2017. április 16.

Kritika #79

Terrible Timing
Mielőtt elkezdeném a kritikát egy ÓRIÁSI bocsánatkéréssel tartozom minden kritika kérőmnek, mert olyan brutális csúszásban vagyok a kritikáimmal, hogy jelenleg azt sem tudom hol vagyok, Igazából magyarázkodni nem szeretnék, csak annyit, hogy elég mozgalmas volt az utóbbi pár hónapom és jó végre itt lenni közöttetek és csinálni az egyik dolgot a sok közül, amit imádok. Nagyon boldog nyuszit kívánok (ahogy az egyik kedves ismerősöm mondta) minden egyes követőnknek, remélem nektek is jól telik a szünetetek és kitudjátok pihenni magatokat az utolsó hajrára.
Most pedig Alexishez szeretnék fordulni, tőled is szeretnék elnézést kérni, de csak sikerült elkészítenem a kritikát, remélem tudtam vele egy picikét is segíteni, bár nem igazán volt mit (SPOILER ALERT). Összesen tizenkilenc fejezetet olvastam el a Terrible Timingból és azt is megmagyarázom miért. Körülbelül december óta nem volt normális netem, így a legtöbb kritikát úgy oldottam meg, hogy Word doksikba mentegettem őket, és úgy olvastam el itthon gépen. És amikor én lementettem a fejezeteket, akkor még csak tizenkilenc fejezet volt fent, és bár már van netem, annyi kritika van még hátra, hogy nem akartam tovább húzni az időt ezzel az eggyel és belenyúlni a kész kritikába, szóval ne haragudj, viszont csak a tizenkilencedik fejezetig elemeztem a történeted. Ennyi lenne ez a RÖVIDKE bevezető, további szép napot kívánok mindenkinek, és sok-sok locsolót!

Ölel, Nóri

Kinézet:
A színvilág egyszerű és letisztult, két szín dominál az erős ibolya és jeges orgona szín. A hidegebbik árnyalat nagyon jól illik a történethez, érezteti a történet szomorú hatását, melankólikussá teszi az egész kinézetet, valamint ezekről a színekről személyszerint egy esküvő jut eszembe, bár ez lehet, amiatt is, mert már olvastam a történetet.
A fejléc meseszép, nagyon tetszik, az pedig külön említést érdemel, hogy mindkét ember arcán kiüt halványan fájdalom, főleg Louis tekintete tükrözi ezt, Emma Watson apró mosolya pedig bizakodást sugároz. Nagyon illik a karakterekhez az a testbeszéd, ami a fejlécen felhasznált képeken megjelenik, csodás. :)
Az egész fejlécen a kedvencem a felirat elhelyezése, egyáltalán nem lóg ki, illik hozzá.
Modulokat tekintve minden meg van az oldalon, úgy érzem. Szokásosan meg mutatom a saját sorrendemet, ezt nem muszáj megfogadni, de szerintem így átláthatóbb, a fontosabb dolgok fentebb kerülnek:

·         Fülszöveg
·         Információk
·         Menü
·         Oldalmegjelenítések
·         Chat
·         Rendszeres olvasók
·         Plakát/Blogolj.eu
·         Cserék

Külön megszeretném köszönni, hogy a menüpontban minden link a megfelelő helyre irányít, ugyanis nem volt két hétig netem, így az összes fejezetet Word doksikba kellett tennem és otthon olvasgattam, úgyhogy ezer köszönet, hogy nem kellett a végtelenségig görgetnem, hanem minden kéznél volt. Szépen rendezetten vezeted a blogod, a fejezetek szépen sorrendbe vannak szedve. 
A Információk és a Történet modult beletehetnéd egy visszafogott szövegdobozba, de ez is csak egy apró tanács, szerintem úgy még szebb lenne az oldal kinézete. Bártan ajánlom a Kawaii Blog Designt ilyen szempontból, vagy a Criticism Blog Designt, de itt a Blueberries-en is találsz néhány igen mutatós kódot. 

15 pont/ 14 pont


Történet:

Fülszöveg: Bizonyos dolgokkal úgy vagyok, hogy nem baj, ha nincs, ilyen például szereplők menüpont, vagy prológus, viszont a fülszöveg egy szerves részét képezi az oldalnak azt is megmondom miért. Legtöbbször az oldalra tévedő érdeklődők nem szívesen olvasnak végig egy egész prológust annak érdekében, hogy eltudják dönteni érdemes e olvasni a történetet. Ezért jó a fülszöveg, mert tömör, a lényeg, a történet váza benne van, így az oda látogatónak adsz egy kis ízelítőt, amiből eldönti, hogy érdekli a téma vagy sem. Bár, az idézet illik a történetre, de ezt csak azért tudom mert olvastam. Azonban annak, aki csak az idézetet olvassa, ő csak annyit vonhat le következtetésként, hogy biztosan romantikus történet lesz, mikor a Terrible Timing sokkal több ennél. Az idézethez írj egy kisebb fülszöveget, mert gondolj csak bele milyen lenne, ha bemennél egy könyvesboltba, és nem lenne semmilyen ismertető a könyv hátulján, és így kellene eldöntened, hogy érdekel e. Tudom, hogy beleolvasol és eldöntöd, de ha minden könyvbe belekellene olvasnod, a végére már beleunnál, hogy több fejezetet is át kell rágnod, hogy rájöjj érdemes e, nem igaz?

10 pont/ 2 pont


Pozitívum: (Elolvasott fejezetek száma: 19)
Elég nehezen tudtam rávenni magam arra, hogy elkezdjem a kritikát (történet szempontjából), mert nem teljesen értettem mit kellene nekem itt kritizálnom. Úgy éreztem, hogy vagy én nem figyelek eléggé, vagy túlságosan magába bolondított a történet, ezért nem vagyok képes észre venni a logikai vagy másféle buktatókat. Akármibe próbáltam belekötni, a legvégére ugyanoda lyukadtam ki: „elsőre egy picit furcsa lehet, de akármelyik oldalról közelítem meg ennek bizony van értelme”.
Újra és újra padlót fogok attól, hogy a bloggerinák/bloggerek milyen bátran vágnak bele egy komoly mondanivalóval rendelkező történetbe, attól pedig még inkább leesik az állam, hogy sokan közülük mennyire zseniálisan hajtják végre mindezt. A Terrible Timing elolvasása után határozottan jelentem ki, hogy te az említett rétegbe tartozol.
A te történeted már csak, azért is különleges, mert az eléggé nehezen emészthető témák közül nem csak egy, hanem minimum öt megtalálható benne. Bántalmazás, megromlott családi kapcsolatok, vetélés, házasságtörés, halál. Az ilyen nehéz témákat megkell tanulni átadni, meg kell tanulnia az embernek, hogy HOGYAN adja tovább az olvasóinak, valamit meg kell tanulnia kezelni őket.
Nagyon jól helyezed el a tragikus történéseket, fixen meg van a fejedben, hogy mit és hogyan szeretnél átadni, és ez lehengerlő komolyan mondom. Nagyon sokszor van olyan, hogy megemlítesz valamit, de nem fejted ki. Ilyenkor mindig beindult nálam egy vészradar, hogy miért nem fejtetted ki? Miért húzod az olvasó agyát, vagy esetleg el is felejtetted? Ó, dehogy. Minden kérdésre van válasz. Méghozzá zseniálisan vannak megoldva a válaszok az olvasóban felmerülő kérdésekre, csak egyszerűen később jelennek meg. Nem úgy derül fény a dolgokra, hogy a karakter random elkezd beszélni róla, hogy ez és ez történt, hanem a cselekményszál szinte megköveteli, hogy említés legyen róla. Ilyen például Ginnifer és az édesanyja kapcsolata. Ha Ginnifer nem is fejtette volna ki belső monológban, hogy milyen borzasztó a kettőjük közti kapcsolat, akkor is megtudtam volna később, mert a kettejük közti beszélgetésekből és abból, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz tökéletesen kiderül. Vagy például Dean is. Ginnifer az elején még csak említgeti Deant, hogy csinált valami rosszat, sőt, a legelején csak annyit írsz, hogy a múltjában történt valami, és közeledve a tizenkilencedik fejezet végéhez, egy beszélgetésből megtudunk mindent. Ez a megoldás, azért zseniális mert a monitorhoz köti az olvasót, egyszerűen nem tud szabadulni a kíváncsiságtól, és már kattint is a következő fejezetre. VALAMINT, te magad nem veszel el ebben az egészben, hanem logikusan meg van a fejedben, hogy mi miután következik, amit már fentebb is említettem. Hiszen, ha te nem figyelnél annyira oda, akkor valószínűleg mi, az olvasók is rég elvesztünk volna ebben a kissé bonyolult leírás menetben. De mivel felkészült vagy, és határozott, ezért úgy érzem senkinek nem okoz akadályt a történet kérdéseire megtalálni a választ, sőt, remélem nagyon sokan annyira élvezik ezt a kreatív megoldást, mint én.
Ami mindenképp említést érdemel, hogy az események milyen hatással vannak a szereplőkre és a cselekedeteikre. Komolyan mondom fogalmam sincs hány éves lehetsz, de szerintem minimum húsz, vagy még több is. A szereplők reakciói a kialakult helyzetekre annyira hitelesek, és szívbemarkolóak, hogy még azt is félretudom tenni, hogy Ginnifert egyáltalán nem kedvelem, mert nagyon távol áll tőlem a személyisége, de mégis logikusan gondolkodik, és tetszik benne, hogy igenis talpra tudott állni. Nagyon tetszik az is, hogy mennyire jól áttudod adni a feszült és depresszív pillanait, mert tényleg annyira reális, hogy nem tudom azt mondani rá, hogy „ezt tuti, hogy senki nem mondta volna a való életben” vagy, hogy „ez teljesen abszurd”. Azért tudom elképzelni, hogy húsz éves vagy, mert ehhez egyszerűen rutin kell, hogy ilyen logikusan felépített cselekményszál legyen. Esküszöm egy darab gondolat sem volt a történet alatt, amire azt mondtam volna, hogy hülyeség. Eltudom képzelni, hogy rengeteget olvasol, mert nagyon jól használod a szavakat, jól kitudod fejezni magad.
Louis és Ginnifer párkapcsolatában az a legkülönlegesebb, hogy őszinte és tényleg valódi. Egyszer olvastam valahol egy kisebb szösszenetet, amiben arról írtak, hogy ha csókra és szexre van szükséged a történetedben ahhoz, hogy kitudd fejezni két ember egymás iránti őszinte szeretetét, akkor ott van egy kis probléma. Nem tudom szó szerint idézni, de ez volt a lényege. Megható, hogy két ember tűzön-vízen át egymás mellett marad. Ginnifer elszalad az oltártól, ellöki magától Louis-t, de a férfi mégis kitart mellette, és ez fantasztikus, ez az igazi szerelem. Ilyen, ha igazán szeretsz valakit.
Remélem nem bánod, hogy a nem elemeztem végig pontosan minden fejezetet, számomra ez így kényelmesebb, hogy a legkiemelkedőbb dolgokról beszélek, mert így is nagyon sokat tudok beszélni (vagyis írni…) néha feleslegesen.
Nagyon tetszik a történet, mert hatalmas mondanivalója van: az embernek soha sem szabad feladnia, mert akármi történt a múltban, a rossz után mindig valami jó jön. A kritika alatt harmadszorra dicsérlek meg amiatt, hogy ennyire komoly témával előmertél hozakodni, és az összeszedettséged is irigylésre méltó. Úgy érzem sikerült rásétálni arra a kis listára, ahol olyan emberek vannak, akiket tisztelek és becsülök.

Negatívum: Nincs

40 pont/40 pont


Karakterek:
Ginnifer Marin: Mint ahogy már fentebb említettem sajnos Ginnifernek nem sikerült megkedveltetnie magát velem. Bár, nagyon tetszik a gondolkodása, a tetteinek a logikussága, néha úgy éreztem, hogy egy picit elveti a sulykot és túl reagál dolgokat. De egyáltalán nem idegesít, szimplán csak zavaró volt.
Louis Tomlinson: A legelső megjelenésénél nagyon furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy vajon milyen személyiséggel ruházod fel őt, és komolyan mondom nem csalódtam. Nagyon kellemes, jókedélyű és rettentően rokonszenves számomra. Megható, hogy mennyi mindent megtett Ginniferért, hogy mennyire kitartó mellette. Ő a legszimpatikusabb szereplő az egész történetben.

20 pont/ 17 pont


Leírások, helyesírás és gyakori hibák:
·         A számokat mindig betűvel írjuk ki, kivéve, ha évszám vagy időpont

Példa:
„Igaz, hogy ennek már több mint 10/tíz éve, de még mindig megdobban a szíve, ha a várost ilyen megvilágításban láthatja.”

„Akkoriban mindent anya intézett helyettem. Lehet ezért jöttem el otthonról már 16/ tizenhat évesen.”

·         A pozitívumoknál már említettem, hogy bő szókincsed van, és szépen is tudod alkalmazni, így hát a szóismétlés igen csekély a történet alatt, viszont néhol attól még felbukkan

Példa:
„Az előkerten és ház külsején megjelenő ízléses stílus, belül is megjelenik/ megmutatkozik.”

·         Azok az imádott értelmetlen mondatok… Többször olvasd át a fejezeteidet mielőtt publikálod, ugyanis nálad ezek a kis értelmetlenségek még feltűnőbbek, mert helyesen írsz, figyelmesen. Viszont az ember keze csak átsíklik egyik billentyűről a másikra akaratlanul, és a mi drága Wordünk szinte soha nem figyelmeztet erről minket, mert például a fényben ugyanolyan értelmes, mint a fénnyel, csak a mondatkörnyezetbe nem illik bele, amit viszont nekünk kell észre vennünk.

Példa:
„A nap sugarai beszűrődnek az ablakra felszerelt sötétítőn keresztül. Homályos fényben/ fénnyel világítja meg a szobát.”

„A konyhába érve bekapcsolja a kávéfőzőt, s míg a reggeli ital elkészül, kenyeret pirít magának, amit vajjal megkenve fogyaszt el a kávéhoz. Minden áldott reggel az/ ez a rutinja.”

„Semmi kedvem boldognak tűnni, de muszáj, vagyok kedvesnek látszanom /Semmi kedvem boldognak tűnni, de kedvesnek kell látszanom/ de muszáj vagyok annak látszani.

·         A -ba; -ban; -be; -ben ragok. Hová? Szobába. / Hol? Szobában.
Példa:
„A város egyik legsikeresebb ingatlanirodájába/ ingatlanirodájában dolgozik már negyedik éve.”

„Furcsa gondolatok kavarognak a fejembe/ fejemben

„A lányunkat nézd. Majd ha híres énekes lesz, elmesélhetjük, hogy már pelenkás-kora óta erre edz - halkan suttog a nő fülében/ fülébe, aki egy jól eső nevetést próbál elfojtani.”

·         A jármű szó toldalékolása kicsit viccesre sikeredett, és az az igazság, hogy már máshol is láttam így leírva, szóval ezt félve javítom most ki, viszont meg vagyok róla győződve, hogy az általam ismert verzió a helyes

Példa:
„A téren haladó járműket/ járműveket figyeljünk.”

·         Kimaradó névelők

Példa:
Lehetetlenné válik a tiszta gondolkodás.”

·         Angol nevek toldalékolása. A Louis név esetén a „s” nem néma hang, ezért a kötőjelet elhagyjuk, a toldalékot egybe írjuk a névvel. A toldalékolásnál a fonetikus kiejtést vesszük alapul (Luisz). Az összeolvadás szabálya szerint a -val; -vel toldalék „v” -je eltűnik, helyette az utolsó betű megkettőződik. (Kiejtés: Luisszal) A Deannél is hasonló a helyzet, az „n” nem néma hang. A tárgyrag, azaz a „t” kötőjel nélkül kapcsolódik a szótőhöz.

Példa:
„Leülök a lépcsőre, és azaz éjszaka jut eszembe, mikor Louis-val/ Louisszal találkoztam itt”

„Pontosan ezt gondolta Ginny is, mikor felkereste Dean-t/ Deant.”

Bár, kicsit soknak tűnik ez így egyben, de hidd el ez tizenkilenc fejezethez képest egyáltalán nem sok. Az odafigyelésed és a pontosságod a helyesírásodon is meglátszik, ami hatalmas dolog egy történetnél, mert nagyon sok ember megfeledkezik arról, hogy bizony az is nagyot dob az élvezhetőségen, ha nem kell megállnia a olvasónak öt percenként, hogy az író vajon mi a fenére gondolhatott. Említésre méltó, hogy a tizenkilencedik fejezethez érve (ugyanis én csak addig olvastam), azt vettem észre rajta, hogy igenis sokat fejlődtél a prológus óta. A mondataid hosszabbak lettek, az értelmetlen szövegeket eltűntek és például az utolsó hat fejezetben a két helytelenül írt néven kívül semmit nem írtam fel magamnak. Tartsd meg jó szokásod ezzel kapcsolatban, maradj mindig ilyen precíz, mert hidd el, nagyon sok ember keresi a hasonló tulajdonságokkal rendelkező történeteket, és előbb-utóbb ezek az olvasók eljutnak a te blogodhoz is.

40 pont/ 32 pont



Összpontszám: 125 pont/105 pont

Remélem, hogy nem bántottalak meg semmivel, minden leírt szó segítőszándékú. Reménykedem abban is, hogy tudtam neked segíteni és nem vártál feleslegesen a kritikára! :) További sok sikert a blogodhoz! Sok ihletet és sok olvasót kívánok neked az elkövetkezendő időkben! :)







Ölel, Nóri

2 megjegyzés:

  1. Kedves Nóri!

    Őszintén megmondom, hogy teljesen elfelejtettem, hogy kritikát kértem a blogomra, de nagyon szépen köszönöm, hogy időt szakítottál rám és nem felejtettél el!
    Most így végig olvasva, rengeteg gondolat kavarog a fejemben, de csak annyit tudok mondani, hogy hálás vagyok azokért a szavakért, amiket leírtál. Komolyan mondom, soha senki nem mondott nekem ilyeneket, pláne olyan nem, aki számára ismeretlen vagyok.
    Abszolút nem bántottál meg semmivel, sőt örülök, hogy felhívtad a figyelmem pár dologra. A nevek helyesírását tudtam, de nem visz rá a lélek, hogy úgy írjam le őket, a többi meg csak figyelmetlenség. Néha már túl sokszor olvasom újra a fejezeteket és szinte kívülről tudom, hogy ép mit írtam vagy mi történik, így nem veszem észre őket! :D
    Értem, hogy miért nem szimpatikus Ginny, sose volt az a szándékom, hogy az emberek megkedveljék, inkább csak az, hogy lássák, milyen más emberek szemén keresztül látni a világot. Mert szerintem, mindig olyan emberekkel vesszük körbe magunkat, akik hasonlóak hozzánk és maximum könyvben/blogban/filmben találkozunk olyannak, aki más, mint mi.
    Nagyon megleptél azzal, hogy egy apró negatívumot sem írtál a történetről. Valamiért mindig azt gondoltam, hogy túl soknak tartják az emberek és ezért nem mutatnak különösebb érdeklődést. De nagyon örülök neki, hogy neked is feltűnt az, hogy csak egyszerű emberek történetét akarom bemutatni, aminek semmi köze a hírnévhez és a csillogáshoz.
    A fülszövegen én is gondolkodtam, csak problémám adódott azzal, hogy röviden és frappánsan összefoglaljam, hogy miről szól maga a történet, hogy az emberek ne gondolják azt, hogy egy tipikus romantikus fanfictionnel van dolguk. De ezen majd dolgozni fogok, köszönöm, hogy szóltál!
    Nem tudom, hogy reagáltam-e mindenre, de egy a lényeg, köszönök mindent! Sokat segítettél és önbizalmat adtál ahhoz, hogy folytassam!

    xxAlexis :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Alexis!
      Nagy öröm olvasni, hogy segíteni tudtam neked egy picikét. :)
      A történetről pedig ahogy mondtam nincs negatívum, amit említhettem volna. Így kerek egész ahogy van :)
      Nagy öröm volt elkészíteni a kritikát, mert kevés igazi szerelmes történetet olvastam mostanában és nagyon jól esett felfedezni egy ilyen gyöngyszemet! :)
      Ölel, Nóri

      Törlés