddig maga mögött hagyott? Vagy örökké árnyék nélkül kell élnie?” Ügyes, elérted, hogy felfigyeljek a blogodra!

Kíváncsian vártam így hát, hogy elkezdjem olvasni magát a történetet:

A bevezető szerintem nem sikeredett túl hosszúra, ami általában probléma másoknál, de nálad nem, hiszen érdekesen és egyedien írtad meg. A részlet a jóslatból egyszerűen zseniális, az utána következő legenda szintén. Az előírásoknak megfelel: múltban történt eseményt ismertet, nem is akárhogy. A leírás aprólékos, szépen megfogalmazott, még helyesírási hibát sem találni benne. Nem minden prológus kezdődik így, ezért joggal mondhatom, hogy az eddig is kibontakozásban lévő kíváncsiságomat csak tetézte ennek elolvasása.

Mivel két évadot ölel fel az egész sztori, két részre is szeretném bontani az elemzést, hogy mindenki számára jobban áttekinthető legyen:

Az első évad elején megismerjük Barbarát, aki egy új iskolába iratkozik be, ami ráadásul kollégium, így naphosszat össze lesz zárva furábbnál furább alakokkal. Beilleszkedése alkalmával akadnak olyanok, akik rögtön elnyerik szimpátiáját, mint például a segítőkész és figyelmes Martin, vagy a szobatársa, a népszerű Vanessa, aki azonban (nagy döbbenetemre), váratlanul, rejtélyes körülmények között hal meg egyik este, a gyilkosának kilétére viszont nem derül fény. Akadnak ellenszenves alakok is, akik nem szimpatizálnak túlságosan Barbival, mint például a szőke szépség, Mercedes, vagy a titokzatos rosszfiú, Aaron. A fordulat viszont akkor következik be, amikor kiderül, Martin „lehet”, hogy többet érez hősnőnk iránt, mint barátság, őt viszont teljesen lenyűgözte és hatalmába kerítette Aaron, aminek következménye később az lesz, hogy egy párt fognak alkotni. Eddig hangozhat sablonosan a sztori, de nagyot téved, aki ezt hiszi, ugyanis Rikki annyira jól oldotta meg ezt a hétköznapi történetet, hogy szinte leszögez bennünket a monitor elé. Izgalmassá, fordulatossá, kiszámíthatatlanná varázsolja minden egyes pillanatát, így sosem lehet kikövetkeztetni, mi fog történni. Legfőképpen, mivel csak ezután veszi kezdetét a bonyodalom, amikor is Barbara rájön, milyen különös képessége van (a lányban lejátszódó érzelmeket ekkor is nagyon ügyesen fogalmaztad meg, öröm volt olvasni), és barátaival, Martinnal és Nathalie-val azon dolgoznak, hogyan tartsa ezt kordában, elvégre nem csak másokra, de magára is veszélyes a benne rejlő démon. (Na, ekkor azt hittem, egy újabb sablonos démonos sztori, hiszen annyit olvastam már…) A magyarázat az olvasók számára nincs elsietve, részletes, hogy bárki meg tudja érteni az aktuálisan zajló cselekedeteket. A helyzet később egyre durvábbá és izgalmasabbá válik, így nemsokára elérkezünk az évad végére, ami meglepő módon nem happy enddel zárul. Kimondottan tetszett, hogy nem sablonosan oldottad meg a lezárást: a főszereplő „meghal”, de rengeteg kérdés megválaszolatlan marad, amikre csak a következő évadban derül fény:

A második évad eleje nagyon tetszett, mivel gyakorlatilag a temetőben játszódik, ott, ahol az első véget ért, ezzel keretes szerkezetet adva az eseményeknek. Rögtön bonyodalomra kerül sor, már az első fejezetben, mely Matt eltűnését és későbbi felbukkanását foglalja magába. Az, hogy megszállta egy démon, jó megoldás volt részedről - elvégre nem létezhet az, hogy ma Smith fiúk mindegyike erős és legyőzhetetlen, mint valami tündérmesében. Ezután terelődik szemszögváltással újra Barbarára a figyelem, aki sikeresen túlélte a halált, de még nem tért vissza a normál életbe. Több megrázkódtatás is éri a két világ között: találkozik az igazi anyjával, aki sok dologra rávilágítja, ki kell állnia az ördög próbáit ahhoz, hogy újra az élők sorában lehessen, ráadásul saját, gonosz énje ellen kell megküzdenie. Bevallom, ez a rész nagyon felvillanyozott, mert izgalmasan írtad le a történteket, nem siettél el semmilyen cselekményt, ráadásul a feszültséget is fokoztad nem várt fordulatokkal. Amikor Barbi az utolsó próbánál elbukva mégis visszatérhet - totál érzelemmentesen - a Földre, vele tart egy, a Lucifer szolgálatában álló „fura” lény (elég egyedire sikeredett: madár, ember, patás és kígyó keveréke?), Marlo, aki emberi alakot ölt az új helyen, és boldogítja Barbarát kalandjai során. Elég váratlan, hogy a gonosz szolgája, a félelmetes szörnyszülött azt mondja, megunta a „poklot”, és szeretne Barbihoz csatlakozni, mert sosem látta még a Földet… Érdekes megoldás, kissé elképzelhetetlen, de nem mondom, hogy nem tetszik. Újabb váltás: Martinék szemszöge. Az álomban az álom megoldás nagyon kreatív, ötletes. Sokáig nem derül ki, mi folyik körülöttük, ami fokozza az izgalmakat. Ez volt az a pont, amikor úgy éreztem, a blog függőjévé váltam. Utána ismételten egy fordulat: kiben bízhat Barbara? A levegőben kérdések függenek, melyekre nem tudni a választ még az évad végén sem, ami egy kifejezetten jól illusztrált csatajelenettel zárul. Izgalmasan várom a harmadik évadot!

Összességében: a bejegyzések megfelelő hosszúságúak, nem unatkozunk az olvasásuk közben, mert mindig történik valami, még ha lassan is adagolod számunkra az információkat. Az pedig különösen tetszik, hogy minden rész elején van egy kis kép, ami kötődik az aktuális fejezethez.

5/5

Szereplők: Azt már az elején elmondanám, hogy egytől egyig minden szereplőd egyéniség. Ritka az, hogy valaki ennyire jól át tudja adni az olvasóknak a különböző karakterek személyiségét, így mindegyiket egyedivé varázsolva vele. A blogodon még a mellékszereplőkről is sokat lehet tudni, ami fontos egy történetnél. Aminek még igazán örülök: adagonként, részről-részre tudatod velünk azokat az információkat, amelyeket tudnunk érdemes róluk, így nem zúdul minden ránk egyszerre, hanem van időnk beleszokni az általad kialakított kis közösségbe.

A főszereplő, Barbara egy kissé naiv, szimpatikus lány, akinek a helyébe bármelyikünk bele tudná magát képzelni. Új suli, új ismertségek: nem könnyű a környezetváltozás, ezt bizonyára mindenki tudja tapasztalat alapján, így már az első fejezetben barátunkként kezeljük őt. Egy rövid idő elteltével (mikor összejön Aaronnal) megmutatkozik másik benne lakozó énje is: a félénkebb, mindenkinek megfelelni vágyó lány helyébe egy bátrabb, határozottabb, népszerű méhkirálynő lép, ami a későbbiek során több bonyodalmat is fog okozni (a poénokat előre nem szeretném lelőni). A karakter iszonyat jól meg van formálva, tipikusan átlagos lánynak tűnik, de átlag feletti képességekkel rendelkezik, ami érdekessé varázsolja őt, és a körülötte kialakult kis világot is. Azt az egyet nem értem, miért ilyen magyaros a beceneve, ha ez nem egy Magyarországon játszódó blog? Lehetne mondjuk simán Barby, de nyilván megvolt rá az okod, hogy így nevezd.

Második - fontosabb - szereplőként Martint ismerjük meg, aki egy udvarias, segítőkész osztálytársa Barbinak, s már a kezdetektől kialakul közöttük valami különleges kötelék, aminek hatására a fiú úgy érzi, mindentől meg kell óvnia a lányt (mintha csak a bátyja lenne). A kapcsolatukat viszont időnként a hullámvölgyes szóval lehetne jellemezni: többször is vitát generál köztük néhány buta apróság, de végül mindig sikerül megbeszélniük a dolgaikat. Számomra ő az egyik legkidolgozottabb, legidealizáltabb karakter az egész történetben, így a kezdetektől nagy szerepet reméltem neki.

Aaron, a tipikus macsó rosszfiú, aki rejtélyességével a hatalmába keríti Barbarát, s később felkéri, hogy legyen a barátnője. Azt gondolhatnánk, de romantikus, érzelmes, meg hasonlók, de olvasás közben jön rá az emberre az a furcsa érzés, hogy a sráccal nem stimmel valami. A későbbiekben ez be is fog igazolódni…

Martin ikertestvére, Tina imádnivaló lány: cserfes, általában nagyon vidám, élettel teli teremtés, akivel bizonyára öröm barátkozni. Különleges kötelék fűzi Martinhoz, ami abból áll, hogy ugyanazt érzi, amit a testvére is, ezért törekszik az állandó boldogságára. Nathalie-val nincs túl jó viszonyban, mert meglehetősen furcsának találja a kezdetben goth stílusú lányt, aki Barbi második szobatársa és nagyon jó barátnője lesz. Ő is fontos szereplő, elvégre nem mindennapi képességgel rendelkezik: valójában látnok. (Istenem, az a rész elég para, amikor elárulja a többieknek, hogy látta a saját halálát…) Rose nagyijával együtt világosítják fel a „másik világról” Martint és Barbarát, s próbálnak nekik segíteni feldolgozni a kapott információkat. Nath-ot egyszerűen imádom, a kedvenc női karakterem az egészben. Nem vegyül el a többi plázacica között, kimondott egyéniség, és Barbi hű barátja.

Matthew, Martin végzős bátyja szintén örökli a családon belüli képességeket. Ahogyan azt egy jó konfliktustól elvárnánk, neki is megtetszik Barbara, ami egy kis viszályt okoz a testvérek között. Alapvetően az ő karaktere is jól felépített,bár nekem Martiné kicsivel hitelesebb, bár lehet ehhez az is közrejátszik, hogy némely fejezet az ő szemszögéből íródott.

Ki nem hagynám végső soron Marlót, az imádnivaló „másvilági” srácot, akinek a karakterét nem lehet nem szeretni. Humoros, ahogyan keresi a helyét a Földön, és nagyon aranyos, hogy kezdetben semmit sem tud róla. Valamiért ő az egyetlen szereplő, aki valahogyan igazán magára vonta a figyelmemet, pedig a többiek egy évad előnyben voltak vele szemben. Egy szó mint száz: nagyon eltaláltad őt!

5/5

Fogalmazás, stílus: Ez az a rész, ahol nem fogok tudni semmibe belekötni. Gyakorlatilag néhány elgépelési hiba kivételével (lemarad egy betű a szó végéről, más betű van helyette,stb…), ami ugye mindenkivel megesik, tökéletes a fogalmazásod. A leírások részletesek, aprólékosak, annyira kidolgozottak, hogy úgy érezzük, mi is részesei vagyunk az általad megteremtett világnak. A párbeszédek is szabályosak, mindig nyomon lehet követni, ki beszél kihez. A megfogalmazásaid választékosak, az írási stílusodat pedig élvezet egyre jobban megismerni. Az érzelmesebb részeket annyira meghatóan írod le, hogy bizonyára sok olvasód szemébe csaltál már könnyeket vele. A történetedben nem csak monoton módon a sztorit vezeted le, hanem tarkítod néhol humoros jelenetekkel, amik még szimpatikusabbá teszik a blogot.

Tényleg csak gratulálni tudok hozzá!

5/5

Összesen: 19/20

A továbbiakban is nagyon sok sikert kívánok Neked: 

Fighter

Helloka!

Hoztam két elvihető fejlécet, e-mailben lehet érte jelentkezni :) Cím&Színvilág cserélhető!
Aludjatok jól! ^^

Fighter