2016. október 2.

Kritika #76

Sorstársak


Sziasztok! Elnézést kérek, hogy ez a kritika másabb, mint az előző, azonban rá kellett jönnöm, hogy hosszabb blogoknál suliidőben nem igazán fog működni az, hogy három részenként csontig lerágom a történet, sőt lehet, hogy még a sokkal rövidebbeknél sem. Ezért létrehoztam ezt  a Negatívumok és Pozitívumok kettős felosztást, és úgy éreztem, hogy kevesebb volt a kertelésem, jobban rátudtam térni a lényegre, szóval kifejezetten tetszik ez a féle kritikaírás, kérlek titeket, hogy jelezzetek vissza, amennyiben ez nem tud kellemes így számotokra. Bells, tőled pedig őszintén bocsánatot szeretnék kérni, hogy ennyire megvárattalak, és remélem nem bántottalak meg semmivel, ez mind egyéni vélemény és tényleg csak segíteni szeretnék. Jó olvasást!


Design:
Igazán kellemes ez a hármas felosztás a blogon, hiszen rengeteg a modul és nem kellett folyamatosan fel-le görgetnem, hogy megtaláljak valamit, mert minden kényelmesen kéznél volt. Minden modult rendben tartasz, nincs felesleges, vagy hiányzó. Még mindig nem barátkoztam meg ezzel a sötét/enyhén világos alapon világos betűszín dologgal, de mivel nem volt zavaró, olvasás közben nem fájdult meg sem a szemem, sem a fejem, ezért ez is teljesen rendben van. Az egész kinézetet a lila árnyalatai jellemzik: rengeteg árnyalatot használt fel a design készítője, így bár az egész kinézet lila, mégis elvarázsolja az idetévedőt és teljesen ámulatba ejti. Amint a kezeimet dörzsölgetve a linkre kattintottam, a hideg színek miatt teljesen érezhető volt, hogy tragikus cselekményről van szó, és, hogy egy igazán komoly történettel állok szemben. Nem tudom pontosan, hogy te szeretted volna, hogy ez a kissé jeges ibolyaszín legyen főárnyalat, vagy a készítő, de mindenesetre tökéletes döntés volt!
A fejezetek menüpontnál, ha az olvasó kiszeretné választani melyik fejezetet szeretné elolvasni, nem irányít át az adott helyre, és jelzi, hogy a keresett oldalt eltávolították. Gondolom, ez azért van, mert url cím csere lehetett a blogon, ezt mindenképpen javítsd ki, mert segít, hogy könnyebben megtalálja az ember a keresett részt.
A fejléc összehatást tekintve szép, de ha jobban megnézegetem, nekem nem igazán tetszik. Talán a legnagyobb problémám az, hogy rettentően tömöttnek érzem. A Karim arca előtti gyertyák, és a Dariát megtestesítő hölgy feje melletti lámpaoszlopra sem lenne szükség, mert egyszerűen zsúfolttá teszik a fejlécet. Az összemosás nem túl igényes, viszont ez nem annyira feltűnő (én is egy jó fél órája vizslatom a kinézetet és most vettem észre). Karim Benzema kivágásán is lehetett volna igazítani; néhány textúrával igényesebben a fejlécbe lehetett volna olvasztani. (Remélem, érted mire gondolok, mert tíz perce ülök ezen a mondaton és nem tudom, hogy értelmes e. ;3;)
Viszont a fejléc mellett szóljon, hogy annyira tökéletesen passzol a kinézethez, hogy ha nem lennék kötekedő kritikus, akinek minden apró hibát észre kell vennie, akkor csak annyival oldottam volna meg ezt a részt, hogy puszi az egész szerkesztőség hasára. Valamint az különösen tetszik, hogy vannak részek a fejlécen, amelyek a történethez kapcsolódnak. Például a ház a háttérben, vagy jobb felső sarokban a lány és a fiú. A tigrist bal oldalon, pedig egyesen imádom, mert Karim "vad" jellemét juttatja eszembe.


15/13 pont


Történet:


Fülszöveg: Tetszett, hogy két részre bontható gondolatban a fülszöveg: Karim és Daria életére. Mindkét személy oldaláról kaptunk egy nagyobb ízelítőt, és itt most a hangsúly a nagyobbon van. Szinte nem rejtegetett semmilyen meglepetést a fülszöveg, hiszen lelőtted mondhatni a poénokat, amiken az olvasó izgulhatna. Emiatt bár tetszett a fülszöveg, egyáltalán nem éreztem késztetést arra, hogy mindenképpen elkezdjem olvasni a történetet, nem keltette fel a kíváncsiságom. Annyira nyíltan le van írva minden, nincs benne semmi titokzatosság, ami miatt azonnal neki akarnék látni az olvasásnak.


10/7 pont


Negatívumok: Valakivel beszélgettem egy hete, és azt mondta, hogy számára borzasztóan ellenszenves Daria karaktere. Szerinte hisztis, és idegesítő a történet alatt. Az első fejezet végeztével majdnem igazat adtam ennek a véleménynek, bár én inkább a bosszantó szót használtam. Amikor a mobiltelefonozó fiatalokról beszélt, ott egy kicsit olyan érzésem volt, hogy ezt inkább ne.. Ne. Nem értettem miért kell lenézően méregetni őket, és ilyen “Ezek a mai fiataltok” szintű dumával filozofálgatni. Először csak úgy piszkálgatta a csőröm a dolog, aztán egy bizonyos ponton teljesen kiakadtam a viselkedésén. Ő teljes mértékben elítéli a technika ilyen magas szintű függőségét, de az első fejezetben a legelső pillanattól kezdve a balesetig az eltelt idő majdnem 60%-ában fülhallgatóval  a fülében üldögél, járkál. Az autóban sem képes kivenni azt a szerencsétlen fülhallgatót a füléből, vagy amikor az autóhoz érnek és megpillantja a számára ismeretlen férfit, akivel az édesapja kezet fog. A zenei ízlése, a viselkedése és a családi háttere miatt tanultnak és illedelmesnek tűnik, de akkora pofon, hogy köszönni sem képes egy ismeretlennek, hanem inkább Mozartot hallgat. Ez számomra teljesen azzal egyenlő, amit ő elmesélt ezekről a telefonozó fiatalokról. Szerencsére ez nem vette el a kedvem a történettől, és azóta megváltozott a véleményem, az első fejezeten kívül egyetlen egy idegesítő pillanata sem volt, így megtudom hazudtolni a fentebb említett “vádakat”.
A Real Madrid játékosain kissé azt éreztem, hogy teljesen mellékesek, mintha arra lettek volna csak kitalálva, hogy néha felbukkanjanak, hogy igen, egyébként Karim futballista és a Real Madridnál játszik. Mivel Sergio volt az első, aki megszólalt, ezért úgy éreztem később, mintha négy Sergio beszélne csak más névvel ellátva. Egy picikével színesebbé tehetnéd a jellemüket, hogy valamennyivel különbözőbbek legyenek. De ez lehet csak azért zavar ennyire, és egyébként ez nem is nagy dolog, csak sajnos ez a borzasztó kritikus Real Madrid szurkoló is egyben. És tudod van ez az érzés mikor megjelenik a kedvenc focistád valahol (khm.. Gareth Bale). De mivel számomra olyan hasonló volt az összes mellékkarakter, Gareth Sergioként szólalt meg a fejemben. Ez olyan illúzió romboló tud lenni. Mert értem én, hogy a főszereplőkre kell a leginkább figyelnünk, hiszen ezért főszereplő, de sokkal élvezhetőbb egy történet, ha sok fajta jellem van benne, és nem csak egy monoton, ugyanolyan személyiség jelenik meg minden párbeszédben.
A naplóírást nem érzem annyira szükségesnek, hiszen sok a belsőmonológ, azonban, ha magát a depressziót nézem, akkor szükséges lehet, DE akkor valamiféle segítséget nyújtson Dariának, mert, ha nem segít semmit neki, akkor számomra felesleges helyfoglaló a történetben, és csak egyszerűen meg is lehetne említeni, hogy megpróbálta, de nem segített rajta. (Ez egy borzasztóan hosszú mondat lett.)
Didier Deschamps kijelentése, miszerint Karim a sérülése ellenére is legyen ott a barátságos meccseken, nekem nem túl realisztikus. Egy-két hete Cristiano Ronaldo torokgyulladás miatt nem lépett pályára. Akkor játszott legközelebb, mikor már jobban lett, pedig csak egy egyszerűbbnek mondható torokgyulladásról volt szó. Akkor az edzője hogy kérheti Benzemától, hogy lábsérüléssel pályára lépjen? Gondolom érted a komolysági különbséget a kettő között. Egy edzőnek az a legfontosabb, hogy a játékos egészségesen és jó formában lépjen pályára. Egy edző nem fogja berakni a keretbe azt a focistát, akinek komolyabbnak mondható sérülése van.
Egyébként most Benzema lábával mi történt pontosan? Ezt picit helyre szeretném tenni. A második fejezetben bokaszalag húzódása van, a fülszövegben izom szakadás a bokájában, a szereplők leírásánál pedig a vádlijában van izom szakadás. Ezt mindenképpen javítsd ki, mert a végén már azt hittem, hogy ittam valamit, mert megmertem volna esküdni, hogy az előbb még mást olvastam, de nem, nem voltam részeg tényleg mindenhova más volt írva. (xD)


Pozitívumok: A Sorstársak egy kifejezetten nehéz olvasmány. Nagyon sokan félreértik az érzelmi kitöréseket,   a depresszív gondolatokat, valamint azt, hogy a szereplő sokszor okolja önmagát dolgok miatt, és ezt egyszerű hisztinek sorolják be, pedig egy depressziós ember gondolatai tényleg ilyenek. Egy dolgot meg kell tanulni az ilyen témájú történeteknél: a hisztis gondolatokat és a tényleg komoly, depresszív gondolatokat felismerni és külön választani. Tudom, hogy nagyon sokan nem kedvelik Daria jellemét amiatt, mert egy "rinyagép", de nem az, hanem depressziós. És ezt elérni egy olvasónál, hogy átadd neki, hogy ezek az érzelmi kitörések nem picsogások, hanem a tragédia miatt sérült a karakter, ez  egy nagyon nagy mérföldkő egy írónak.
A történet egyáltalán nem könnyed, vidámnak meg még véletlenül sem nevezhető. Szó van itt árvaságról, kitaszítottságról, önbizalomhiányról (megkockáztatom a testképzavart is), és természetesen a negatív érzelmek koronázatlan királynője, a depresszió. Mindezt belesűríteni egy történetbe elég kockázatos manapság, hiszen ezek olyan sablonszagot árasztanak magukból, hogy a szomszédvárosban élő emberek is megérzik. Na persze, nem ott kezdődik a probléma, ha ezek megtalálhatóak a sztoriban, hanem ha ezeket helytelenül mutatják be. A depressziós embert megbékíteni és elfogadtatni magával egyszerűen lehetetlenség egyik pillanatról a másikra, az érzelmileg sérült gyógyulási ideje meghatározhatatlan. Ez jelentősen függ a környezetétől, és ha a környezete nem támogatja, türelmetlenkedik az csak ront a helyzeten. Ez Dariánál is megfigyelhető, hogy nagymamája folytonos csipkelődése, valamint az, hogy egyik barátját sem tudja elérni, mert csúnyán mondva tojnak a fejére, rettentően ront az állapotán. Kevesebbet eszik, sokkal több a depresszív gondolata, valamint nemegyszer öngyilkosságra is vetemedik. Feleslegesnek, haszontalannak érzi magát, és nagyon sokszor azt vettem le a szavaiból, hogy feladja a francba. De, DE. Itt jön a képbe Benzema. Miért is nagyon különleges és jó, hogy Benzemának olyan a jelleme, amilyen? Depressziós ismerősömnél tapasztaltam, hogy azzal fikarcnyit sem segítesz a betegen, ha állandóan nyájaskodsz, és eljátszod a dadanénit. Igenis szüksége van Dariának arra, hogy Benzema határozottan, és erényesen néha a helyére tegye. Nagyon fontos, (ami engem meglepett és azt hittem, hogy kijátszod ezt a sablon kártyát, de nem, eddig ezt is hanyagoltad) hogy Karim személyisége ez alatt nem változott.
Tettekkel indítottad a második fejezetet, a cselekedetek közben pedig beszéltetted Benzemát. Így nem más karakterek beszámolóiból, vagy a főhősnő szemszögéből ismerhetjük meg, hanem szinte belelátunk a fejébe. Tökéletes döntés volt ezzel a reggellel indítani, mert ha rögtön a meccsel kezdtél volna, és ott esetleg Karim fejébe látva tudtuk volna meg, hogy kicsapongó életet él, az nem lett volna olyan hatásos, és különleges.
Egyáltalán nem probléma, hogy húztad, nyújtottad a dolgot, mert szükség van erre a két átvezető fejezetre a kettejük találkozásáig. A Harmadik és Negyedik fejezet miatt sokkal jobban tudtam kötődni a karakterekhez, mert belátást engedtél a traumáik feldolgozásába. Nem csak picsogást és hisztit kaptam, hanem valódi fájdalommal átitatott sorokat, főleg Daria részéről, amelyeket többször is megkönnyeztem. Karimnál inkább azt érzem, hogy Daria gyere már az Isten szerelmére és csinálj vele valamit, ébreszd rá, hogy ez nem megoldás!
Megtörténik a várva várt pillanat: a sorstársak végre találkoznak egymással. Beszédstílust tekintve hatalmas meglepetést okozott Daria, ugyanis nagyon hasonló volt Karim pazar, kóstolgatós és vagány megszólalásaihoz. A baleset előtti énéről semmit nem tudunk meg, csak a tragédia bekövetkezte utáni borús személyiségét ismerjük. Most kifogok jelenteni valamit, és ha ez tényleg így van, ahogy gondolom, akkor Bells kerek perec kimerem jelenteni rólad, hogy zseniális író vagy, már most, pedig ezt a legvégére tartogattam. Azt érzem, hogy Daria valódi énjét, a baleset előtti énjét úgy tárod az olvasó elé, hogy erről nem teszel említést, hanem egyszerűen amikor Benzema mellé kerül az igazi énje jelenik meg. Bells, ha ez így van, akkor te tudod milyen zseniálisan oldottad ezt meg? És amikor azt mondja Daria, hogy mellette önmaga tud lenni, akkor azt szinte szó szerint gondolja. Ezzel teljesen eltűnne a fejemben lévő zűrzavar, hiszen a valódi Dariának Benzemához hasonló, határozottabb  személyisége van, amit a depresszió elnyom. Erre nagyon kíváncsi leszek, hogy jól gondolom e, mert pszichológiailag ez nagyon reális lépés lenne és nagyon érdekesen felépített karakter megismertetés.
Nagyon romantikus hatása van a kettejük közti levelezésnek. Daria félénk éne megtörik, hiszen nem akarja elveszíteni Benzemát, ahogyan ő sem a lányt.
Találkozót beszélnek meg, amely Karim kicsapongása miatt nem úgy történik, ahogy eredetileg megbeszélték. Erre írtam fentebb, hogy hatalmas pozitívum, hogy Karim személyisége nem változik, pedig azt várná az ember. Karim nem bír a vérével, újabb hölggyel folytat egyszeri viszonyt. Eközben az ártatlan Daria süteményt süt neki, amelyet egy levéllel eljuttat Benzemának: de nem akar találkozni vele, miután megtudta a hírt. Ilyen kis momentumokban jelenik meg igazán, hogyha Karim még nem is, de Daria érez valamit a futballista iránt.
Nem történtek olyan események a sztoriban ez idő alatt, amit nem értettem volna, vagy egyszerűen értelmetlennek tartottam volna. A cselekményszál logikailag helyesen felépített, és szép, egyenes vonalon halad végig kisebb kitérőkkel, amik nem mások, mint a bonyodalmak. Karim személyiségét, még mindig dicsérni tudom csak, és egy pár sor erejéig erre szeretnék hosszabban kitérni. Nagyon sokan elkövetik ezt a hibát, hogy a karaktert esetleg a szerelme, vagy akármi más miatt hirtelen megváltoztatják. Ez abszurdum úgy, ahogy van. Egy ember, ahhoz, hogy változzon tapasztalok gyűjtésére van szüksége. A tapasztalatok miatt másként lát dolgokat, tisztábban, logikusabban, ez miatt változik a szemlélete. De ha nincs semmiféle behatás, ami miatt változna, akkor egyszerűen nem fog megváltozni. Mert ha belegondolsz, Karim agresszív természete sem tudna megváltozni, csak azért mert megjelent hirtelen Daria. Arra viszont mindenképpen szükség van, hogy a kapcsolatuk előrébb haladtával a személyiségük fejlődjön, de ez sem jelent feltétlenül gyökeres változást.


Azért, pedig külön minden tisztelem a tiéd, hogy egy ennyire komoly témát felmertél vállalni, hogy igenis annak ellenére, hogy rengeteg blog csempészi bele a történetébe, megcsináltad és nem is akárhogy!


A történet legnagyobb erénye: Realisztikusság


40/26 pont


Karakterek: A karakterek ponton belül csak a főszereplőket tervezem elemezni (!!!)
Daria Davon: Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de egyáltalán nem sikerült megszerettetnie magát velem Dariának. Sokkal kevesebb dolgot tudunk meg róla, mint Benzemáról, ezért nincs mihez kötődni igazából.. Legalább is úgy érzem. Mintha egy üres porhüvelyt próbálnék megszeretni. Ha beigazolódna a feltevésem, miszerint hasonló lehet a személyisége, mint Karimnak, az kifejezetten tetszene. De az is lehet, hogy később szeretnéd, fokozatosan kifejteni a jellemét, mindenesetre, most egyszerűen nem tudok kötődni hozzá, szimplán csak áttudom érezni a helyzetét.


Karim Benzema: Az előző kritikámban említettem, hogy milyen sablon a Karim jelleméhez hasonló férfi szereplő. Hogy miért használtam a hasonló szót? Mert lehet, hogy láttam hasonlót, de ilyen fix bunkó férfi, vagy inkább vagány, őszinte csávó szereplőt még nem. Nagyon tetszik, mert baromira egyedinek találom Őt. A cselekedetei, a döntései, mindet a harag vezérli, amiért exe megcsalta, és testvérét elveszítette, ami miatt magát okolja. Kifejezetten érdekel a kettőjük közös jövője, hogy hogyan fog fejlődni Karim jelleme, vajon mire képes Dariáért, valamint, hogy hogyan dolgozzák fel az életükben történt traumákat. Mert Karim az a szereplő, aki miatt kissé jobban "aggódom". Hiszen rengeteg példa van a történetben, hogy túlléphetne, de megint a kicsapongást választja.


20/15 pont


Leírások, helyesírás és gyakori hibák



  1. A férfi szemszöget azért nem említettem a történetnél, mert ez nem tartozik bele magába a cselekményszálba, ezt inkább a helyesírás részleghez sorolom. Nem igazán olvastam sok férfi szemszöget itt bloggeren, de a tiéd tetszett a legjobban az olvasottak közül. Azonban, amikor ahhoz a ponthoz értem mikor Daria is káromkodni, kicsattan, akkor már nem tűnt olyan férfiasnak Karim szemszöge. Inkább egy mérges nő szemszögéhez tudtam volna hasonlítani ez miatt, de ez nem azt jelenti, hogy teljesen rossz lenne Karim szemszöge, hanem még van mit csiszolni rajta. 
  2. Sok a félregépelés a történetedben, erre jobban figyeljetek oda a bétáddal, mert ez figyelem kérdése. Tüzetesebben kell olvasnotok a sorok között, mert tényleg megtévesztő tud lenni, egy félreírott szó, főleg, ha értelmes, mert akkor a Word még alá sem húzza.
  3. Helyesírási hiba nagyon csekély számban van. (Pl: Lewandowsky/Lewandowski vagy PSGnél/PSG-nél)
  4. A vesszők teljesen rendben vannak. Ilyesfajta hibát úgy emlékszem nem is találtam. 
  5. Kicsivel több leírást használhatnál. A cselekvést nagyon szépen írod le, és a párbeszédek nagyon jól meg vannak írva, de száraznak érzem az egészet. Nem tudom elképzelni a környezetet, hanem olyan mintha egyetlen helységben zajlana az egész történet. Nem kell túlzásba vinned a dolgot, csupán néha színesíthetnéd a párbeszédek után/között egy-egy apróbb leírással.


40/30 pont


Összpontszám: 125/91 pont


Remélem tudtam neked segíteni, és tényleg őszintén sajnálom, hogy nem lett olyan hosszú ez a kritika, min az előző, azonban úgy érzem minden amit elszerettem volna mondani, az benne volt, valamint még egyszer sajnálom, hogy megvárattalak!

További sok sikert a blogodhoz! Sok ihletet, és támogatást kívánok neked a továbbiakban is! :)




Ölel, Nóri


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése