#65. Kritika - Marvel fanfictions

Sziasztok, drágák!

Legújabb kritikámmal érkeztem, melyet kis késéssel hoztam - de mentségemre szóljon, hogy nyaralni voltam, most először a nyáron. Ezúttal kedves Dérlepke blogját, a Marvel fanfictionst fogom véleményezni.

Kinézet: Az első reakcióm, amikor megnyitottam a blogod linkjét, az volt, hogy: Azt a mindenségit! Nagyon megfogott, már maga a színvilág is. Ez a szürke-vörös-narancs árnyalat nagyon bejön. Egyrészt, tökéletesen illik egy Marvel témához, másrészt pedig eleve olyan hangulatot ad az oldalnak, ami szinte megköveteli, hogy ilyesféle történetekről legyen benne szó. Az egész annyira összhangban van: minden apró részlet tökéletesen kidolgozott, nincs olyan mozzanat, amire azt tudnám írni, hogy kicsit is elüt, esetleg kirí a blogról.
A fejléced különösen tetszik: egyrészt, mivel a háttere tökéletesen beleolvad a blog szürke hátterébe, ami az egészet igényessé teszi. Másrészt pedig, eleve az összhatást nagyszerűnek tartom. A cím kiváló elhelyezésével és betűtípusának megválasztásával teljes mértékben egyetértek. A fejlécen szereplő alakokban főként az tetszik, hogy nem megszokott módon élő emberek, hanem rajzolt karakterek, ami még egyedibbé teszi az egészet. Nagyon tetszik, hogy ilyen sokoldalú gárdát választottál, hiszen a Bosszúállóktól kezdve Pókemberig szinte bárkit megtalálhatunk rajta - s ami meglepő, a sok szereplő ellenére mégsem kelti a zsúfoltság benyomását. Az elmosások szinte tökéletesek, ezen felül azonban minden részlet kitűnően látszik. Sehol egy kis pixel, vagy homályosságra utaló jel.

A bejegyzések háttere szürkés, átlátszó ugyan, és ez ötletességre vall. Tetszik, hogy a betűk színei itt is összhangban vannak az alap színvilággal. Nem üt el egyetlen részlet sem. Ha drámaian szeretnék fogalmazni, minden úgy illik egymáshoz, mint a pezsgő (szürke) és az eper (narancs, vörös) - talán elsőre furcsának tűnik, együtt a végeredmény mégis fenomenális.
A modulokról: a sorrend tökéletes. Először röviden ismerteted, milyen célból is jött létre a blog, s ezalatt a hangnemet kissé humorosra veszed, ami külön megragadja az ember figyelmét. Az információk fülnél minden alapvető dolgot ismertetsz velünk, amit tudnunk érdemes. A hamarosan megjelenő műveidből is kapunk némi ízelítőt, ami külön tetszik, mert az izgatott olvasó így gyakorlatilag képben lehet azzal, mi várható tőled a későbbiekben. Ahogy mondani szokás, nem árulsz zsákbamacskát, és ez nagyon jó tulajdonság - el ne veszítsd! Az archívumot én - mely nálad bejegyzések névre hallgat - személy szerint valahol lejjebb helyezném el a modulsávban, hogy a chat és a feliratkozók feljebb kerülhessenek. Ez előbbiről egyébként szintén pozitív véleményem alakult ki: az átlátszó szürke háttér és a vörös betűszín kombináció itt is remekel, tökéletes összhangban van a blog többi részletével. A cseréidnél különösen tetszik, hogy az egyéb Marveles blogokat külön szedted a többitől - így a fanok könnyedén kutakodhatnak közöttük. A címkéket szintén jó ötletnek tartom: ha valaki keres egy adott novellát, történetes fejezetet, a megfelelő szócskára kattintva már elő is ugranak a lehetőségek, melyek között megtalálhatja a neki szükséges bejegyzést.

Az oldalakról: az elhelyezésük nagyon tetszik. A fejléc alatt találhatóak, vízszintes síkban. Noha a betűtípusukat egyszerűnek találom egy ilyen szuper bloghoz képest, nincs velük égetően nagy problémám. A történeteknél minden sztorit szépen, külön rendezel el, hogy ki lehessen rajtuk igazodni. Az Úgyis elkapsz! irományod egy Pietro fanfiction, melyet már az elején tisztáztál is. A rövid leírás - melyet tekinthetünk fülszövegnek is - nagyon jóra sikeredett, véleményem szerint. Rövid, ám lényegre törő, és minden benne van, aminek benne kell lennie ahhoz, hogy felkeltse az olvasó kíváncsiságát és érdeklődését a történet iránt. A novelláidat is külön szeparáltad, ami remek döntés volt részedről.
Az egyéb oldaladnál díjak, felhívások, eddig kapott kritikák találhatók. Szépen, igényesen vannak elrendezve, könnyen ki lehet rajtuk igazodni - ám én nem csak a képeket, de az aktuális szövegeket is középre igazítva helyezném el a bal oldal helyett, csak azért, hogy még könnyebben rájuk lelhessünk, s tudni lehessen, hová tartoznak.
A rajzaidat is külön megosztod velünk, ami szívmelengető. Igazán sokoldalú egyéniség vagy, hogy az íráson kívül még ezzel a művészeti ággal is foglalkozol, ráadásul nem tűnsz kezdőnek. Igaz, van még hová fejlődni, de nyilvánvalóan Picasso sem öt évesen lett világhírű.
A WTF zóna oldalad elég érdekes nevet kapott... Először nem tudtam hová tenni. aztán félve rákattintottam. Végül fellélegeztem, hiszen kellemeset csalódtam ebben a menüpontban: a Bosszúállókról, illetve az X-menről találhatunk itt különböző videókat, amelyeken - a te szavaidat használva - csak "sírni/röhögni" lehet. Igazi kedvcsinálók, s szép számmal gyűjtöttél össze belőlük egy csomót, hogy a visszatérő vendégeid olvasás mellett garantáltan ne unatkozzanak.
A díjaid oldal szerintem magáért beszél. A versenyeken elért helyezésedért kapott okleveleket helyezed itt el, hogy mindenki lássa, mennyire népszerű is a blogod - és bizonyosságot adjanak arról, érdemes benézni ide többször is.
Összességében tehát csak ismételni tudom magamat: imádom a designt, nagyon szép! Semmi hibát nem tudtam felfedezni sem a külsőben, sem pedig a tartalomban. Érdekesebbnél érdekesebb modulok, oldalak várják az olvasókat - s a Marvel hangulata már első pillanattól kezdve érezhető, akár egy drága parfüm illata, amely megcsapja az orrodat az utcán.

5/5

Történet: Mivel van külön egy fő sztorid, és már egy novellád is, ezért külön szeretnék írni a kettőről. Elsőként az utóbbival kezdeném, hiszen az rövidebb.
Határozottan állíthatom, hogy az X-men az egyik kedvenc Marvel sorozatom, ezért nagyon örültem, amikor megláttam, hogy a novellád témája is a mutánsokkal kapcsolatos. A címe eleve felkeltette a figyelmemet: Volt egy álmom... Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem nagyon találó, és kíváncsivá teszi az embert. A kis szösszenet egy Helen nevű lányról szólt, aki furcsa álmot élt át, melynek végén Charles Xavier intézményébe került valamilyen módon - mintha oda vonzotta volna őt valami. A professzor pedig úgy tűnt, már várt rá. És hopp, ekkor a lány felébred. Csak egy álom volt, gondolja. Vagy mégsem? A professzor ugyanis eljött hozzá, és ez nagyon is valóságosnak tűnik. A csattanója az egész rövid sztorinak pedig az utolsó mondata: "- Csak volt egy álmom..."
Ez adja meg az egész történet értelmét, hiszen az elején nem lehetett tudni, miről fog szólni. Ez viszont nagyon jól hangzott így, a végén, hiszen pontosan oda illett, és nagyon jól elmagyarázta pár szóban az egész novella lényegét. Nekem nagyon tetszett, élvezetes volt az olvasása. Remélem, hamarosan hozol további rövid sztorikat is - van érzéked a megírásukhoz.

Az Úgyis elkapsz! című sztoridban a Pietro és Wanda Maximoff testvérpárról olvashatunk, pontosabban az előtörténetükről, melyet a Bosszúállókban megtudunk róluk. A prológus szerint az ikrek maguk jelentkeznek egy sorsfordító kísérletre a hydrához. Pontosan nem tudják, mi vár rájuk, így a teljes bizonytalanság tudatában fekszenek a kísérletező asztalra - ám nekik mindez már nem számít, hiszen árvák, csak egymásnak vannak, már nem veszíthetnek szinte semmit. Mégis, annyira drámai hangulatot sikerült teremtened a bevezető megírásával, hogy szerintem mindenkinek megmelengette a szívét a jelenet, legalább egy kicsit.
Az első fejezettől kezdve hirtelen váltást érzékelhettünk: a sztori immár E/1 számban folytatódik tovább, méghozzá egy harmadik fél szemszögéből, akiről eddig nem olvashattunk. Először azt hittem, rányomtam egy másik történetre, hogy ennyire éles különbség van a prológus és az első rész között, de tovább haladva a sorok között rájöttem, hogy jó helyen járok, hiszen továbbra is az ikrek vannak középpontban - csak nem egészen külső szemlélőként esik szó róluk.
A fejezetek bizonyos Florica szemszögéből olvashatjuk, aki a hydra főhadiszállásának konyháján dolgozó lány. Mivel nagyjából egy korosztályba tartozik a testvérekkel, a főnök megkéri őt, hogy foglalkozzon egy kicsit velük, elvégre, a fiatalok mégis csak jobban megértik egymás nyelvét. Florica rábólint a parancsra, noha nem csak kötelességből teszi: a kíváncsiság is vezérli őt, mert már annyit hallott az ikrekről, hogy mindenképpen meg szeretné őket ismerni.
Ez azonban nem megy zökkenőmentesen: először ugyan meg tudja figyelni a Maximoff testvérpárt, s beszélgetést is kezdeményez velük annak ellenére, hogy kissé bizalmatlannak tűnnek mások irányában. Később azonban apró fordulat következik be, amikor is az egyik őr elküldi mindhárom fiatalt a hydra orvosához, egyfajta rutinellenőrzésre. Itt derül ki számunkra, hogy Florica is egy kísérleti alany volt régebben, ezért van itt, de nem sült el túl jól a vele való próbálkozás. Ebből kifolyólag az érzékei, a reflexei kissé lelassultak, de a doktor szerint idő kérdése, és újra normális lehet, akár a többi ember. A rutinellenőrzés lezajlik, ám kisebb probléma lép fel, méghozzá Wanda személyében, aki nem volt képes kontrollálni az erejét, ezért hirtelen felindulásból valami - a külső szemek szerint - furcsa dolgot tett az őket kísérő őrrel. Én sem tudtam elképzelni elsőre, hogy mégis mit művelhetett szerencsétlennel, hogy az csak bámul maga elé, mint egy nyáladzó baba, de az orvos természetesen mindenre tudja a választ... spoilerezni viszont nem szeretnék, akit érdekel, olvassa el bátran a blogot. Csak ajánlani tudom!

Az alaptörténet nekem tetszik, noha egy fanfictionről van szó, ahol nem kell sokat gondolkozni a sztori kivitelezésén. A karaktereket nagyon jól kezdted el felépíteni - remélem, erről a jó szokásodról nem mondasz le a későbbiekben sem. Mivel még csak a negyedik (a prológust is egy résznek veszem) fejezetig íródott a történet, bőven kijelenthetem, hogy nagyon az elején jársz, de ennyi idő alatt is ki lehetett ismerni a stílusodat, s egyúttal az is eldőlt bennem, mennyi esélyt látok a blogodban - ami a fényes jövőjét illeti. Meg kell mondanom, a fanficek alapból sikernek örvendenek, a Marvelt pedig szerintem nincs, aki ne szeretné, tehát mindenképpen fogsz találni magadnak egy tág olvasói kört, pláne, hogy izgalmasan vezeted végig az eseményeket. Az ikrek és Florica sorsfonalát szépen sikerült egybefonnod, ügyes megoldásnak tartom. A cselekményeket szépen, lassan vezeted, hogy teljesen érthető legyen mindenki számára - ez pedig dicséretes, mert így azok is lelkesen olvashatják majd, akik alapvetően nem látták a filmet.
Összegezve az elhangzottakat: a tied egyértelműen egy igényes, jól felépített blog, ahol a szereplők kidolgozottsága mellett az események vezetésének üteme is szinte tökéletes. A Marvel fanoknak kötelező olvasni, vagy legalábbis ajánlott, elvégre egy jól megválasztott sztorit vezet végig. Nekem tetszett, nem csalódtam benne.

5/5

Szereplők: Nos, lássuk csak! Mivel az X-menes novellád - műfajához híven - rövid terjedelmű, a főszereplőjét sem igazán ismerjük meg annyira mélyrehatóan. Éppen ezért róla nem fogok véleményt mondani - vagy legalábbis nem olyan hosszasan. 

Helen egy mutáns, amelyről álmában szerez tudomást - de ott sem akarja igazán elhinni. Mielőtt felébredne, ellátogat Charles Xavier intézményébe, aki tudatja vele: már várt rá. S nocsak, csodák csodájára, a professzor ébredésekor ott várja őt a nappaliban. Ijesztő ez a fazon, komolyan mondom. Visszatérve a lányra: külsőleg egyáltalán nem ismerjük, személyiségét tekintve pedig csak annyit tudunk róla, hogy félénk, bátortalan. Bár ki ne lenne az, ha az álmában szereplő, kopasz, kerekesszékes hapsi felbukkanna egy nap a saját házában?! Mindenesetre, a kidolgozásról az a véleményem, hogy egy novellában egyáltalán nem fontos, én legalábbis nem tartom annak. Pár perc alatt végigolvas az ember egy ilyen történetet, melynek szinte sem az előzményeit nem ismerjük, és a jövőképből sem fogunk megtudni semmit. Akkor minek is jobban beleártani magunkat? Pont azért jók az ilyen sztorik, mert arra a pár percre átélheted a főszereplővel történt eseményeket, aki - mivel teljesen személytelen - kitűnően aggatja ránk saját bőrét. Egyszóval, örülök, hogy nem vesződtél a kidolgozásával, nem lett volna érdemes. Ez így jó, ahogyan van.

A fő történetedben két ikerpárról olvashatunk - mint már fentebb említettem. Főként az ő egyéniségük és kapcsolatuk az, amit érdemes jellemezni ebből a szempontból, s harmadik személyként ott van a konyhán dolgozó, velük egykorú lány is, aki szintén érezhetően fontos szerepet tölt be a blog sztorijában. 

Pietro Maximoff a védelmező fiútestvér, aki érezhetően a széltől is óvja Wandát. A köztük lévő testvéri kapocs különleges, tekintve, hogy már csak ők maradtak egymásnak, teljesen természetes, hogy féltik a másikat. Az már tehát biztos, hogy a fiúnak van egyfajta atyáskodó, védelmező stílusa, ezáltal következtetni lehet abból, hogy kettejük közül ő diktál, ő szereti kézben tartani a dolgokat. Sajnos más nem igazán derül ki róla, ezért mindenképpen azt tanácsolom, hogy formáld meg kissé jobban a karakterét, mert rengeteg lehetőség rejlik benne, amit ki lehetne használni - főképpen, hogy ő az egyik főszereplő.
Testvére, Wanda egy egészen különös lány. Kétség sem fér hozzá, hogy nagyon szereti a bátyját, ez minden egyes tettéből látszik - ahogyan az is, hogy sokkal kidolgozottabb karakter a testvérénél. Míg Peitróról alig tudunk egy-két halvány információt, róla valamennyivel több derül ki: kissé furcsa, magának való, nem túl barátkozós típus. Emellett jól látszik, hogy hirtelen haragú is, valamilyen szinten meggondolatlan. Az ő egyéniségét ezek alapján kicsivel jobban fel tudjuk építeni, mint a másik Maximoffét.
A külsejükről nagyon szép leírást adsz nekünk, tökéletesen el tudjuk őket képzelni. a szőke és a barna (csak nézek jobbra, balra...). Az ikrek, akik mégis különböznek valamiben. A szuper erőjüket is remekül bemutatod, s apránként érzékelteted velünk azt is, hogyan tudják kontrollálni, hogyan tanulnak meg bánni velük.
Akinek viszont nem adatott semmilyen szuper képesség, az Florica. Az ikrekkel egykorú lány a konyhán dolgozik a hydra állomásánál, s egy napon azt a feladatot kapja, hogy töltsön több időt a két testvérrel. Ez idő alatt ismerjük meg alaposabban: kíváncsi természete már első pillanatban megmutatkozik, ahogy alázatossága és szorgalma is. Zokszó nélkül teszi, amit mondanak neki, ebből pedig az következik, hogy tisztelettudó. A Maximoffokkal is igyekszik kedvesen bánni, tehát tényleg egy negatívuma nem bukkant fel eddig. Számomra tehát szimpatikus karakter, talán még inkább, mint az ikrek. Ez annak is betudható, hogy az ő szemszögéből íródik a történet. Ellenben az ő külsejéről - ellentétben Wandával és Pietróval - nem tudunk meg szinte semmit. Javaslom, valamilyen módon dolgozd őt ki ebből a szempontból, hogy jobban el lehessen képzelni - mert eddig nálam ő a favorit. :)

Összesítésképpen: úgy gondolom, elég jó munkát végzel a karakterek terén. Látszik, hogy azért nem zúdítottál annyi információt a sorok közé, mert nem akarsz mindent egyszerre tudatni az olvasókkal, amit meg is értek. Ellenben a főbb dolgokat, legalább a külsőt - Floricánál - jobban hangsúlyozhatnád. Pietro személyében pedig fontosnak tartom a további jellemzést, elvégre, ha ő a főszereplő, alaposabban kellene ismernünk. De mindezt már fent leírtam. Aminek örülök, hogy a mellékszereplőkről sem feledkeztél el. Ugyanolyan jó leírást kapunk róluk, mint a főbb karakterekről, de csak amennyit szükséges - ezáltal van róluk is némi elképzelésünk. Szép munka, erre csak ezt tudom mondani. Azonban egy pontot kénytelen vagyok levonni, a Pietro és a Wandát illető hiányosságok miatt.

4/5

Fogalmazás, stílus: Hű, mit is írhatnék itt. Összességében tetszik, amit láttam. Rögtön összegezném is, hogy miért gondolom így:
A szókincsed meglehetősen gazdag, ez már abból látszik, hogy nagyon választékosan fogalmazol, és igyekszel minél több szinonimát használni a szavak terén, hogy ezáltal elkerüld a szóismétlést. Ez sikerült is eddig, úgy vettem észre. Ennek köszönhetően pedig az olvasás annyira gördülékenyen ment, hogy élvezet volt haladni a soraid között.
A mondataidat szépen fogalmazod meg, egyedi stílusban, s hála az égnek, ezek nem csupán pár szót foglalnak magukban. Kerek, összetett mondatokat írsz, mégis teljesen jól érthetőek - annak ellenére, hogy E/1. személyt alkalmazol. Vannak, akiknek ez az írásmód nehézségeket okoz, mert nem tudják elég jól kezelni a kiaknázatlan lehetőségeit. Rólad ez nem mondható el: ügyesen alkalmaztad az eszközöket, a leírásokkal is remekül játszottál - amit viszont kicsit hiányoltam, az érzelmek bemutatása volt. Erre kevesebb hangsúlyt fektettél, noha a fejezetek alatt lett volna rá alkalmad, hogy betekintést engedj nekünk Florica lelki világába. Remélhetőleg erre majd a későbbiekben oda figyelsz.
Mint már fentebb említettem, a cselekményszálakat ügyesen vezeted, az eseménysorozatok is tökéletes ütemben haladnak előre. Nem gyorsak, de nem is annyira lassúak, hogy az ember olvasás közben halálra unja magát mellettük. A karaktereket közben remekül kidolgoztad, a sztorit érdekfeszítőre írtad meg, így alig várom, hogy beleleshessek a folytatásba - amint időm engedi, persze.
A párbeszédeid többnyire szabályosak - csak néhol vettem észre néhány apróbb hibát, de az is főként a vesszők alkalmazásához köthetők. Ettől eltekintve kristálytisztán írsz, mindig tudni lehet, ki a megszólaló, kihez beszél, s mi az adott téma éppen. A leírásaid is nagyon tetszenek, szerintem megállják a helyüket, hiszen elég alaposak, ami által könnyedén el tudunk igazodni az általad elképzelt környezetben/szituációban. Bár megjegyzem, lehetne kicsivel több belőlük, ahogyan az érzelmek leírásából is - mert így jobban eligazodnánk a történetben, nem mellesleg pedig alaposabban megismerhetnénk a sztoridat.

Ennyit a pozitívumokról. Most áttérnék a negatívumokra - már abban az esetben, ha lennének. Mivel nagyon jó munkát végzel az írás terén, és látszik, mennyire törekedsz arra, hogy ennél is jobb legyél, egy rossz szavam nem lehet feléd. Leszámítva néhány vesszőhibát (például felsorolásoknál ügyelj jobban ezekre a dolgokra), illetve a leírások hiányát, egy nagyon szép fogalmazással megírt, helyesírási hibamentes blog a tied, melyet éppen ezért (is) élvezet olvasni.
Végezetül tehát csak annyit szeretnék még írni, hogy a történetedben sok fantáziát látok, benned pedig kiaknázatlan sikereket. Biztos vagyok benne, ha a Marvel fanok rálelnének a blogodra, és elkezdenék olvasni, egy pillanat alatt népszerűbbé válnál a blogger világban. Én mindenesetre nagyon szurkolok neked ehhez, ugyanis megérdemled. Nem csak azért, mert ennyire jó alapsztorit kreáltál magadban, de ezen kívül a szereplőid is csodálatos módon vannak kidolgozva. A hab a tortán pedig a csodálatos, változatos szókincsű fogalmazásod. Csak ajánlani tudom a blogodat!

5/5

Összesen: 19/20

Sok sikert a továbbiakban is: