2016. augusztus 15.

Kritika #75


Design
Akkor kezdjük is a kritikát!
Megnézegettem a régi fejléceid is, és azt kell, hogy mondjam nagyon sokat fejlődtél, és a weboldal jelenlegi fejléce:gyönyörű. Kellőképpen visszafogott és ez a visszafogottság nagyon passzol Ravenna jelleméhez. A képek nem pixelesek, szép a felbontásuk és az összemosást is egész jól megoldottad. Nem tömted tele textúrákkal, és mindenféle képpel, amit sajnos néha én is elkövetek, szóval hatalmas pluszpont! Nincs színkavalkád: a fehér, a piros egy világosabb, és a lila egy ridegebb árnyalata alkot egy kellemes összképet. A Ravennát megtestesítő hölgy kivágása kissé hanyag; bal oldalon még egy kicsit radírozhattál volna le belőle, mert belerondít a szépen összemosott háttérbe az a szürkés folt. Azért zavaró, hogy nem pontosan lett kivágva a hölgy, mert vele ellentétben Thomas kivágása tökéletes. A férfi kissé elüt a fejléc színvilágától, hiszen az ő ruhája sokkal sötétebb, mint a fejlécen megtalálható összes szín. Hatalmas pluszpont, hogy (bár a fejlécen, ha sokáig nézi az ember nagyon furcsa, hogy Thomas sötétebb, mint a szerkesztés többi eleme) a fülszöveg dobozának a színe megegyezik a férfi pólójának a színével. A további szövegdobozok színe is hasonlóan lila, amivel szépen kompenzáltad a sötét színeket. (Most, hogy visszaolvastam, amit írtam, Úristen, de sokszor használtam a sötét szín, és a fejléc szavakat.)
A kinézethez nem tettél még hozzá plusz színeket, ugyanazt a pirosat, lilát és sötétlilát használtad, mint a fejlécednél. Bár, a lila rideg árnyalathoz fehér betűszínt választottál, nem volt zavaró, a fejem és a szemem sem fájdult meg, és az olvasást sem nehezítette. Viszont, ha már a betűszíneknél tartunk, a bejegyzések címét állítsd át egy sötétebb, bordós árnyalatra (mint például a chated színe), mivel a fehér árnyék miatt, ami a begépelt karakterek mögött van, nagyon nehezen olvasható a bejegyzés címe.

Minden szükséges modul meg van, az elrendezés rendben van, esetleg annyi, hogy én megcserélném a Követők és a Információk modult, de ez már tényleg csak egy mellékes megjegyzés, ami nem túl fontos.

15/14 pont

Történet
Fülszöveg:
Kellőképpen megragadja az olvasót, és arra készteti, hogy tovább olvassa a történetet. A fülszöveg első három mondata magát az életet mutatja be dióhéjban. Az élet egy spontán színjáték, amely nincs forgatókönyvhöz kötve. És, hogy mi az, ami a leginkább képes befolyásolni az életet? Hát persze, hogy a szerelem. Nagyon jó, hogy megemlítetted a kávéházat is, hiszen ez a történet egyik legfontosabb helyszíne: Ravenna itt találkozik a két rendezővel, akik megváltoztatják egész életét: Guillermoval és a Szerelemmel. Thomas ugyan konkrétan nincs megemlítve a fülszövegben, amely egyáltalán nem gond, hiszen ez is kíváncsiságot kelt az olvasóban, hogy a rendezők legnagyobbika kit is tartogat Ravenna számára. Titokzatos, és nagyon jól megfogalmazott fülszöveget írtál, ami helyesírást illetően rendben van, ráadásul a vesszők is helyükön vannak!

10/10 pont

Prológus:
Amikor először benézek egy blogra, számomra két meghatározó dolog van a történetet illetően: a fülszöveg és a prológus. Még a fülszöveg egyfajta rajthoz állásként szolgál, azért ne feledjük, hogy a prológus a képzeletbeli bemelegítő. Ha a bemelegítőt elszúrja az ember, akár befolyásolhatja magát a történetet az olvasó szemében, legalább is, az én szememben befolyásolni szokta. Szerintem, amit legtöbbször elrontanak egy prológusban, hogy brutálisan hosszúra írják meg. Kettő/kettő és fél oldal, szerintem a legideálisabb, ha pedig úgy jön ki a lépés, akkor talán még azt mondom, hogy rendben van a három oldal, de ahhoz kell egy olyan cselekmény. A prológusod legnagyobb erőssége, hogy eltaláltad a megfelelő hosszúságot, nem húztad, nem nyújtottad a végtelenségig.
A leírásaid alapján teljesen magam elé tudtam képzelni a meghitt ünnepi hangulatot. Lágyan kapcsoltad össze a cselekménnyel a leírást, így a későbbiekben ugyanúgy megmaradt a kellemes karácsonyi érzés.
Egyáltalán nem gondoltam volna a történetről, hogy Ravenna örökbefogadott gyermek lesz, ez hatalmas meglepetés volt számomra, kíváncsi vagyok, hogy ez miként fog kihatni a lány életére, valamint, hogy befolyásol e valamit. Továbbá érdekes volt, hogy egészen idáig visszanyúltál, de teljesen érhető, hiszen ez Ravenna egyik legcsodálatosabb momentuma az életében: ekkor lesz egy család része. Megható volt olvasni, hogy szinte csodaként tekint arra, hogy most már van édesanyja, édesapja, és bátyja. Az egész prológus egy megható örömmámor, ami ráadásul pont karácsonykor, a szeretet ünnepén zajlik. Azt viszont picit sajnálom, hogy nem tudtam meg több dolgot a szereplőkről, főként a szülőkről.

Volt néhány hiba, amit mindenképpen szeretnék megemlíteni, főleg félregépelések, és van néhány elég érdekes mondat is:
"Ha az ember kinézett, a hideg ellenére elöntötte a melegség (...)."

Ezt a hibát azért emeltem ki, és szeretném, ha mindenképpen kijavítanád, mert a kinézet és kinézett két különböző szó, különböző jelentéssel, és itt már nem csak félregépelésről van szó, hanem az értelmezésbe is bezavar kicsit

"Egy kisgyerek aludt ott, aki nem lehetett idősebb két évesnélaki két évnél nem lehetett idősebb. "

"Mosolyogva henyélt, szeme be voltak/volt (vagy szemei be voltak) csukva és látszólag James harsány hangjára sem ébredt fel. "

" - Halkabban, kicsim! Gyere, üljünk le és megmutatom neked ki ő (...)."

Szerintem nem igazán jó ide ez a szó, inkább az elmagyarázom illik ide, hiszen már látta, nincs mit rajta megmutatni. 

10/7 pont

Részek:
Első-Harmadik Fejezet
Drágám, azt sem tudom, hol kezdjem. 
Először is azt szeretném megemlíteni, hogy mitől tartottam a történetet illetően. Azt hittem, egy tipikus véletlenül találkoznak a rendezővel Ajj, de szép vagy! Fel vagy véve!  sztorival állok szemben. Bocsánatot kell kérnem tőled, drága Ravenna. Az egész történeted olyan szinten betonbiztos reális talapzaton nyugszik, hogy elszégyelltem magam a feltételezésem miatt. Teljesen magam elé tudom képzelni, hogy ez a valóságban megtörténik! Mert Ravenna tényleg tanult, tényleg érdekelte a dramaturgia, és itt sem az a tipikus Erre tettem az életem, és kiskorom óta tudtam, hogy ezt az utat szánta nekem a sors szolgál alapként, hanem érdeklődött más foglalkozások iránt is, mint a harmadik fejezetben említett rendőr, detektív. Megmagyarázod, hogy miért érdeklődött iránta, és azt is, hogy miért nem jött össze neki. És itt is, egyszerűen annyira figyeltél arra, hogy reális legyen a dolog, hogy azért nem felelt meg, mert fizikálisan nem volt eléggé felkészített. Na és most jöjjön az, amiért ezer puszi a hasadra: ahogy összekötötted a két szálat egymással. Nem talál munkát a frissen végzett a diplomás. Ez brutálisan sokszor megtörténik a valóságban, hogy egyszerűen nem tudnak elhelyezkedni, akármilyen jól végeztek és akármennyire is neves az az egyetem ahonnan jönnek. Majd ezt követően felhasználtad az egyetemen kötött barátságát Guillermóval, aki (mivel ismeri a lányt, és biztos vagyok benne, hogy bár nem említetted, azt is tudja, hogy tehetséges) megkéri Kelly-t, hogy had használja a kávézóját a meghallgatás helyszíneként, majd később mikor megtudja, hogy Ravenna igen csak megszorult, segítséget nyújt neki, és munkát ajánl. 
Kevés történetet olvasok a bloggeren, de abban száz százalékosan biztos vagyok, hogy ez egy brutálisan egyedi ötlet! Nagyon harapós vagyok azzal kapcsolatban, ha valaki logikátlanul építi fel a cselekmény szálat, és nagyban leszarja, hogy a való életben ez nem igazán így megy. (Elnézést a szóhasználatért, viszont fel vagyok pörögve.)
A cselekmény nehezen indul be, de ezt egyáltalán nem bánom, és azt is megmondom, hogy miért! Bár, az első, és a második fejezetben a telefonhíváson kívül nem történik semmi érdekes, megismerkedünk a karakterekkel. Mert bizony nem csak leírásokból ismerhetünk meg egy karaktert! Kiderül, hogy Kelly és Ravenna nagyon közel állnak egymáshoz. Tökéletesen lelehet szűrni, hogy Ravenna bármikor számíthat barátnőjére. Kelly munkát, szállást, lelki támogatást biztosít neki, és egyáltalán nem él vissza azzal, hogy Ravenna rászorul a segítségére. Számomra ez a két fejezet egy előkészítés volt, mint amikor először mész valahova és ismerkedsz az ott lévőkkel. És hát csak akkor lehet igazán élvezni az elkövetkező izgalmakat, ha már ismerős környezetben mozogsz, nem de? Betekinthetünk a két lány mindennapjaiba, a könnyebbekbe, és a döcögősebbekbe is egyaránt. Ahogy folyamatosan írtad egy egyszerű nap történéseit, közben szépen lassan fűzögetted be a kiegészítő gyöngyöket, mint például Ravenna asztmáját. Nagyon szimpatikus volt az is, hogy nem egy nyáladzást olvastam Londonról, hanem a saját tapasztalataid alapján egy kőkemény leírást kaptam, ami szépen szólva nem csak a szépségét emelte ki.
Viszont azt nagyon sajnálom, hogy a gótikus stílusú kávéházról semmit, de semmit nem tudtam meg az égadta egy világon. Jó, hogy ott dolgoznak, meg minden, de azért egy leírást szívesen olvastam volna róla, főleg, hogy a két lány életének egy szerves része. Hiszen ott kezdődik minden Ravenna számára, és a kávézó Kelly-é, ahol az élete egy igen csak nagy részét tölti. 

Na és akkor most jöjjön az dolog irgum-burgum része: a félregépelések, és társai. 

"Gondolnám, hogy lehetséges lenne, mert végül is a legjobb barátnőm a főnököm, de nem, sőt, ő csak jobban hajtott, hiszen ismerte, hogy menyit/mennyit is tudok teljesíteni. "

Háromszor olvastam át ezt a részt, de egyszerűen nem tudtam megbarátkozni a mondat kezdetével. Eleinte azt gondoltam vagy Azt hittem, de a Gondolnám semmiképpen sem, mert még csak nem is múlt idő és felolvasva is értelmetlen.

"A saját lábán állt annyira, hogy gyakran ő támogatta (meg) a barátait."

"Szóval a bátyám nyomán döntöttem úgy, hogy én is megpróbálom/próbára teszem (<például) magam, és lesz, ami lesz."

"Újra megrázva a fejem vettem észre, hogy már megint elkalandozok/tam(múlt idő)én pedig gyorsan kikaptam egy zöld felsőt, valamint egy bőrgatyát és gyorsan választva fehérneműt felöltöztem." 

Ez kicsit úgy hangzik, mintha a főhősnőnk skizofrén lenne. Igazából, ha ezt a két szót kihagyod ugyanúgy értelmes lesz a mondat, szóval nem muszáj átírnod, hanem bőven elég, ha csak kitörlöd onnan. Csak na, érted. Picikét olyan, mintha több én lenne. :D
Valamint kétszer fordul elő a mondatban a gyorsan szó. Ilyenkor annyira gonosznak érzem magam, ne haragudj, viszont tényleg csak segíteni szeretnék és maga a történet baromira jó, ha pedig ilyen apró dolgokra is odafigyelsz akkor még élvezhetőbbé teheted az irományod. 
A mondat átírva:
"Újra megrázva a fejem vettem észre, hogy már megint elkalandoztamTüstént kikaptam egy zöld felsőt, valamint egy bőrgatyát és gyorsan választva  egy fehérneműt felöltöztem." 

"Minimális javulást mutattam az egyetem óta, de így se volt ritka, hogy rohamaim legyenekidőnként még mindig voltak rohamaim." (<például)

"Ne csigázz, mondd el!"  - Felszólításnál az utolsó betű megkettőződik.

A második fejezetről nem terveztem sokat beszélni. Fejezetenként szoktam egy kis szünetet tartani, és mikor így kimentem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet végiggondoltam, hogy milyen durva lenne, ha egy ilyen kvíz után találkoznék Szalai Ádámmal. Tuti rohannék húgomhoz, hogy látod?! Az internet MINDENT tud!
Nagyon tetszett, hogy hideg borogatásként ezt a tesztes dolgot szőtted bele, vicces volt és a durva megcsalás után újra egy kellemes hangulatot hozott létre.

Akkor én szépen lassan áttérnék a harmadik fejezetre, hiszen itt indul be igazán a történet. Azt kell hogy mondjam valójában itt ismerheti meg az olvasó igazán Ravennát, de a jellemére inkább a szereplőknél szeretnék kitérni. Amikor Ravenna készülődik a nagy napra, ahogyan igazgatja a haját és belehelyezi a tincsek közé a masnikat itt ámultam el igazán. Tudod miért? Mert az ott leírt pár sorról rögtön a címre néztem Kedvesem, Ravenna, amely, ha engem kérdezel egy annyira lágy és gyengéd cím, hogy én vagyok a legboldogabb, hogy leváltottad az "In my eyes" - t a "My Dear, Ravenna" - ra. Amikor Thomas megjelent azzal a sármos, illedelmes, gyengéd beszédével akkor jöttem csak rá, hogy mennyire szüksége van Ravennának Thomasra. És ott annál a készülődős jelenetnél éreztem igazán Ravenna ártatlan és szelíd énjét, ami szinte arcon csapott, majd mikor elpirulva olvastam Thomas sorait, ezt követően csak vigyorogtam, hogy Úristen, de illik egymáshoz ez a két ember, és mennyire kellenek ők egymásnak! A férfi megjelenése után, pedig rögtön ott volt a lehetősége a tapasztalat szerzésre és minden annyira valósághű, és ahogy a érzelmekkel játszadozol, egyszerűen hihetetlen ez a történet! Annyira sajnálom, hogy nem tudok segíteni, és hogy szinte nyáladzok a történeteden, de ezen egyszerűen cselekmény ügyileg nincs mit szidni! Egyszerűen nincs, pedig már háromszor olvastam át az első három fejezetet, de nem tudok belekötni, mert annyira jó! Azért, pedig külön elnézést kérek, hogy lefolytattam ezt a Thomas-Ravenna dolgot itt, ami lehet totálisan nem is igaz, de nekem ez jött át és kimondom azt is, hogy egyszerűen imádom Thomas karakterét!
Az első három fejezet elemzését a részek hosszával szeretném zárni. Olvastam, hogy te nem oldalanként, hanem szavanként nézed egy fejezet hosszát, remélem nem baj, ha a kritikában én a számomra megfelelő oldalhosszhoz viszonyítom a fejezeteid. Számomra egy fejezet minimum három oldal Wordben, és maximum hat oldal. Neked mindig meg volt a négy oldal, azt hiszem a leghosszabb fejezeted nyolc oldal volt Word-ben, de ez egyáltalán nem volt zavaró, sőt kevésnek is tűnt, amin meglepődtem.

(Részenként 10 pont)
30/24 pont

Negyedik Fejezet
Helyesírást tekintve ez a fejezet határozottan összeszedettebb volt, mint az előző három. Félregépelést nem is találtam benne, a mondatok értelmesek voltak és nem vetettek fel kérdést sem, a vesszők is nagyjából a helyükön voltak. Nagy erőssége a My Dear Ravenna -nak, hogy büszkélkedhet olyan momentumokkal, amik lazák és családi hangulatúak. Ilyen volt például Kelly és Ravenna kvízes estje, vagy a negyedik fejezetben végigvezetett csajos délután, ahova Tom is csatlakozott csevegni. Igazán kellemes ezeket olvasni, mert egy fárasztó nap után teljesen kitudják kapcsolni az embert, és csak olvas, nevet, élvezi, hogy ennyire könnyed a cselekményszál. James stílusa nagyon vicces, és tényleg egy igazi, szerethető nagy mackó! Ravennában, pedig teljesen magamat látom. Tipikus elvagyok a szobámban, alig szólalok meg nagy társaságokban, csak ha hozzám szólnak, talán ezért tudok ennyire azonosul Ravenna karakterével. A leírásaid jók, a telefonos beszélgetésnél úgy éreztem magam, mintha közvetlen ott állnék a főhősnőnk mellett London egyik szmogos utcáján. Thomasszal kapcsolatban megszólalt bennem a vészharang, mikor felmerült az egy éjszakás kaland kérdése. Csendben reménykedem, hogy nem szeretnél belőle egy nagyszájú, rossz fiút csinálni, mert nagyon jól áll neki ez az udvarias jellem.
A fejezet hossza ismételten rendben volt, és amikor írtad, hogy suli közben nem biztos, hogy tudsz ilyen hosszú fejezeteket hozni, tekintve azt, hogy amit most írtál az saccolva egy hat-hét oldal, a lényeg, hogy három oldal alá soha ne menj, mert az a három oldal az tényleg egy minimum.
Kíváncsi vagyok, hogyan alakul tovább Ravenna élete, így biztosra mondhatom, hogy megszerezted magadnak a tizenkettedik olvasód! :)

10/10 pont

Karakterek:
karakterek ponton belül csak a főszereplőket tervezem elemezni (!!!)

Ravenna Karvia Wilson: Tökéletesen tudtam azonosulni a személyiségével. Egy félénk, visszahúzódó lány, aki ritkán mozdul ki a szobájából, ha teheti inkább egész nap bent kuksol. Kissé ügyetlen, de igazán szorgos, ezt bizonyítja az is, hogy sikeresen lediplomázott, és a kávéházban is segít Kelly-nek, amiben csak tud. Álmodozó típus, aki imádja a krimi könyveket. Sok csalódása után nem hisz a csodákban, és miután egy perverz brit fiatal férfi megcsalja, az álmokban is elkezd kételkedni. De még mielőtt a pesszimizmus elhatalmasodna rajta, megjelenik Guillermo (akinek fejből megtanultam leírni a nevét mostanra) és természetesen Thomas Hiddleston. A döntései logikusak, és nem rinyál folyamatosan mindenen, pedig nagyon sok problémája van. Fejlődő jellemnek érzem már most, és hiszek benne, hogy erősebb lesz és a sarkára tud majd állni. Egy pillanatra sem éreztem, hogy idegesítenem engem, azt hiszem az egyik kedvenc női karakterem lesz az elkövetkezendő időkben. 

Thomas Hiddleston: A megjelenése első pillanatától a negyedik fejezet utolsó említéséig beleszerettem. A hideg ráz ettől a férfitől komolyan mondom. Annyira kedves, sármos, és egyszerűen zavarba jöttem miközben olvastam! Azon kaptam magam, hogy szinte olvadok le a székről, és azon gondolkodom, hogy lehet valaki ennyire imádnivaló?! Már fentebb említettem, de most is elmondom, hogy kissé megijedtem mikor felmerült ez az egy éjszakás kaland feltevés vele kapcsolatban. Annyira kár lenne, ha rossz fiút csinálnál belőle, mert az egész karaktere annyira szerethető és egyedi (főleg, hogy nagyon kedvelt lett mostanában a bunkó hapsi személyiség). Végül ő tette rá a pontot az i-re, hogy mindenképpen szeretném tovább követni a történetedet. Mikor elkezdtem olvasni, azt gondoltam Ravenna személyiségét senki sem szárnyalhatja túl, de Thomas.. Thomas, Thomas. Annyira szimpatikus, és tényleg annyira brutálisan szerethetőre alkottad meg, hogy még csak elgondolkodni sem akartam azon, hogy valami nem logikus abban, amit csinál, vagy milyen hibái lehetnek (tudod, tipikus kritikus dolgok..).

20/20 pont

Helyesírás és gyakori hibák:
Na és akkor most jöjjön megint egy kis irgum-burgum. 
Ez, amit most fogok írni az a prológusra és az első három fejezetre fog vonatkozni, ugyanis a negyedik fejezetben, szinte hiba sem volt és sejtem, hogy miért.
Először is kezdeném a legtöbbször előforduló hibákkal:
  1. A prológusban fordult ez elő legtöbbször, de a fejezetekben is, hogy a hogy elé nagyon sokszor nem tettél vesszőt. Azt megértem, hogy néhány helyen voltak vesszőhibák, mert mindenkinél előfordul, viszont a hogy és a de egy annyira alapvető dolog, hogy ezt sajnos meg kell tanulni, hogy ezek előtt MINDIG van vessző. 
  2. A számokat betűvel írd ki! 
  3. Nagyon sokszor kihagyod a szavak elől a névelőt. (Pl: Pár nappal ezelőtt úgy gondoltam, hogy meglepem a párom, jobban mondva, a volt párom.)
  4. Nagyon sok szót külön írsz. (Azt hiszem ez legtöbbször a második és harmadik fejezetben esett meg.)
  5. Néha előfordul, hogy elgépelsz dolgokat.
  6. Szép számban voltak olyan mondataid, amik egyszerűen értelmetlenek voltak. (Ezeket megemlítettem, kijavítottam a fejezeteknél.)
  7. Sok a vesszőhibád.
Olvasd át többször amit írtál, mielőtt kirakod! Az első három fejezet helyesírást tekintve összecsapott volt. Nézd át, akár háromszor-négyszer is, ha kell, vagy fogadj fel egy bétát, aki véleményt mond, és segít kijavítani a hibáidat.

40/20 pont

Összesítve: 135/105 pont

Így a legvégén annyit tudok csak tanácsolni, hogy tessék figyelmesebben átolvasni a fejezeteidet, mert rengeteg pontot a figyelmetlenséged miatt és a helyesírás miatt veszítettél el.
A My Dear Ravenna egy fantasztikus történet, és biztos vagyok benne, hogy sok ember figyelmét fogja még felkelteni, és szép számmal fog bővülni az olvasók listája! :)
Köszönöm, hogy meghallgattad a véleményem, további sok sikert kívánok neked a továbbiakban, sok olvasót és még több ihletet!
Ölel, Nóra (Alice R.)

2 megjegyzés:

  1. Hello! :3
    Előszö is, megnyugtatlak, nem játszok ki a rosszfiú kártyát, akkor kint lenne úgyis hogy egy szinten AU a sztori :3. De nem az!
    Egy nagy mosollyal olvastam a kritikát, és tartozok egy vallomással. Az első három fejezetet, nem olvastam át (plz dont kill me). Viszont a negyediktől egészen a hatodikig (előre írok) szépen átolvastam mindent, így a helyesírási és egyéb hibákat igyekszem minimálisra csökkenteni! :3
    Említetted, hogy néha nem írok le dolgokat, vagyis keveset mutatok meg belőlük (mint például a szülők) ennek meg is van az oka, még pedig az, hogy imádok lassan kialakuló történetet írni. Lassan ismerjük meg a szülőket, lassan jön a szerelem, lassan csúszik a csiga, és a többi. :D Örülök, hogy olvasóm is lettél, és remélem hogy nem fogok csalódást okozni. <3
    Még egyszer köszönöm a kritikámra szánt időt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Akkor megnyugodtam! :D
      Én köszönöm, hogy kikérted a véleményemet. :)
      Ölel, Nóri

      Törlés